Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

1966. füli nt 54» msámajf S. eíűaS Hatodik emeleten készülni a falazással. Utána tározták, hogy megszerzik a szo- már csak a tíz mázsás vasbeton cialista címet. Meg kell adni födémpanelek beemelése vár a „jól hajtanak”, ha kell éjjel­darusra és ezen az építkezésen nappal dolgoznak — dicséri végzett a munkával. Az építés- őket az építésvezető. — Ők vezető az emeletet övező kor- azok, akik a munkaidő végét láthoz hív és lemutat a mély- sohasem tartják számon. Ugyan­be. Ott az utcai front második is, ha a betongyárból szállít­A szocialista eímért küzdő Kádár brigád egyik csoportja föld­feltöltést és padló alatti tükörvágást végez. Képünkön a brigád­tagok — Abonyi Elek, Eszik János, Szörényi László, Jobbágy András — Kádár Mihály brigádvezető irányításával dolgoznak. Az udvaron játszadozó gyer­mekek apró babáknak tűnnek innen a hatodik emeletről. A látóhatár kitágul, látni a várost övező földeket. A Széchenyi téri új bérház legfelső emeletére költözők a szép kilátással kár­pótolhatják majd magukat azért, hogy nem valamelyik alsóbb szinten laknak. Most azonban még a munka zajától hangos itt minden. Suba Sándor darus, az Épületgépköl- csönző Vállalat dolgozója egy gombnyomással nagy halom téglát lendít a magasba. Ter­csi József kőművesbrigádjának tagjai gyorsan kiürítik a tég­lával telt tartályt, azután rak­ják a falat tovább. Látszik, hogy minden mozdulatuknak célja, értelme van. — Szervezettebben halad a munka, mióta az MSZMP IX. Kongresszusára az építkezés dolgozói megtették felajánlásu­kat — mondja Dékány Pál épí­tésvezető. — Vállalták, hogy no­vember helyett augusztus 20-ra elkészítik az udvari épület' ha­todik emeletét is. November 30- ra pedig az egész építkezés tető alatt lesz. Három hetet még ebből a ha­táridőből is lefaragunk — kap­csolódik a beszélgetésbe a bri­gádvezető. — A hét végére fel­rakjuk a födémeket, s augusz­tus 1-én megkezdhetik a daru lebontását. Csak a darust saj­náljuk, hogy el kell válnunk tőle. Csendes, szerény, szorgal­mas ember. Megszerettük, jól együtt tudtunk vele dolgozni. — Már az első vállalás is csaknem 90 ezer forint megta­karítást jelent, ugyanis a daru bérleti díja naponta ezer forint — veszi át ismét a szót az épí­tésvezető. — A határidőből va­ló újabb három hét lefaragása, amiről Tercsi József beszél, az megint 20 ezer forint darúbér- leti díj megtakarításával csök­kenti az építkezés költségeit. Űjabb téglarakást emel a da­ru a mélyből a hatodik emelet­re. A brigádtagok máris kira­kásához látnak, délig el akarnak Néhány héttel ezelőtt lapunk hasábjain kifogásoltuk, hogy a lajosmizsei Aranyhomok Tszcs- nek a gyümölcstermesztési ver­senyben elért jó helyezésért jutalomként kiutalt permetező­gépet pénzért kell megválta­nia, mondván, hogy termelő­szövetkezeti csoport nem ré­szesülhet „állami támogatás­ban.” Sajnos, ez a hátrányos meg­különböztetés korántsem egye­dülálló. A Kecskeméti Járási Tanács V. B. mezőgazdasági osztálya legutóbb csokorba szedte azokat a jogi, termelési és közgazdasági jellegű akadá­lyokat, amelyek csakis a ter­melőcsoportok közös gazdál­kodása előtt tornyosulnak. Né­hány ezek közül, csak muta­tóba: ■' :;j Nincs szabályozva a vezetők hatásköre, a földjáradék kifi­zetése. a közös értékesítés, a munkaszervezés — nem is szól­va a közös munkában részt ve­vő gazdák társadalombiztosí­tásáról. Az elnök beosztását tiszteletbeli funkcióként ítélik meg, s az ezért járó részese­dését jövedelmi adóval sújt­ják. Holott a járásban nem egy termelőszövetkezeti cso­port van, amelynek a közös te­rülete meghaladja az ezer hol­dat. s nyilvánvaló, hogy az it­teni gazdálkodás irányítása már egész napos, rendszeres el­foglaltságot igényel. A csopor­tokkal a vállalatok évről évre késve kötik meg az értékesíté­si szerződéseket, s fgy az elő­leget is csak akkor kapják emelete is „oszloperdőben” áll már. Az ácsok Nagy Gergely szocialista brigádja és az át- képzős brigád — serényen dol­gozik az állványokon. — Csak a második emeleten legyünk túl, máris gyorsabban haladunk — magyarázza Dé­kány elvtárs. — A nagy fesz­táv miatt vasbetonnal kell dol­goznunk az alsóbb szinteken. A harmadik emelettől felfelé már téglával építkezünk. Betonszállító gépkocsi érkezik. Még meg sem áll, s máris kö­rülötte sürögnek néhányan. — Azok Kádár Mihály beto­nozó brigádjának tagjai. Elha­meg, amikor a termelés növe­lésére abban az évben már nem tudják felhasználni. A műtrágya tárolására nincs megállapodásuk az AGROKER- rel — eltekintve egy-két ki­vételtől, amely személyes kap­csolatokon alapul. Az állatfor­galmi vállalat a tsz-eknek két, a tszcs-k részére csak 1,50 fo­rint felárat fizet a sertéshús kilójáért. A növényvédő szerek után forgalmi adót, a közös­ben foglalkoztatott lovak után pedig darabonként 800 forint adót kell fizetniük. A termelő- szövetkezetek ezek alól is men­tesítettek. A belvízkárra nem kapnak térítést, ugyanakkor az Állami Biztosító magasabb díj­tételt számít fel, mint a tsz- ekben. A kecskeméti járás 30 ter­melőszövetkezeti csoportjának 11350 gazdája 84 405 holdon gazdálkodik —. valamivel na­gyobb területen, mint a járás termelőszövetkezetei. A közös művelésbe vont terület kevés híján húszezer hold, amelynek 2727 holdján van nagyüzemi szőlű- és gyümölcsültetvény. A* állattenyésztő telepeken 668 számosállat található. Száz­tízmillió forint a közös vagyon értéke. Kell ehhez kommentár? A csoportokban a kollektív gaz­dálkodásra irányuló szándék nyilvánvaló, s ez nem is lehet másképp. Csakhogy ezt a négy­öt évvel ezelőtt megjelent ren­delkezések ma már nem segí­tik, hanem mindjobban akadá­lyozzák. —ni — el. mány érkezik, addig maradnak, míg be nem építik az anyagot, nehogy másnapra tönkremen­jen. A másik említésre méltóan szorgalmas munkacsapat Tari Dénes ifjúsági vegyes brigádja. Azért nem látni őket, mert a pincében vakolnak. Oda augusz­tusban már jöhetnek a vízveze­ték- és villanyszerelők. Létrákon mászunk lefelé az emeletekről, szűk — csak so­ványaknak való — nyílásokon keresztül. - Tizenhárom hónap múlva azonban — vagyis a jövő év szeptemberében — már ké­nyelmes lépcsőházban, vagy lif­ten közlekedhetnek a lakók. A pártkongresszus tiszteltére ugyanis vállalták az építők, hogy egy hónappal a határidő előtt adják át Kecskemét leg­nagyobb lakóépületét, a Széche­nyi téri 94 lakásos bérházat. Nagy Ottó EDDIG igen sokszor így volt. Az iparági főigazgatóságtól le­jött a vidéki gyáregységbe egy vezető, két vezető. Idelent ösz- szesereglett az üzem teljes ve­zető kollektívája, igazgatótól, párttitkártól kezdve főmérnö­kön át az osztályvezetőkig, s együttesen tartották a nagy „simposiont”. A felsőbb szerv vezetőit tájékoztatták: ez így van, az úgy, a problémák meg ezek. Vagyis mit tudtak meg a kiküldöttek? Amit a jelentések­ből, beszámolókból addig is vég­eredményben ebből a forrásból ismertek meg, hiszen a vezetők együttes munkájával készültek azok. Mikor a kis konferencián túl­jutottak, a vendégek is, helyiek is megkönnyebbülten sóhajtot­tak fel magukban. Végre túl­jutottak valami kötelező gesz­tuson, amely — mint „látogatás a területen“ — a felső irányító szerv évi munkatervében egy pont volt, s amelyet idelent is bekalkuláltak a tennivalók kö­zé. Ezután már felüdülés volt a jó forró fekete. Míg azt fogyasz­tották, el is hangzott a barát­ságos mozgósító mondat. Akár valamelyik vendég, akár a helyi vezető részéről. — Akkor talán körül is néz­hetnénk a gyárban! Nagy egyetértés. Ekkorra már rég elszállt az a kezdeti feszült­ség, amely ilyen találkozásokat, érthetően, bevezeti. KÖRÜL IS NÉZTÉK! Ügy testületileg, ahogyan aznap, együtt keményen dolgoztak. Mert az azért koncepciózus, mindenkitől áttekintő szemléle­tet követelt; az összefüggések helyes felmérését. Ennek termé­szetszerű kiegészítőjeként követ­kezett az üzem körül- és belül- nézése, a gyakorlati ' valósággal való találkozás. Sajnos, igen sokszor csak el­méletben. Mert aligha nevezhető az élet­teli, gyakorlati tapasztalatok „szerzésének” olyan üzemi kör­út, melynek során az előbb em­lített népes testület végigsétált a műhelyeken, üzemrészeken. — „Nem is tudom, mikor lát­tam utoljára olyan főigazgató- sági, minisztériumi vezetőt, aki a kellő tájékoztatás megtörtén­te után így szólt volna: Köszö­nöm az elvtársak alapos infor­mációit. Sokat tanultam én is azokból. Most pedig, ha nem veszik rossznéven, egyedül nézek körül a gyárban. Szeret­nék legalább egy félnapot a műhelyekben tölteni. Nagyon so­kat lehet tanulni a munkások­tól. A változások, nem várt, elő­re nem látott körülmények kint a munkahelyeken jelentkeznek leghamarabb és közvetlenül. Jó azokat minél előbb megtudni a vezetőknek is. Nem beszélve sok más szubjektív tényezőről, ame­lyet legpontosabban mégiscsak a műhelyekben tud meg az em­ber. .. Még egyszer köszönöm fáradozásukat, a szép munkát. Most már nem tartom fel to­vább az elvtársakat. Azaz... Délután még egy órát kérnék önöktől. Szeretném elmondani, milyen képet kaptam odakint az üzemről.. A FENTI VÉLEMÉNYT egy megyei szakszervezeti vezető foglalta így össze. Mennyire igaza van abban, hogy ilyen szinten is más munkastílusra lesz szükség a jövőben. Jólle­het, az ábrázolt gépies üzemlá­togatás eddigi irányítási rend­szerünkben sem volt helyes és szükségszerű, valamennyire ma­gyarázható az elmerevedés. Amikor a gazdasági irányítás tervlebontásos rendszerében a fentről kötelezően előírt tervuta­sítások domináltak, hogy úgy mondjuk, lassan nem is volt olyan „érdekes”, életközeiben megy-e végbe egy gyárlátoga­tás, vagy a szemléltetett tűzol­tó módszer is megteszi. Lent úgy voltak vele: „Ügy is fent dön­tenek.” — Fent pedig: „A ter­veket lebontottuk, utasítottunk; a többi nem a mi dolgunk.” Persze, nem ilyen egyszerű összegzések következménye volt a helytelenített jelenség. Vi­szont az tény, hogy a gyakorlat­ban a kelleténél több esetben így érvényesült. AZ üj mechanizmusban! amikor a kötelező tervutasítá­sok helyét átveszi a vállalat magakészitette terve, a nagyobb önállósággal járó nagyobb fele­lősség egyenesen megköveteli ezen a fokon is az új munka­stílust. A tervek közvetlen meg­valósítóinak. a termékek elő­állítóinak véleményét, meghall­gatását nem lehet mellőzni... Még egy gyárlátogatás alkalmá­val sem. Tóth István A HARTAI Üj Élet Termelőszövetkezet párt- titkárától, Bíró Gézától a napokban levelet kap­tunk. örömmel közölte, hogy 850 hold búza ve­tésterületen 25 mázsa holdanként: termésátlagot értek el. A drágszéli Üj Barázda Termelőszövet­kezetből Kákonyi Károly levelezőnk azt közli, hogy a belvízkárok ellenére 13 mázsa átlagter­mést takarítottak be 360 hold vetésterületen, 74 hold Bezosztája búza pedig 23,5 mázsát adott holdanként. Hasonló eredményekről kaptunk hírt a kis­kunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezetből, ahol 20 hold Bezosztája 25 mázsa termést adott holdanként. Ilyen hozamra még a legöregebb halasi gazdák sem emlékeznek. A felsőszentiváni Üj Élet Termelőszövetkezetben tavaly 18,2 má- .zsa búzatermést értek el holdanként. Az idén a vihar- és jégkárok ellenére 105 holdon 24,4 mázsa átlagtermést adott a San Pastore. A Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat szakemberei még néhány héttel ezelőtt aggódtak a tervteljesítés miatt. Most már a kiváló termés- eredmények láttán a termelőszövetkezetek egy­más után kötik a pótszerződéseket és könnyű­szerrel túlteljesíti a felvásárlási tervet a vállalat.. Kétségtelen, hogy az említett kiváló termés- eredmények mellett vannak alacsonyabb hoza­mok is, de az eddigi becslések szerint a megyei átlag fölözi a tavalyit. Ha figyelembe vesszük a szeszélyes Időjárást, a belvízkárokat, a vihar és jég pusztításait, akkor különösen számotte­vőnek mondható a terméseredmények ily módon SOK ÖSSZETEVŐJE van annak, hogy a leg­utóbbi megyei mezőgazdasági operatív bizott­sági ülésen elhangozhatott az a megállapítás: egyes termelőszövetkezetek az utóbbi években megduplázták a búza terméshozamait. Éz kö­szönhető elsősorban az agrotechnikai tennivalók végrehajtásának. Ezenkívül az intenzív búzák egyre nagyobb fokú ter­mesztésének. Közismert azonban, hogy ez utób­biak, mint már a nevük­ben is benne van: igényesebbek. Ebből követ­kezően tehát időben kell elvégezni a talajelő­készítést. a vetést és gondoskodni kell a kellő talajerőpótlásról. Az aratás végefelé tartunk. Soha nem fordult még elő — mondják a szakemberek —, hogy alig több mint egy hónap alatt befejezzük a be­takarítást. Emlékszünk rá, hogy alig egy évti­zeddel ezelőtt lelkes versenyvállalások születtek, hogy augusztus 20-ra befejezzük a betakarítást. Az idén néhány nap múlva már mindenütt rak­tárakban lesz az összes kenyérgabona. Egy év­tized alatt micsoda fejlődés. Ez elsősorban a gé­pesítés fejlettségének köszönhető. Igaz, hogy az idén korábban kezdődött az aratás, de ettől függetlenül, nagyon nagy eredmény ez. ÉS ITT nem szabad megfeledkeznünk az em­berekről, a helytállásról. A szeszélyes időjárás bizony próbára tette a kombájnosokat, a gépek kezelőit. Kihasználták a napsütéses félnapokat, nyújtott műszakban dolgoztak és megharcoltak minden szem gabonáért. Erről írt Hálák János, a hartai Béke Termelőszövetkezet párttitkára is egyik levelében. Elmondta, hogy a jó munka eredményeképpen náluk is minden eddiginél nagyobb termést sikerült betakarítani. Nem egy olyan táblájuk van, ahol 30 mázsa volt az átlag; A betakarítást nyomon követi a szalmalehordás és a szántás — írja. A hősi munkáról több leve­lezőnk megemlékezett. — Más aratás ez, mint az eddigiek — mondta minap az egyik termelőszövetkezet elnöke. — Más emberek dolgoznak a gabonatáblákon, mint néhány évvel ezelőtt. Ha így fogjuk fel ezeket az eredményeket, akkor szinte természetesnek tartjuk őket, hiszen a mezőgazdasági nagyüze­mekben ennél még nagyobb sikerek is születnek majd. K. S. MÁS ARATÁS Idejétmúlt rendelkezések

Next

/
Thumbnails
Contents