Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-23 / 173. szám

1966. július S3, szombat S. oldal A vándorserleg gazdái Szakszerű tartás milliókat ér Szakszövetkezetünk — a ke- fceli Dózsa — hatszázkilencven tagja kis híján négyezer hol­don gazdálkodik. Ennek az egy­ötödét teszi ki a közös terület. Évről évre növekvő nagyságú szántóterületünk idén megköze­líti a 300 holdat, 160 holdon pe­dig — fele-fele arányban — nagyüzemi szőlőnk és gyümöl­csösünk van. Az idén termőre forduló húsz hold nagyüzemi szőlőnk minden holdjáról — az eddigi becslések szerint — 35— 40 mázsát szüretelünk. A 75 hold kalászos kézi ara­tását követően most az őszi ár­pa cséplésén szorgoskodnak a gazdák. Ebből a kalászosból holdanként 14 mázsás átlagter­mésre számítunk, s előrelátha­tólag jól fizet a rozs is. Állattenyésztési üzemág híján a talajerőt — kihasználva a helybeli tőzegtelep közelségét — elsősorban dúsított tőzegkor­Tiszavidék Mezőgazdaság- fejlesztési Iroda alakult a Földművelésügyi Minisztéri­um Beruházási Igazgatóságának vidéki kihelyezett részlegeként. Létrehozásának célja: a II. ti­szai vízlépcső és öntözőrendszer kiépítésével kapcsolatos mező­gazdaság-fejlesztési feladatok komplex megalapozásának és végrehajtásának elősegítése. A II. tiszai vízlépcső és ön­tözőrendszer a következő évek egyik legnagyobb, több megye mezőgazdasági termelését lénye­gesen befolyásoló beruházás lesz. Az iroda sf- érintett me­zőgazdasági üzemek helyzeté­nek elemzése, a kiinduló ada­tok kidolgoztatása és összesíté­se alapján megállapítja majd, hogy hol a legfontosabb és leg­eredményesebb az öntözéses gazdálkodás nagyarányú fejlesz­tése, hogy ennek megfelelően hol és hogyan kell az öntöző­fürtöket kialakítani. Az érintett területre vonatkozó, s más mi­nisztériumok által készített fej­lesztési terveket összehangolják a mezőgazdaság-fejlesztési ter­vekkel, általában egyeztetik a komplex fejlesztési terveket, kü­lönös tekintettel a belvízrende­zésre. Az iroda segíti majd az egyes mezőgazdasági üzemeket is korszerű öntözéses gazdasá­guk, s az ehhez kapcsolódó járulékos létesítmények megter­vezésében és kialakításában. pávai pótoljuk, ősz óta ebből húszezer mázsányit vásárol­tunk, s juttatunk folyamatosan a termőföldekre. Tapasztalata­ink szerint a talaj szerkezetére és erőállapotára egyaránt igen előnyös e talajjavító alkalma­zása. A nagy mennyiségben termelt szalmát viszont a köz­ségi legelőn levő szarvasmar­hák karámjaiba almozzuk. Ily módon teszünk szert tetemes mennyiségű istállótrágyára. Tu­datában vagyunk természetesen annak, hogy ezt a szükségálla­potot már a közeljövőben — az állattenyésztési üzemág kialakí­tásával — fel kell számolnunk. A szakszövetkezetek tavalyi munkaversenyében második he­lyezést elérve. birtokosai va­gyunk a SZÖVOSZ vándorser­legének. A IX. pártkongresszus tiszteletére a megye valameny- nyi szakszövetkeztét munkaver­senybe szólítottuk. Traktoros és növénytermesztő brigádunk ^mellett a szocialista cím el­nyeréséért is küzd. FI aisz András agronómns Meleg a bunder Háromszáz pecsenyebárányt értékesít az idén a szabadszál­lási Lenin Tsz. Csaknem 30 ki­lós súlyban adják át a növen­dékállatokat, s így egy-egy bá­rányért megközelítőleg 600 fo­rintot kapnak. Mielőtt azonban elérnék a kívánt súlyt, a közös gazdaság juhászai megfosztják őket a bundájuktól. A gyapjú­ból egyébként is jelentős be­vételhez jut a szövetkezet, mi­vel az anyajuhokról átlagosan 4,70 kilót nyírnak le. A megye állatorvosai nagy ér­deklődéssel tanulmányozták a megyei tanács múlt év szeptem­berében hozott határozatát a takarmánytermesztés és az er­re alapozott állattenyésztés me­gyei távlati fejlesztési tervé­ről, a fejlesztés irányelveiről. Ügy gondolom, amikor egy ilyen fontos témáról indül vita a megyei lap hasábjain, feltét­lenül helyes, ha az állategész­ségügyi helyzetről is szót ej­tünk. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidejűleg megváltozott az állategészség­ügy helyzete is. Az állatállo­mány koncentrált elhelyezésé­vel a fertőző betegségek jelen­tősége, gazdasági kihatása meg­növekedett. A szervezetre káros hatást kifejtő környezeti ténye­zők — mint például a takar­mányozásban. elhelyezésben, gondozásban elkövetett kisebb- nagyobb hibák — egyszerre nagy létszámú állaton jelent­keznek és kihatásuk éppen ezért egy adott gazdaságra nézve szá­mottevő kárral járhat. Az állam segítsége A megváltozott viszonyok kö­zött az állategészségügyi szak­emberek csak akkor tudják be­tölteni hivatásukat, csak akkor segíthetik eredményesen a cél­kitűzések elérését, ha igyekez­nek megelőzni a fertőző beteg­ségeket és a felnevelési beteg­ségek megszüntetését célzó in­tézkedések betartására töreked­nek. A szarvasmarha-tenyésztés­ben a legnagyobb gondot a gu­mókor okozza. Az állomány gü- mőkórmentesítését az állam je­lentős összegekkel támogatja. A beteg jószágok megfelelő álla­mi kártalanítás mellett kerül­nek levágásra. A termelőszö­vetkezetek, valamint az egyéni állattartók, ha szarvasmarha­állományukat, gümőkórtól men­tesítik, segélyben részesülnek. Ha az állományból eltávolítan- dó fertőzött teheneket saját te­nyésztésű, egészséges üszővel pótolják, a segély összege a mi­nőségtől és a hozamtól függően eléri a 2500—5000 forintot. A mentesség elérése után annak fenntartásával járó többletki­adások fedezésére a gazdaságok a gümőkórmentes tehenészetek­ből származó tej után literen­ként 30 fillér, a tejszín után zsírkilogrammonként 8 forint, a felvásárolt egészséges üszők után pedig darabonként 800 fo­rint mentességi felárat kapnak. Ezek az összegek országosan jelentősek. Például az egészsé­ges tej után literenként 30 fil­lért számítva évente mintegy 100 millió forint kerül kifize­tésre. Figyelembe véve az 1970 végéig a megye termelőszövet­kezetei évenként majdnem 30 ezer több mint 500 kilogramm átlagsúlyú vágómarhát és több mint 800 ezer hektoliter tejet adnak át értékesítésre, az ár- különbözet évente csaknem 50 millió forint. Ebből az összeg­ből minden gazdaság olyan mértékben részesül, amilyen mértékben és amilyen ütemben szarvasmarha-állományát men­tesíteni tudja. A megyében ed­dig 17 termelőszövetkezetben alakították ki a tbc-mentes ál­lományt. Nem megnyugtató Szót kell ejteni a sertéste­nyésztésről. A termelőszövetke­zetek sertéstenyésztése az utób­bi időben nem alakult meg­nyugtató módon. Különösen az elhullások mutatói kedvezőtle­nek. Ha ezek okait vizsgáljuk, szembetűnő, hogy járványmen­tes időszakban az elhullások 65 —12 százaléka a különböző tar­tási. takarmányozási és gondo­zási hibákból eredő emésztési és légzőszervi bántalmakból származnak és mindössze 4—5 százaléka volt fertőző eredetű. A megyében 1964-ben a közös állomány 12,8, 1965-ben pedig 14,8 százaléka hullott el. Hiba, hogy termelőszövetke­zeteink egy részében nehezen terjednek a fejlett tartási eljá­rások. A vemhes és szoptatós kocákat nem megfelelően ta- karmányozzák, korszerűtlenek a fiaztatók, a malacok tartási he­lye huzatos. Sok a megfázásból eredő bántalom. kevés az alom­szalma és így tovább. A sertéstenyészetekben na­gyon fontos a brucellózis elleni védekezés. E tekintetben már vannak kiváló eredmények. A mentesítési munkák jól halad­nak előre a tataházai Petőfi, a mis kei Egyetértés, a kalocsai Iszkra, a bajai Micsurin Terme- lőszövetezetben. a madarasi ter­melőszövetkezeti vállalkozásnál, továbbá négy állami gazdaság sertéstenyésztésében. Nagyobb szaktudást A fejlesztési irányelvek he­lyesen állapítják meg, hogy az állattenyésztési munka haté­konyságának növelése, *a kitű­zött feladatok megvalósítása nem nélkülözheti az állatte­nyésztéshez értő, a nagyüzemi állategészségügyet ismerő és el­látni tudó szakembereket. Ezért rendszeres havi állatorvos-to­vábbképző előadásokat rendez­nek a megyében. Ezeken az ál­lategészségügy és az állatte­nyésztés területén jelentkező új eljárásokat, módszereket ismer­hetik meg a szakemberek. A tervek között szerepel új állatorvosi körzetek létrehozá­sa és a községi állatorvosok szá­mának 19—15 fővel való növelése. Ugyanakkor ki akarjuk terjesz­teni a termelőszövetkezetekben az állategészségügyi felelősök hálózatát. A megyében 30 ilyen felelős kiképzése már megtör­tént. Csak néhány vonatkozását tudtam érinteni az állategész­ségügynek. Ilyen rövid írásban nincs is másra lehetőség. De azt hiszem. így is sikerült fel­villantanom azokat a lehetősé­geket és tennivalókat, amelyek még előttünk állnak. (Mezei Miklós megyei főállatorvos Alkotni tért haza SERÉNYI GYÖRGY harmincöt esz­tendő után 1962-ben tért vissza Argen­tínából Kecskemétre. Akkoriban ezt mondta: „A hátralevő néhány évemet ott szeretném eltölteni, ahol születtem.” Rövidesen kiderült azonban, hogy Gyuri bácsi nem csupán az emlékei­nek akar élni. Üzemeket, megyei és tanácsi vezetőket keresett fel azzal az óhajjal, hogy bőséges élettapasztala­tait. szakmai tudását legalább szűkebb pátriája: Kecskemét hasznosítsa. Mi magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy túlbecsüljük messze földről visszatért horifitársaink igyekezetét, gyorsan meghatódunk, ha tanújelét ad­ják a hazájuk iránti szeretetüknek. De vajífn túlzás-e azt állítani, hogy a mun­kául töltött, hányatott életút után csak az képes újra kezdeni a küzdelmet, a munkát, aki — Berényi György szavaival élve — úgy érzi, hogy most született meg másodszor. Gyuri bácsi az Ingatlankezelő Válla­latnál helyezkedett el. műszaki ellen­őrként tevékenykedik. Nem idegen szá­mára ez a feladat, hiszen Argentínában is dolgozott egy hasonló feladatokat el­látó állami vállalatnál és kis asztalos üzemében is sok szálloda, étterem, csa­ládiház berendezése készült el 35 év alatt. — Kezdetben itthon a munkatársaim között is akadt olyan, aki — ha nyíl­tan nem is kérdezte — nem értette, hogy miért hajtom magam, hiszen ket­ten a feleségemmel szerényen eléldegél­hetnénk az eddig szerzett anyagiakból is. — Csodálkozva nézett rám a felügye­letemre bízott kőműves, amikor figyel­meztettem, hogy ha fél téglára van szüksége a falazásnál, ne egy egészet törjön ketté, hanem hajoljon le a láda mellett heverő darabért. Hasonló értet­lenséggel fogadták az egyébként, derék, szorgalmas iparosemberek azt a meg­jegyzésemet is, hogy amerre én meg­fordultam életemben — Argentínán kí­vül jártam már Európa csaknem vala­mennyi országában — általában min­denütt takarékosabban bántak az anyaggal, sőt a munkaidővel is. mint- ahogy manapság nálunk teszik egyesek. Harcolnom kellett egy olyan egyszerű dologért, hogy a vakolásnál tegyenek deszkát a fal tövébe, gyűjtség össze és használják fel a lehullott habarcsot.- LEHET, hogy egyesek „kukacos öregnek” neveznek a hátam mögött, pedig nem magamnak őrzöm én azt a téglát, festéket, vagy maltert. Amikor hazatértem azt tapasztaltam, hogy eb­ben a rendszerben megvalósulhat mind­az, amiről mi 1919-ben álmodtunk, amiért a Tanácsköztársaság bukása után vállaltuk az üldözést és a szám- kivetettséget is. De, hogy mikor való­sulnak meg szép terveink, az azon is múlik, hogy mennyire bánunk takaré­kosan a ránk bízott anyagi értékekkel itt és mindenütt. NEMCSAK ilyen módon igyekszik hasznosítani magát Gyuri bácsi. Az In­gatlankezelő Vállalat most próbálja ki az általa javasolt új vakolási eljárást. Az idős mester így beszél az ésszerű­sítésről : — Valamikor a 30-as években egy német cég villanegyedet. épített Buenos Airesben. A lakások elkészülte után néhány hónappal kiderült, hogy a ten­gerszintnél jóval mélyebben fekvő te­rületen, a talajvíz felhúzódik a falak­ba. Perre került a dolog, és hogy ment­se a menthetőt, az építő vállalat külön­leges védő vakolással látta el utólag a lakásokat, ami tökéletesen ellenállt a víz támadásának. — Hazatérve azt tapasztaltam, hogy itt Kecskeméten is nagyon sok egész­ségtelen, vizes épület van. Eszembe ju­tott az argentínai eset, sőt az is, hogy miből keverték a habarcsot a német szakemberek, akikkel kapcsolatban áll­tam akkoriban. A Batthyány utca 29. szám alatti la­kás felújításánál próbálta ki az Ingat- lankező Vállalat a Berényi György ál­tal kevert habarcsot. Hogy milyen si­kerrel. arról saját szememmel is meg­győződhettem néhány nappal ezelőtt, amikor meglátogattam a lakás jelen­legi tulajdonosát. De hadd idézzem bizonyságul a szakemberek vélemé­nyét is: „A vakolat az eddig teljesen vizes és salétromos lakást úgy leszigetelte, hogy azon semminemű vizesedés, vagy salét­romártalom nem tapasztalható. Ez a®». női is inkább figyelemre méltó, mivel a helyiség évtizedeken keresztül sózó­kamra volt és állandó nedvesedésnek volt kitéve. Az előbbi bérlő, Németh Antal 1964-ben teljes felújítást végzett, azonban régi eljárással készített vako­lat egy év alatt nagyobb részben lemál. lőtt, és a fal teljesen elgombásodott.” A fenti sorokat a Bács-Kiskun me­gyei Tanács Építési Közlekedési és Víz­ügyi Osztályán készült jegyzőkönyvben olvastam. E jegyzőkönyv szerint az il­letékesek további kísérletezésre java­solják a védővakolást. Gyorsan híre futott a városban a do­lognak és nemrégiben az egyik ma­gánkisiparos több ezer forintot ígért Gyuri bácsinak a keverék „titkáért”. Talán mondanom sem kellene, hogy dolgavégezetlenül távozott. — Ha valóban beválik a módszerem — amiben én teljesen biztos vagyok — akkor úgyis megismeri majd minden­ki. A kísérletezésre pedig kiválóan al­kalmas a mi vállalatunk, hiszen évről évre sok száz elgombásodott, omló va­kolaté lakást kell felújítanunk — mond­ja Gyuri bácsi. SZÍVBŐL kívánjuk, hogy valóban be­váljon és széles körben terjedjen el nálunk a tengeren túlról hozott eljárás. És egyben azt is kívánjuk, hogy á kö­vetkező éveikben még hasznos ötlettel javaslattal bizonyíthassa Berényi György: nem csupán emlékezni, hanem alkotni tért vissza hozzánk, annyi év után. 4- - Békés Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents