Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

2. oldal 1966. július 20, szerda VALÓSÁGOS pánikhangulat várta Londonban a háromnapos moszkvai látogatásáról hazaér­kezett Wilson miniszterelnököt. A „vágtató” pénzügyi krízis iramára jellemző, hogy hétfőn este küiön futár vitte Moszkvá­ba Wilsonnak a fontválság leg­újabb fejleményeiről szóló je­lentéseket, hogy a miniszterel­nök a repülőgépen áttanulmá­nyozhassa azokat, mire vissza­tér Londonba. Megérkezése után megkezdődött a brit kabinet rendkívüli tanácskozása a pénz­ügyi válság leküzdésére szol­gáló szükségintézkedések ha- marjáDan összeállított „csomag­tervéről”. A „csomagtervet”, amely várakozások szerint a második világháború utáni idő­szak legszigorúbb kényszerta- karókossági rendszabályait fogja tartalmazni, Wilson miniszter- elnök szerdán terjeszti a par­lament elé. A TUC, az Orszá­gos Szakszervezeti Főtanács ve­zetői hétfőn este felkeresték Callanghan pénzügyminisztert, hogy eleve tiltakozásukat jelent­sék be a tervezett deflációs in­tézkedések ellen, amelyek — a nyilvánosságra került elképzelé­sek szerint, „bérfagyasztásra ’, a tömegfogyasztás csökkentésére és jelentős arányú „munkanél­küli tartalékhadsereg” létreho­zására irányulnak. Wilson mi­niszterelnököt politikai pályafu­tásának legrosszabb sajtója vár­ta Moszkvából való hazatérése napján. Vitriolos hangú vezér­cikkek támadják a súlyos vál­ság közepette „elvesztegetett hétvégéért”. INDIRA GANDHI asszony, Indiai miniszterelnök, aki a leg­utóbbi napokban szintén Moszk­va vendége volt, egy keddi sajtó- értekezleten kijelentette, az em­berek többségének véleménye szerint a vietnami probléma bé­kés rendezése felé vezető első lépésnek az Észak-Vietnam el­len intézett amerikai bombatá­madások megszüntetésének kell lennie, mert nagyon nehéz béke- konferenciát összehívni addig, amíg a bombázás tart. DE GAULLE francia elnök ismételten leszögezte, hogy a vietnami háború egy általános konfliktus veszélyét rejti magá­ban. A vietnami háború súlyos­bodása fokozott óvatosságra inti Franciaországot abban a kér­désben is, melyet Washington új javaslata tartalmaz. Charles Bohlen, az Egyesült Államok párizsi nagykövete közölte Couve de Murville francia kül­ügyminiszterrel. hogy Washing­ton a Franc aországban állomá­sozó amerikai csapatok kivonása után francia ellenőrzés alatt fenn akarja tartani egyes kato­nai berendezéseit. Ezen túlme­nően biztosítani kívánja, hogy az amerikai katonák „válság esetén” visszatérhessenek Fran­ciaországba. Jólértesült körök­ben úgy tudják, hogy a francia kormány nem zárkózik el a Franciaországot átszelő ameri­kai olajvezeték és egyes össze­kötő berendezések fenntartása elől, amennyiben ezek francia felügyelet alá kerülnek. Arra viszont kevésbé hajlandó, hogy az amerikaiak „konfliktus ve­szélye” címén újból igénybe ve. hessék elhagyott támaszpontjai­kat. A Paris Presse rámutai: De Gaulle világosan meghatá­rozta, hogy meddig terjed Fran­ciaország szolidaritása atlanti szövetségbeli partnereivel szem­ben. Franciaország csak „ki nem provokált támadás” esetén kö­teles szövetségesei segítségére sietnj és adott esetben maga akarja elbírálni vajon a körül­mények valóban indokolják-e részvételét egy esetleges konf­liktusban. Átadták az NDK népi tengerészeiének Kádár János levelét és ajándékát Rostockban, az NDK legna­gyobb kikötővárosában Perczel László nagykövetségi tanácsos, az NDK-beli magyar nagykö­vetség ideiglenes ügyvivője és Havas Imre ezredes, katonai attasé átadta az NDK népi ten­gerészeié képviselőinek Kádár Jánosnak, az MSZMP első tit­kárának levelét és ajándékát. Kádár János levélben mon­dott köszönetét a népi tengeré­szeinek, közelebbről a „Kari Marx” partvédő hajó személyi állományának, Fröhlich fregatt­kapitánynak, a hajó parancsno­kának és Schäffler ellentenger­nagynak, a népi tengerészet he­lyettes parancsnokának a jú­nius 15-én, az akkor az NDK- ban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére rendezett tengeri harcászati gya­korlat példamutató végrehajtá­sáért. Péter János látogatása a Belorusz Minisztertanács elnökénél Péter János, aki szovjetunió­beli hivatalos látogatása során Minszkben, Belorusszia főváro­sában tartózkodik, kedden dél­előtt látogatást tett Tyihon Ki- szeljovnál, a Belorusz Minisz­tertanács elnökénél, aki helyet­tesének, Filipp Kohanóvnak, a Belorusz Állami Tervbizottság elnökének társaságában fogadta a magyar vendégeket. Külügyminiszterünk tolmá­csolta pártunk és kormányunk vezetőinek, egész népünknek üd­vözletét, majd Kiszeljov minisz­terelnök adott tájékoztatást Be­lorusszia gazdasági és kulturális eredményeiről. A beszélgetés során megemlítették, hogy sok minszki gyártmányú traktor dol­gozik magyar földeken és Be­lorussziában is jól ismerik a magyar ipar termékeit. Péter János búcsúzóul sok sikert kí­vánt Belorusszia és különösen Minszk lakosságának abból az alkalomból is, hogy a belorusz főváros a jövő évben ünnepli alapításának 900. évfordulóját. A magyar külügyminiszter következő útja a híres minszki traktorgyárba vezetett. Jakov Tyimosenko főmérnök, aki a szabadságon levő gyárigazgató távollétében kalauzolta Péter Jánost, elmondotta, hogy 1966- ban kétezer „Belorusz” trak­tort szállítanak Magyarországra megfelelő tartalék alkatrészek­kel. A magyar vendégek megte­kintették a gyár több műhelyét, valamint a hatalmas szerelő- csarnokot. Délelőtt 11 órakor Péter Já­nos külügyminiszter ünnepélyes keretek között koszorút helye­zett el a minszki győzelmi em­lékmű talapzatán. A koszorú pl- ros-fehér-zöld szalagján ez a felirat volt olvasható: „A szov­jet hazáért, az emberiség hala­dásáért életüket áldozó hősök­nek, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere.” A városban tett autós körsé­ta során a magyar külügymi­niszter megtekintette a modern új sportcsarnokot, elismerően nyilatkozott annak bátor épí­tészeti megoldásáról, ízléses bel­ső kivitelezéséről. A magyar vendégek útja ezután a Minszki Történelmi Múzeumba vezetett, amelynek a Nagy Honvédő Hábo­rú belorusz vonatkozásaival fog­McNamara nem megy Bonnba Az amerikai hadügyminiszté­rium közlése szerint McNama­ra hadügyminiszter bokasérü­lése miatt lemondta szombatra és vasárnapra tervezett nyugat­németországi tárgyalásait. Von Hassel nyugatnémet had­ügyminiszter gyors javulást kí­vánt amerikai kollégájának és hozzátette, reméli, hogy a NATO hadügyminiszteri taná­csának július 25-i és 26-1 pári­zsi értekezletén mindenképpen találkoznak; lalkozó anyagét tekintették meg. A kora délutáni órákban Anatolij Gurinovics külügymi­niszter a Minszk közelében fek­vő kormány nyaralóban ebédet adott Péter János és kísérete tiszteletére. A délutáni órákban a magyar külügyminiszter visszarepült Moszkvába. cA testvéri szolidaritás napja Békevágytól, igazságérzettől és testvéri szolidariíástól át­hatva tiltakozik napjainkban a hős vietnami néppel szem­ben folytatott amerikai agresz- szió ellen a sokat tapasztalt aggastyán éppúgy, mint a meg­lett korú nemzedék és a há­ború borzalmait csak a szülők elbeszéléseiből ismerő ifjúság. Szinte ngm múlik el nap, hogy a megye üzemeiből, ter­melőszövetkezeteiből, intézmé­nyeiből ne érkezne hír tiltako­zó megmozdulásokról. Üzem­részek, műhelyek, tsz-munka- csapatok dolgozói, szocialista brigádok tagjai, KISZ-fiatalok szinte egy emberként, hallat­ják a szavukat a röpgyűlése- ken, s a táviratok százaiban követelik a — halált osztó, s verejtékes munka árán terem­tett értékeket pusztító — bom­bázások, az imperialista ag­resszió azonnali megszünteté­sét. A Vádoljuk az imperializ­must mozgalom keretében csu­pán a kecskeméti KlSZ-fiata- l ik több mint hatvan tiltako­zó táviratot juttattak el a kö­zelmúlt napokban — az Or­szágos Béketanács, illetve a KISZ Központi Bizottsága út­ján — az illetékeseknek ad- resszálva. S ha lehet, még — a testvéri szolidaritás érzése és a felháborodás nap mint nap, fokozódik. A Béke-világtanács nemré­giben közzétett felhívása nyo­mán világszerte készülnek az Indokmára vonatkozó genfi megállapodás 12. évfordulója, július 20-a alkalmából a viet­nami agresszió elleni harc akciónapjára. Ezen a napon a békeszerető emberek százmil­liói egységes és határozott fel­lépéssel követelik kormányaik­tól olyan kezdeményező lépé­sek megtételét, amelyek ered­ményeként a Vietnami nép jo­gos érdekeinek megfelelően lielyreállna a béke. Ebben a sok millió torkú, de egyhangú kórusban ott van, s amíg kell, ott lesz egész ha­zánk népével együtt, megyénk lakossága. Méghozzá azzal a mélységes meggyőződéssel, hogy a gonosztevők nem kerülhetik el büntetésüket. S a világmé­retű akció jegyében nemcsak Lajosmizsén, a koreai—magyar barátsági nappal egybekötött tiltakozó nagygyűlésen, hanem a munkahelyeken tartott röp- gyűlések százain is hallatjuk szavunkat: Azonnali békét Vi­etnamnak! P. 1. Wilson nyilatkozata Wilson angol miniszterelnök hazaérkezve Moszkvából, a lon­doni repülőtéren rendezett saj­tóértekezleten bejelentette, hogy kedden délután a képvise-, lőházban részletesen beszámol moszkvai utazásáról. Wilson azt mondotta, hogy utazása szükséges volt. Csaknem kilenc órán át beszélgettem Ko­szigin szovjet miniszterelnök­kel, az idő jelentékeny részében négyszemközt — mondotta. — Természetesen — fűzte hozzá Wilson — utazásom elsősorban az ipari kiállítással volt össze­függésben, de a megbeszélés je­lentékeny részét a vietnami kérdés mélyreható megvitatásá­nak szenteltük. A miniszterelnök hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió és Ang­lia álláspontja változatlan ma­radt, de ő lényegesen világosab­ban látja a Szovjetunió állás­pontját. Ezért — mondotta — sokkal könnyebb számomra ér­tékelni a helyzetet, amit meg is fogok tenni e problébának a külügyminiszterre és a kormány más tagjaival való megvitatása ideién. Wilson megjegyezte. hogy igen barátságos légkörben folyt le a beszélgetése Kosziginnel. Távirat a DNFF elnökségének A Magyar Szolidaritási Bi­zottság táviratot intézett a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadíta- si Front elnökségéhez, melyben a genfi megállapodások aláírá­sának 12. évfordulója alkalmá­ból testvéri üdvözletüket küldik a hős vietnami népnek, amely elszánt küzdelmet folytat a ke­gyetlenül gyilkoló és pusztító amerikai agresszorok ellen. Asturias quat&malai írót Lenin-békedíjjal tüntették ki Kedden a Kremlben Miguel Angel Asturias quatemalai írót Lenin-békedíjjal tüntették ki. A kitüntetés átadásakor Dmit- rij Szkobelcin akadémikus, a nemzetközi Lenin-békgdíjakat odaítélő bizottság elnöke hang­súlyozta, hogy Asturias művei­vel és társadalmi tevékenysé­gével jelentősen hozzájárult a népek békéjéért és szabadságá­ért, az imperialista háborús uszítok és a gyarmatosítók el­len vívott nagy harcához. A Zöld patkányok Mesterségük: a gyilkolás Az amerikai hadsereg „ifjú törökjeinek” sürgetésére, akiket a háttérből Landsdale ezredes, Dél-Vietnam pacifikálási prog­ramjának jelenlegi vezetője, s Francis Mills, a Pentagon ge­rilla-ügyekkel foglalkozó osztá­lyának vezetője biztatott, 1952- ben Eisenhower elrendelte a Special Forces, a Különleges Haderő felállítását. Ekkor még senki sem sejtette, milyen kar­riert fut be ez a hivatásos bér­gyilkosoknak hivatásos katonák­ból életrehívott szervezete. A Különleges Haderő létszá­ma 1961-től napjainkig 1800 főről 25 ezer személyre nőtt. Tevékenységükről időről-időre a nagy nyugati magazinok hasáb­jain különös felvételek látnak napvilágot. Több férfi fekszik például a földön, s két másik, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, végig­gyalogol a kezükön és gyomru­kon. A másik képen görcsösen vonaglik egy test a fojtogató kéz szorításában. Másutt egy férfi fejét verik a falhoz, vagy fejjel lefelé mártogatják vizes vödörbe. S ha a cselekmény helyszíne változik, s az aláírás­ban valamennyi képnek *an egy közös sajátossága: a szerep­lők mindenütt amerikai kato­nák, s jelzésük három villám a tőrön. Még közelebbről annak a Special Forcesnak valamelyik íme: a Zöld patkányoknak nevezett különleges alakulatok egyik vallatási módszere. egységéhez tartoznak, amely az elmúlt néhány esztendőben el­sősorban Vietnamban, de szá­mos más ország területén is nem kevéssé járult hozzá az USA agresszivitásáról, gátlásta­lanságáról kialakult kép meg­születéséhez. A Zöld patkányok ugyanis nemcsak elméletileg készülnek fel a diverzió, a szabotázsakciók végrehajtására, nemcsak elmé­letileg sajátítják el a gyilkolás mesterségét, hanem a Special Forces szabad kezet kapott mindenütt, ahol nem közvetlen háború folyik, vagy ahol nem száll partra, mint Dominikában történt, a tengerészgyalogság. Az USA ötödik hadoszlopa ak­cióinak központja azonban ter­mészetesen már évek óta Viet­nam. Az amerikai fegyveres erők e torzszülöttét, a többségé­ben más nemzetek fiaiból to­borzott, mindenre kész Zöld patkányokat vetik be a legve­szedelmesebb pontokon. A Special Forces a nyílt be­avatkozás kejllemetlen körülmé­nyeinek elkerülésével, ma első­sorban Dél-yietnamban, de föl­dünk számoi más pontján is valamiféle vtilágzsandár szere­pét szeretné betölteni. Egy do­logról azonban elfeledkeznek. Már a gerillaháború „klasszi­kusa”, Lawrence ezredes is azt írta: minden felkelés sikerülhet, ha a lakosságnak csak két szá­zaléka aktívan támogatja a partizán-mozgalmat. A Special Forces működési területein {lé­éig — akár Kolumbiáról, akár Venezueláról, akár Dél-Viet- namról van szó — nemcsak két százalék támogatja a partizáno­kat, hanem a lakosság túlnyo­mó többsége, s még két száza­lék sincs viszont, amely a ge­rillaellenes erők segítségét kér­né és segítségére lenne. O. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents