Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-20 / 170. szám
2. oldal 1966. július 20, szerda VALÓSÁGOS pánikhangulat várta Londonban a háromnapos moszkvai látogatásáról hazaérkezett Wilson miniszterelnököt. A „vágtató” pénzügyi krízis iramára jellemző, hogy hétfőn este küiön futár vitte Moszkvába Wilsonnak a fontválság legújabb fejleményeiről szóló jelentéseket, hogy a miniszterelnök a repülőgépen áttanulmányozhassa azokat, mire visszatér Londonba. Megérkezése után megkezdődött a brit kabinet rendkívüli tanácskozása a pénzügyi válság leküzdésére szolgáló szükségintézkedések ha- marjáDan összeállított „csomagtervéről”. A „csomagtervet”, amely várakozások szerint a második világháború utáni időszak legszigorúbb kényszerta- karókossági rendszabályait fogja tartalmazni, Wilson miniszter- elnök szerdán terjeszti a parlament elé. A TUC, az Országos Szakszervezeti Főtanács vezetői hétfőn este felkeresték Callanghan pénzügyminisztert, hogy eleve tiltakozásukat jelentsék be a tervezett deflációs intézkedések ellen, amelyek — a nyilvánosságra került elképzelések szerint, „bérfagyasztásra ’, a tömegfogyasztás csökkentésére és jelentős arányú „munkanélküli tartalékhadsereg” létrehozására irányulnak. Wilson miniszterelnököt politikai pályafutásának legrosszabb sajtója várta Moszkvából való hazatérése napján. Vitriolos hangú vezércikkek támadják a súlyos válság közepette „elvesztegetett hétvégéért”. INDIRA GANDHI asszony, Indiai miniszterelnök, aki a legutóbbi napokban szintén Moszkva vendége volt, egy keddi sajtó- értekezleten kijelentette, az emberek többségének véleménye szerint a vietnami probléma békés rendezése felé vezető első lépésnek az Észak-Vietnam ellen intézett amerikai bombatámadások megszüntetésének kell lennie, mert nagyon nehéz béke- konferenciát összehívni addig, amíg a bombázás tart. DE GAULLE francia elnök ismételten leszögezte, hogy a vietnami háború egy általános konfliktus veszélyét rejti magában. A vietnami háború súlyosbodása fokozott óvatosságra inti Franciaországot abban a kérdésben is, melyet Washington új javaslata tartalmaz. Charles Bohlen, az Egyesült Államok párizsi nagykövete közölte Couve de Murville francia külügyminiszterrel. hogy Washington a Franc aországban állomásozó amerikai csapatok kivonása után francia ellenőrzés alatt fenn akarja tartani egyes katonai berendezéseit. Ezen túlmenően biztosítani kívánja, hogy az amerikai katonák „válság esetén” visszatérhessenek Franciaországba. Jólértesült körökben úgy tudják, hogy a francia kormány nem zárkózik el a Franciaországot átszelő amerikai olajvezeték és egyes összekötő berendezések fenntartása elől, amennyiben ezek francia felügyelet alá kerülnek. Arra viszont kevésbé hajlandó, hogy az amerikaiak „konfliktus veszélye” címén újból igénybe ve. hessék elhagyott támaszpontjaikat. A Paris Presse rámutai: De Gaulle világosan meghatározta, hogy meddig terjed Franciaország szolidaritása atlanti szövetségbeli partnereivel szemben. Franciaország csak „ki nem provokált támadás” esetén köteles szövetségesei segítségére sietnj és adott esetben maga akarja elbírálni vajon a körülmények valóban indokolják-e részvételét egy esetleges konfliktusban. Átadták az NDK népi tengerészeiének Kádár János levelét és ajándékát Rostockban, az NDK legnagyobb kikötővárosában Perczel László nagykövetségi tanácsos, az NDK-beli magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője és Havas Imre ezredes, katonai attasé átadta az NDK népi tengerészeié képviselőinek Kádár Jánosnak, az MSZMP első titkárának levelét és ajándékát. Kádár János levélben mondott köszönetét a népi tengerészeinek, közelebbről a „Kari Marx” partvédő hajó személyi állományának, Fröhlich fregattkapitánynak, a hajó parancsnokának és Schäffler ellentengernagynak, a népi tengerészet helyettes parancsnokának a június 15-én, az akkor az NDK- ban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére rendezett tengeri harcászati gyakorlat példamutató végrehajtásáért. Péter János látogatása a Belorusz Minisztertanács elnökénél Péter János, aki szovjetunióbeli hivatalos látogatása során Minszkben, Belorusszia fővárosában tartózkodik, kedden délelőtt látogatást tett Tyihon Ki- szeljovnál, a Belorusz Minisztertanács elnökénél, aki helyettesének, Filipp Kohanóvnak, a Belorusz Állami Tervbizottság elnökének társaságában fogadta a magyar vendégeket. Külügyminiszterünk tolmácsolta pártunk és kormányunk vezetőinek, egész népünknek üdvözletét, majd Kiszeljov miniszterelnök adott tájékoztatást Belorusszia gazdasági és kulturális eredményeiről. A beszélgetés során megemlítették, hogy sok minszki gyártmányú traktor dolgozik magyar földeken és Belorussziában is jól ismerik a magyar ipar termékeit. Péter János búcsúzóul sok sikert kívánt Belorusszia és különösen Minszk lakosságának abból az alkalomból is, hogy a belorusz főváros a jövő évben ünnepli alapításának 900. évfordulóját. A magyar külügyminiszter következő útja a híres minszki traktorgyárba vezetett. Jakov Tyimosenko főmérnök, aki a szabadságon levő gyárigazgató távollétében kalauzolta Péter Jánost, elmondotta, hogy 1966- ban kétezer „Belorusz” traktort szállítanak Magyarországra megfelelő tartalék alkatrészekkel. A magyar vendégek megtekintették a gyár több műhelyét, valamint a hatalmas szerelő- csarnokot. Délelőtt 11 órakor Péter János külügyminiszter ünnepélyes keretek között koszorút helyezett el a minszki győzelmi emlékmű talapzatán. A koszorú pl- ros-fehér-zöld szalagján ez a felirat volt olvasható: „A szovjet hazáért, az emberiség haladásáért életüket áldozó hősöknek, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere.” A városban tett autós körséta során a magyar külügyminiszter megtekintette a modern új sportcsarnokot, elismerően nyilatkozott annak bátor építészeti megoldásáról, ízléses belső kivitelezéséről. A magyar vendégek útja ezután a Minszki Történelmi Múzeumba vezetett, amelynek a Nagy Honvédő Háború belorusz vonatkozásaival fogMcNamara nem megy Bonnba Az amerikai hadügyminisztérium közlése szerint McNamara hadügyminiszter bokasérülése miatt lemondta szombatra és vasárnapra tervezett nyugatnémetországi tárgyalásait. Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter gyors javulást kívánt amerikai kollégájának és hozzátette, reméli, hogy a NATO hadügyminiszteri tanácsának július 25-i és 26-1 párizsi értekezletén mindenképpen találkoznak; lalkozó anyagét tekintették meg. A kora délutáni órákban Anatolij Gurinovics külügyminiszter a Minszk közelében fekvő kormány nyaralóban ebédet adott Péter János és kísérete tiszteletére. A délutáni órákban a magyar külügyminiszter visszarepült Moszkvába. cA testvéri szolidaritás napja Békevágytól, igazságérzettől és testvéri szolidariíástól áthatva tiltakozik napjainkban a hős vietnami néppel szemben folytatott amerikai agresz- szió ellen a sokat tapasztalt aggastyán éppúgy, mint a meglett korú nemzedék és a háború borzalmait csak a szülők elbeszéléseiből ismerő ifjúság. Szinte ngm múlik el nap, hogy a megye üzemeiből, termelőszövetkezeteiből, intézményeiből ne érkezne hír tiltakozó megmozdulásokról. Üzemrészek, műhelyek, tsz-munka- csapatok dolgozói, szocialista brigádok tagjai, KISZ-fiatalok szinte egy emberként, hallatják a szavukat a röpgyűlése- ken, s a táviratok százaiban követelik a — halált osztó, s verejtékes munka árán teremtett értékeket pusztító — bombázások, az imperialista agresszió azonnali megszüntetését. A Vádoljuk az imperializmust mozgalom keretében csupán a kecskeméti KlSZ-fiata- l ik több mint hatvan tiltakozó táviratot juttattak el a közelmúlt napokban — az Országos Béketanács, illetve a KISZ Központi Bizottsága útján — az illetékeseknek ad- resszálva. S ha lehet, még — a testvéri szolidaritás érzése és a felháborodás nap mint nap, fokozódik. A Béke-világtanács nemrégiben közzétett felhívása nyomán világszerte készülnek az Indokmára vonatkozó genfi megállapodás 12. évfordulója, július 20-a alkalmából a vietnami agresszió elleni harc akciónapjára. Ezen a napon a békeszerető emberek százmilliói egységes és határozott fellépéssel követelik kormányaiktól olyan kezdeményező lépések megtételét, amelyek eredményeként a Vietnami nép jogos érdekeinek megfelelően lielyreállna a béke. Ebben a sok millió torkú, de egyhangú kórusban ott van, s amíg kell, ott lesz egész hazánk népével együtt, megyénk lakossága. Méghozzá azzal a mélységes meggyőződéssel, hogy a gonosztevők nem kerülhetik el büntetésüket. S a világméretű akció jegyében nemcsak Lajosmizsén, a koreai—magyar barátsági nappal egybekötött tiltakozó nagygyűlésen, hanem a munkahelyeken tartott röp- gyűlések százain is hallatjuk szavunkat: Azonnali békét Vietnamnak! P. 1. Wilson nyilatkozata Wilson angol miniszterelnök hazaérkezve Moszkvából, a londoni repülőtéren rendezett sajtóértekezleten bejelentette, hogy kedden délután a képvise-, lőházban részletesen beszámol moszkvai utazásáról. Wilson azt mondotta, hogy utazása szükséges volt. Csaknem kilenc órán át beszélgettem Koszigin szovjet miniszterelnökkel, az idő jelentékeny részében négyszemközt — mondotta. — Természetesen — fűzte hozzá Wilson — utazásom elsősorban az ipari kiállítással volt összefüggésben, de a megbeszélés jelentékeny részét a vietnami kérdés mélyreható megvitatásának szenteltük. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Anglia álláspontja változatlan maradt, de ő lényegesen világosabban látja a Szovjetunió álláspontját. Ezért — mondotta — sokkal könnyebb számomra értékelni a helyzetet, amit meg is fogok tenni e problébának a külügyminiszterre és a kormány más tagjaival való megvitatása ideién. Wilson megjegyezte. hogy igen barátságos légkörben folyt le a beszélgetése Kosziginnel. Távirat a DNFF elnökségének A Magyar Szolidaritási Bizottság táviratot intézett a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadíta- si Front elnökségéhez, melyben a genfi megállapodások aláírásának 12. évfordulója alkalmából testvéri üdvözletüket küldik a hős vietnami népnek, amely elszánt küzdelmet folytat a kegyetlenül gyilkoló és pusztító amerikai agresszorok ellen. Asturias quat&malai írót Lenin-békedíjjal tüntették ki Kedden a Kremlben Miguel Angel Asturias quatemalai írót Lenin-békedíjjal tüntették ki. A kitüntetés átadásakor Dmit- rij Szkobelcin akadémikus, a nemzetközi Lenin-békgdíjakat odaítélő bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy Asturias műveivel és társadalmi tevékenységével jelentősen hozzájárult a népek békéjéért és szabadságáért, az imperialista háborús uszítok és a gyarmatosítók ellen vívott nagy harcához. A Zöld patkányok Mesterségük: a gyilkolás Az amerikai hadsereg „ifjú törökjeinek” sürgetésére, akiket a háttérből Landsdale ezredes, Dél-Vietnam pacifikálási programjának jelenlegi vezetője, s Francis Mills, a Pentagon gerilla-ügyekkel foglalkozó osztályának vezetője biztatott, 1952- ben Eisenhower elrendelte a Special Forces, a Különleges Haderő felállítását. Ekkor még senki sem sejtette, milyen karriert fut be ez a hivatásos bérgyilkosoknak hivatásos katonákból életrehívott szervezete. A Különleges Haderő létszáma 1961-től napjainkig 1800 főről 25 ezer személyre nőtt. Tevékenységükről időről-időre a nagy nyugati magazinok hasábjain különös felvételek látnak napvilágot. Több férfi fekszik például a földön, s két másik, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, végiggyalogol a kezükön és gyomrukon. A másik képen görcsösen vonaglik egy test a fojtogató kéz szorításában. Másutt egy férfi fejét verik a falhoz, vagy fejjel lefelé mártogatják vizes vödörbe. S ha a cselekmény helyszíne változik, s az aláírásban valamennyi képnek *an egy közös sajátossága: a szereplők mindenütt amerikai katonák, s jelzésük három villám a tőrön. Még közelebbről annak a Special Forcesnak valamelyik íme: a Zöld patkányoknak nevezett különleges alakulatok egyik vallatási módszere. egységéhez tartoznak, amely az elmúlt néhány esztendőben elsősorban Vietnamban, de számos más ország területén is nem kevéssé járult hozzá az USA agresszivitásáról, gátlástalanságáról kialakult kép megszületéséhez. A Zöld patkányok ugyanis nemcsak elméletileg készülnek fel a diverzió, a szabotázsakciók végrehajtására, nemcsak elméletileg sajátítják el a gyilkolás mesterségét, hanem a Special Forces szabad kezet kapott mindenütt, ahol nem közvetlen háború folyik, vagy ahol nem száll partra, mint Dominikában történt, a tengerészgyalogság. Az USA ötödik hadoszlopa akcióinak központja azonban természetesen már évek óta Vietnam. Az amerikai fegyveres erők e torzszülöttét, a többségében más nemzetek fiaiból toborzott, mindenre kész Zöld patkányokat vetik be a legveszedelmesebb pontokon. A Special Forces a nyílt beavatkozás kejllemetlen körülményeinek elkerülésével, ma elsősorban Dél-yietnamban, de földünk számoi más pontján is valamiféle vtilágzsandár szerepét szeretné betölteni. Egy dologról azonban elfeledkeznek. Már a gerillaháború „klasszikusa”, Lawrence ezredes is azt írta: minden felkelés sikerülhet, ha a lakosságnak csak két százaléka aktívan támogatja a partizán-mozgalmat. A Special Forces működési területein {lééig — akár Kolumbiáról, akár Venezueláról, akár Dél-Viet- namról van szó — nemcsak két százalék támogatja a partizánokat, hanem a lakosság túlnyomó többsége, s még két százalék sincs viszont, amely a gerillaellenes erők segítségét kérné és segítségére lenne. O. Gy.
