Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-19 / 169. szám

1986. Julias 19, kedd 5. oldal hatóan, a megszokott orrhan- gon, ami nem jut el a rajpa­rancsnok füléig. A reggelivel hamar végez­tünk, aztán sorakozó. Rajon­ként odaállítanak bennünket egy-egy fapadhoz, aztán várunk a sorunkra. Századonként ke­rülünk sorra, a miénk máris ott van a lőállásnál, a többiek pedig távolabb nótáznak, töltik az időt. Túlságosan nem érdekel ben­nünket ez az egész. Ismerjük a puska minden csínját-bínját, kí­vülről fújjuk a „csapott cél­gömbbel úgy célozunk” kezdetű litániát, mint öregasszonyok a reggeli imát, s különösebben azzal sem törődünk, hogy me­lyik raj lesz az első a századon vagy pláne az ezreden belül. Be van ígérve ugyan az egész heti dupla porció, de egy-két nagybélűt kivéve a bab- meg a borsófőzelék gondolata senkit sem hoz izgalomba. Sőt, mintha csak összebeszéltünk volna, egyik újonc pocsékabbtól lő, mint a másik. Tízes kör még egy se volt, pedig már végzett a fele a rajnak. Muzslai, Csa­bai, Romhányi, Soltész, Korbély, Dobos öt-öt lövésből alig talál­tak bele hármat. Meszeteltek is a jelzők erősen, jelezve, hogy nincs találat. És ilyenkor a ti­zedes cifrán káromkodott, Há­rom löy§5 fekve, egy térdelő, egy pedig álló testhelyzetből. No most, Stahl, a nagy hencegő kitett magáért, akadt egy tízes köre, de a többi csak kintebb, a kör széle felé helyezkedett el; Ackermann és Zsadányi is igye­keztek, de hiába, csak közepes pontszámot értek el. Ring Sanyi sovány izmaival alig tudta tar­tani a hosszúcsövű nagy Mau- zert. — Tölts! Tűz! üríts! — har- sant a kiáltás ötször egymás­után, majd a kürtszó, hogy a jelzők bújjanak elő. Ring Sa­nyinál ötször „meszeltek”. Egyetlen találata sem volt. Én úgy látszik „formában voltam” és lőttem egy tízes kört, de ezt is csak véletlenül, mert közben behunytam a szemem, annyira csípte a lőporfüst. Meg rúgott is a puska, és ez szo­katlan volt számomra. Erről nem volt sző a lőelmélet órán. Bognár Jocó viszont valóban kitett magáért, mind az Öt töl*, tényt a céltábla közepébe eresz­tette. Egyet ugyan nem ismer­tek 'el tízesnek, mert a lövedék a két kör szélén csapódott be, de így is Övé volt a legjobb eredmény a szakaszban. Még Beleznai sem tudta megközelí­teni, pedig igencsak hunyorí­tott és szorította a puskát a vállgödrébe. A raj csúnyán leszerepelt, utolsók lettünk a században. Dg Jóskát megdicsérték, amikor délfelé összesítették a lőlapo- kat, s felsorakoztunk az ered­mény kihirdetésére. — Süsd meg. megint szerez­tél egy rossz pontot a Beleznai- nál — korholta Ring Sanyi, amikor Jóskát a század elé szó­lították a megdicsért jó lövé­szek közé. — Te csak ne beszéli, te stü- szi vadász — próbáltam védeni Jocót, de azért magamban iga­zat adtam Sanyinak. Beleznai- tól tartani kell, pláne Jóskának. De hát árthat-e még neki? Még egyszer csak nem teszi úgy tönkre, mint annál a gázálarcos szolba! kitolásnál, amikor az összeesésig megkínozta... A délután egész kellemesen telt el. A parancsnokoknak jó kedvük volt. Ittak is az ebéd­nél bőségesen. Nem sokat tö­rődtek velünk. A tiszthelyette­sek feladata volt ,hogy foglal­kozást találjanak számunkra. Megnéztük a géppuskalövé- szet-bemutatót, de ehhez a fegy­verhez egyelőre még nem en­gedték közelebb bennünket. Csak a tisztesek versengtek, ki tud többet eltalálni a felállított sisakos figurákból. {Folytatása következik.) Ha aztán elfáradtak a pajtások, leülnek a fűbe, vagy behú­zódnak a sátor hűvösébe. Olvashat, pihenhet, aki akar, vagy pedift. hódolhat a kedvenc szenvedélyének, az emléktárgy-'készítésnek. Mese nélkül nem múlik el a nap. Nagyon sokat segít ebben két kedves egyetemi hallgatónő, Szeli Klára és Tas Csilla. A képen: Szeli Klára mesél a köréje gyülekezőknek. (Balogh—Pásztor.) Kiskurtmajjsai jegyzetek f- Színházba járó falu A Kiskunmajsal Ifjú Gárda Művelődési Ház párját ritkítja a környéken. Amikor elkészült, eleinte attól féltek, hogy — ta­lán sok is lesz ez a községnek. Túl korszerű, túl városias? Korántsem. A most véget ért színházi évad számai arról ta­núskodnak, hogy nagyon is be­tölti hivatását ez a művelődési ház. Csak a színházat nézzük előbb! Négyszázötven személyes a nagyterem, 270 állandó bérletet váltottak a színházi előadásokra. A kecskeméti színház 15, a sze­gedi színház operatársulata egy előadást tartott az idén, a Rigo- lettót adták elő, Fischof Julianna, a művelő­dési ház gazdasági felelőse mon­dotta el azt a dicsekvésnek be­illő panaszt, hogy már a pla­kátok kiragasztása előtt elfogy­nak a jegyek. Híre megy a köz­ségben a színháznak és mire eljön az előadás ideje, az a leg­főbb gond, hogy legyen elegen­dő —.pótszék. Kevés tehát a tizenhat élő­adás. Ezért a művelődési ház igazgatója azt tervezi, hogy jö­vőre külön ifjúsági bérletet is rendszeresítenek és jóval több ORI-rendezvényt iktatnak mű­sorba. Színházba járó falu. Számos családot ismernek, ahol 4—5 színházi bérletet is váltottak az év elején. 2. A vb-titkár gondjai Toldi János vb-titikár öröm­mel beszél a belterület művelő­dési munkájáról, ám ha a ta­nyavilág kerül szóba, elkomo­lyodik, — Sajnos, tanyán már nehe­zen megy a munka. Legfőbb oka ennek, hogy nincs villany a ta­nyai iskolákban. Ezért sem te­levíziót, sem filmet nem néz­hetnek a tanyaiak. Azazhogy: a Kígyós II. tanyai iskolában van egy kis kultúr­otthon, amelynek van kis telje­sítményű agregátora. Ez televí­zióhoz megfelel, de filmvetítés­hez már gyenge. Ügy akartak segíteni a bajon, hogy a MA- LÉV-tól kértek és kaptak egy 5,6 kW teljesítményű agregá­tort. Sajnos, ebben nincs ger­jesztő. Nem is tudják, hol sze­rezzék be, sehol sem kapható. Hozzánk fordult a tanácstitkár: olvasóink közül nem tudna-e valaki segíteni rajtuk, hogy a tanyai művelődési otthonban filmet is vetíthessenek. (Ezúton továbbítjuk a kérést olvasóink felé.) De van más gondja is a vb- titkámak. — Figyelem a községben fo­lyó színházi előadásokat. Saj­nálatos tapasztalat, hogy a maj- sai közönség nagyrésze még ma is a romantikus és operettszerű darabokat szereti. Példa erre Modugno: Szamárlétrája; to­longtak a jegyekért. De a ne­hezebb veretű Hétköznapi le- gendá-t már sokkal mérsékel­tebben keresték. Az ízlésfej lesz- téseel van itt baj. A TIT-re várna a feladat, hogy olyasféle irodalmi előadássorozatot hoz­zon létre, amit Kecskeméten rendeztek. Persze, az itteni igé­nyekhez igazodva. Ha közönsé­günk jelenlegi érdeklődési köre nem tágul, nem fejlődik, akkor ítéletnapig csak a régi operet­teket és romantikus darabokat lehet játszani. Ezeket aztán nagy közönség előtt. Pedig nem mind­egy milyen darabot néznek meg szívesebben az emberek. Ezt szeretné Toldi János el­érni. És azt, hogy az a 350 tv- tulaj dános, aki csaknem kizáró­lag otthon a televízióban keresi a művelődést és szórakozást, a községben is megkapja élőszó­val azt, amit szeretne. Ehhez ősztől kezdve nagyobb hatásfokú ízlésfejlesztés és intenzívebb propaganda kell. Ez a feladat is a művelődési otthonra vár. 3. Az ismeretterjesztés számai • Vége az idei ismeretterjesz­tési évadnak, elkészíthető a mér­leg Jó olvasni, hogy a terve­zett 92 előadás helyett 96-ot tar­tottak 4000 hallgató előtt a bel­területen. Bár — ha a község 13 ezer főnyi lakosságát vesz- szük alapul — ez a szám kevés. A lehetőségeket figyelembe vé­ve a TIT munkáját a következő évadban szélesíteni keU. Legnagyobb népszerűsége a művelődési ház egészségügyi előadássorozatának volt. Vetek­szik vele a közlekedési előadás- sorozat. Szerepel az előadások között földrajzi, csillagászati, művészeti, jogi, közgazdasági téma. A mezőgazdasági témák természetesen túlsúlyban van­nak. De nem találunk a lebo­nyolított programban társada­lomtudományi előadást. Nem hinnénk, hogy a helyi értelmi­Ahogy a bu­gaci kisvasút eldöcög a Fe­hértói erdő. mellett, halla­ni a nyárt zsi- bongást az er­dő mélyéből. Ha vége a tan­évnek, hangos lesz Itt menten a sűrűség, a hatalmas fák és bokrok hív- ják-hívogatják a piros- és kéknyakkendős táborozókat. Most, hogy ott jártunk, 9 al- táborban 437 gyerek üdült. Minden altábor egy-egy kecske­méti iskolát képviselt. Unalom nincs. Most foly­nak éppen az asztalitenisz-, ké­zilabda- és futballbajnokságok. De nemcsak sportversenyeket, Több a kollégiumi hely Az 1966—1967-es tanulmányi évben tovább emelkedik a diák­otthonok lakóinak száma. Az idén az egyetemi és főiskolai hallgatóknak már mintegy 55 százalékát helyezik el diákott­honokban. Vidéken a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem fiataljainak 80 százaléka, a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatóinak 90 százaléka kerül diákotthonban. Szegeden a Jó­zsef Attila Tudományegyetem új 320 személyes diákotthona nyílik meg szeptemberben. tartanak. Ha az est leszáll, a tábor főterét bevilágítja a gó- liát-reflektor, itt bonyolítják le a programokat, tábortüzeket A képen: kézilabda-mérkőzést vív a Halasi úti és a Jókai ut­cai iskola csapata. hanem szellemi vetélkedőkéit is ség ezt nem igényli. Erdők mélyén sátortábor Dr. Bacsó Károly 1913—1966 Tegnap délelőtt Székesfehér­váron 53 éves korában rövid szenvedés után meghalt dr. Ba­csó Károly, a megyei kórház szülészeti osztályának főorvo­sa. Dr. Bacsó Károly harminc éven át szülész-nőgyógyász szakorvosként dolgozott. Egye­temi tanulmányai befejezé­se után a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikáján volt adjunk­tus. 1951-ben'került Kecskemét­re, ahol nyomban bekapcsoló­dott a város közéletébe, Másfél évtizedes tevékenysége alatt ki­magasló érdemeket szerzett a csecsemővédélem és a gyermek- betegségek elleni küzdelem megszervezésében. Az orvosi szaklapokban sok tudományos dolgozata jelent meg. Kiemel­kedő orvosi munkásságáért 1952- ben a Magyar Népköztársaság Érdemes orvosa, 1965-ben pe­dig Kiváló Orvos lett. Betegei és kollégái körében nagy nép­szerűségnek örvendő szülész-nő­gyógyász, elnöke volt az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezete megyei bizottságának. Dr. Bacsó Károlyt a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa és a megyei kórház saját halott­jának tekinti. Temetéséről ké­sőbb történik intézkedés. Zongoratanárok továbbképzése A Szegedi Zeneművészeti Szak­iskola háromnapos továbbképző tanfolyamot rendezett a körzet zongoratanárai számára. Bécs- Kiskun, Békés és Csongrád me­gyéből mintegy hetvenen jöttek össze, hogy meghallgassák az értékes előadásokat. Az előadók között volt Inselt Katalin zon­goraművésznő, a Budapesti Ze­neművészeti Szakiskola tanszék- vezető tanára, aki a zenepeda­gógia korszerű eredményeivel ismertette meg a hallgatókat, az iskola növendékei pedig az elő­adások illusztrálásában, a gya­korlati eredmények bemutatá­sában segítettek. A továbbképzés a résztvevők egyöntetű véleménye szerint igen értékes és hasznos volt. A zenetanítás színvonalának eme­lése érdekében a hasonló talál­kozók sűrűbb ismétlődését is szívesen látnák. D. K. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents