Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

mr ÜB mar Jelentés Sout A forró hangulatú, felejthe­tetlen magyar—brazil mérkőzés után nagyon boldog a south- porti kis magyar labdarúgó-tá­bor. Bravúros az a teljesítmény, amellyel a magyar labdarúgók szenzációs győzelmüket aratták. A tudósítások több angol újság­ban az első oldalra kerültek. Néhány szalagcím, érdekes meg­állapítás a sok közül: „A ragyogó magyarok romba döntötték Brazíliát — Albert a mi csoportunkban rendkívül kiélezett a helyzet, s előfordul­hat, hogy a szép győzelem elle­nére sem juthatunk tovább. Természetesen mindent megpró­bálunk. — Visszatérve a brazilok el­leni 90 percre, sok örvendetes jelenséget állapíthatunk meg. A portugálok és a brazilok ellen is, hatalmas iramú mérkőzést vívtunk, 48 órán belül, játéko­saink mégis bírták erővel. A ''*-*-* ............................................... . 4 pont 2 pont 2 pont 0 pont 1. Portugália 6:1 2—3. Brazília 3:3 Magyarország 4:4 4. Bulgária 0:5 Hátralevő mérkőzések: Ked­den; Portugália—Brazília, szer­dán: Magyarország—Bulgária. Szovjetunió—Olaszország 1:0 (0:0). Góllövő: Csiszlenkó (57. perc). Argentína—NSZK 0:0. Az ar­gentin Albrecht-ot a 68. perc­ben a játékvezető kiállította. Nemzetközi kosárlabdatornán vesz részt a Kecskeméti Dózsa női csapata Szigetváron a hét végén érde­kes nemzetközi tornára kerül sor. A résztvevők a román női ifjúsági válogatott, Magyaror­szág ifjúsági válogatottja, a Kecskeméti Dózsa és a Sziget­vári Vörös Meteor női NB II-s csapata. A kecskeméti csapat je­lenleg Szigetváron tartózkodik edzőtáborban és így kerültek a résztvevők közé. Különösen jó eredményt nem is várhatunk tő­lük, hiszen a hét folyamán az eredeti tervnek megfelelően ala­pozó munkát folytattak. A csa­pat sem a legerősebb, mert Tú­ri Éva jelenleg az olaszországi Messinában van a női váloga­tottal, Koroknál pedig a magyar ifjúsági válogatottban játszik. Remélhetőleg így is megállják helyüket. Mészöly és Gilmar párharca a labdáért. stadion bálványa” (Times). „Ha­talmas magyarok véget vetettek egy legendának” (Daily Mirror). „3:l-es rapszódia — a magyarok ismét varázslók, akik keresztül­húzták a világbajnok terveit — A magyarok tönkreverték Bra­zíliát (Daily Express). „A ra­gyogó magyarok újjáélesztették Wembley emlékét — A nap hő­se: Mészöly, a vasember’: (Mor­ning Star). A Daily Mail „Újra magyar csapat fordítja fel a labdarúgó­világot” című cikkében így ír: — A magyarok, akik egykor a világfutballnak vitathatatlanul urai voltak, pénteken este ismét büszkén elfoglalták korábbi he­lyüket. Szenzációs és csaknem demoralizáló vereséget mértek a világbajnokra. A francia L’Equipe „A csodá­latos Magyarország térdre kény­szerítette Brazíliát” címmel töb­bek között ezeket írja: A magyarok és brazilok a lab­darúgás csodálatos pillanatait elevenítették fel. A magyarok kollektív játéka, a csapat tag­jainak tudása és erkölcsi kva­litása eredményezte azt a győ­zelmet, amely a sport egyik csúcsteljesítményének nevezhe­tő. A Berlinben megjelenő Neues Deutschland sportrovatában Klaus Urbanczyk, az NDK hát­védje nyilatkozott: — Ez volt aztán az igazi szem­léltető oktatás a világ minden labdarúgója részére. Mindkét csapat ragyogó támadó-futballt játszott Rácáfolva mindazokra a korábbi véleményekre, hogy az angliai küzdelemsorozat a vé­dekezés világbajnoksága lesz. A BBC-televízió adásában Billy Wright, az angol váloga­tott egykori kapitánya elmon­dotta, hogy a most látott ma­gyar csapat játéka az 1953-as wembley-i 6:3-ra emlékeztette °t-A másik angol televíziós tár­saság, az ITV kommentátora a lelkesedéstől szinte elcsuklo hangon kiáltotta a mikrofonba: „Ez a meccsek meccse, az év­század mérkőzése Báró ti a mérkőzésről — Jó teljesítményt nyújtod, brazil válogatottat győztünk le — mondotta a szövetségi ka­pitány — olyan együttest, amely Pelé nélkül is kiváló csapat. Végre kijött együttesünkből az a játék, ami benne van. A csapatban történt cserék hasz­náltak. liverpooli segítség a sérülteknek A küzdelmes mérkőzés után érthető, hogy sérültek is talál­hatók a magyar válogatottban. Mészölynek vállzúzódása van a kulcscsont Irorül. Vállsérülése van Mátrainak is. Liverpoolból közölték a város kedvenceivé előlépett magyar válogatottal, hogy a kórházban mindazon gyógyberendezéseket a sérültek rendelkezésére bocsátják, ame­lyek csak szükségesek. Bánat, kétségbeesés Brazíliában Pénteken este a liverpooli mérkőzés után Brazília fanati­kus labdarúgó rajongói valóság­gal gyászba borultak. A csaló­dott szurkolók ezrei lehajtott fejjel ballagtak hazafelé, az AP jelentése szerint, legtöbben han­gosan sírtak. s A tárgyilagosabbak elismerik a magyarok megérdemelt győ­zelmét. Szombati eredmények: Portugália—Bulgária 3:0 (2:0). Góllövök: Vucov (öngól, 6. perc), Eusebio (37. perc) és Torres (81. perc). A 3. csoport állása a második forduló után; Jobban ki kell használni a lehetőségeket A KISKUNFÉLEGYHÁZI fürdő melletti kézilabdapályán szinte izzott a salak a tűző nap­tól, de ezzel itt senki sem tö­rődik. A serdülő sportolók me­gyei táborának kézilabdázói az elmúlt két hét alatt már meg­szokták a hőséget. A lányok — vagy tizenöten — a pálya egyik sarkában Madár Imre táborpa­rancsnok vezetésével éppen a csavardobásokkal ismerkedtek. Pillanatok alatt engem is be­vezettek a „svédcsavar” és a „csehcsavar” rejtelmeibe. Persze ők jobban csinálták, mint én. NAGYON SOK tehetséges lány és fiú kézilabdás jött itt össze — mondta Madár Imre edző. — Itt van Bodor Erzsi Félegyházáról, Sallai Éva Kecs­kemétről és Tapodi Borbála Kis­kőrösről, vagy Purucki Éva, a kapus. Valamennyien máris ügyes játékosok. Ugyanez a vé­leménye Veréb István TF hall­gatónak is — a fiúk edzőjének. Nála Hajba Ottó, Nádasdi Jó­zsef, Kutast György Kiskunfél­egyházáról, az izsáki Kocsis Pali és a kiskőrösi Pataki István a legtehetségesebbek. A kosarasoknak valamivel könnyebb, mert a Móra Ferenc gimnázium öreg falai legalább a reggeli órákban árnyékot vet­nek a pálya aszfaltjára. Kosa­ras lány bizony kevés van. A 16-os létszámot sem töltötték be. A fiúknál is akad üres hely. Az iskolák és az egyesületek nem éltek a jó alkalommal és nem küldték el a legjobb serdülői­ket. Kiss Mária TF hallgatónak — a lányok oktatójának — nincs könnyű dolga, mert a kevés létszámból is akad jónéhány olyan, aki a szükséges alapkép­zettség nélkül jött ide. — Van ügyes lány — mondja az edző — Mónus Joli, Rezák Kati, Karsai Nóra, vagy Szakáll Anna nevét lehet említeni, ök a Kecs­keméti Dózsa és a Bajai Fehér­neműgyár játékosai. Sajnos, a többiek inkább „üdülni” jöttek. A fiúknál, Soltész Dezső edző szerint már sokkal jobb az anyag. Különösen a bajaiak — Bovanovics Mihály, H. Kovács Kálmán, Riavecz György és a félegyházi Iványi László tehet­ségesek. A LEGNÉPESEBB gárda a tornászoknál gyűlt össze. Ez csak azért meglepő, mert ko­rábban itt mutatkozott legne­hezebbnek a szervezés. Az utób­bi időben azonban megyénk tornasportja mérföldes léptek­kel haladt előre. Legalábbis ami a fiatal tornászokat illeti. Az izsáki lányoknak, a halasi fiúknak nevét már szerte az országban ismerik. A Félegyházi Honvéd sport­telepén már befejeződött a fog­lalkozás, mire odaérkeztünk. A labdarúgók az atlétalányok és fiúk a 20 méteres fürdőmeden­cében lubickoltak. Kullai And­rás — országos válogatott rúd­ugró — az atléták egyik edzője éppen úszóleckét adott a lá­nyoknak. Mint TF hallgatónak, ehhez is értenie kell. Mi volt a foglalkozás anyaga? — kérdeztük Grosán Pál testne­velő tanárt, az atléták főedzőjét. — Ma versenyszerű felmérés volt. Azért is végeztünk előbb, mint máskor. A gyerekek ala­posan kitettek magukért és ez alatt a két hét alatt sokat ja­vult az eredményük. NÉHÁNY esztendő óta új sze­lek fújdogálnak a magyar sport­életben. Az élsporttal való fog­lalkozás mellett egyre több sze­rep jut a fiataloknak, az után­pótlás szervezettebb, magasabb szintű nevelésének. Van úttörő­olimpia, vannak központi sport-- táborok és van megyei sporttá- borunk is. Nem kis költséggel rendezi meg ezt a megyei TS, de még sincs megfelelően ki­használva. Mint ahogyan e ri­port során az oktatók elmon­dották, nem mindig a legjobbak jöttek ide. Miért? Talán mert sokan nem is tudnak róla és ez főleg a megyei szövetségek hibája. Ha­sonló prblémák még alig egy éve az országos serdülő táborok­nál is mutatkoztak, de az idén az országos szövetségek sokkal aktívabb propagandát fejtettek ki és komoly kiválasztó verse­nyekhez kötötték a résztvételt. Az eredmény — ugrásszerű ja­vulás volt! Érdekes, hogy az or­szágos kiválasztó versenyben te­vékenyen közreműködött me­gyei szövetségeinknek a saját megyei sporttábor kiválasztásá­ra már nem futotta az erejük­ből. Minden esetre megszívlelendő, mert másként nem fordulhatott volna elő, hogy a kosarasoknál olyan is eljutott a táborba, aki még soha labdát sem fogott a kezébe, vagy az egyik atlétának küldött gyerekről az első napon kiderült, hogy testnevelésből vi­lág életében fel volt mentve és soha nem sportolt. A TANULSÁG tehát! Sokkal komolyabban kell venni a ki­választó versenyeket, hiszen minden szövetségnek, szakosz­tálynak érdeke, hogy legjobb serdülőik minél többet tanulja­nak. Ugyanakkor ez a kéthetes tábor nemcsak hasznos, hanem nagyszerű élmény is a résztve­vőknek. Szabó Zoltán Vállalások Futbáliában Hát kérem! Amelyik társadalom úgy szeret játszani, sportolni, úgy tud örülni a sikernek, mint a miénk — az ifjú társadalom, arra lehet építeni. Mi volt nálunk a Ma­gyarország—Brazília vi­lágbajnoki mérkőzés alatt — és után, arról csak költők, zeneszerzők tudnának méltóképpen szólani. Sok beszéd he­lyett most csak a leg­frissebb eseményekről számolunk be, melyek az általános nemzeti öröm spontán kicsapódásai voltak. Csak a kecske­métiekről mit hallottunk a szombat reggeli órák­ban? Nem, már péntek éj­jel megkezdődött a kar­neváli Nem úgy örültünk azonban a fiúk győzel­mének, mint mondjuk a brazilok szoktak, ök annyira elvakultan mű­velik az ujjongást, hogy hol szívszélhüdést kap­nak, hol agyonverik egymást egy sikeres meccs után, hol meg le- ugranak a hatodik eme­letről. Örömükben. Mi nem ezt csináltuk. Stílusos módon adó­zott a magyar csapat dicsőségének az a váro­sunk fia, aki a neonfé­nyes, zajos, forgalmas éjszakában gatyában sétált végig a Rákóczi úton. Nem félt a csípős széltől, sem a kétértel­mű tekintetektől, de még a verebektől sem, ame­lyek ébren virrasztónak ezen a felejthetetlen nyári éjjelen. Osztozott az örömmá­morban az egyik szerve­zet is, melynek tagjai megfogadták a mérkő­zés alatt, hogy fejenként egy liter borral áldoz­nak a hazafiúi lelkese­dés oltárán, ha sikerül kétvállra fektetni a bra­zilokat. Szavukat állták az elvtársak. A boráldo­zat pártszerű körülmé­nyek között, s a tervnek megfelelően ment végbe. A kapa-kasza kerülő újságírók, papírpusztl- tók nagy családjába tar­tozó nyomdaipar helyi képviselői is szívből jövő felajánlásokat tettek a magyar—brazil alatt. A gyerekek győztek, a nyomdászok teljesítették vállalásukat. Szombat reggel fel­emelő hangulatban vo­nultak a vasútállomás­tól, végig a Rákóczi úton, főtéren a Kecske­métre bejáró dolgozók és vendégek. A kiskun­félegyházi ßatal gépmes­ter ünnepélyes testtar­tásban, négykézláb menetelt a kísérők ba­ráti buzdítása közepeit. Ezt vállalta, és ha vér­hólyagokat is tört tenye­rén az aszfalt, állta a — betont. Az állomás­tól a nyomdáig. Igaz, ott már szívesen húzott volna cipőt a kezére is. Erőt öntött azonban be­lé, hogy ugyancsak ifjú kollegája, a könyvosz­tályról — szabályos dísz­lépést vert mellette vé­gesvégig. Egyik kezével tisztelgett, a másikban a győzelmröl beszámoló újságot tartotta, s fenn­hangon hirdette dicső­ségünket, a cikket ol­vasva. Nem kell monda­nunk, milyen vidám se­reg csodálta helytállá­sukat, az ünnepséget le­vezető TMK-sok ve­zényletével, És mit te­hetett az a rendőrbaj- társ, aki a forgalmat el­lenőrizte. Néppel a né­pért! — vallotta, és szi­gorúan megkövetelte a jobbkézszabály betartá­sát a gyalogjáróktól is. Mire e sorok napvilá­got láttak, lezajlott a szombati ebéd a nyom­dában is. Ennek az köl­csönzött ünnepi jelleget, hogy az a futballhoz nem értő, a tv-közvetí- tésektől már 9 órákor horkoló szaktárs, aki vé­gig ébren maradt a ma­gyar—brazil közvetítése kor — az asztal alatt étkezett ezúttal. Vezek- lésül, hogy eddig elmv lasztotta a meccsknzv Ütéseket. Egyedül o- kérte, hogy míg a tő’ bieknél „alacsonyak szinten" eszik, ne do­bálják a nyakába a cson­tokat az asztalról. ik-öi —n

Next

/
Thumbnails
Contents