Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-16 / 167. szám
f985. juTítis tS, szombal S. «Mal Nem mondom én, hogy a Bzülők angyalok. Legfeljebb csak hiszik magukról. Némelyik egyáltalán nem törődik gyermeke nevelésével, mindent a társadalomra és a pedagógusokra bíz. A másik viszont majomszeretettel csüng gyermekén, ajnározza, hibáit elnézi, mindenért mást ©kol, s a végén aztán legtöbbször tönkre teszi éppien ezzel a túlságos, de oktalan szeretettel. A hiba azonban nemcsak a szülőn:ben van, hanem, sajnos, bizony elég gyakran a pedagógusokban is. S én most mint szülő, szeretnék ezekről szólni. Egyrészt azért, mert a pedagógusok kötelességei közé tartozik még a szülők nevelése is. Másrészt azért, mert bizonyos vagyok benne, hogy a pedagógusoknak kevésbé van joguk hibázni, mint a szakképzetlen és gyakran iskolázatlan, pedagógiát soha nem tanult szülőknek. Nem általánosítok. Amiket elmondok a következőkben: egy- egy eset. De szórványos hibák se legyenek. Legalábbis intés, figyelmeztetés, kiigazítás, büntetés nélkül ne maradhassanak. Mert hírük szétszalad és árt. Méghozzá igen súlyosan árt. Egy szülő például kifogást támaszt a négy-öt napos költséges tanulmányi kirándulások ellen. Aztán visszahallja, hogy az osztályfőnök mit mondott: t,Ügy látszik, egyeseknek nem tetszik, amit csinálok. Majd teszek róla, hogy megszerezzem az egyetértésüket...” Legközelebb már senki sem mer bírálni, nehogy éppen az ő gyereke szenvedje meg. Aztán teszem azt: szembekerüli egymással az osztály és a tanár. S akkor az osztályfőnök Szocialista iskola — korszerű iskola Szórványos hibák se legyenek úgy akar „tájékozódni”, hogy kedvezmények ellenében egy-két „bizalmast” szerez. Milyen jel- leműek lesznek ezek a gyerekek és milyen lesz a többi, aki látja ezt? Akad még hanyag tanár, akad még kiabálóé, parancsolgató, méltatlanul viselkedő és olyan is, aki még mindig nem találta meg magát társadalmi rendszerünkben. — Mindennél nagyobb métely az igazságtalanság — amellyel a tanulók közül egyeseket érdemtelenül kiemelnek, másokat ok nélkül háttérbe szorítanak — és a hazug, meggyőződés nélküli magatartás, a nézeteinknek csupán szólamszerű hangoztatása. Mert elveszi a gyerekektől az eszméinkbe vetett hitet. Nem lesz olyan fárasztó és idegkimerítő a nevelői munka akkor, há szilárdak világnézetükben a pedagógusok és ha bizalmasai lesznek azoknak, akiknek nevelését a társadalom reájuk bízta. Legyen a szó és tett egysége vezetői erényük, hogy példaképeivé válhassanak az ifjúságnak. Ez a pedagógushivatás elsőrendű követelménye. Sz. S, A LÄTOQATÄS A MAGÁNY szorításában vergődő ember szorongásairól, kétségbeesett és többnyire reménytelen menekülési kísérleteiről számos tehetséges rendező készített filmet mostanában. Az egyedüllét témáját filmesítette meg Antonio Pietrangeli olasz rendező is. Hősei magányos kisemberek. Nevetségesek és meghatóak. Apróhirdetéssel kívánják rendbe hozni az életüket. A TISZTES, házzal, autóval rendelkező vidéki hajadon — Sandra Milo alakítja kitűnően — kiválaszt az apróhirdetésre jelentkező férfiak közül egyet, azt, amelyiknek a fényképe legjobban megnyerte a tetszését — majd a találkozásra is sor kerül. A jövendőbeli egyetlen napra érkezik, ennyi idejük marad, hogy kiismerjék egymást és határozzanak. Ennyi idő áll Apró Antal előadása az MSZMP KB Politikai Akadémiáján Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, pénteken délután az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján „Gazdasági együttműködésünk a szocialista országokkal” címmel előadást tartott. A Magyar Néphadsereg központi klubjában rendezett előadáson megjelent dr. Ajtai Miklós, az MSZMP. Politikai Bizottságának póttagja, az Országos Tervhivatal elnöke, ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, politikai és társadalmi életünk sok más képviselője. Pietrangeli rendelkezésére Is, alti • egyetlen másodpercet sem hagy kihasználatlanul. Kacagtató helyzetek követik egymást, mélyükön azonban finom irónia lappang és tűnődő szomorúság. MULATSÁGOS és megható egyben, ahogy hősei mindenáron a legjobbat igyekeznek megmutatni magukból, de iparkodásuk — éppen mert természetellenes — folyton zátonyra fut. A lány ízléstelen csecsebecsék között él, egy nagyhangú papagály és egyéb állatok társaságában, ráadásul kiderül, hogy van valakije. Egy titkos szerető, aki nős. A férfi sem angyal, neki is sorra előbújnak a rossz tulajdonságai, de éppen ez adja meg a film csípősen őszinte hangulatát, alakjainak emberi hitelét. Ismerkedésük egyetlen napja a kiábrándító felfedezések sorozata, de ami érzelmileg elválasztja, az emberileg összehozza őket. Szeretni nem tudják egymást, de mert emberileg közel kerültek egymáshoz, megértik: a hazugságra alapozott együttélés tarthatatlanabb, mint a magány. APRÓLÉKOS gonddal megrajzolt környezet, harsogó komédia és együttérző szomorúság, a két főszereplő: Sandra Milo és Francois Perier sokáig emlékezetes játéka. M indez együtt már elég ok arra, hogy a fűmet érdemes megnézni. V. Zs. cyugodtabb, Krizsán izgéko- nyabb. szenvedélyesebb. És talán néha a meggon- doltság is hiányzik nála. Azért került ide is. „Járt a pofám” — ahogy 5 mondja. De kinek használ ezzel? — Persze, hogy átadom! — ígértem meg és én is hasonló helyre dugtam el a levelet, ami egyébként soha eszembe se jutott volna. Ügy látszik, sok mindent meg kell még tanulnom az életben, az ilyen apró- cseprő ügyeskedést is. ha úgy hozza a sors. Aznap este már a razzia sem került szóba. Kerültük ezt a témát, pedig azt hiszem, egyikünk sem tudott szabadulni a gondolattól. Nekem legalábbis gyakran eszembe jutott: Vajon mi lehet most odakint a városban? De nem mertem kérdezni hangosan, nehogy megint felkavarjam Krizsán érzéseit, meg talán a magamét is. Csendesen dúdolgattunk, a régi hétköznapokról beszélgettünk. Másnap, amikor az őr bezörgetett, ő nyújtotta először a kezét. — Azt hiszem (barátok leszünk. Ha Aczél érdeklődik és lesz rá alkalom, mondd el neki, amit tőlem hallottál. Meg a fiúknak is. Csak vigyázz, nehogy úgy járj, mint én. Válogasd meg, kinek, mit mondasz. Ez itt most szigorú törvény. Aztán szeresd ezután is a költőt a ,ezé« uftnaeket- jjjgt JQgg vehetik el tőled, bármilyen helyzetbe is kerülj. Találkozunk íTiég! írd fel a pesti címemet. Ott mindig megmondják, hol vagyok. Lehet, hogy tábori számom lesz. Előbb-utóbb mind- annyiunknak. .. Vagy ki tudja! No, szervusz! — Mit bolhászfcodsz annyit, szedd a cókmókodat és jelentkezz az őrpaxancsnoknál — ordított be kintről az őr, s ez a barátságos felszólítás nekem szólt. — A hajcsár úr kieresztette a hangját. Indulás! — tuszkolt ki barátságosan Pali az ajtón. Szívesen hagytam el a fojtott szobalevegőt, a dohos kis cellát, de mégis nehezen. Ügy éreztem . mintha nem ugyanaz az újonc lépne ki az ajtón, mint aki belépett azon egy héttel azelőtt. Valami nyugtalanság fogott el. Őröltem, hogy viszontláthatom a fiúkat, barátaimat, meg féltem is. Ha volt illúzióm a jövendő katonaéletünket illetően, most mintha teljesen széj- jelfoszáott volna. Krizsán a kétkedést csöpögtette el belém. Hunyorogva álltam meg kint a télutó fehéres fényében és indultam a reggeli kihallgatásra, jelenteni, hogy letelt a büntetésem. • A fiúk csendes üdvrivalgással fogadtak. Miközben a kihallgatás .után helyemre as első raj végére baktattam, mindenkinek volt egy-két barátságos szava hozzám. Csak Stahl meg Zsa- dányi éloelődték: — Megkókadtál, apafeji — Itt jön a költők szerelmese! Bognár Jocő hátba veregetett gyengéden. — No, végre, kiengedtek? Kicsit megsápadtál. — A szobalevegő. De te se nézel ki valami jól. Csak nem vagy beteg? — Majd elmesélem. Haverunk ismét rámszállt — A piszok. Még most se hagy békén? — Ügy látszik a begyében vagyok. — Ma mi lesz? —■ A szokásos. Gyalogsági egész nap. Áprilisban díszszemle lesz a főtéren, addigra úgy kell mozognunk, mint a balette- seknek. De holnap újdonság. Lőni megyünk, ki a városon túlra, a nagy lőtérre. Majd megtudod. — Pofa súlyba! — mordult most hátra a raj élén álló Be- leznai, aki úgy látszik meghallotta a pusmogást. Az előttem álló Ring Sanyi azért még megkockáztatott egy kis kontrá- zást: — Pofája van a lónak, meg a... Aztán elharapta a mondat végét Zsadáiyd mögött állt „No pasarán !" Harminc éve tört ki a spanyol polgárháború Madárfiók se szól, az égből nap se tűz, anyáknak nincsen már fia, csupán véres folyóid futnak tajtékosan, Hispánia! Radnóti Mikióg: Hispánia, Hispánia... A folyóirat címlapján tüzes tekintetű spanyol szépség. A filmekből, reklámfotókból jól ismert „spanyol nő” jellegzetes típusa. Minden kifogástalan rajta: művészi hullámokba csavart kontya, gondosan kirajzolt szemöldöke, nyakának súlyos aranyékszerrel lezárt törékeny vonala. De ezekben a folyóiratokban egyébként is minden „kifogástalan”: a márvány falú villák, kocsik, a tengerparti luxus üdülőhelyek. Más világ — a folyóirátok Spanyolországa. Az igazi hallgat. Dermedten hallgat, és emlékezik. Vérre, gyászra, harcra, győzelemre: volt idő, amikor ez a folytonos harangzúgással bilincsbevert ország a világ szabadságáéi* küzdő népiéinek legelső sorában állt. Pontosan 30 éve kezdődött... „1936. július 18-a volt. Felhős, borottgós idő. Ciklon vonult át a Földközi-tenger felett. Spanyol-Marokkó „Melilla” rádió- állomása mégis ezt a prognózist adta le tízpercenként: „Egész Spanyolország fölött felhőtlen az ég.” Ezzel a titkos jellel kezdődött meg Franc’o tábornokainak orvtámadása a haladás ellen. És akkor megtörtént a „csoda”: a spanyol nép szembefordult elnyomóival. Pár nap alatt, szinte a semmiből alakult meg a Quinto Regimen- to, a madridi kommunisták 70 ezres hadosztálya. Megkezdődött a harc, életre-halálra. És a véráztatta spanyol földön megszületett az, ami örökre összefonódott Hispánia történelmének leghősiesebb fejezetével: a ha-' ladó gondolkodású emberek nagy, nemzetközi összefogása. Hiába tódulnak Spanyolországba a német és olasz fasiszta zsoldosok, szájról-szájra jár, hatalmas hullámveréssé erősödik a kommunista párt jelszava: „No pasarán!” Nem törnek át!” És jönnek« özönlenek a segítőtársak a világ minden tájáról. Magyarországból 1200 önkéntes érkezik. 1936. októberében megalakulnak a nemzetközi brigádok. Madrid falánál már együtt verik vissza a fasiszták A nap unalmasan telt el. Szinte rogyadoztak a térdeim a sok meneteléstől. Egy hét elegendő volt a legyöngülésre. Be- leznai észrevette és megfuttatott. Azt mondta, ilyenkor ez a legjobb edzés. Háromszor körbefutottam a nagy hangárt, azt hittem, hogy a végén összeesem. Feri majd felnyársalta a szemével a tizedest. Ügy láttam, egyébként sem lehetnek valami jó viszonyban, de most majd felöklelték egymást. Ebédnél alig váltottam pár szót a barátaimmal, mert szobaparancsnokunk folyton árgus szemmel figyelt bennünket. Csak este, a vacsora után lélegezhettünk fel egv kicsit, amikor a megszokott kártyaparti összegyűlt Molnár őrmesternél, és Beleznai eltávozott a szobából. Hullafáradtan hevertem az ágyon. Ferivel meg Jocóval beszélgettem, amikor Aczél Vendel hozzánk lépett. Eszembe jutott a levél, ami a sapkám bélésében lapult, de nem tartottam alkalmasnak a helyzetet az átadásra. Nem tudtam, hogy Feri neheztel-e még az öreg honvédre, vagy kibékültek már azóta. Meg aztán, ki tudja, mi lehet abban a levélben, azt hiszem egyikünkre sem tartozik. Majd később, négyszemközt oda csempészem neki. ^Folytatása következik! támadását spanyolok és a más nyelven beszélő, de egy célért küzdő népek hőslelkű fiai. Közöttük van — Ottó Flatter néven — Mür.nich Ferenc, a magyar Csapájev: Szalvai Mihály, a legendás hírű Zalka Máté, Hedrich Károly, Hevesi Ákos, a zsellérgyerekből lett tábornok: Gál János, Tömpe István, Révai Dezső, Tömpe András és sorolhatnánk tovább a hősök neveit. Ezekre az évekre nem szívesen emlékeznek vissza Hispánia jelenlegi urai. Másoktól sem veszik jó néven az emlékezést. Sőt, egyenesen tiltják! A lapok, folyóiratok hasábjain csak a reklámmosolyú nők, a bikaviadalok, díszes egyházi szertartások Spanyolországa látható. A másik, az igazi, gúzs— bakötött kézzel a múltjának ól. Múltjának, amelyben munkások, parasztok, katonák és művészek harcoltak vállvetve egy* más oldalán. Fegyvert fogtak azok is, akik később művészetük fegyverével tették halhatatlanná a nemzetközivé szélesedett spanyol szabadságharcot. „Spanyolországban a „nemzeti” tábornokok repülőgépekhez, ágyúkhoz, valamint olasz és német ágyutöltelékhez folyamodnak, hogy megsemmisítsék saját népeiket, saját városaikat, saját civilizációjukat" — írja Romain Rolland, Guernica bombázása után. Halál és pusztulás lett a sorsa a baszkok ősi fővárosának. Ez a pusztulás azonban, mint örök figyelmeztető, halhatatlan lett Picasso félelmetes erejű, híres képén. Fegyverrel harcolt, tollával tiltakozott Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter, André Marly, Hemingway, aki otthonosan járt-kelt az emberek között, hallgatta őket, együttérzett velük. Bár Franco csendőrei 1936. július 17-én Granadában meggyilkolják a spanyolok nagy költőjét, Garda Lorcát, a költészet nem hallgat el. Versek születnek: nagy költők és névtelen frontharcosok szenvedélyesen lobogó költeményei. A szabadságért küzdő Spanyolországról énekel Pablo Neruda, Tristan Tzara, Eluard, Aragon, Bertolt Brecht, Ehrenburg, hogy csak néhányat említsünk, de megszólalnak a magyar költők is: József Attila. Radnóti Miklós, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Várnai Zseni és még sokan mások. A Nemzetközi Brigád indulója Komját Aladár tollából viharzott elő: Rajta csak. rajta, törhetétlen fajta, gáton, tűzpatakon, halál-árkon át! Rajta, rajta, rajta, végső diadalra! Rajta! Ezemyelvű, egyszívű brigád! Csaknem 3 évig küzdött és élt a Köztársasági Spanyolország. Amihez az ellenség túlereje kevés volt, csalárdság kellett: A Népszövetség döntésére minden idegen csapatnak el kellett hagynia Spanyolországot. A Nemzetközi Brigádokat haza is küldték, a német és olasz fasiszta zsoldosok azonban Spa- nyolonszágban maradtak. A front összeomlott, vele a szabadság reménye Is. Aki életben maradt arra halál várt, vagy drótsövény. Börtön. kínzás, szenvedés.., Hispánia újból az lett. ami volt: pokol a nincsteleneknek, „paradicsom” a Franco kormány kiszolgálóinak. De a spanyol nép, ha nyíltan nem is beszélhet róla, titkoban arra gondol a porgárháború kitörésének 30. évfordulóján, amit Dolores Ibárruri mondott búcsúzóul a Nemzetközi Brigádoknak: „Várunk vissza benneteket, hogy a győzelem után együtt ünnepeljük meg egy szabad, boldog és haladó Spanyolország feltámadását! .. 1 “ Vadas Zsuzsa
