Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-15 / 166. szám

I fii0p|f|2f llfjf Fény derült a kettős élet titkára * a kisszállást vasútállomás fosztogatóit Aprócska, kis vasútállomása van Kisszállásnak, gyér utasfor­galommal. Ám ennél nagyobb a teherforgalom, hiszen a köz­ség termelőszövetkezetei, a Kis­kunsági Erdőgazdaság, az Or­szágos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat üzemegysége és a kendergyár itt bonyolítja le szállításait. Ezenkívül természe­tesen az állomáson átfutnak, megállnak a Kiskunhalasra, vagy onnan érkező tehervona­tok is. Éveken keresztül egymás után érkeztek különböző rekla­mációk a szállíttatóktól, melyek szerint a vagonok hiányosan ér­keztek meg rendeltetési he­lyükre. A" tolvajt, vagy tolva­jokat — annak ellenére, hogy figyelték a szállítmányokat — képtelenek voltak elcsípni, vé­gül is a rendőrségi nyomozás fényt derített egy köztisztelet­ben álló ember kettős életére. Hová tűnt az áru? Detektívregénybe illő mód­szert alkalmazott a tolvajban- tía vezére, Fogarasi János MÁV főintéző, a kisszállása állomás főnöke. Miután az állomás ellen­őrzése rá volt bízva — őt senki sem ellenőrizte — három évvel ezelőtt feleségével elhatározták: éjszakánként megdézsmálják az állomáson veszteglő tehervago­nokat. Az elhatározást tett kö­vette. s mint a nyomozás ki­derítette 1963-tól kezdődően nem kevesebb, mint száz kiló kölest, közel 4 mázsa fenyő- és nyárfa anyagot, 58 méter pvc kábelt, 3 és fél mázsa vegyes aprómagvat loptak el több mint 3500 forint értékben. A tolvaj állomásvezető és kapzsi felesége ezzel azonban nem elégedett meg. A vasútál­lomás rakterületén különösen a nyári hónapokban sok eset­ben tárol|hk a község közös gazdaságai, vagy más vállalatok különböző áruié'eségeket, ame­lyet senki sem őrzött. (?) Így jutott Fogarasi János két év­ben összesen 84 mázsa cukorré­pához, amelyet természetesen értékesített. A tolvajlások nem maradtak titokban az állomás beosztott dolgozói előtt Miután látták, hogy vezetőjük soroza­tosan követi el a visszaéléseket, maguk is dézsmálgatni kezdték a vagonokat. Sörös Sándor MÁV segédellenőr 9 mázsa fűrészelt faárut, 5 mázsa tűzifát, ugyan­annyi cukorrépát ifj- Atádi Jó­zsef, Kiss István és Huszár Já­nos parkettát cukrot cukor­répát és szenet lopott. Mintakollekció saját zsebre A kettős életet élő állomás­főnök nemcsak ilyen módon ká­rosította meg a társadalmi tu­lajdont, hanem ravasz csellel olyan anyagi előnyöket is szer­zett, amely éveken keresztül szintén pénztárcáját duzzasztot­ta. A Vetőmagtermeltető és El­látó Vállalat részére két év alatt a vagonokon minta-pecsé- telést végzett 1145 esetben. Ezért a MÁV számlájára esetenként 16 forintot kellett volna felszá­molnia, ám ezt az állomásveze­tő elmulasztota, — ez több mint 18 ezer forint veszteséget je­lentett —, s helyette úgyneve­zett mintakollekciót kért a va­gonok tartalmából. Ezzel azt a látszatot keltette, mintha az elő­írás lenne. A mintacsomagokban természetesen különféle termé­nyeket és magvakat csomagol­tak be, amelyek Fogarasi János hoz kerültek. A mintacsomagok tartalmát Fogarasi több mint 12 ezer forintért értékesítette. Akármilyen furcsa, de a min­ta kikövetelése senkinek sem tűnt fel, igaz Fogarasi a neki küldött csomagokat bizonylato­kon vette át. E kétes értékű bi­zonylatokat az ellenőrök is lát­ták, de mindenki megnyugodott a MÁV ilyen követelése láttán Csupán egy telefonba került volna — ezt senki sem tette meg —, hogy tisztázzák: valóban jo- gosult-e a MÁV mintacsomagok bekérésére. Ajándékozó raktárosok A szállítások lebonyolítása során Fogarasi János megismer­kedett Besnyei Istvánnal, a kisszállási Búzakalász Tsz rak­tárosával. A raktáros és az ál­lomásvezető egy beszélgetés al­kalmával megegyezett abban, hogy a tsz részére érkező és a megengedett időnél az állomá­son tovább tartózkodó vagonok­ra nem számítanak fel fekbért. Fogarasi ezt megígérte, s Bes­nyei nem volt hálátlan. Több mint három mázsa különböző terménnyel viszonozta a „szí­vességet”. Miután ez az üzlet jól sike­rült, Fogarasi a kisszállási Pető­fi Tsz raktárosával, Daróczi Ist­vánnal is hasonló megállapo­dást kötött. A tsz számára érkező vagonok fekbérét nem köve­telte a közös gazdaságon, s ezért két és fél mázsa búzát kapott ajándékba”. Talán mondani sem kell, hogy mindkét raktá­ros a közös gazdaságtól sikkasz­totta a terményeket. A kisszállási MÁV-állomás vezetője és felesége éveken ke­resztül fosztogatta a vagonokat, dézsmálta fondorlatos módon a társadalmi, tulajdont. Fogarasi János nemcsak, hogy visszaélt azzal a felelősségteljes beosz­tással, amelyet rábíztak, — hi­szen neki kellett volna bűncse­lekményeket megakadályoznia — feleségét is rávette a külön­böző lopások elkövetésére. Ezen kívül eltűrte, s hallgatólagosan tudomásul vette, hogy beosztot­tai is lopkodják a vagonokat, s mindezt csak azért, hogy ő ma­ga ne lepleződjön le. Hosszú és bonyodalmas nyo­mozás derítette fel a kisszállási vasútállomáson az éveken ke­resztül tartó bűncselekmény­sorozatot. Ennek — mint már annyi ilyen bűnügynek — köny- nyű megvonni a tanulságát: a szigorú ellenőrzés nem bizal­matlanság, hanem a társadalmi tulajdon védelmének egyik, ta­lán a legfontosabb tényezője. Ennek elmulasztása eredményezi az ilyen és hasonló bűncselek­ményeket. G. G. A rendőrség Fo-garasl János ellen társadalmi tulajdont károsító lopás, hanyag kezelés, Fogarasi Jánosné, Sörös Sándor, ifj. Atádi József, Kiss István és Huszár János ellen társa­dalmi tulajdont károsító lopás, Bes­nyei István és Daróczi István ellen pedig társadalmi tulajdont károsító sikkasztás elkövetése miatt indított büntetőeljárást. Turista úton Jugoszláviában 11. Ribarica Karlobágtól alig néhány kilo- táborozásra. Az öreg derűs mo- méternyire a Crna Gora izzásig sollyal invitált bennünket, majd felhevült sziklái között széles hirtelen nemzetiségünk felől ér­beton úton haladtunk. A vala- deklődött. Nem kis meglepetés- mikori karavánutat jobbról sei hallgattuk ezután az öreg száz méteres szakadék szegé- halász szavait, lyezte, amelynek lábainál ott — Szabad aludni... én Pali csillogott a tenger. Az út bal ol- bácsi... kisasszony gyere... — dala sem volt vigasztalóbb, hi- kacagott hangosan, kimerítve szén a fehér sziklák több száz ezzel összes magyar szókincsét, méter magasba emelkedve szín- Nem választottunk rosszuk te súrolták a felhőket. Kissé mert Bozsó Bátyity. a mi Pali elkeseredetten szemléltük a tér- bácsink, akiről kiderült sátor­ribaricai öreg halász, Bozsó Bátyity, után. tengeri halászat Jön? Nem jön? A slágerszövege­ket hivatött kriti­kusok ritkán szok­ták dicsérni. Annál többször csepülik. Mostanában már olyan gyakran meg­történt ez, hogy a közvélemény is fel­figyelt, s mind töb­ben szóltak bele a kampányszerűen jel- támadó vitákba. Kezdenek értelmet is elvárni a dalszö­vegektől, még ha kommersz érzelme­ket, gondolati köz­helyeket hordoznak is. A most kezdődött slágerfesztivál nézői nagy figyelemmel kísérték az első te­levíziós adást is. Nem kevés elismerő megjegyzés hangzott el az előadó éne­kesek tisztán ért­hető szövegéért. Ez egyúttal azt is ered­ményezte, hogy a „mondanivalóra” is odafigyeltek. Nem egy dalszö­veg „kis elbeszélés” módjára részletező volt. Ez nem is baj. Miért ne lehetne dalban elmesélni, mi történt, mikor valaki évek múltán hazajött? Csak egyik népszerű éne­kesünket sajnáltuk egy kicsit, amikor szikár, férfias, ma­gabiztos megjelené­sét meghazudtolóan azt kellett hosszan vívódva elhitetnie, hogy „várt valakit, aki pedig nem is mondta, hogy el­jön”. — Neki ezt nem tudtuk elhinni. Hányszor gyötrő­dött, mivelhogy ma­ga sem értette ezt OH egészet. Mikor. „annyi ember él a földön”, miért kell neki pont erre az egyre várnia a mil­liárdnyi közül, aki szintén nem Ígérte, hogy éljön. Nem értette az énekes, pedig olyan szépen, esdeklően firtatta a titkot. Mi is tanácstalanok maradtunk. Még az­után is, hogy má­sodszor elénekelte. Mennyivel „vilá­gosabb” volt az a régi slágerszöveg, amely „offensiven” vetette fel a problé­mát: „Hívlak akkor is. ha nem jössz. Ha nem jössz is, — vár. lak.. r Bizonyára erre a hívásra sóhajtotta valaki először: „Hogy oda ne ro­hanjak!”: m Szerkesztői üzenetek Erdélyi Dénes, Kiskunhalas: Ész­revételét az illetékesek jogosnak találták. Lenin téri lakosok, Kecskemét: Reméljük, észrevették a változáso­kat. Ha minden nem is oldódhat meg egyszerre, azért már ki lehet ülni a padokra, s a gyerekeik is él­vezhetik a „hinta-palintát”. Sándor Ferencné, Kerekegyháza: Bővebb adatok nélkül sajnos, nem tudunk nyilatkozni panaszának jo­gosságáról. Veizen Pál, Kecskemét: Levelével részben egyetértünk. A vizsganapok sűrítése pillanatnyilag nem indo­kolt. mészet csodálatos bőkezűségét, építés közben — ő is segített a illetve szűkmarkúságát, s egyre sziklák elgörgetésében —, járt csak az járt az eszünkben, hol a Dunán, szereti a külföldieket, campingezhetünk? Az út a ten- a magyarokat. S bár alig értet- ger felé lejtett, néhány fügefa tűk meg egymás szavait, mégis azt jelezte, emberlakta telepü- rövidesen régi barátunknak léshez közeledünk. S valóban, éreztük a dalmát tenger örökö- az úttól néhánv tíz méterre ter- sen jókedvű halászát, méskőből emelt ház hívogatta a fáradt turistákat. Még időnk sem volt elhatározásra jutni, S hogy ez mennyire ígv volt, arra jellemző, hogy fél óra le­forgása alatt nekünk kincset érő Irt ajándékokkal kedveskedett: ten­műnkbe: „Ribarica”. azaz halász- ^ cslfifkat h«>zott, tanva sot megkínált osztrigával is,. Nem sokáig tartott a hatal­be is, mutatta. Köszöntük az , . _osztrigát, s maradtunk a sok­g usztusosabb, bár fogyasz­mas sziklák között gyalogosan alkalmas csigák, kagylók díszes házai mellett. A BEMONDÓ TRÉFÁJA a campinghely reménye megsok- .. ! szorozta erőnket. Diadalkiáltá­sainkra egy görnyedt hátú, idős ember jelent meg. akitől a több Az egyszerű emberek termé- napi tapasztalat alapján nem.- szetességével vette tudomásul, zetközi nyelven — mutogatás- hogy nem kérünk sem osztrigát, sál — kértünk engedélyt a le- sem egyéb, nekünk szokatlan _____2_>______________ formájú tengeri állatot, sem s ülve, sem nyersen, ám meg­hívott valamennyiünket a haj­nali halászatra. Az éjszaka gyorsan elillant, s a halászat várható izgalma alig hagyott pihenni bennünket. Az Adria élővilágának csodálatos titkait tényleg csak a halászok ismerik igazán. Az átlátszóan tiszta vízből kiemelt háló zsák­mánya bámulatos volt. A son­ka alakú ajak^shaltól a kéke­sen csillogó repülőhalig ezernyi apró és nagyobb tengeri állat ficánkolt a kelő nap fényében. A zsákmány nagyágyújának mégsem a halaik, hanem egy sárgásszürke polip bizonyult, amelyet vendéglátónk szívélye­sen felajánlott — ebédre. Rövid, de izgatott hangú párbeszéd után maradtunk a konzerv mel­lett, s így a polip is visszanyer­te szabadságát. Kellemes volt a Rlbaricán eltöltött nap ,ah<jl egymást kö­vette a fürdés, a part menti ha­lászát. a vidám szórakozás. S bár még magasan állott a nap. búcsút vettünk az öreg halásztól és feleségétől, akik útravalóul hideg, édesvízzel töltötték meg kannáikat, a dunsztos üveg­ben élő tengeri rákot adtak emlékbe. (Folytatása következik.) Gémes Sába* PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és p megyei tanács lapja. Főszerkesztő: li\ Weither Dánjel. Kiadja a Bícs megyei Lapkiadó Vállalat. Felelő- kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Terjeszt: a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. 06. 4356 Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskémé* SUdekS 25 06$,

Next

/
Thumbnails
Contents