Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-15 / 166. szám
I fii0p|f|2f llfjf Fény derült a kettős élet titkára * a kisszállást vasútállomás fosztogatóit Aprócska, kis vasútállomása van Kisszállásnak, gyér utasforgalommal. Ám ennél nagyobb a teherforgalom, hiszen a község termelőszövetkezetei, a Kiskunsági Erdőgazdaság, az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat üzemegysége és a kendergyár itt bonyolítja le szállításait. Ezenkívül természetesen az állomáson átfutnak, megállnak a Kiskunhalasra, vagy onnan érkező tehervonatok is. Éveken keresztül egymás után érkeztek különböző reklamációk a szállíttatóktól, melyek szerint a vagonok hiányosan érkeztek meg rendeltetési helyükre. A" tolvajt, vagy tolvajokat — annak ellenére, hogy figyelték a szállítmányokat — képtelenek voltak elcsípni, végül is a rendőrségi nyomozás fényt derített egy köztiszteletben álló ember kettős életére. Hová tűnt az áru? Detektívregénybe illő módszert alkalmazott a tolvajban- tía vezére, Fogarasi János MÁV főintéző, a kisszállása állomás főnöke. Miután az állomás ellenőrzése rá volt bízva — őt senki sem ellenőrizte — három évvel ezelőtt feleségével elhatározták: éjszakánként megdézsmálják az állomáson veszteglő tehervagonokat. Az elhatározást tett követte. s mint a nyomozás kiderítette 1963-tól kezdődően nem kevesebb, mint száz kiló kölest, közel 4 mázsa fenyő- és nyárfa anyagot, 58 méter pvc kábelt, 3 és fél mázsa vegyes aprómagvat loptak el több mint 3500 forint értékben. A tolvaj állomásvezető és kapzsi felesége ezzel azonban nem elégedett meg. A vasútállomás rakterületén különösen a nyári hónapokban sok esetben tárol|hk a község közös gazdaságai, vagy más vállalatok különböző áruié'eségeket, amelyet senki sem őrzött. (?) Így jutott Fogarasi János két évben összesen 84 mázsa cukorrépához, amelyet természetesen értékesített. A tolvajlások nem maradtak titokban az állomás beosztott dolgozói előtt Miután látták, hogy vezetőjük sorozatosan követi el a visszaéléseket, maguk is dézsmálgatni kezdték a vagonokat. Sörös Sándor MÁV segédellenőr 9 mázsa fűrészelt faárut, 5 mázsa tűzifát, ugyanannyi cukorrépát ifj- Atádi József, Kiss István és Huszár János parkettát cukrot cukorrépát és szenet lopott. Mintakollekció saját zsebre A kettős életet élő állomásfőnök nemcsak ilyen módon károsította meg a társadalmi tulajdont, hanem ravasz csellel olyan anyagi előnyöket is szerzett, amely éveken keresztül szintén pénztárcáját duzzasztotta. A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat részére két év alatt a vagonokon minta-pecsé- telést végzett 1145 esetben. Ezért a MÁV számlájára esetenként 16 forintot kellett volna felszámolnia, ám ezt az állomásvezető elmulasztota, — ez több mint 18 ezer forint veszteséget jelentett —, s helyette úgynevezett mintakollekciót kért a vagonok tartalmából. Ezzel azt a látszatot keltette, mintha az előírás lenne. A mintacsomagokban természetesen különféle terményeket és magvakat csomagoltak be, amelyek Fogarasi János hoz kerültek. A mintacsomagok tartalmát Fogarasi több mint 12 ezer forintért értékesítette. Akármilyen furcsa, de a minta kikövetelése senkinek sem tűnt fel, igaz Fogarasi a neki küldött csomagokat bizonylatokon vette át. E kétes értékű bizonylatokat az ellenőrök is látták, de mindenki megnyugodott a MÁV ilyen követelése láttán Csupán egy telefonba került volna — ezt senki sem tette meg —, hogy tisztázzák: valóban jo- gosult-e a MÁV mintacsomagok bekérésére. Ajándékozó raktárosok A szállítások lebonyolítása során Fogarasi János megismerkedett Besnyei Istvánnal, a kisszállási Búzakalász Tsz raktárosával. A raktáros és az állomásvezető egy beszélgetés alkalmával megegyezett abban, hogy a tsz részére érkező és a megengedett időnél az állomáson tovább tartózkodó vagonokra nem számítanak fel fekbért. Fogarasi ezt megígérte, s Besnyei nem volt hálátlan. Több mint három mázsa különböző terménnyel viszonozta a „szívességet”. Miután ez az üzlet jól sikerült, Fogarasi a kisszállási Petőfi Tsz raktárosával, Daróczi Istvánnal is hasonló megállapodást kötött. A tsz számára érkező vagonok fekbérét nem követelte a közös gazdaságon, s ezért két és fél mázsa búzát kapott ajándékba”. Talán mondani sem kell, hogy mindkét raktáros a közös gazdaságtól sikkasztotta a terményeket. A kisszállási MÁV-állomás vezetője és felesége éveken keresztül fosztogatta a vagonokat, dézsmálta fondorlatos módon a társadalmi, tulajdont. Fogarasi János nemcsak, hogy visszaélt azzal a felelősségteljes beosztással, amelyet rábíztak, — hiszen neki kellett volna bűncselekményeket megakadályoznia — feleségét is rávette a különböző lopások elkövetésére. Ezen kívül eltűrte, s hallgatólagosan tudomásul vette, hogy beosztottai is lopkodják a vagonokat, s mindezt csak azért, hogy ő maga ne lepleződjön le. Hosszú és bonyodalmas nyomozás derítette fel a kisszállási vasútállomáson az éveken keresztül tartó bűncselekménysorozatot. Ennek — mint már annyi ilyen bűnügynek — köny- nyű megvonni a tanulságát: a szigorú ellenőrzés nem bizalmatlanság, hanem a társadalmi tulajdon védelmének egyik, talán a legfontosabb tényezője. Ennek elmulasztása eredményezi az ilyen és hasonló bűncselekményeket. G. G. A rendőrség Fo-garasl János ellen társadalmi tulajdont károsító lopás, hanyag kezelés, Fogarasi Jánosné, Sörös Sándor, ifj. Atádi József, Kiss István és Huszár János ellen társadalmi tulajdont károsító lopás, Besnyei István és Daróczi István ellen pedig társadalmi tulajdont károsító sikkasztás elkövetése miatt indított büntetőeljárást. Turista úton Jugoszláviában 11. Ribarica Karlobágtól alig néhány kilo- táborozásra. Az öreg derűs mo- méternyire a Crna Gora izzásig sollyal invitált bennünket, majd felhevült sziklái között széles hirtelen nemzetiségünk felől érbeton úton haladtunk. A vala- deklődött. Nem kis meglepetés- mikori karavánutat jobbról sei hallgattuk ezután az öreg száz méteres szakadék szegé- halász szavait, lyezte, amelynek lábainál ott — Szabad aludni... én Pali csillogott a tenger. Az út bal ol- bácsi... kisasszony gyere... — dala sem volt vigasztalóbb, hi- kacagott hangosan, kimerítve szén a fehér sziklák több száz ezzel összes magyar szókincsét, méter magasba emelkedve szín- Nem választottunk rosszuk te súrolták a felhőket. Kissé mert Bozsó Bátyity. a mi Pali elkeseredetten szemléltük a tér- bácsink, akiről kiderült sátorribaricai öreg halász, Bozsó Bátyity, után. tengeri halászat Jön? Nem jön? A slágerszövegeket hivatött kritikusok ritkán szokták dicsérni. Annál többször csepülik. Mostanában már olyan gyakran megtörtént ez, hogy a közvélemény is felfigyelt, s mind többen szóltak bele a kampányszerűen jel- támadó vitákba. Kezdenek értelmet is elvárni a dalszövegektől, még ha kommersz érzelmeket, gondolati közhelyeket hordoznak is. A most kezdődött slágerfesztivál nézői nagy figyelemmel kísérték az első televíziós adást is. Nem kevés elismerő megjegyzés hangzott el az előadó énekesek tisztán érthető szövegéért. Ez egyúttal azt is eredményezte, hogy a „mondanivalóra” is odafigyeltek. Nem egy dalszöveg „kis elbeszélés” módjára részletező volt. Ez nem is baj. Miért ne lehetne dalban elmesélni, mi történt, mikor valaki évek múltán hazajött? Csak egyik népszerű énekesünket sajnáltuk egy kicsit, amikor szikár, férfias, magabiztos megjelenését meghazudtolóan azt kellett hosszan vívódva elhitetnie, hogy „várt valakit, aki pedig nem is mondta, hogy eljön”. — Neki ezt nem tudtuk elhinni. Hányszor gyötrődött, mivelhogy maga sem értette ezt OH egészet. Mikor. „annyi ember él a földön”, miért kell neki pont erre az egyre várnia a milliárdnyi közül, aki szintén nem Ígérte, hogy éljön. Nem értette az énekes, pedig olyan szépen, esdeklően firtatta a titkot. Mi is tanácstalanok maradtunk. Még azután is, hogy másodszor elénekelte. Mennyivel „világosabb” volt az a régi slágerszöveg, amely „offensiven” vetette fel a problémát: „Hívlak akkor is. ha nem jössz. Ha nem jössz is, — vár. lak.. r Bizonyára erre a hívásra sóhajtotta valaki először: „Hogy oda ne rohanjak!”: m Szerkesztői üzenetek Erdélyi Dénes, Kiskunhalas: Észrevételét az illetékesek jogosnak találták. Lenin téri lakosok, Kecskemét: Reméljük, észrevették a változásokat. Ha minden nem is oldódhat meg egyszerre, azért már ki lehet ülni a padokra, s a gyerekeik is élvezhetik a „hinta-palintát”. Sándor Ferencné, Kerekegyháza: Bővebb adatok nélkül sajnos, nem tudunk nyilatkozni panaszának jogosságáról. Veizen Pál, Kecskemét: Levelével részben egyetértünk. A vizsganapok sűrítése pillanatnyilag nem indokolt. mészet csodálatos bőkezűségét, építés közben — ő is segített a illetve szűkmarkúságát, s egyre sziklák elgörgetésében —, járt csak az járt az eszünkben, hol a Dunán, szereti a külföldieket, campingezhetünk? Az út a ten- a magyarokat. S bár alig értet- ger felé lejtett, néhány fügefa tűk meg egymás szavait, mégis azt jelezte, emberlakta telepü- rövidesen régi barátunknak léshez közeledünk. S valóban, éreztük a dalmát tenger örökö- az úttól néhánv tíz méterre ter- sen jókedvű halászát, méskőből emelt ház hívogatta a fáradt turistákat. Még időnk sem volt elhatározásra jutni, S hogy ez mennyire ígv volt, arra jellemző, hogy fél óra leforgása alatt nekünk kincset érő Irt ajándékokkal kedveskedett: tenműnkbe: „Ribarica”. azaz halász- ^ cslfifkat h«>zott, tanva sot megkínált osztrigával is,. Nem sokáig tartott a hatalbe is, mutatta. Köszöntük az , . _osztrigát, s maradtunk a sokg usztusosabb, bár fogyaszmas sziklák között gyalogosan alkalmas csigák, kagylók díszes házai mellett. A BEMONDÓ TRÉFÁJA a campinghely reménye megsok- .. ! szorozta erőnket. Diadalkiáltásainkra egy görnyedt hátú, idős ember jelent meg. akitől a több Az egyszerű emberek termé- napi tapasztalat alapján nem.- szetességével vette tudomásul, zetközi nyelven — mutogatás- hogy nem kérünk sem osztrigát, sál — kértünk engedélyt a le- sem egyéb, nekünk szokatlan _____2_>______________ formájú tengeri állatot, sem s ülve, sem nyersen, ám meghívott valamennyiünket a hajnali halászatra. Az éjszaka gyorsan elillant, s a halászat várható izgalma alig hagyott pihenni bennünket. Az Adria élővilágának csodálatos titkait tényleg csak a halászok ismerik igazán. Az átlátszóan tiszta vízből kiemelt háló zsákmánya bámulatos volt. A sonka alakú ajak^shaltól a kékesen csillogó repülőhalig ezernyi apró és nagyobb tengeri állat ficánkolt a kelő nap fényében. A zsákmány nagyágyújának mégsem a halaik, hanem egy sárgásszürke polip bizonyult, amelyet vendéglátónk szívélyesen felajánlott — ebédre. Rövid, de izgatott hangú párbeszéd után maradtunk a konzerv mellett, s így a polip is visszanyerte szabadságát. Kellemes volt a Rlbaricán eltöltött nap ,ah<jl egymást követte a fürdés, a part menti halászát. a vidám szórakozás. S bár még magasan állott a nap. búcsút vettünk az öreg halásztól és feleségétől, akik útravalóul hideg, édesvízzel töltötték meg kannáikat, a dunsztos üvegben élő tengeri rákot adtak emlékbe. (Folytatása következik.) Gémes Sába* PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és p megyei tanács lapja. Főszerkesztő: li\ Weither Dánjel. Kiadja a Bícs megyei Lapkiadó Vállalat. Felelő- kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Terjeszt: a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. 06. 4356 Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskémé* SUdekS 25 06$,
