Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-15 / 166. szám

I960. Július tS. pénteS 5. «Idái „A kommunizmusban is kell gombot varrni™ A KÖZELMÚLTBAN a peda­gógusok továbbképzésére több különböző tematikájú tanfolya­mot rendeztek Baján. Az egyik­ről, az alsótagozatos nevelők nyári akadémiájáról, már be­számoltunk lapunkban, — s egy másik, a „Háztartási ismeretek és gyakorlatok” tantárgy tanítá­sára képesítő tanfolyam is kü­lönös figyelmet érdemel. Nem is tanfolyamról, hanem iskolá­ról van szó, hiszen a résztve­vők négy éven át tanulják a tantárgy módszertanát. Évköz­ben az elméleti anyagot tanul­mányozzák, nyaranta pedig részt vesznek a mostanihoz ha­sonló, előadásokkal „megspé­kelt” gyakorlati foglalkozáso­kon, s végül vizsgáznak, képe­sítést is szereznek a tanultak­ból. A TANTÁRGY „létjogosult­ságáról” korábban az iskolai nevelés országos irányító szer­vei részéről élénk vita zajlott le. Érvek és ellenérvek csaptak össze körülötte. Az ellenzők azon az állásponton voltak, hogy a korszerű háztartás, a modern családi élet nem igényli példá­ul a főznitudást, a lakáskultú­ra ápolását, egyszóval mindazo­kat az ismereteket, amelyekkel a múltban és a jelenben is a jó háziasszonyok rendelkeztek, il­letve rendelkeznek. Az efajta vélemény nem számolt azzal, hogy amikor a mostani iskolás lányok tömeged háziasszonyok lesznek, társadalmunk mégnem tart ott, hogy megfelelő anya­gi, technikai lehetőséget nyújt­son számukra a háztartási is­meretek mellőzéséhez. Máskü­lönben a háztartás korszerűsö­déséhez például a konzervfélék helyes feltálalásához, a mosó­gép, porszívó stb. használatá­hoz, kisebb hibáinak a kijaví­tásához is ismeretekre van szük­ség. Valaki így fogalmazta meg a vitában győztes koncepciót: „A kommunizmusban is kell majd gombot varrni.” Az ipari és mezőgazdasági jellegű politechnikai foglalko­zás mellé az általános iskolák felsőtagozatos leánytanulói szá­mára így került tantervbe a szóban levő tantárgy oktatása. A DOLGOZÓ édesanyák kü­lönösképpen örömmel fogadták az intézkedést, hiszen amíg ke­nyérkereső munkájukat végzik, nagyobbacska lányaik az isko­lában tanultak birtokában bi- zonyis mértékig helyettesíteni tudják őket odahaza a háztar­tásban ; másrészt mentesülnek attól, hogy a munka után fá­radtan még főzni, varrni, stop­polni tanítsák a néhány év múlva eladósorba kerülő gyer­meküket. A baj csak az volt, hogy se­hol, semmilyen fokon nem ké­pezték a pedagógusokat a ház­tartási ismeretek tanítására, így az, akinek a tantárgya lett, csupán a saját háziasszonyi gyakorlatára támaszkodva sajá­títhatta el azt. Ezen az állapoton változta­tott az Országos Pedagógiai In­tézet, amikor a megyei taná­csok művelődésügyi osztályaival karöltve, országszerte megszer­vezte — a kisebb megyékben összevontan — a háztartási is­meretek tanítóinak képzését. A BAJAI ISKOLÁN a me­gyéből — önkéntes jelentkezés alapján — negyven pedagógus­nő két héten át tanult. Jellem­ző szorgalmukra — ami az ed­digi hiányra is utal —, hogy reggel 7-től a tanítási időn jó­val túl, még este 9 órakor is foglalkoztak a tananyaggal. T. I. Mozi az ifjúsági építőtáborokban A KISZ megyei bizottsága a Moziüzemi Vállalattal egyetér­tésben gondoskodik arról, hogy az ifjúsági építőtáborokban dol­gozó fiatalok ne nélkülözzék a mozit. Megyénk három ifjúsági táborában huszonnégy alkalom­mal vetítenek játékfilmet. Szerepel a programban a Hét­köznapi fasizmus, az Elektra, a Négy szerzetes, Esős vasár­nap, Kisértetkastély Spessart- ban és a Valahol Európában cí­mű film. A Moziüzemi Vállalat a Me­gyei Filmstúdióval karöltve gon­doskodik arról is, hogy a film­vetítések alkalmával megyei híradófilmet is lássanak a tá­borok fiataljai. Gyom Lajos vitaindító cik­kére sok pedagógus válaszolt, kifejtve véleményét a széles skálájú téma egy-egy részterü­letéről. Ezt próbálom én is ten­ni. De szeretném megjegyezni elöljáróban, hogy jó volna, az iskolánkívüli dolgozók, szülők is többen hozzászólnának a kér­déshez, ez segítséget jelentene nekünk is, a pedagógusoknak. Jó volna megbeszélnünk: mát várhatnak a szülők az iskolá­tól, s mi az, amit az iskola és a társadalom joggal elvár tőlük. Az MSZMP VIII. kongresszu­sának határozata többek között kimondja: a tehetséges munkás- és parasztfiatalok továbbtanulá­sát a szükséges politikai, anya­gi, szociális és nevelési feltéte­lek biztosításával, az oktató­nevelő munka fejlesztésével kell elérni. Ez rendkívül bonyolult, sok­oldalú feladat, Valóraváltásá- nak egyik formája a körzetesí­tés, illetőleg a hétközi ott­honok rendszere. A mi me­gyénkben ez különösen fontos feladat, hiszen a kiterjedt ta­nyavilágban élp sok ezer pa­rasztgyerek számára ez az egyet­len módja annak, hogy élhes­sen az államunk adta kulturális lehetőségekkel, a tanulásnak az alkotmány biztosította jogával. Valamennyi általános is­kolai tanuló számára viszonylag azonos feltételeket kell teremte­ni. Ennek a célnak jegyében hoztuk létre mi is Csávolyon a hétközi otthont. Az előnyös vál­tozásokat a gyermekeken lehet legjobban lemérni. Nincs nagy múltja diákotthonunknak, de tapasztalatunk máris bőven akad. Nehéz sorban élő gyermekek vallomásait őrizzük. A vallomá­sok mellett ott állnak az elvég­zett szociográfiai, pedagógiai felmérés eredményei. Hogy mennyire vágynak a szereire ezek a lelkileg sérült gyerme­kek, azt megkapó példákkal tudnám bizonyítani. Ez már ön­magában is indokolttá teszi a hétközi otthonok létrehozását. . A diákotthonok eredetileg az­zal a rendeltetéssel jönnek lét-1 — Sőt, most már végképp nem. — De azért jobb. ha mára abbahagyjuk. Gondoljunk vala­mi másra. Valami szépre. Kü­lönös. de az ember nem bírja ki sokáig a nyomasztó gondo­latokat. Elfásul, elfárad bele. Vagy alvásba menekül a szer­vezete vagy az ivásba. Vagy csak eltompul, mint akit nar- kotizáltak. Nem tudsz valami verset József Attilától, vagy Ady Endrétől. Te jobban isme­red ezeket a költőket, mint én. Eszembe jutottak a Hazám szép sorai: „Az éjjel hazafelé mentem, éreztem bársony nesz inog... Ezernyi fajta népbeteg­ség, szapora csecsemőhalál... Totyogjon, ki buksi medve lán­con ...” De csak töredékek. A vers nem állt össze. Sose vol­tam valami jó verstanuló. S ezt is csak úgy olvastam egyszer- kétszer egy sárguló Szép Szó kötetben. Aztán hirtelen felvil­lant bennem a vers. amit Feri annyiszor dünnyögött magában, ha alkalom kínálkozott rá, s lassan mondani kezdtem: Amit szívedbe rejtesz, Szemednek tárd ki azt, amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt. A szerelembe (mondják) belehal, aki él — de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér. S aki él. mind-mind gyermek és anyaölbe vágy: ölnek, ha nem ölelnek, g, harctér nászi ágy. S itt kiesett emlékezetemből néhány versszak és csak a be­fejező sorok jutottak eszembe: Amit szemeddel sejtesz, kezeddel fogd meg azt, akit szívedbe rejtesz, öld, vagy csókold meg azt! Megkapott a vers zenéje, kü­lönös hangulata, amit inkább éreztem, mint értettem. De most mintha mégis nekünk írta volna a költő, aki boldogságra vágyott, s abból oly kicsi jutott neki osz­tályrészül. ■— Ha meggondolom, hogy ez a József Attila ott élt közöt­tünk, pesti munkásak között. Talán láttam is valahol, csak nem tudtam kicsoda. Milyen jó lett volna ismerni — szólalt meg Krizsán. Talán könnyebb lenne elviselni, ami még ránk vár. — A vizsgálattól félsz? — Ugyan, miért félnék? Rám­sóznak egy fél évet? Ez sem iz­gat. De ha kivisznek a frontra. Elpusztulni értelmetlenül. Rossz hírek jönnek. Nagyon gyúrják az urainkat a németek. Keitel a németek főparancsnoka Buda­pesten járt. Mit gondolsz, mi van e mögött? Most már nem érik be a biciklis gyorshadtest­tel, amit az oroszok játszva szétvertek odakint, hogy csak a hírmondójuk maradt. Azt mond­ják, hogy viszik a páncélosokat, meg a repülőket. S aki pofázik, azt soron kívül. Moszkva be­vétele nem sikerült a németek­nek, a tél az oroszoké. Napó­leon is kipróbálhatta már ezt. Mit gondolsz, a németekre más sor^ vár?, És miránk? Az újsá­gok azt írják, hogy csapataink tervszerűen a téli állásokra vo­nulnak vissza. Nincs már hurrá hangulat a németeknél sem. Hitler vette át a hadsereg tel­jes irányítását. És nálunk a tisztelt ház azon vitázik, ki le­gyen a kormányzó utóda? Sze­rinted ki lesz? Hát az Istvánka, a mi repülő kollégánk. Igazán büszkék lehetünk majd rá. Per­sze, majdnem elfelejtettem, hogy titeket is jól elbolondított. Em­lékszel még a felhívására, a Ma­gyar Szárnyakban: „Hívom -a magyar ifjúságot a magyar levegőtenger meghódí­tására ...” Minket is megszédí­tett egy kicsit. Hát bizony szé­pen is hangzik. Kijártam vitor­lázni a Hármashat árhegyre, én is szerettem a repülést. Rajong­tam érte. Persze, amit vitéz Horthy István államtitkár, a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap elnöke mondott, az tiszta röhej. Hogy a magyar jövő egyik legfontosabb záloga az erős ma­gyar repülés. Meg aztán, hogy a magyar repülők száma és ki­válósága határozza meg a he­lyünket, meg a szavunk súlyát Európában. Ezért csődítettek hát ide is ennyi fiatalt, sok ténylegest, meg korengedélyest. De hova tesznek ennyi repülő- katonát? Egyelőre még puska sem jut nekik. Azt mondják, hogy majd adnak a németek, üraságtól levetett. kimustrált taligákat. Megdöglani azokban is lehet. Jó az a magyarnak! Ezt már megint majdnem kia­bálva mondta. Ismét elvesztette Szocialista iskola — korszerű iskola A hátrányos helyzetű tanulók érdekében re, hogy a tanyai gyerekek osz­tott rendszerű oktatásban való résztvételét tegyük lehetővé. Ám ugyanakkor mintegy járu­lékos hasznunk az, hogy kike­rülnek a gyakran igen kultú­rálatlan, rossz hatású, sőt ve­szélyes otthoni környezetből. Több iskolából kerülnek hoz­zánk a gyerekek. Számottevő különbséget fedezhetünk fel kö­zöttük. Ugyanabban az iskolá­ban is különbözőek a gyerekek, aszerint, hogy otthon rendes környezetben nevelkedtek, vagy pedig mostohák, iszákos apák uralma alatt, mindennapos ve­szekedések között stb. Ezek a gyerekek pótolhatatlan hátrányt szenvedtek volna diákkotthon nélkül. Nálunk, Csávolyon a tantes­tület különös gondot fordít a községben lakó veszélyeztetett környezetben élő gyerekekre. Az ilyeneket a nevelők egyenként pártfogásba vették. Már évek óta ez a gyakorlat. A segítség formái igen válto­zatosak. Egyéni korrepetálás, tanulópárok szervezése, s olykor házhoz is mennek a nevelők. Tapasztalataink szerint nagy szerepe van az ösztönzésnek. Minden hónap utolsó szombat­ján a nagy szünetben az egész iskola színe előtt értékeljük a magatartást, a szorgalmat, a ta­nulmányi eredményeket és az úttörő munkát. Nyüt tanítási napokat rendezünk, amikor a szülőknek is alkalmuk van be­tekinteni a mindennapi munká­ba. Az első osztálytól jellemzést vezetünk a tanulókról, s azt az év végén a tanárok átadják az új osztályvezetőknek. Az év elején felmérést végzünk, s az év végén számvetést teszünk az eredményekről. Ezek természetesen nem me­rev sémák. Nincs receptünk, mindig az adott körülmények­hez igazítjuk munkánkat, s azt tartjuk legfontosabbnak, hogy jól ismerjük meg növendékein­ket. A hátrányos helyzetben levő tanulók segítése nem szél­malomharc. Eredményei van­önuralmát, idegesen csapogtak gondolatai össze-vissza. — Az István gyerek lesz a kormányzó. Szimpatikus fiú, azaz férfi. Hát hogyne, egy Aradó 79-essel tette meg a rek- lámutat Budapesttől India fő­városáig, emlékszel még a nagy­betűs újságcímekre. Meg a nász- útjára a Földközi-tenger körül, amit szintén egy sportgépen tett meg. A neje is klassz nő, mo- tomélküli repülő, nemrég tette le a vizsgát, a férje most ta­nítja motoros gépen repülni. Hát kell ennél szebb pár? Csak egy a bibi, az, hogy református család és ez nem tetszik a her­cegprímás úrnak. Hát ezért fo­lyik a vita. Ök ott ezen vitáz­nak. Itt Újvidéken viszont nincs vita. Itt. csak lőnek, arra, aki zsidó, vagy szerb, vagy magyar, de pines rendes papírja, vagy több a pénze, mint másnak. Mit gondolsz, elhallatszanak ezek a pukkanások a kormányzói pa­lotáig? Vajon forgolódik-e miatta a legfelsőbb hadúr? Az ablakon túl szürkülni kez­dett a kinti sötét, lassan kive­hetők voltak a cellában levő tárgyak körvonalai. A polc, az ágyak, a sarokban a kis mozsár­kályha. — Aludni kéne — dőlt ha­nyatt a beszédtől és az önmagát tépdeső gondolatoktól teljesen kimerült szobatársam. Nem mertem szólni, nehogy újabb önmareangoló beszédre ingereljem nyugtalan, számomra kicsit ijesztő és szokatlan ke- délyvifágát. (Folytatása következik.) nak. S ahogy gyűlnek a tapasz­talataink, bizonyára mindig na­gyobbak lesznek az eredmények is. Pedig nem dolgozunk hiba nélkül. Ez természetes. Az egységes eljárás csak: szo­cialista pedagógusközösségben szeretnénk mi is teremteni. So­kat fáradozunk, hogy a gyer- alakulhat ki. Ilyen közösséget mekek művelten, magas erköl­csi érzékkel és jó tulajdonsá­gokkal kerüljenek ki tőlünk. Ehhez nemcsak a mi munkánk, hanem az egész társadalom se­gítsége kell és nélkülözhetetlen az összhang a családdal. A korszerű iskola valóban csakis a szocialista iskola le­het. Ennek megvalósítása az is­kolareform célja. Bizonyos, hogy fokozott figyelmet kell fordítani továbbra is a körzeti iskolákra, s fejlesztésük, létszámuk növe­lése fontos feladat még akkor is, ha anyagi erőfeszítéseket kö­vetel. Mert csak így tudunk egyenlő feltételeket teremteni a tanyai és a városi gyerekek számára, s egyúttal így lehet se­gíteni a hátrányos helyzetben levő tanulókon. Mándics Mihály igazgató JÜLTUS 16-AN: 14.50: Labdarúgó VB. Portugália— Bulgária mérkőzés közvetítése Man­chesterből. Ki porter: Vitray Tamás. 17.50: Százéves az Állatikért. Xantus János állatkertje. A centenárium alkalmából adott négyrészes közve­títéssorozat első alkalommal az ala­pításkori állatkertet idézi elénk, dr. Anghy Csaba főigazgató 21.15: Iro­dalmi képeskönyv. S. Maugham: LÁTSZAT £S VALÖSAG Négy Maugham-novellát sugároz a televízió július 16-án. A nemrég elhunyt népszerű angol író elnéző* áe mindig élesszemű és szellemes kritikusa volt az angol polgári élet­nek, a szalonok világának, az ún. „Jó Társaságnak”. Ezek a történe­tek is mindig a sima látszat mö­gött húzódó, a már közel sem olyan erkölcsös és megnyugtató valósá­got mutatják. Leleplezés ez, ha nincs is ítélethirdetés. Jól megraj­zolt figurákat sorakoztat fel az író* a széplelkű, sznob írónőt, a gaz­dáit kívül-belül ismerő inast, a nő­uralom ellen lázadó férjet, az er­kölcsöt prédikáló, szeretőjétől bo- londított képviselőt, a mintaezoba- lányt, az agglegényt — tehát csupa olyan alakot, akik ideális modell­jei a szatírának. Az irodalmi sza­lonok álszient, finomkodó világába viszi nézőit „Az ihlet”. Egy vidéki* nyugalomban élő ezredes kellemet­len meglepetéséről szól „Az ezre­des felesége” című novélla televí­ziós változata. Hogy végül mégis­csak békésen rendeződnek a dol­gok, azért van, mert minden baj­nál nagyobb baj a botrány. A „Lát­szat és valóság” képviselő hőse is megkapja a magáét, szeretője az ő segítségével evez be a házasság biztos révébe. S végül, a „Kincs” c. novellában a tv-néző megcsodál­hatja minden idők legkitűnőbb szo­balányát, aki utánozhatatlan nyu­galommal ismételgeti az angol sza­lonok bűvös varázsig éj ét: „Igenis* uram!” Szereplők: Mezei Mánia* Dayka Margit, Suka Sándor, Garas Dezső, Bulla Elma, Benkő Gyula, Bárdy György, Ruttkai Éva, Kál­mán György, Kiss Manyi és még sokan mások. JÜLTUS 17-EN: 19.05: Ma értük szól a harang. A Magyar Televízió emlékműsora a spanyol polgárháború kitörésének 30. évfordulóján. MA ÉRTÜK SZOL A HARANG — a Hispánia földjén fellobbant háború áldozataiért. Szól azokért, akiket a barrikádokon. Öltek meg. és azokért is, akiket mindmáig sújt az egykori győztesek terrorja. Régi fo­tók, hírlapok, a szabadságharcosok fegyverei és használati tárgyai mel­lett olyan érdekességek is helyet kapnak a műsorban, mint a fiatal Malinovszkijt, Zalka Mátét és Mün- nich Ferencet idéző képek, vala­mint a világhírű dokumentarista Joris Yverus hazánkban még nem látott felvételei,.

Next

/
Thumbnails
Contents