Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-14 / 165. szám

Év végére, jövő év elejére végleg a Villamos Berendezés és Készülék Mű­vek J. sz. gyára veszi át a kunszent- miklósi vastömegeikkipari üzemet. Az eddigi főprofil, az IKARUSZ-ülések gyártásáról fokozatosan térnek át tra­fóházak készítésére. Siroki Gábor ép­pen egy ilyen gyártmány szerelését végzi. leadni a munkába, nemcsak az erei li­ke! Ez azonban nem csupán az anya­gi érdekeltség érvényesülését feltéte­lezi, hanem azt is, hogy a nagyüzemi gazdálkodásban meglevő természetes alá- és fölérendeltségi viszony —ami­ről Nyers Rezső elvtárs is szólt ta­valy Hartán — emberi össze­tartozássá melegedjék. Ahol a vezetők még csak a gazdasági mutatók­ra érzékenyek, de szinte csak a terme­lésre vonatkozó szavaik vannak az em­berekhez, ne várjanak önkéntes fegyel­met. lelkesedést. Az emberség kifejezője az a hűségju­talom, melyet — egyenként 500 Ft-ot — az első 19 olyan szövetkezeti tagnak fi­zettek ki a vecsei Virágzó Tsz-ben, akik 10 éve már egyfolytában tagok. Köz­gyűlési határozat: ez rendszeres legyen. ... A megbecsülést tükrözte az a szép gesztus, mellyel a 3 hartal termelőszö­vetkezet 148 idős tsz-gazdát látott ven­dégül egy kis vigasságra. Ilyet nem fe­lejtenek el a fiatalabbak sem. Az em­berek gondjának-bajának átérzáse dik­tálta például az apostagi Duna Tsz-ben vagy a szabadszállási Lenin-nél végre­hajtott alapszabály-módosítást, akár a szociális-kulturális alap felhasználásá­ról, akár a terhes nők segélyéről, mun­kaidejéről. S ha egy-egy tsz-en belül melegebbé válnak az emberi kapcsolatok-— nem sógor—koma-klikk alapon rangsorolják a tagokat, hanem a tisztelet fő kritériu­ma. a munka és a magatartás —, ak­kor ez a légkör a többi szövetkezetre is kisugárzik. Megnyilvánul bajtársi se- sítségnyújtásban, mikor bajba jut a má­sik közös gazdaság. Megyénk történel­mének aranylapjaira íródik az az ösz- szefogás, amellyel a dunavecsei járás tsz-ei siettek az árvíz sújtotta közös gazdaságok megsegítésére. Mit gyűjtöttek össze a Járás legkivá­lóbb termelőszövetkezeti vezetői, gaz­dái a közelgő megyei pártértekezlet, majd az MSZMP XX. kongresszusának asztalára — csak az utóbbi két eszten­dőben? ... 1965-ben a magyar forra­dalmi munkás—paraszt kormány ván- dorzászlaját és elismerő oklevelét kap­ta a hartai Űj Élet Tsz; a Miniszterta­nács elismerő oklevele illette a hartai Lenin Tsz-t és az országos versenyben elért nyolcadik helyezésért díszoklevél a hartai Béke Termelőszövetkezetet. ... 1966-ban „Kiváló Termelőszövetke­zeti Gazdaság” címmel és vándorzász- lóval tüntették ki az ország legjobbjai közé számító dunavecsei Virágzó Tsz-t A Minisztertanács elismerő oklevelét kaptá meg mind a hartai Ű.i Élet, mind a Béke Tsz. A kiváló tsz-ek elnökeinek névsora: A hartaiak: Leitheizer Imre. Tóth V. Imre, Oláh Pál. A dunavecsei Virágzóé: Csőke István. De nemcsak az ő nevük érdemelne említést. Hozzájuk hasonlóan tisztelik, szeretik a járásban, megyében a sza­badszállási Mathiász Tsz elnökét, F^r­Sas Ignácot, aki vállára vette á EáíyS­ba jutott másik helybeli tsz vezetését is. Eecsülik az ottani Lenin Tsz elnö­két, Báli Ferencet, aki üzemből jött falura és kitűnően él szervezési, veze­tési tapasztalataival. Elismerés jár azoknak a tsz-vezetőknek, gazdáknak, akik a mostoha adottságok, kedvezőt­len személyi feltételek mellett is szívó­san küzdöttek, hogy megszűnjön a mér­leghiány, vagy gyenge gazdaságukat a Jók közé hozzák fel. Viszont bármilyen jó elnök sem bol­dogulna jó szakembergárda, szorgalmas tagság nélkül. Olyan kommunisták nél­kül, mint — a sok közül — a sold Kossuth és Rákóczi Tsz párttagjai, akik családlátogatások során kérték a tsz-gazdák véleményét, javaslatait, ter­vezéshez, szervezéshez, hozzászoktatták őket, hogy szóljanák bele a közös ügyeibe... Az újságcikk korlátozott lehetőségei miatt igazságtalanul szűk­szavú a felsorolás, hiszen még szinte kapásból egész lajstromát hozhatnánk a kiváló tsz-gazdák neveinek... Íme... Apostagi Duna Tsz: Két-háromszáz em­ber dolgozott hétköznap, vasárnap az őszi munkák sikeréért, jöttek a Duna­újvárosban dolgozó családtagok is. Ro- szik Sándor, J. Sztrihó István, Vödrös János traktorosok neve mellé csak igy fér el a többieké: derekasan dolgoztak a növénytermesztők, fogatosok is. Du- naegyháza: „Tavaly megszűnt a mér­leghiány a Haladás Tsz-ben” — írhatta 1965-ben az újság. Az új vezetőség de- rekas munkát végzett. Anda Lajos el­nök épített a munkaversenyre, volt cél­prémium. A tagok eltették emlékbe Hu­szár József párttitkár kedves levelét, melyben megköszönte hűségüket, kitar­tó igyekezetüket... Dicsérjük a kunpe- széri Asszonyklub tevékeny tagjait. Változatos módon gondoskodnak kul­turált időtöltésről, tanulásról, művelő­désről, szórakozásról. Kunszentmiklós sok-sok ügyes, neves dolgozója közül említsük itt a Kiskunság Tsz állatte­nyésztési agronómusát. Balatoni Tibort, aki háztáji juhfalkájával is kísérlete­zik, hogy a közös állományban mielőbb hasznosítani lehessen a tapasztalato­kat ... Soltról a gépjavító állomás igaz­gatójának, Bakos Nándornak és főmér­nökének, Simon Lajosnak a javaslata jut eszünkbe. Ha az akut alkatrész- hiányra gondolunk, kívánatos volna véleményük, kezdeményezésük szélesebb területű realizálása: tegyék a javítóál- lcmások feladatává az alkatrészgyár­tást. Náluk ez jól megy... Szabadszál­lásról nem lehet kifelejteni a Mafhiász Tsz kitűnő háztáji bizottságát, ennek elnökét, Zrínyi Józsi bácsit, s tagjait, Császár Sándort, Biksi Imrét. Ismernek minden portát. Meggyőző szavukra egy év alatt hússzal növekedett csak a te­héntartók száma. Szalkszentmártonból kihagyhatjuk a juhutód-ellenőrzőállo- más, vagy az ügyeskedő Hunyadi Tsz- tagok megemlítését? Tassról a helyi tsz-eket, a példamutató legelőgondo­zásért Hogyan tovább? Helységenként egy-egy név és már­is mekkora lista! Pedig mennyi dicsér­ni való van még a járásban! Tsz-veze­tők klubja, Népfrontklub Dunaegyhá- zán ... Olyan nagyszerű tsz-gazdák, mint a hartai Beszedics Péter bácsi, aki a „Kiváló állattenyésztő” jelvény tulajdonosa, vagy a járás első helye­zést elért háztáji baromfitenyésztője, a szabadszállási Nagy Sándor né, aki pár kiló híján 50 mázsa baromfit és 3000 tojást értékesített, s a versenyben má­socfiít, szintén szabadszállási őzt. vács Lajosné, meg Tóth Józsefné Kun­szentmiklósról, aki harmadik. Legutóbb a megye vezető, politikai testületé, a megyei párt-végrehajtóbi­zottság nyilvánította elismerését a já­rás vezetőinek, dolgozóinak a második ötéves terv során elért szép eredmé­nyekért. Egyetértettek a politikai, gaz­dasági vonalvezetéssel, s a járás III. ötéves tervének vázlatos ismeretében is sok segítséget adtak a Hogyan tovább?- ra is. Bátorították a járás vezetőit olyan önállóságra, amilyet — a helyi lehetőségek, adottságok Ismeretében — a szőlőtelepítésnél tanúsítottak. 811 holddal növekedett öt év alatt a sző­lőterület, 728 holddal a gyümölcsösöké. Holott a felsőbb szerv csak párszáz holdnyi fejlesztést javasolt. Egyöntetűen arra ösztönözték a já­rás vezetőit, hogy kiemelten foglalkoz­zanak a gyenge tsz-ek szakkáderhelyze- 'tének erősítésével... Ne nyugodjanak bele, hogy a zöldségtermesztést — te­rületileg — visszafejlesztették. Még ak­kor sem, ha ez nem járt a termésmeny- nyiség csökkenésével... Állattenyész­tésben fektessenek nagy súlyt a minő­ségi mutatók teljesítésére... Ne legye­nek olyan óvatosak a juhállomány gya­rapításában (akkor sem. ha egyelőre pl. munkaerő- és takarmánygondok játszanak közre). Figyeljék a nemzet­közi piacot, ahol — a fejlett kapitalis­ta országokban is — keresett cikk, és a belső fogyasztás is egyre jobban igényli... Törekedjenek a tsz-ekben a helyes termelési szerkezet kialakítására, az üzemi szakosítás elvének érvényesí­tésével. Ez teszi lehetővé a mind üzem- szerűbb munkaszervezést. A három fő területi rendszernek megfelelő gazdasá­gi rendszert kell uralkodóvá tenni. Ho­moki körzetben valóban a homokit —• szóló, gyümölcs erdő. Szikesen a szikit. A foglalkoztatottság biztosítására több utat kell járni egy időben. Ipari vagy iparszerű munkaalkalmat lehet terem­teni: segéd- és melléküzemágakkal, há­ziiparba való bedolgozással, egy-egy alkalmas ktsz fejlesztésével — és így tovább. Elsősorban azonban a mezőgazdaság­ban kell megtalálni a munkalehetősé­geket, hiszen tudvalevő, hogy komoly mértékű belső munkanélküliség van még a tsz-ekben. Felmérések szerint a nők legfeljebb hat-hét hónapot dolgoz­nak évente, a növénytermesztő férfiak is mintegy 100 nappal kevesebbet, mint ugyanilyen beosztásban — állami gaz­daságban ... Az üzemszerű szervezés megkívánja pl. a traktorok kétműsza* kos igénybevételét; ez is kétszer annyi munkaalkalom. Közel sincsenek még kiaknázva a háztáji gazdálkodás lehetőségei. Nagy fantázia van a baromfinevelésben, öre­gek is elbírnak a ház körül 100—150 szárnyast. A téli tanyázgatás, kártyá­zás, poharazás mellett a fiatalabbak­nál is jut idő baromfigondozásra. Be­széltünk a nemzetközi piacról. A ke­reskedelmi körök kutatásai igazolják, hogy külföldön kapós a „háztáji ízű” baromfi. Ez nem „érzelmi” kérdés, a piaccal számolni kell... Fontolóra le­het venni, nem volna-e érdemes, ha a tsz mondjuk csibével, kölcsönnel, takar­mánnyal is segítene vállalkozó tagokat. Például olyan egyszerűen, praktikusan fűthető háztáji ólak kialakítására, ami­lyet az a bácsbokodi házaspár csinált. A férj dolgozik a tsz-ben. az asszony törődik a baromfineveléssel. Fürdőszo­ba, tv, autó minden van. Sokat jöve­delmez nekik, hogy igen korai csirké­Vajon hány versét írta e gyertyatar­tó mellett Petőfi Sándor? — kérdezi Majsai Károly, a szalkszentmártoni Petőfi Ház vezetője, aki a helybeli út­törőkkel együtt igen nagy szeretettel tevékenykedett az egykori Petőfl-szoba berendezésén; a lakosságtól összegyűj­tött. eredeti bútorokkal, használati tárgyakkal. vei tudnak piacra menni ... Minden faluban vannak nagyobb udvarok, gaz­dasági épületek. Lehet életre hívni tár­sulásokat. Mindjárt kevesebb költséges baromfigyárra lenne szükség és a meg­levőket is tehermentesítené — export, belső ellátás dolgában — ilyen háztáji orientáció. Ami pedig a fiatalok visszahozását, meggyökereztetését illeti. Azzal az életközei módszerrel, ami a járás vezetőinek sajátja, beszélgessenek az eljárókkal baráti összejöveteleken. El­mondanak sok mindent, amit semmi­lyen értekezleten nem hoznának elő. Mert a legfőbb tényezőkön, mint a készpénzfizetés, biztos, folyamatos mun­ka — múlik elsősorban a siker. Ezen­kívül azonban sok objektív és szubjek­tív motívum szerepet játszik még. Ve­gyük példának a lakást. Amikor arról írt az újság, hogy Kunadacson családi kertesházak építésére alkalmas, 400 négyszögöles telkeket jelöltek ki, s 50-et már átadtak értékesítésre az OTP-nek — amiből tíz mindjárt gazdára talált —, egyidőben jött a hír. Egymásután jelentkeztek a tsz-ekben fiatalok, akik korábban az ország különböző vidékei­re jártak el munkára. Volt idő. hogy húszán helyezkedtek el a helyi gazda­ságokban ... Amikor Dabi Sándor, a tassi Rákóczi Tsz elnöke elmondotta, hogyan zárkózott fel az 1963-ban még 320 ezer forint mérleghiánnyal zárt szövetkezet a j ó k közé, beszélt egy ta­nyaközpont megvásárlásáról is. Annak épületeit összkomfortos szolgálati laká­sokká alakítják át, hogy hat-hét. mes»- sziről hazajött fiatalember és családja számára biztosítsanak otthont. Mondogatjuk, hogy akik városból, iparból jönnek vissza falura, már nem elégednek meg unalmas, elmaradott környezettel. Igazuk is van. Ez a ter­mészetes, még az otthon vojtaknak is. Ök is IBUSZ-kirándulásra. külföldre utaznak, tv-t néznek, városba motoroz­nak, autóznak. Megszeretik a kulturált miliőt... A dunavecsei járás vezetőit, dolgozóit nem érheti szó, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt lakó­helyük fejlesztéséért, öt év alatt hat­szorosára emelkedett a társadalmi mun­ka értéke a járásban. Mit olvastunk nemrég a megyei lapban? A községfej­lesztési versenyben — „A járások közül első a dunavecsei ... Az ötezer lélek- szám feletti községek versenyében el­ső Szabadszállás... harmadik Solt... Az .ötezer lélekszám alatti községek kö­zül ... harmadik Dunavecse...” Sikerek, eredmények beszédes adatai szóltak a járás öt év alatt végzett mun­kájáról ... Ha mondanivalónkat az innenső Duna-partról indítottuk, lépjünk most át a másikra. Gyönyörű fehér, vörös, sárga, kék fények festik csalogatóvá az éjszakai eget Dunaújváros felett. De ha áttekintünk a vecsei oldalra, a szocia­lizmus neonfényei szintén városi pom­pával hívogatnak. Mind több eljáró ér­zi, hogy az otthoniak kezemunká iának, szeretetének melege árad a hazai hi­ganygőzlámpákból. Üzeni: Jöjjetek vissza minél többen, minél előbb!... Szöveg: Tóth István Fényképezte; Pásztor Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents