Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-02 / 155. szám
1966. július 2, szombat .2. »Mal Hol vannak a traktorosok? Nemzetközi szövetkezeti nap Hány traktoros van a megye közös gazdaságaiban.? Mennyivel növekedett a számuk az átszervezés óta? Az első kérdésre vonatkozóan még megközelítő adat sem szerepel a nyilvántartásokban. Valamelyest következtetni lehet rá a második kérdésre adandó válaszból: a gépállomások megalakulása, tehát több mint 16 éve, minden esztendőben képeznek ki traktorosokat. A tanfolyamról kikerültek száma az utóbbi években már meghaladta az ezer főt. Végül is minden gépre legalább két traktorosnak kellene jutnia. Jutna is — ha a kiképzett traktorosok nem csekély hányada nem helyezkedett volna el más munkaterületen. Korántsem biztos, hogy valameny- nyien olyan munkakörben dolgoznak, ahol traktorvezetői képesítésüknek hasznát vennék. És egy-egy traktoros kiképzése mintegy négyezer forintba kerül. Nem lesz kettős műszak A gyonsütemű képzés ellenére is kevés tehát a traktoros. S ez a gond akkor jelentkezik élesen, amikor szükségessé válik a kombájnvezetők kiképzése. Az idén a kecskeméti járásban a Tiszakécskei Gépjavító Állomáson szerveztek kombájnvezetői tanfolyamot. Harmincket- ten jelentkeztek. De mire megkezdődött a tanfolyam, már csak huszonegyen indultak. Miért? Ezt kérdeztük Dugár Sándortól, a lászlófalvi Alkotmány Tsz elnökétől is. — Négy kombájnunk van — mondotta. — Három traktorosunknak már van képesítése az aratócséplőre. Három pedig most végzi a tan folyamot. Tudom, a negyedikre is kellene két ember. Ezt a gondot úgy hidaljuk át, hogy két ismerőst kérünk ki az egyik kecskeméti üzemből. Ez is megoldás. A két „beugró’’ legfeljebb az iparban, hiányzik, az aratás idején. A nagyobb probléma ott mutatkozik, hogy a gazdaságnak gondjai lesznek: a kombájnok működésekor kit ültessen a 25 erőgép mindegyikére. Van ugyanis huszonhárom traktoros — akik közül hat kombájnéi —, s öthat képesítése nélküli segédtraktoros. Ha szükség lesz rá, hogyan szervez a gazdaság kettős — nappal szállítási, éjjel szántási — műszakot? Nyilván — sehogy. Mint ahogy már a paradicsom palántázásakor is mutatkoztak nehézségek a gépelosztásban, vezetőhiány miatt. Az elmúlt télen az Alkotmány nem is képeztetett ki új traktorost. Ugyanakkor korábban már három gépvezető vált meg a gazdaságtól. Gépek, vezetők nélkül Elgondolkoztató, hogy Lajos- mizsén, a járás egyik legjelentősebb községében — határában négy tsz és nyolc tszcs gazdálkodik — az utóbbi öt évben az elmúlt télen volt először traktoros tanfolyam. Ez is a Sallai Tsz jóvoltából. Maga a szervező gazdaság nyolc traktorost képeztetett ki. így a Sallai Tsz 11 traktorának mindegyikére jut egy traktoros. De mi lesz az egy kombájnnal? Mert szakképzett vezetőről nem gondoskodtak. — Tavaly, amikor megérkezett a kombájn, a Kerekegyházi Gépállomásról nagynehe- zen kerítettek egy embert, aki összerakta a gépet és betanította az egyik legjobb traktorosunkat — tájékoztatott Sütő Béla főkönyvelő. — Nos, ez a traktorosunk arat az idén. És mellé állítunk egy másik traktorvezetőt, tanulja meg az is a kombájnolást. Reméljük, valahogy majd elboldogulunk. De a gond megint ott jelentkezik, hogy két gépnek nem lesz vezetője. S rövidesen megkapják a most vásárolt, feliavítás alatt levő két traktort. És ha megvásárolják a tervezett Szuper Zetort is? Lám, máris öt traktoros hiányzik! Mint régen a lóval... Vitathatatlan, nem könnyű munka a traktorvezetés. Nehézségei közismertek. De a bérezésben ezt méltányolják is a gazdaságok: a traktorosok mindenütt a szövetkezet legnagyobb jövedelemmel rendelkező gazdái, illetve alkalmazottai. Ügy Lászlófalván, mint Lajosmizsén — vagy például Városföldön. — Nálunk tavaly a legjobb traktorosok harmincezer forinton felüli jövedelemre tettek szert — hangoztatta Nehéz József, a városföldi Petőfi Tsz elnöke. — Noha a központunk űtaktól, lakott helyektől távol, a tanyavilág mélységében húzódik, tőlünk nem mennek el a traktorvezetők. Jó néhányan vannak közöttük, akik Kecskeméten laknak, őket mindennap a tsz gépkocsija hozza és viszi. A szövetkezetnek 22 erőgépe és három kombájnja van. A kombájnvezetői tanfolyamra hat traktorost küldtek el. Gond nem lesz, mivel hat-nyolc traktor- vezetőjük van — tartalékban is. Ám kettős műszak szervezésére itt sincs lehetőség. Nem is tartják célszerűnek. S ebben nem kis szerepet játszik az, hogy a traktoros, ha már képesítést szerzett, állandó jelleggel kívánkozik a traktor nyergébe, s attól nem is akar megválni. Ha van munkája a gépnek, ha nincs. A szállításban foglalkoztatott gépvezetők sem vesznek részt szívesen a tadajmunka végzésében. A százezer forintot érő traktorra nyilván nem lehet akárkit ültetni. Ez a dolog egyik oldala. A másik pedig az, hogy a mezőgazdasági szakoktatásban részt vevő fiataloknak legyen alkalmuk egyúttal a traktorvezetői képesítés megszerzésére is. A parasztfiatalok értsenek a traktorhoz, mint ahogy régente tudtak bánni a lóval. Ügy gondoljuk, a jövőt>en errefelé kell haladnunk. Hatvani Dániel N Paradicsomszedő berendezés bérbe A konzervipar megrendelésére az állami gazdaságok szerelőipari vállalata 100 paradicsom- szerő berendezést gyártott. Ezeket a gépeket az idén először adják bérbe a paradicsomra szerződött szövetkezeteknek. A berendezés tulajdonképpen traktor vontatta szállító-trendszer, amelynek alkalmazásával kézierővel ugyan, de kevesebb fáradsággal és 40—50 száza’ékkai nagyobb termelékenységgel szedhető a paradicsom. A berendezés egyébként kisebb átállítással az uborka, a paprika és a burgonya szedésnél is hasznosítható. egyvennégy évvel ezelőtt, 1922-ben a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége július első szombatját a világ szövetkezőinek ünnepévé nyilvánította. Azóta minden évben meg- ünneplik ezt a napot a különböző földrészek és velük együtt a magyar szövetkezetek tagjai is. E nagy ünnep alkalmából — úgy gondolom — helyes röviden visszatekinteni az eddig megtett útra, s néhány adaton keresztül bemutatni megyénk szövetkezeteinek fejlődését, elért eredményeit, hogy eddigi munkánk tapasztalataival gazdagodva még gyorsabban haladhassunk előre, még jobban, eredményesebben végezhessük el nagy feladatainkat. Mezőgazdasági üzemek dolgozói, a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és szakszövetkezetek tagjai sikeresen harcolnak a mostoha időjárással. a — sajnos. Igen gyakori — természeti csapásokkal. A kedvezőtlen körülmények ellenére évről évre nő a termékek mennyisége, javul a gazdálkodás hatékonysága, fokozatosan szilárdulnak meg és fejlődnek a nagyüzemi módszerek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány igen jelentős politikai és anyagi támogatásával több tízezer hold nagyüzemi művelésre alkalmas szőlőt és gyümölcsöst telepítettek, amely egyik biztosítéka mezőgazdasági szövetkezeteink további gazdasági megszilárdulásának, előrehaladásának. Ez a töretlen fejlődés egyben biztosítékot jelent arra is. hogy Bács-Kiskun megye a jövőben még az eddiginél is nagyobb mértékben járul hozzá az ország ellátásához, s egyre nagyobb mennyiségű és jó minőségű gyümölcsöt, zöldséget és e«véb árut küld a külföldi piacokra. a kisipari szövetkezetek a második ötéves terv időszaka alatt összesen 2 milliárd 602 millió forint termelési értéket hoztak létre, 1965-ben már csaknem 60 millió forint értékű árut exportáltak. Fiókhálózatuk jelentős bővítésével, új felvevőhelyek, műhelyek és üzletek létesítésével egyre tökéletesebben elégítik ki a lakosság rohamosan növekvő háztartási és kisgép, rádió- televíziójavítási, autószerviz és személyi szolgáltató jellegű igényeit. Megyénk lakásépítési programjának megvalósításához 5 év alatt ezer lakás átadásával járultak hozzá kisipari szövetkezeteink. A megye földművesszövetkezetei nemcsak gazdasági, hanem igen jelentős politikai és kulturális szerepet is betöltenek községeinkben. Hálózatuk fejlesztésére. új objektumok létesítésére és a meglevők korszerűsítésére a II. ötéves terv időszaka alatt közel 400 millió forintot fordítottak. Ma már — nyugodtan elmondhatjuk — a városi igényeket is messzemenően kielégítő, a modern, kultúrált körülményeknek mindenben megfelelő kereskedelmi és vendéglátóipari egységek egész sora — bőséges áruválasztékkal, újabb és újabb cikkekkel, szórakozási lehetőségekkel — áll a falusi lakosság rendelkezésére. F öldművesszövetkezeteink kiskereskedelmi áruforgalma öt év alatt másfélszeresére nőtt, és 1965-ben már elérte az egymilliárd 650 millió forintot. Az elmúlt évben felvásárolt zöldség és gyümölcs mennyisége 25 százalékkal, a tojás pedig 60 százalékkal haladta meg az 1960-ban átvett mennyiséget. A szövetkezésben, az ősszel fogásban rejlő hatalmas erő fényes bizonyítéka volt az a nagyszabású tömegmozgalom, amely a hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére indult szocialista munkaverseny keretében kibontakozott: egyszerű szövetkezeti tagok ezrei társadalmi munkával, anyagi juttatásokkal járultak hozzá a boltok szépítéséhez, csinosításához. Néhány év óta mind nagyobb számban jönnek létre megyénkben is egyszerűbb szövetkezetek — lakásszövetkezetek, különböző szakcsoportok, társulások stb. —, amelyek tagjai erejük egyesítésével a közösségben rejlő lehetőségek kihasználásával igyekeznek jobb termelési eredményeket elérni. , Elért eredményeinkre, megyénk szövetkezeteinek nagyarányú fejlődésére méltán lehetünk büszkék valamennyien. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról sem, milyen nagy feladatok, várnak ránk az elkövetkezendő években. A harmadik ötéves népgazdasági tervünk hiánytalan valóra váltásából, a szocializmus felépítéséért folyó küzdelemből mi Bács- Kiskun megyei szövetkezők is gyünk a közéleti dolgokban. De a „bevezetőn” kívül alig említ több negatívumot. Mert nem az a jellemző, ami még kölönc, hiba, hanem az eredmény. Az eredmények sokasága. És az a lényeg, hogy a még több eredmény elől közös erővel hárítsuk el az akadályokat. — Kezdetben — folytatja —, nem mondom rosszul ment a sorunk. Például az 1952-es kutyául ínséges esztendő volt Ráadásul nyomott bennünket a beszolgáltatás. Ha termett 30 zsák kukoricánk, tizenötöt be kellett adnunk. A boltban úgy koldultunk össze egy kis kenyeret. Hogy kevesebb legyen az éhes száj, a két fiam Pestre ment ipari tanulónak, a lányom meg Kecskemétre, a Konzervgyárba segédmunkásnak. Mindegyik családot alapított már. Büszke vagyok rájuk, jól élnek, de... Pohártöltés ürügyével elharapja, visszatereli eredeti medrébe a szót. — Később javult valamit a helyzetünk, de észrevettük, meg a népnevelők is megmagyarázták, hogy nem sokra megyünk a magángazdálkodással. Tömörülnünk kellene. Sok szó esett erről akkoriban. Végül öt éve megalakítottuk a termelőszövetkezeti csoportot. Az alapítótagok között voltam én is. Néhányan eléggé aggatták a lábukat, de most már nyugodtság van. Én tudom, hiszen sokat járom a tanya világot. Dolgozni persze kell. De miikor nem kellett? A munkának viszont megvan a gyümölcse. Aki egy kicsit dolgozik, motorkerékpáron járhat. Aki viszont panasza kodik, az megérdemli a sorsát. Mert vagy lusta a munkára, vagy elissza, amit keres. Aki dolgozik és ad magára, nem lehet megállapítani, hogy tanyasi-e, vagy városi. Ha erre gondolok, mindig eszembe jut egy öreg útkaparó. A húszas évek elején ha mifelénk gon- dozgatta az utat, állandóan mesélt nekünk. Gyerekeim, mondta, ti még megéritek, hogy kijár ide is az autóbusz. És amit megtermeltek, nem kell vele piacozással elpocsékolnotok az időt És úgy lett minden. Van autóbusz-állomás és felvásárlótelep is a környéken. Honnan tudta az öreg? Eizto- san tanulta. Törte a fejét, hogy- smint legyen az emberiség sorsa. — Az idő haladtával egyre inkább éreztem, nekem is így kell tennem. Mert az ember csak akkor lehet boldog, ha másokkal is törődik. Egymás segítsége nélkül nem boldogulhatunk. Két éve, amikor megtudtam venni az öreg Csepelt, s a környéken mások is vettek motorkerékpárt, mi még a KRESZ-t is közösen tanultuk. Féltünk tőle, de addig nyaggattuk egymást, amíg csak sikerült ledörgölnünk. így van ez a tszcs-ben is. Nemegyszer ösz- sze is zördülünk, de mindig azért, hogy többünk legyen. Részletezi, hogy ez a „több” egész életük folytonos javulása mellett abban is realizálódik, hogy van 70 hold közös szántójuk; közös szőlőjük, gyümölcsösük is van, és öt traktorral, két cséplőgéppel, egy Rapidtox permetezővel is rendelkeznek. — Csak az a baj — mondja —, hogy elmentek a fiatalok. Én, meg a többi idősebb társam, olyan hűségesek vagyunk a földhöz. De mi lesz vele, ha kiöregszünk? Ezen sokat törjük a fejünket. A gépesítés persze, hogy segít, de az nem. megy olyan gyorsan, amilyen gyorsan eljár felettünk az idő. Meg aztán, hiába van már öt traktorunk, az idén sem tudtunk rámenni a laposabb földekre. A belvíz miatt. Ember meg kevés. Itt, ezen a tájon, az úristennek sem lehet segítséget elővájni. Hiába ígérne az ember akármit, nem jön dolgozná senki ... Igen, az én fiaim is elmentek. De annak, tizennégy éve, nyomós oka volt. Most mi az ok? Ezt kutatjuk, boncolgatjuk a tanácsüléseken, a taggyűléseken. Most itt is meg lehet keresni, ha csak többet nem, mint a bányában, gyárban. Persze, kell oda is az ember. Szóval, csuda egy világ ez, hallja. Ebben az országban, ahol azelőtt úgy dühöngött a munkanélküliség, mint a ragályos betegség — most meg munkáskézhiány van. Megfontoltan fűzi tovább a szót, s már nem is a tanyavilág, a távol fekvő község, hanem az ország problémáit feszegeti. A haza gondja az ő gondja is. E gond megszüntetéséért való küzdelem vállalása késztette két éve, ötvennégy éves fővel arra, hogy kérje magát a pártba. — Korábban is megvolt bennem erre a szándék, de tudtam, előbb bizonyítanom kell. Bizonyítanom a tszcs-ben, a tanácsban, ahova társaim bizalma választott, meg itt kinn, a tanyák népét felvilágosító munkával ... Hogy tudjam, maképpen végezzem e feladatomat, az elmúlt télen is mindig ott voltam a pártszemináriumokon. Jöhetett eső, hóvihar, soha nem hiányoztam. Nem árulom el neki, hogy korábban Boda elvtárs is a legszorgalmasabb tanfolyamhallgatók között emlegette a nevét. Ezért is kerestem fel. És nem gondoltam, hogy a solti betonon elsuhanó autóból nézve jóformán semmi különöset sem sejtető tanya világ ilyen nagyszerű embert is adott a köznek. — erőnkhöz és tudásunkhoz mérten — maximálisan vesz- szük ki részünket. S zívvel, odaadással dolgozunk azért, hogy elért eredményeinket megszilárdítsuk, továbbfejlesszük és minden évben újabb és újabb sikerekkel köszönthessük július első szombatján, a szövetkezők nemzetközi ünnepét. BRACHNÄ JÁNOS, a MÉSZÖV elnöke Jó hír a minisztertől A napokban Baján járt Nagy József né könnyűipari miniszter és meglátogatta a Finomposztó Gyárat. E látogatáson hangzott el — a régen várt — döntő szó: az elkövetkező években felépül és a tervek szerint 1969- ben már termel az üzem új szövődé je. A beruházás 33 millió forintba kerül és a költség egy részét — kereken 5 millió forintot — „ÖCSI”-hitelhől fedezi a vállalat. Ennek köszönhető: bár a központi hitel csak 1967 január 1-től áll majd rendelkezésére. már a közeli napokban megkezdődhet az építés. A finomposztó gyár dolgozói egyébként közvetlenül a köny- nyűipari minisztertől tudták meg az örvendetes hírt, amikor Tarján István a _ pártnapon találkoztak Nagy József né elvtársnővel.
