Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-14 / 139. szám
1966. június 14. kedd 3. oldal Tért hódít a biztosítás Ezerhatszáz gazda tagja a tsz biztosítási és önsegélyző csoportoknak a kiskunhalasi járásban, csoportos életbiztosítást pedig 1650-en kötöttek. Az Állami Biztosító járási fiókja még ebben az évben újabb ezer gazdával gyarapítja előreláthatólag a biztosításban résztvevők számát. Azokban a közös gazdaságokban, amelyek még nem élnek e lehetőséggel, a járási tanács dolgozói is rendszeres és eredményes agitációt folytatnak. Külön meg kell említsük Bo- rotát, Kunbaját. Tompát és Jánoshalmát. Ezekben a községekben ugyanis 100 százalékosnak mondható a biztosítás iránti érdeklődés. Az utóbbi községben a Petőfi Tsz a „listavezető”: e nagy létszámú termelőszövetkezetben a korhatáron belül levő gazdák mindegyike biztosított, nyugdíjasaik pedig kivétel nélkül tagjai az önsegélyező csoportoknak. A tavasszal a járásból háromnapos fővárosi kiránduláson részt vettek, valamint a Harkányfürdőn és Debrecenben üdülőbe utalt 30—30 szövetkezeti gazdának is a többsége — jogos jutalomként — a jánoshalmi Petőfi Tsz-ből került ki. A közösségre vitathatatlan előnyökkel jár a termelőszövetkezeti általános vagyonbiztosítás. Épp ezért egyre nagyobb tért is hódít. A járásban tavaly ugyan két közös gazdaság még tartózkodott a „TÁV” formában rövidítve közismert és népszerű biztosítástól, ebben az évben azonban már valamennyi termelőszövetkezet él a lehetőségekkel. vagyontárgyai, állat- állománya és terményeinek megóvása érdekében. J. T. Gyorsabban, olcsóbban határozottabb irányítással Tapasztalatok a mezőgazdasági építkezések, beruházások megvalósításáról Mostanában számos szakmai megbeszélésen, értekezleten, azonkívül a napi sajtóban is mind több szó esik arról, hogy a mezőgazdasági beruházások megvalósulása nehézkes, sok idő telik el, míg a tervezéstől a kivitelezésig megvalósul egy létesítmény. Gyakran tapasztalható fiz is, hogy az elkészült épület nem felel meg a célnak. A szakemberek számtalanszor tapasztalhatják, hogy a termelőszövetkezeti istállók amellett, hogy drágák, nem egészségesek, a tervezés nem veszi figyelembe a korszerű ; állattenyésztési technológiát. Január elsején jelent meg és lépett hatályba a termelőszövetkeztek beruházási és felújítási rendjét szabályozó együttes miniszteri rendelet. Ezt a rendeletet annál is inkább örömmel fogadták az illetékesek, mert még eddig nem volt a termelő- szövetkezetek beruházási tevékenységét átfogó egységes jogszabály. Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés egy-két vonatkozásban továbbfejlesztette a termelőszövetkezeti beruházási rendszert, azonban' még mindig számos gonddal lehet találkozni a megvalósítás során. A menet dióhéjban Nézzük meg, hogy is történik a beruházás megvalósítása a gyakorlatban A menet dióhéjban a következő: A beruházási kereteket a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának településszervezési csoportja osztja szét. A csoport munkatársad a helyszínen tárgyalják meg a helyi vezetőkkel, a termelőszövetkezetek képviselőivel mit, hova és hogyan építenek majd. A tanácskozás alapján esetlegesen módosítják a helyi körülményeknek megfelelően a Földművelésügyi Minisztérium által ajánlott típusterveket. Ez úgy törté uk, hogy a módosítási javaslatot a csoport munkatársai a beruházási igényekkel együtt továbbítják a megyei Beruházási Irodának. Az iroda megtervezteti a módosítást, majd tárgyal a kivitelezővel amennyiben nem saját erőből forténik az építkezés, beruházás. Megköti a szerződést, meghatározott határ-időre. A településszervezési csoport munkatársai — miután továbbították a termelőszövetkezettel történt megbeszélés alapján az anyagot — már lényegében be is fejezték küldetésüket. Az, hogy a kérésnek megfelelően történik-e a kivitelezés, már nem az ő dolguk. Ez már önmagában is számos buktatót tételez fel. Nemegyszer előfordul ugyanis, hogy a kivitelező nem a módosított ter-vnek megfele- len készíti az épületet, sőt már az sem biztos, hogy az elképzeléseknek megfelelően végzik a változtatásokat a típusterven, hiszen a tervmódosítást végző mérnök nem tárgyalt az érintett mezőgazdasági üzem vezeA Fütyülős barack múltja, jelene és Jövője A rack Kecskéméit környéki Ipaaromáját zárta palackba néhánv évtizeddel ezelőtt Führer Izidor szeszlőzdés és pálinkája az országhatáron túl is keresett cikké vált. A kecskeméti Fütyülős barack hírneve, keresettsége máig sem csökkent. Nyugodtan kijelenthetjük tehát. hogy amikor a megyei szeszipar jövőjéről beszélünk, akkor tulajdonképpen a magyar ipar egyik márkás exporttermékének. a sorsáról is szó van. És hogy a szeszipar fejlesztése igen jelentős gazdasági feladat lesz a következő években, azt jelzik a gyümölcstermelés várható növekedését szemléltető adatok: A szőlőt nem számítva, 1964- ben 7410 vagon gyümölcsöt adott a mezőgazdaság. 1970-ben pedig már több mint 18 ezer vagon termésre számíthatunk. Ezen belül a kajszibarack-termelés kétezerről, hétezer vagonra növekszik. Igaz, hogy a gyümölcsöt elsősorban nyers állapotban, illetve konzervként értékesítik, de a feldolgozó iparra háruló feladatokból a szeszfőzdéknek is egyre inkább ki kell venniük a részüket. Sok-e a gazda? Mielőtt a jövőről szólnánk, felvázoljuk a megye szesziparának a jelenlegi helyzetét. Az 1964—65-ös szezonban a 93 szeszfőzde 499 842 mázsa gyümölcsöt dolgozott fel és ebből 2 millió 82 ezer hektoliter fok (1 hektoliter fok átlagosan 2 liter italnak felel meg) pálinkát készített. Tovább böngészve a statisztikát, az első ami feltűnik, hogy igen sok gazdája van a szesz- gyártásnak. Főzdékkel rendelkezik a Magyar Likőripari Vállalat, számos földművesszövetkezet és tanácsi vállalat, továbbá a konzervgyár, két állami gazdaság és néhány termelőszövetkezet. A termelés mennyiségét tekintve, a legjelentősebb szerepet a földművesszövetkezetek játszák. hiszen az elmúlt szezonban, 61 főzdében 965 és fél ezer hektoliter fok szeszt termeltek. Utánuk a li'kőripar következik 494 ezer hektoliter fokkal, majd a tanácsi ipar 353 ezer hektoliter fokkal. Vajon hátrányos-e ez a ,.sok- gazdás” szervezeti felépítés? Egyesek szerint igen, mert megnehezíti az irányítást és a jól összehangolt, tervszerű fejlesztést. Megfontolandó vélemény, de mi mégis inkább azoknak adunk igazat, akik így érvelnek: lehet, hogy az irányítás könnyebb lenne. „ ha egy, vagy legalább is a jelenleginél kevesebb szervhez tartoznának a szeszfőzdék. így azonban egészséges minőségi verseny bontakozhat ki a különböző fennhatóság alatt dolgozó üzemek között és ennek hasznát látja a kereskedelem. Kevés a palackozó Igen ám, csakhogy egészséges minőségi verseny a jelenlegi körülmények között aligha bontakozhat ki, hiszen a megyében mindössze a Helvéciái Állami Gazdaságban és a VOSZK üzemében palackoznak pálinkát — mondhatják az ellentábor képviselői. Tökéletesen igazuk van, mert ha a szabványnak megfelelő minőséget követel is a szállítóitól a Likőripari Vállalat, vitathatatlanul jobban ösztönözné a ..delicates” minőség elérésére, illetve űi termékek előállítására a szeszipari vállalatokat a saiát márkájuk iránti tisztelet. Kívánatos tehát a nagyobb főzdéket palackozásra is berendezni — az anyagi lehetőség keretein belül. A laikus úgy véli, hogy szeszfőzésre a gyümölcstermés hulladékát kell felhasználni. Nem így van. Igazán jó pálinka csak teljesen érett, cukorban és zamatanyagokban gazdag gyümölcsből készülhet. Ámde a szeszfőzdék a MÉK közvetítésével vásárolják a nyersanyagot. A MÉK pedig — ez köztudott — a gyümölcsöt nem érett állapotban veszi át. Az érés szállítás közben fejeződik be. Az ilyen gyümölcs bizony nem a legalkalmasabb szeszfőzésre. A felvásárlási rend A jövőben, a termelés nagyarányú növekedése folytán, lehetővé válik, hogy a szeszipar is elegendő érett gyümölcsöt vásároljon közvetlenül a gazdaságoktól. anélkül, hogy ezzel a nyers értékesítést, vagy a konzervgyártást gátolná. Tanácsos lesz tehát felülvizsgálni a felvásárlási rendszert. Megoldásra váró feladat a tárolókapacitás bővítése is, hiszen egy-egy gyümölcsfajta szezonja csak hetekig tart, a főz- déknek pedig egész évben folyamatosan termelniök kell. A minőség kapcsán szólnunk kell még arról is. hogy a tömény italok zamata nem kis mértékben az érlelései* múlik, Ezt a folyamatot különféle kémiai. vagy fizikai módszerekkel (például: ultrahangos kezelés) — meg lehet gyorsítani, de az úgynevezett „hordós” érlelést. tökéletesen nem pótolhatja semmi. Ez ismét beruházási, azaz pénzkérdés. De a cél elérése megéri a költséget. A megyei tanács a kiskőrösi főzde^ felépítésével megteszi az első lépést a fejlődés útján. Reméljük, hogy a harmadik ötéves terv időszakában, a Fütyülős barack mellé újabb, vi lágszínvonalon álló termékeket sorakoztat a megve szeszipara. Békés Dezső tőivel, nem is ismeri eléggé a helyi körülményeket. Érdemes volna gondolkozni azon, hogy ez a konstrukció így jó-e A településszervezési csoport munkatársai igyekeznek személyi kapcsolatot is kialakítani a Beruházási Irodával csak azért, hogy a már említett buktatókat megelőzzék, annál is inkább, hiszen ők ismerik legjobban az üzem helyi igényeit és a körülményeket. Ez azonban csupán az ő kezdeményezésükön, öntevékenységükön múlik. Kevés a típusterv Van egyéb gond. Többek között az is, hogy kevés a típusterv. Például sertéshizlaló építéséhez csupán egyféle terv áll rendelkezésre, 300-as, vagy 600-as férőhelyes változatban. Tehénistálló építéséhez csupán kétféle típusterv létezik. Ezek sem veszik eléggé figyelmbe a modern technológiát. Jellemző az is, hogy az istállók mellé épült tejházak egy részét nem is lehet használni a rossz konstrukció miatt. A gátéri Aranykalász Termelőszövetkezetben például már régen elkészült egy ilyen tejház 136 ezer forintos költséggel és még ma sem működik. Tehát növelni kell a választékot, másrészt meg kell szüntetni azt a bizonytalanságot, ami tapasztalható a tervek ajánlásánál. Az elmúlt évben előfordult, hogy az ajánlások jegyzékében szerepeltek bizonyos tervek, szeptember 30-án. ugyanazokat, ugyanez év december 31-én már nem ajánlották megvalósításra. így volt ez többek között a 144 férőhelyes borjúnevelővel. Ugyancsak fordítva is előfordult, hogy nem ajánlottak egyes terveket az egyik jegyzékben, a következőben pedig már ajánlották. Mintha a típustervek válogatása ötletszerűen történne a Földművelés- ügyi Minisztériumnál. Istállógyárakat Jobban kellene ellenőrizni a kivitelezők tevékenységét is. Igaz sokszor nem rajtuk múlik, hogy egy-egy tehénistálló építkezése elhúzódik. Ez bizony az üzemnek nemegyszer nagy kárt okoz. A kiskunfélegyházi Bem József Termelőszövetkezetben például már tavaly el kellett volna készülni egy 100 férőhelyes tehénistállónak. Még mindig nem kész, de a jószágokat már bekötötték, mert a ter- melőszöfetkezet nem tudja őket hova teani, nincs más férőhelye. Ilyen példát többet fel lehetne sorolfw. A termelőszövetkezet vezetői jelenleg is tanácstalanok, hogyan oldják meg a szarvasmarha-tenyésztés technológiáját abban az istállóban. Gondolkozni kellene azon, hogy a mezőgazdasági építkezések meggyorsítására „istállógyárakat” kellene létrehozni. Vagyis előregyártott elemekből gyorsabban és sokkal olcsóbban lehetne építkezni. Az külön tanulmányt érdemelne, hogy miért kerül például egy 30-as fiaztató 480 ezer forintba. Ezen hiába törik a fejüket a bátyai Haladás Termelőszövetkezet tagjai, ahol épül. Ebben az Írásban a termelőszövetkezeti beruházások csak néhány vonatkozását lehetett érinteni, azokat is csak vázlat- szerűen. A tapasztalatok sürgetik a jobb szervezést, a határozottabb irányítást a beruházások megvalósításában, valamint a gyorsabb és az olcsóbb kivitelezést. K.& Idegenforgalom és önbecsülés LASSAN hozzászokunk a milliós nagyságrendű turista- forgalomhoz. Vendégeink általában elégedetten, jó véleménnyel távoznak tőlünk, saját szemükkel bírálják felül azt a kedvezőtlen képet, amit az ellenséges propaganda festett és fest rólunk még. ma is. Terjed a világban a magyarokról, vendégszeretetükről alkotott hízelgő vélemtény. S ha most, az idénykezdet után pár nappal mégis az árnyoldalakról beszélünk, nem ünneprontásból tesszük. Egy orvos mesélte* hogy 70 dolláros útlevelével Franciaországban járván megismerkedett, majd összebarátkozott egy ottani famíliával. Elmesélték, hogy egy társasutazással korábban már voltak Magyarországon, igen jól érezték magukat, s meghívták az orvost, nézze meg azt az amatőr filmet, amit a társaság hazánkról készített. A képek előbb a határt, Győrt, a Balatont mutatták, majd Budapest következett. Az orvos csaknem el- érzékenyült, amikor a filmen megjelent egy képsor a Royal szálló épületével a háttérben. A csoporthoz tartozó franciákat jól öltözött magyar fiatalok gyűrűjében lehetett látni, ahogy egy kis csomagot — kiderült rágógumit — osztogattak. A magyar fiúk tülekedve rohantak hol az egyik, hol a másik ajándékosztogatóhoz, marakodtak a filléres ajándékért, és boldogan mutatták a felvevőgép felé zsákmányukat. A filmet itt kínos zavarral leállították és kellemetlen magyarázkodás kezdődött. ■Bgy „emingráns magyar*» grófnő nemrég régi birtokára visszatérvén összegyűjtötte a hajdani cselédeket (akik közül, ki tudja, hánynak jár ma már egyetemre a fia, s hánynak megbecsült ember a rokona), szóval a grófnő ezeknek a süveg nélkül álló volt cselédeknek férje közeli visz- szatértéröl és földtulajdoni kérdésekről tartott zavartalanul előadást. És el sem kergették a grófnőt. Máshol az évenként hazalátogató disszidens érkezésekor egyes emberek szinte versengenek, hogy vendégül láthassák, mert csecsebecséket, golyóstollat, nylonkendőt osztogat. Ez már nem politikai józanság kérdése, hanem egyszerűen emberi mivoltunk megcsúfolása. TALÁN felesleges is hangoztatni: senki nem esik olyan esztelen túlzásba, hogy e kirívó eseteket akár a vendégekre, akár a vendéglátókra általánosítsa. Nyugati vendégeink közül kevesen jönnek hozzánk ellenséges céllal, egyszerűen pihenni, világot látni jönnek, nem pedig nekünk valamiképpen is ártani. Mégis, a világ másik oldaláról jönnek, s így legyen bár szándékuk a legártatlanabb, sokan akaratlanul is részesei, eszközei lesznek annak a politikai törekvésnek, amit a világ felőlünk nyugatra eső felén ártó szándékkal, lélektani megfontolással irányítanak. , Itt minden nyugati barátunk is otthon érezheti magát addig, amíg tiszteletben tartja törvényeinket, szokásainkat, munkánk eredményét, s az életünkről alkotott elképzeléseinket. A vendégek elsőrendű kötelessége, ha már idejön, s amíg itt van, ezeket magára nézve is irányadónak elfogadnia. De ez még nem elég, nekünk, akik fogadjuk őket. szintén éreznünk kell ezt. VENDÉGSZERETETÜNK csak ezután következik, csak ezutár igyekezhetünk vendégeink kedvében járni. Ezt azok sem vehetik rossznéven tőlünk, akik hozzánk jönnek, mert ők sem tesznek másként, ha mi hozzájuk látogatunk. *■ E. P.
