Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-11 / 137. szám
1966. június 11, szombat 3. oldal Mindannyiunkét aratják J^Jfilyenek az aratásra való készülődés külső jelei ma egy olyan nagy termelő- szövetkezetben. mint a 6692 holdas kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz? Régebbi emlékeket is idézve, arra gondolhat a laikus: Lót-fut, kapkod, izzad minden épkézláb ember a központban is. Ettől visszhangzik minden zug. Kombájnnal álmodik az elnök, alkatrészhiány miatt hánykódik álmában a főgépész. a könyvelőt meg az idegesíti, van-e elég pénz? * Mi a valóság? Áz elnöki szoba előtti helyiségben öt-hat asz- szony várakozik. Nem sietnek, intézik a dolgukat, csak valamiért kiment a pénztáros. — Vannak bent, — intenek ketten is az elnök ajtajára —, ha kijön, mindjárt tessék bemenni ... Elmegy, aztán nehéz lesz magtalálni. Oda, mindjárt egész közel — tessékelnek beljebb. J®eSÍt István elnök nyugodt, piros arcú ember. Akár azonnal beülhetne, mondjuk ,egy gimnázium igazgatói székébe. Van valami „pedagógusi” a csendes barátságosságában. Előbb egy kicsit bölcsel- kedünk. — Van-e egy ilyen stabil termelőszövetkezetben két egyforma aratás? Lehet-e valamelyik előző évi sablon szerint szervezni? Máris mosolyogva ingatja a fejét. — Minden aratás új is. Már a vetés is korszerűbb volt, mint a régebbiek, tanultabbak az emberek, a gépállomány sem ugyanaz, hogy csak ennyit említsünk — az időjárást nem is számítva. Máris írhatom az idei menetrendet. 1600 kh kalászoshoz — s mellette aprómagvakhoz, lenhez, borsóhoz — készen áll 3 kombájn. Javítás alatt 2 aratógép. Mivel alkatrész hiányzik, még, úgy intézzük, hogy egyiket a másikból hozzuk rendbe. Addig se álljon mind a kettő. — Van azért valami, ami nem új az idén sem: az alkatrészhiány. Egyetértünk. Pontosan ütemezett, táblánként meghatározott a kombájnok, aratógépek munkája... 150 hold rozs vár kézi aratásra. Van négy növénytermesztési brigád. Ezek után gondolhatná valaki. Végeredményben egyszerű ez az egész aratási program. Eny- nyi ember, ennyi gép — és kész. Mindjárt meglátjuk. Következik a folyamat emberi oldala. — Ugyanerre az időre esik mintegy 6000 mázsa lucerna- széna és 2000 mázsa réti széna — hangsúlyozom, vízhúzottak — betakarítása. A kombájnoknál, aratógépeknél, szérűknél szükséges munkaerőt leszámítva, mintegy 120 emberünk áll rendelkezésre. Felvesz az asztalról egy kisebb vonalzó hosszúságú, de annál szélesebb, fényes kartont. Tele nyomtatott rubrikákkal, számokkal szavakkal. A Kö- zép-Európában megbízhatónak ismert, bécsi időjárás-prognózis — Semmi okunk a megnyugvásra — mutatja Pesír István —, esős aratással is számolni kelj. — Az aratópárokat is kijelölték? — Mindegyik brigád a belátása szerint, önállóan végzi a dolgát. Mondtam, be kell takarítanunk a szénát is. Ilyenkor beszállnak a családtagok, mindenki megérti, hogy semmivel se lehet késni. Négy-öt esztendő óta saját erővel oldjuk meg a cséplést Egy hetet számítunk rá most is. Két cséplőgépünk is van. Tavaly is olyan, simán learattunk — pedig esős nyár volt —, hogy a tagok egy része akkor tudta meg, mikor már végeztünk. ...— Eszerint csakugyan nélGazdaságos, üzembiztos Egy hasznos új gép HAZÁNKBAN csak az utóbbi években terjedt el a nagyüzemi állattenyésztésben a különféle takarmánykeverékek fel- használása, amit az újonnan létesült erőtakarmány-gyárak fokozott termelése is kedvezően segített, elő. Az erőtakarmányok jelenlegi előállítási módszere azonban meglehetősen elavult és gazdaságtalan. A koncenirá- tumokat ugyanis csak Budapes- ' ten és Szentesen állítják elő. s a gazdaságok innen szállítják az ország különböző részeiben levő keverőüzemekbe, hogy az ugyancsak általuk szállított abraktakarmánnyal összekeverhető legyen. Felesleges bővebben magyarázni e módszer kevéssé gazdaságos voltát. Az ide-oda szállítás, a traktorok, pótkocsik üzemeltetése, a rakodás, a raktározási feltételek megteremtése: mind-mind a járulékos költségek növekedését eredményezi. EZÉRT vetődött fel szinte pa- rancsolóan a terv, hogy a takarmánykeverékeket gazdaságosabb lenne helyben előállítani. Így meg lehetne takarítani a keverést megelőző szállítást, ami tetemes anyagi gondoktól mentesítené a felhasználókat, s ugyanakkor a hús. a tej és tejtermékek előállítási árát is jelentősen leszállítaná. A konkrét megoldással a Budapesti Mezőgép és Malomgépfejlesztő Intézet állott elő. amikor megtervezte az STK típusjelű száraztakarmánv-keverő gépet Ez a célnak tökéletesen megfelelő, s különösebb építkezési nehézségek nélkül bármely nagyüzemben felállítható keverőgép önetetős. illetve önürítős. Tartálya 1,6 köbméter űrtartalmú. A gép kiszolgálása egyszerű, különösebb szakértelmet nem igényel, s a keverékadag „betáplálása” után 5—10 ■perc múlva mintegy 750 kilogramm takarmánykeverék zsákolható le. AZ ÜZEMELÉS során szerzett tapasztalatok mindenben igazolták a gép tervezésékor felmerült elképzelések helyességét. Bizonyságot nyert, hogy mind technológiailag. mind üzembiztonság szempontjából megfelel a követelményeknek. Teljesítménye egyébként eléri az óránkénti 15—20 mázsát. A szakemberek véleménye az, hogy a gép jobb minőségű keveréket szolgáltat, mint amilyet a korábban használt lisztkeve- rőkkel készítettek. Míg ez utóbbin kétszer is át kellett engedni a takarmányt, addig az STK eevszeri átfutással is jobb minőségű keveréket ad. s egyúttal költség-, idő- energia- és munkaerő-megtakarítást is eredményez. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vizsgálatai a keverőgép üzembiztonságát 100 százalékra értékelik. A BUDAPESTI Mezőgazdasági Gépgyár a múlt évtől kezdve már sorozatban gyártja ezt a hasznos mezőgazdasági gépet. Alkalmazásával a nagyüzemi éllattenyésztés olyan segítséget kapott, amelvet minél előbb érdemes igénybe venni. Gál Imre külözj a nagyüzemi aratás az egykori „látványos” sürgölődést. • y\hho* azonban, hogy a nagv kollektív gazdaság tagjai ilyen pontos együttműködéssel, rugalmassággal vigyék sikerre a feladatok komplexumának olyan részét, mint az aratás, a mienk tudatnak, az anyagi érdekeltségnek magasabb fokai szükségesek. Az elnök buzgón és olyan jóleső örömmel mondja a példát, mint aki gyakorlatból győződött meg annak helyességéről. — Érdekes nálunk a bérezés... Készpénzben fizetünk. Megterveztük —. s úgy is lesz —, hogy 240 forint körül jár egy hold learatásáért. Természetes, hogy azon lesz minden érdekelt, minél jobban megtalálja számítását. Természetes, hogy segítenek a családtagok, hiszen a szénabetákarításnak is sikerülnie kell ugyanakkor... Megtaláljuk, hol, mivel ösztönözzünk. Meg van mlnálunk egy íratlan törvény, amit jobban tisztel a tagság, mint bármilyen pecsétes papírt. Ügy hívjuk ezt, hogy... Űjjain számolja az elnök. — Először: fedezet. Másodszor: becsület. Harmadszor: december 31-ig állni kell az adott szót. Kezd izgalmas lenni. Kérem, konkrétabban mondja. — Az árpa, kukorica részesedését mindenki kiveszi. Az a „valuta”. Azon vagyunk, hogy erős háztáji is legyen a tagok mögött, hiszen az is a közös egy része. Kenyérgabonát szükségletre — fedezetre — becsületre adunk. Valakinek mondjuk 3,60 mázsa búzára van szüksége a család számához . képest, de csak 2 mázsára való fedezete van bent (pénzben, munkaegységben), akkor becsületre adjuk ki a többit. Úgyhogy december 31-ig megszerzi a fedezetet a munkájával.. . Négyszázhúsz közül esetleg száz van olyan, akinek nincs bent fedezete, mert minden hónapban felveszi, amit lehet, nem hagy bent tartalékra. — Nagy erkölcsi hatása van annak, mikor tudják, hogy X becsületre kér még kenyérgabonát. Kíváncsian várják, mofid- ják: ..Vajon meglesz-e a becsülete?” — Nem tudok példát mondani, hogy akadt volna, aki eljátszotta... * arafásí-cséplési programot nemcsak a növénytermelő brigádokkal ismertetik. A többivel is, és a megbeszéléseken a vezetők, elnöktől párttitkárig, mind részt vesznek. Mindannyiuk kenyerét arat- T6th István Gazdálkodás a szaktudással A SZAKTUDÁS, a hozzáértés — kincs. És mégis: nap mint nap két kézzel szórjuk, pazaroljuk. A főmérnök néhány perc türelmet kér: árkus papírok előtte, golyóstolla sebesen szalad, az utolsó sorokat róva a műszaki konferencia beszámolójához. Az igazgató házon kívül van, a titkárnő, mint ismerősnek, megsúgja: anyag után szaladgál. A műszaki fejlesztési osztály vezetője — nagy tehetségű mérnök — a kilencedik telefont bonyolítja le, időpontokat egyeztet, különböző bizottságok tagjait invitálja, mikor ejthetik meg az új üzemcsarnok ún. műszaki bejárását? Az üzemvezető — ugyancsak mérnök — munkalapokkal bajlódik, s zavartan magyarázkodik: „racizták” a műhely írnokot. Szerencsére, a példák nem egyetlen gyárból valók; bár olykor egyetlen gyárból is származhatnának. A felület: mindenki lázasan tevékenykedik, lót-fut, annyi a dolga, hogy „meghalni sincs ideje”. És a lényeget, a felszín alatti mélyt érintő kérdés: mindenki a maga dolgát vég- zi-e?! A FŐMÉRNÖK olykor a gyorsírónő munkáját végzi, az igazgató az anyagbeszerzőét, a műszaki fejlesztési osztály vezetője — kiemelt, ún. személyi fizetéssel — egy ügyintézőét. .. És ez csak a kisebbik baj: a drágán megfizetett munka. A nagyobbik, s értékében már-már felmérhetetlen kár az az idő és energia, ami így pocsékba megy. A főmérnöknek egy délelőttje ráment, míg maga leírta beszámolóját; ki tudja, az igazgató az anyagbeszerzésre fordított órák alatt mi mindent tehetett volna meg a termelés egésze érdekében? Mert sajnos, nemcsak néha, nagyon kivételes alkalmakkor következik be e furcsa, de egyáltalán nem szokatlan szerepcsere. Lassan addig jutunk él, hogy egy-egy ember idejének negyedét, felét, ilyesmi foglalja le, s tudása, energiája, ideje aprózódik szét, ahelyett, hogy arra koncentrálódna, ahol a legtöbbet, a legértékesebbet teheti a kisebb közösség, s azon át az egész társadalom érdekében. Igaz, e nemkívánatos szerepcserékben, pontosabban szólva szerepváltásban hibásak maguk az érintettek is; miért vállalják, hagyják, hogy így legyen? Mégis, az igazi okot a felületességből eredő látszattakarékosságban, s ami még ennél is általánosabb: az üzem- és munkaszervezés alacsony színvonalában kell keresni. Látszatra takarékosság csak, hogy az említett üzemben nem foglalkoztatnak műhelyímokot; a megtakarított ezerkétszáz forint fejében az üzemvezető nyakába szakadt e munka, s mivel egy ember az egy ember, más, a munkalap kitöltésénél jóval fontosabb, értékesebb munkáját hagyja el, vagy végzi kapkodva, felületesen. Van., ahol darabra kiszámolják a géppapírt, s a korábbinál jóval később cserélik ki az írógépben a szalagot: s ugyanakkor jólképzett műszakiakat foglalnak le általános adminisztrátori teendőkkel, s a rangos konstruktőr, a műszaki fejlesztés gazdája titkárnői teendőket végez. Hát hol itt az igazi takarékosság? AHOL a látszat fölibe kerekedhet a lényegnek, ott mára másik bajt okozót is könnyű tetten érni: a szervezetlenséget. Ahol takarékosságnak fogadják el a küldönci státus megszüntetését —, s utána kiki maga talpal irodáról irodára, üzemből az igazgatóságra, s fordítva — ott mostoha gyerek az üzemszervezes is. Érdekes és tanulságos dologba kezdett egyik textilüzemünk: „kölcsönkértek” három üzemszervezőt. Utólag bevallották: „lesz, ami lesz alapon”. Az első hónapban alig néhány ember akadt, aki ne tette volna szóvá a „sétálókat”, a „mit keresnek ezek itt”-et, ne mondta volna el. A negyedév végén — ennyi időre szólt a kölcsönkérés — a három üzemszervező / elég vaskos, hatvanoldalas tanulmányt, s javaslattervezetet tett le az asztalra. Ennek több mint fele, az irányítás átszervezésével, megjavításával foglalkozott. Pontosan azzal, hogy mindenki a maga dolgát végezze. És — csak a maga dolgát! Ennek megoldására gyakorlati módszereket is ajánlottak. A javaslatokat megvalósították, aminek sok más eredménye mellett gazdasági következménye is lett, a gyár terven felüli nyeresége hét százalékkal emelkedett. NÉMI TÚLZÁSSAL, de mégis igazat szólva, úgy fogalmazhatnánk, hogy belső tartalékainak felszabadításával szinte csodaszere lehet az az egyszerű tény: jói szervezetten mindenki végezze képességével, tudásával összhangban álló saját munkáját. Azt a munkát, amiért a fizetését kapja, amire szaktudása, tapasztalata, begyakorlottsága a leginkább alkalmassá teszi, amit kedvvel, szíwel-lélekkel végez. A jó szakember, tudása, magas színvonalú munkája, aranyat ér — mondogatjuk. Biztosítsuk hát annak feltételeit, hogy ez a tudás és ez a munka ne csak aranyat érjen, hanem — „aranyat” is termeljen... (m) Ma és holnap „premier“ a hidegvizes strandokon Frissen meszelt medencék, kabinok, megnagyobbított, ruganyos pázsit várja a mai naptól a kecskeméti Széktói strand első vendégeit. A tervezettnél tehát négy nappal hamarabb kerül sor a nyitásra —, a víz szerelmeseinek nagy örömére. A közkedvelt félegyházi strand hidegvizes medencéit is birtokba veheti a nagyközönség szombaton, ahol egyébként május eleje óta már fürödhetnek a gyógyhatású melegvíz kedvelői. A megye többi hidegvizes strandja vasárnap nyitja meg kapuit. A Kiskunhalasi Vízmű Vállalatnál elmondották, hogy a körzetükhöz tartozó strandokon a kunszentmiklósi fürdő kivételével felkészültek az idei szezonra. Reméljük: az időjárás is tekintettel lesz az idényfürdőt „öretmerüére..^^ • ii .iá / Utolsó „simítások” nyitás előtt a kecskeméti Széktói strand hidegvizes medencéjében« (Tóth Sándor felvétele.)
