Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-11 / 137. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA csipke Idegnyugtató csend a hatal­mas parkban, ahol rózsák er­deje ontja az illatot. Szerény? de ízléses ház a park hátteré­ben, homlokán csak ennyi CSIPKE-HÁZ. Körülötte csen desség. Bent is az: ha egy var rótűt leejtenek, hallani finom zengését. Csend van, pedig szorgos munka folyik itt. A csipkevar­ró teremben fürge ujjak sü- rögnek. Hang alig hallatszik kell a figyelem. A csipkevar rás nehéz tudomány! — Milyen „szakmai” kép­zettség kell hozzá? — kérde­zem Bodrogi Istvántól, a Kis­kunhalasi Háziipari Szövetke­zet elnökétől. — Elsősorban rátermettség, megfelelő kézügyesség. Könnyű ujjak, és ami nagyon fontos a benső lelki egyensúly. Ide­ges állapotban nem lehet csip­két varrni. De azonkívül jó adag szakmai tudás is kell Nemrégiben 15-en végezték el a hathónapos csipkevarró tan folyamot. Ők most itt dolgoznak a de­rűs világítási! teremben. Uj jaik között surran a tű, így születik a halasi csipke. Az a csipke, amelyet már születése első esztendejében szárnyára vett a hír. Hogy kezdődött? . A századforduló táján nagy divat volt a csipke. Az otthon ülő asszonyok, lányok nem utolsósorban unaloműzésnek vették a kézimunkát. De ab­ban az időben hazánkban még nem volt kiemelkedő csipketí­pus. Pedig a népművészet kel­lő anyagot adott volna hozzá. Töméntelen sok csipkét hoz­tak be külföldről, ezzel látták el a belföldi piacot. Erre figyelt fel Dékáni Ár­pád halasi rajztanár: a nép­művészet kimeríthetetlen kin­csesbányája lenne a magyar esi pkekészítésnek, ha volna va­laki, aki az ő terveit végre­hajtaná. .. Rajzolt, tervezett. A magyar népi motívumok felhasználá­sával szébbnél-szebb, csodála­tosnál csodálatosabb mintákat álmodott meg. És akadt, aki életet lehelt a tervekbe: Mar­kovi ts Mária, ő lett édesanyja a halasi csipkének, amely az­óta sikeresen fut versenyt a ■világhírű velencei és brüssze­li csipkével. Tavaly 4,2 millió forint ér­tékű halasi csipke ment kül­földre. Itt született, ebben a halk, világos teremben, ahol fürge ujjak hímezik valósággá Molnár Béla és Stefanek Ernő terveit. Balogh József A hódító Képünkön: így készül — csendes, napfényes szobában — fürge ujjak virtuóz mozgá­sa nyomán a halasi csipkeköl­temény. Hatvankét könyv jelent meg az idei ünnepi könyvhétre, de ezenkívül a pár héttel vagy hónappal előbb meg jelent irodalmi alkotások kö­zül is széles választékot nyúj­tottak a könyvesboltok az olva­sóknak. Az ünnepi könyvhét se regszemléjén élő és klasszikus irodalmunk válogatott anyaga, a világirodalom számos jelentős alkotása jelent meg a korábbi évekhez képest emelkedő pél­dányszámban. Az ünnepi könyvhét Bács- Kiskun megyei eseményeiről szóló beszámolók már beérkez­tek a megyei Könyvbarát Bi­zottsághoz, így megállapítható, hogy a könyv ünnepe az idén felülmúlta az eddigi ha­sonló rendezvényeket. A megyében természetesen Kiskunfélegyházán volt legna­gyobb sikere a könyvhétnek, ami annak tudható be, hogy itt tartották az ünnepélyes megyei megnyitót, a félegyházi föld­művesszövetkezet öt sátorból álló könyvparkot épített fel, ahol egész héten át folyt a könyvárusítás és csaknem min­dennap dedikálták az írók mű­veiket. A félegyházii egész heti ünnepségeken részt vett Balázs Anna, Barabás Tibor, Buda Fe renc, Dékány András, Fehér Klára, Fodor András, Hatvani Dániel, Jobbágy Károly, Kis Dé­nes, Sós Zoltán, Szabó Pál, Sza konyi Károly, Tatay Sándor és Vas István. A félegyházi könyvesbolt a háromnapos eső ellenére is min­den eddigit meghaladó forgal­mat bonyolított le: az ünnepi könyvhéten 140 ezer forint érté­kű könyvet adtak el a járás te­rületén. A megye többi részén is színesek, elevenek és ered­ményesek voltak a könyv­hét allcalmáv'il megrende­zett irodalmi ünnepségek, író—olvasó találkozók. Ami a könyvesboltok és bizo­mányosok könyvvel való ellátá­sát illeti, számos helyen felme­rült a panasz, hogy a nagy ér­deklődésre számot tartó köny­vekből nem kaptak elegendő példányt Példaként említjük meg, hogy a kecskeméti Szabad­ság téri könyvesbolt Sántba Fe­renc Áruló-jából 4-et, Mezei András: Legendák születőben c. kötetéből ugyancsak 4-et és Nagy László Kossuth-díjas költő Arccal a tengernek című ver- seskötetéböl mindössze 5 pél­dányt kapott. Mindhárom könyvből legalább hússzorosát el tudták volna adni. Természetesen nagyon sok bi­zományos nem jutott hozzá a „slágerkönyvekhez”, ami azt bi­zonyítja, hogy a jelentkező könyveket magasabb példányszámban kel­lett volna megjelentetni. Bár a könyvellátás terén vol­tak zökkenők, az egyre nagyobb érdek­lődés azt bizonyítja, hogy az ünnepi könyvhét betölti célját: évről évre emeli és ébren tartja j az érdeklődést az élő és a kiasz- i szikus irodalom; a könyv iránt. B. J. xxi. P.VF., «7. sz. Ára 60 fillér wm, jtjn. n, szombat Űj nyitvatartási idő Befejezés előtt a bajai kombinát Négy hónap alatt 30 millió forint szolgáltatás Idén, a terv szerint. 116 mil­lió 600 ezer forint értékű mun­kát végeznek a lakosság részére a megyei ktsz-ek. Egyik legje­lentősebb feladatuk a 300 lakás felépítése. Az előirányzat meg­valósításának elősegítésére év végéig több mint 6 millió fo­rintot fordítanak a szolgáltató ipar fejlesztésére. Többek között Baján, Csá­szártöltésen és C sávolyon építenek szolgáltató házat idén és megkezdik a kecskeméti két­emeletes szolgáltató kombinát alapozását. Az utóbbi létesít­mény — összesen 2 millió 900 ezer forint költséggel — a jö­vő évben készül el. Tovább korszerűsítik a szö­vetkezetek gépparkját is: a ren­delkezésre álló összeg felhasz­nálásával emelődarukat szállí­tószalagokat és betonkeverőket vásárolnak az építő részlegek­nek, a Kecskeméti Ruházati Ktsz pedig új mosógépet kap. A szolgáltató részlegek épületei­nek, berendezéseinek a felújí­tására 2 millió 700 ezer forintot költenek. Ez évben új szolgáltatással jelentkeznek a ktsz-ek: július 1-től kezdődően átveszik a Gázmű Vállalat­tól a propán-bután palackok házhoz szállítását. E feladattal azokat a szövetke­zeteket bízza meg a KISZÖV, amelyek saját szállítóeszközzel, sőt járműjavító műhellyel is rendelkeznek. Remélhetőleg nem lesz tehát fennakadás a gázellátásban — legalább is ami a szállítást illeti. A fogyasztók kívánságának eleget téve. több ktsz megszer­vezi körzetében a háztartási gé­pek garanciális javítását. Régi kívánság teljesül azzal is, hogy a javítással, szolgáltatással fog­lalkozó részlegek fokozatosan új nyitvatartási időre térnek át és a jövőben, a kora reggeli, illet­ve esti órákban is a lakosság rendelkezésére állnak. Eddig nyolc ktsz-nél nyúj­tották meg a nyitvatartási időt. A Bácsbokodi Vegyes- és Építő Ktsz villanyszerelő és háztartá- sigép-javító részlege például az eddigi 16 óra 30 perc helyett, 18 órakor húzza le a rolót. Az elmúlt években jól bevált gebines részlegek számát is to­vább szaporítja idén a KISZÖV. Eddig 32 kisiparos — fodrász, fényképész, bérfűrészelő stb. — kötött szerződést és látott mun­kához, zömmel olyan községek­ben, ahol eddig nélkülözte a lakosság a szóban forgó szak­mát. Részben az említett fejleszté­si munkáknak köszönhető, hogy az év első négy hónapjában 30 millió 623 ezer forint értékű szolgáltatást végeztek a ktsz-ek, 11 százalékkal többet, mint 1965 hasonló időszakában. Kü­lönösen az építőipar jeleskedett: 2 millió forinttal termelt töb­bet, mint a Korábbi év első négy hónapjában. A túlteljesítés tekintélyes hányada a belvízkárok helyreállításából adódott. Dicséretes eredményt ért él a lakossági szolgáltatás növelésé­ben többek között a Hajósi Ve­gyes- és Építő-, valamint a Katymári Vegyes Ktsz. B. D Nekivetni a váltakat A gazda, akinek a háza tüzet fog, fellármázza a szom­szédokat, végigkiabálja a fa­lut, hogy „tűz van! tűz van!”, s aztán — a kocsmába megy. Az értelem azonnal tiltakozik: ilyen nincs, ez lehetetlen! Ha­sonló esetet azonban százat is tapasztalhatunk naponta. Leg­feljebb nem égő házzal és el­szabadult folyóval, hanem a közélet, a társadalmi élet ki- sebb-nagyobb dolgaival kap­csolatban. Arról van szó, hogy a hibát, a bajt, a tennivalót a közösségi ember éberségével és öntudatával keressük és je­lezzük. csak aztán úgy te­szünk, mint az a bizonyos gazda. Megírunk egy levelet az újságnak, felszólalunk a népfrontban vagy elkocogunk a népi ellenőrzéshez, s mint aki megtette kötelességét, töb­bé nem törődünk az üggyel. Legfeljebb még kilőjük a jel­zőrakétát, elpanaszoljuk a te­lefonba, mondván: „Kérem, én megmondtam, én idejében fi­gyelmeztettem, de azóta sem történt semmi, pedig csak há­rom ember kellene egy órára ásóval, lapáttal...” — s mér­gelődünk, hogy milyen tehe­tetlen a hivatal, milyen bü­rokratikus az ügyintézés. E Isiét a vállalati anyag- beszerző a pártbizottságra és elmondja, hogy baj lesz a tervteljesítéssel, mert nem érkezik idejében az anyag. A szövetkezeti főkönyvelő' a bankban és a tanácsnál házal, hogy nem lesz meg a tagság­nak a megígért előleg. És ap­parátusok mozdulnak meg, hi­vatalok váltanak egymással „jegyzékeket”, dagadnak az aktacsomók. Már öt, már tíz, már harminc ember foglalko­zik az üggyel, pedig talán egy is elintézhette volna, ha nem „jelez” és nem „feljegyzést ké­szít”, hanem megfogja az „ásó” nyelét és elintézi* Mi e jelenség oka? A sze­mélyes .utánajárás gondját és fáradalmát miért helyettesít­jük inkább mások mozgósítá­sával? Egyformán van az okok között kényelmesség is, önbiz­tosítás is. Hadd ügyködje­nek mások, a sajtó, a hiva­tal — ez a gondolatmenet egyik ága. így nagyobb az ügy társadalmi nyomatéka! A má­sik ágon meg ez a meggondo­lás fut: mondják meg ők, mit csináljunk, így legalább nem illethet majd bennünket sem­miféle szemrehányás! De ez a szemléletmód sántít. Hiszen saját dolgaink, egy utca, egy lakónegyed, egy gyár vagy ter­melőszövetkezet gondja mégis csak az ott élő emberek terhe. A megoldásért is elsősorban önmagunknak tartozunk szám­adással. Vannak, akik azt mond­ják. belefáradnak az utá­najárásba, sokallják a har­cot, amit egy-egy jó ügyért még az épülő szocializmus kö­rülményei között is meg kell vjvniok. Ügy volna természe­tes, hogy az ilyen törekvések gáncstalanul és símán érvé­nyesüljenek mindig, mindenütt. A szocializmusban is kézbe kell venni a jó ügyet. Harcol­ni kell beidegződésekkel, régi görcsökkel, értetlenséggel, lus­tasággal. Sokszor a magunk tehetetlenségi nyomatékával is. A társadalom nem elektronikus gépezet, amely kellő jelzésekre automatikusan elvégez bizo­nyos műveleteket. Az ember­nek legalább olyan aktívnak kell lennie az intézkedésben is,_ mint a protestánsban! Mi­előtt tehát kiröppentünk egy jelzőrakétát, mielőtt feljegy­zéseket készítünk, alapos kö­telességtudattal magunk pró­báljuk meg a magunk gondjait megoldani, S. L Megycszertc nagy sikerrel ünnepelték_ a magyar könyvet (ff^u Egyre nagyobb az irodalom iránti érdeklődés

Next

/
Thumbnails
Contents