Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-07 / 133. szám
1966. június 7. kedd 5. oldal Filmvetítés a szabad ég aiatt Vándorkiállítások az üzemekben A kecskeméti városi művelődési ház nyári programba Elkészült a kecskeméti városi művelődési ház nyári programié, Az elkövetkezendő hónapokban számos ismeretterjesztő előadást tartanak, de nagy hangsúlyt fektetnek az ismeret- terjesztő filmek vetítésére is. A nyár folyamán a Szabadság téren, a Bányai Júlia Kollégium előtt minden szombaton este 8 órakor szabadtéri vetítés lesz. Kéthetenként Vacsihegyen, az építőipari vállalat munkásszállása előtt és a Berkes Ferenc utcában a SZŐ VOSZ-kollégium előtt vetítenek ismeretterjesztő tilmeket. Gondoskodnak a munkások fokozottabb szórakoztatásáról is. A művelődési ház különféle művészeti csoportjai műsorokat adnak a munkásszállásokon. Az üzemekben négyféle vándorkiállítást rendeznek: egyet Vietnamról és egyet Azerbajdzsánról, továbbá a művelődési ház képzőművészeti szakkörében dolgozó gyerekek képeiből és a Kecskeméten működő fotoszak- körök anyagából. Nagyszabású műsoros estet is terveznek, amelyen a művelődési ház összes művészeti csoportja fellép. Erre meghívják a kecskeméti szocialista brigádok tagjait is, A művelődési ház vezetősége a gyerekekről sem feledkezik meg. Egész nyáron rendelkezésükre áll a Gyermekszínház, ahol számos filmvetítéssel és bábelőadással szórakoztatják a legkisebbeket. Vizsgák előtt a Katona József Gimnáziumkan Az érettségi és az egyetemi felvételi mindig nagy próbatétel a 18 éveseknek. Izgulnak, félnek, hiszen ez az esemény a felnőtté avatás jelképének számít. A vizsgákra való felkészülésben természetesen mellettük áll az iskola és minden lehetőséget megad a jó tanuláshoz. A Kecskeméti Katona József Gimnáziumban új módszert vezettek be a konzultációkon. A tételeket mindenki maga tanulja meg. de hetenként két napon bejárnak a tanulók az iskolába, ahol osztályonként napi öt órát foglalkoznak velük. Az érettségi szünet megkezdése előtt az osztályfőnökök megbeszélték a tanulókkal, hogy ki milyen tárgyakból szeretne közösen tanulni az iskolában. Az órarendet eszerint osztották be. Az általános tapasztalat az volt. hogy a humán osztályok a reál tárgyakat (matematika, fizika), míg a reálosok a humán tárgyakat (magyar történelem, idegen nyelv) kérték túlsúlyban. A korrepetálásokra nem kö- i telező eljárni, de az a tapaszta- ; lat, hogy még a jelesek és a kitűnők is szívesen vesznek j részt ezeken a foglalkozásokon. Az idén végzettek mintegy 25 százaléka Ipari tanulónak jelentkezett, a többség azonban egyetemen, vagv főiskolán szeretné folytatni tanulmányait. Az iskola ehhez is igyekszik megadni a tőle telhető legnagyobb segítséget. Ez év elején matematika és fizika korrepetálásokon vehettek részt azok a gyerekek. akiknek az otthoni körülményeik nem tették lehetővé a megfelelő felkészülést. Tíz előadásból álló matematika előkészítő tanfolyamot is szervezett a gimnázium a Felsőfokú Gépipari Technikum és a Tudományos Istmeretteriesztő Társulat segítségével. Á CIA szolgálatában A Kossuth Rádió június 7-én, a kiadott műsortól eltérően az Egedy—Asbóth kémper tárgyalásáról sugároz hangképeket „A CIA szolgálatában” címmel. Az adás 16 óra 40 perckor kezdődik. Hazaérkeztek Szinetár Miklós rendező vezetésével hétfőn hazaérkezett Kubából az a magyar filmküldöttség, amely részt vett a havannai és a Santiago de Kuba-i magyar filmnapokon. sem volt, hogy tisztelgésre emelje a kezét, amikor már el is csattant a hatalmas pofon az arcán. — Nem tud kitérni a kutya szentségit magának, és még pofázik is! Ki itt a parancsnok? — Ezredes úrnak alázatosan jelentem, én! — állt vigyázba a visszafojtott indulattól remegő hangon jelentő Vendel. — No majd lesz gondom magára! Holnap jelentkezik a parancsnokánál kihallgatásra. Megértette? — Igenis, ezredes úri A fekete kocsi ajtaja becsapódott a katona sofőr még gúnyosan kiintegetett, aztán orrunk alá vágták a kerekek a porzó havat. — Vadállat! — törölgette a pofon helyét az öreg honvéd, mintha ezzel a megalázást is letörölhette volna. Aztán szemrehányóan tette hozzá: — Legalább szólhattak volna, hogy autó közeleg. Tudják ki volt ez? Grassy, a zombori 15. dandár parancsnoka. Még jó, hogy belém nem eresztett egy golyót. Könnyen kitelik tőle. Látták, hogy kapkodott a pisztolyához? Az isten óvja meg magukat, hogy összeakadjanak vele. Több szó akkor már nem esett. Olyan szótlanul lapátoltuk a havat, mintha egy gyászmenet számára csinálnánk az utat. Este azonban, amikor Ka- rádi szokása szerint kártyázni ment a másik szobába és a katonacimborák is jórészt elszéledtek, akaratlanul is újra feljött szóba a délutáni eset. — Nem vagyok én repülős katona — mondta Vendel. — Csak a kiképzés idejére öltöztettek be annak. A kecskeméti ezredtől kerültem ide, amelyiknek, tudják. Grassy volt a parancsnoka, vitéz Grassy József. Most még nagyobb úr. az egész ZGmborí dandár a keze alá tartozik. Ismerem jól. Sokat tudnék mesélni róla. De minek. Tudják, néha a falnak is füle van. Hanem csodálom, hogy most egyedül volt. Mert különben sose jár egyedül. Négy-öt tiszt kíséri mindenhová. Fél, vagy mi a csuda. Azt mondják sokan pályáznak az életére, még a tisztek közül is. De ez csak lehet, hogy szóbeszéd. Rágyújtott, megkínált hár- mónkat is a „koporsószöggel”, ahogy a vékony, de méregerős Honvéd cigarettát neveztük. Az ágyával szemben üldögéltünk Korbély Antival, meg Bognár Jóskával, készen arra, ha belépne valami feljebbvaló, hat munkát, söprögetést és miegyebet mímeljünk. Vendel, akit már szinte a barátunknak éreztünk, tovább mesélt: — Utoljára az óbecsei templom előtt láttam. Azt hiszem még tavaly májusban. Liszká- val jött, a kecskeméti polgár- mesterrel. meg Kiss Endrével, a főispánnal. Itt állomásozott a hetes ezred első zászlóalja. Hát eljöttek, hogy megszemléljenek bennünket, kecskeméti bakákat. Kerek egy esztendő — A fiataloktól félnek né- [ melyek. Azt mondják rájuk: hanyagok, nem veszik komolyan a munkát, csak a szóra kozás érdekli őket. .. Hiszen.. De a többség nem ilyen. Lám itt van Tériké. Azzal, hogy jó munkaerő, keveset mondanék Több annál, mert szereti a munkáját, hivatását. Tegyünk számvetést Kecel, újfalusi iskola. Illetve iskola és óvoda. Egy épületben szorong mind a kettő. Déri Ferenc igazgatóhelyettes, a legfiatalabb óvónőről. Bakacsi Lászlónéról mondott az imént véleményt. Bakacsi Lászlóné egy évvel ezelőtt — akkor még Meiezin- ger Teréz — javában készült a vizsgára a Kecskeméti Óvónőképzőiben. Előtte állt az élet. A nagybetűs Élet, ahogyan azok nevezik, akik éppen kilépni készülnek az iskolából. Milyen nagy reményekkel készült akkor Tériké a többi nyolcvan hasonló korú lánnyal együtt az ismeretlen jövőbe. S talán egy cseppnyi félelemmel is. S most, kerek egy esztendő után, lássuk a számvetést: Hivatástudat Az indulásnál szerencséje volt: Nem került messzire a szülőfalujától, Akasztótól. S örült, hogy kedves, szerető, a munkájuknak élő kollégákkal dolgozhat. Akik nem gáncsolják, hanem dicsérik, ha valamilyen javaslattal, új ötlettel előáll és irigykedés helyett vele örülnek a sikernek. Sáfrány Józsefnében, a vezető óvónőben nyilvánvalóan nyoma sincs a fiatalabb kolléga iránti szakmai féltékenységnek, mert ilyeneket mond: — Ok már jobb képzést kapnak, többet tudnak, mint valamikor mi. De Térikénkben megvan ezen felül a szeretet a gyerekek iránt. A foglalkozási időin kívül is közöttük van, foglalkozik, játszik velük. És mindig új szemléltető eszközöket „ötöl ki”; egy év alatt szépen felfejlesztette a szertárunkat. Szükség — találékonyság S most halljuk őt magát: — Tizennyolc gyerekem van, aranyos apróságok . .. Vegyes korúak. Itt persze nem úgy van, mint a képzőben, hogy: kis csoport, nagy csoport, s minden mintaszerű. Ezek nem. iskolakörülmények. Ez eleinte meglepi az embert aztán hozzászokik. Beletörődik? — Dehogy! Nem úgy értem. Megszokja, hogy segítsen magán, jobban kihasználja a meglevőt, hozzátegye, amit lehet. Tériké nagyon szerette a képzőben a bábozást. Ezt itt nagyon jól hasznosítja. Mosolyog: — A gyerekek annyira szeretik a bábot, hogy bármit megtesznek érte. Még jók is maradnak, ha kell. Megtanultak bábot készíteni minden kacatból. Ez fejleszti a fantáziát. Ennivalóak, ami kor hozzák otthonról nagy büszkén a dobozokat, madzagot, szines rongyot... Azt kellene látni, ahogyan segítenek még a szülők is... Felesleges, tehát bosszantó Csak egészen röviden, kőzbe- vetőleg és a teljesség kedvéért a következőket: Amivel a fiatal óvónő az első pillanattól elégedetlen, az a bürokrácia. A felesleges adminisztráció. (Nem mintha a többieknek tetszene, csakhát ők már jobban beletörődtek.) Sok olyan okmányt, papírt kell vezetni, amit a képzőben nem tanítottak, 's amire meggyőződése szerint nincs is szükség. A gyakorló óvodában például egyszer kellett beírni az arra a hónapra kitűzött nevelési és szervezési feladatot. Itt? Noha jól megy a munka, naponta újabb bejegyzéseket kell kifunr dálni. Csakhogy mutatós legyen a napló. — Mit szólna a felügyelet, ha mindennap ugyanazt írnám? Hiszen a fontosabb célkitűzéseket nem is lehet naponta váltogatni. S a magánélet? Vagyis: hogyan él az óvodán kívül? Jól érzi itt magát? — A férjem agronómus, a gimnáziumban is tanít. Elég sokat vagyok egyedül. Otthon meg nincs sok munka, ha az ember albérletben lakik. KISZ, társadalmi munka? — kérdezem. (A képzőben sokszor szó esik róla, hogy mennyi minden teendő vár majd a faluban a fiatal értelmiségiekre.) — Igen, benézegettem én is többször a KISZ-be. De valahogy nem lett belőle semmi. Nem volt rám szükség? Aztán nem is nagyon törtem magam. Elhallgat. Nem mondja, de érzem, hogy meglehetősen ügyetlen volt a kérdésem. Hiszen októberben ment férjhez. KI vehetné rossznéven, hogy nem. járt a helybeliek nyakára: Adjatok már munkát. Milyen kevés is elég! Szórakozás, kultúra, szellemi táplálék, társaság? — Mert van időm, sokat olvasok. Rádió, tévé... Néha elmegyünk a cukrászdába, ha kedve támad rá a férjemnek is, és nem túlságosan fáradt. Jár még ide a színház, de őszintén szólva itt nem szeretem. Odabenn, Kecskeméten rendszeres színházlátogató voltam, ez egy kicsit elkényeztetett ... Egyébként nem is lehet valami kedvderítő úgy játszani, hogy a közönség bele- bele xiabál... Végül is: elégedett-e? — Persze — csillan fel a szeme. — Szeretem a munkámat, a férjemet, nincsenek elérhetetlen vágyaim, megbecsülnek ... Igen. Ennyi elég is ahhoz, hogy értelmes ember boldog legyen. M. L Ott sorakoztunk az óbecsei temp- tomtéren. Igen szép kis tér az. Hátul a háromtornyú szerb templom, hagymás tornyaival. Előtte még állt Péter király szobra, amit éppen bontottak már, azt mondták múzeumba viszik. Jobbra a magyar katolikus templom, "előttünk a községháza ékeskedett. Tán még meg & hatódunk, ha akkor érkezünk. De mi már túl voltunk az első tapasztalatokon. Tudtuk, hogy az ablakok mögött gyűlölködő pillantások irányulnak felénk. Statárium volt. Két hetes tisztogató hadművelet volt már mögöttünk. Pedig mi csak statisztáltunk a csendőröknek, határvadászoknak, akik csetni- keket, meg partizánokat kerestek. — Mit császkál itt folyton? No, itt egy cigaretta, menjen ki a vécére, aztán szívja el! — ezt Muzslainak mondta, aki folyton csámborgott céltalanul és értelmetlen tekintettel, mint egy holdkóros. — Szóval a Délvidék visszafoglalására jöttünk, de ellenálló hadsereget sehol sem találtunk. Igaz. előttünk már a németek jártak, mi csak megszálltuk a falvakat, a vidéket. Húsvét körül volt. Átfésülés. a gyanús személyek internálása. Férfiak, asszonyok. ■ gyerekek válogatás nélkül, elég volt, ha valaki besúgta. csetnik. vagv kommunista van a családban. Aki ellenállt, azt a helyszínen felkoncolták. Megindult a visszatelepítés is. a szerb családokat átrakták a határon. Azaz csak megkezdődött. Mert ezt a németek lefújták. Nekik lett volna bajuk odaát az átrakott emberekkel. Szóval, aki itt maradt, az úgy nézett ránk. mint akinek megölték apját, anyját. Iagazított a gallérján, Intett, hogy piszkáljam meg a tüzet, elzavart egy lábatlankodó újoncot, aztán halkan folytatta. — Én mindig úgy éreztem, mint akinek nyakára tették a kést. Csak bandában mertünk esténként kijárni. Amikor Grassy. meg Liszka megjött, igen jó dolgunk volt. Dupla porció mindenből. Teli hassal pedig még a porgármestert is szívesebben hallgattuk. Igen szépen beszélt. Sok bakának csillogott a szeme a gyönyörűségtől. Azt mondta, hogy büszkeség tölti el a szívét. mert a kecskeméti bakák elsőnek lépték át a határt és lépteik nyomán megindult az ezeréves földnek a visszafoglalása. És habár ez, sajnos, drága magyar véráldozattal is járt, a magyar vér azonban nem hullott hiába, drága magyar vérünk megöntözte a magyar földet és ez majd bő terméssel kárpótolja az eddig szegény eúzsba- kötött magyarságot. Meg azt Is mondta, hogy harmadik éve, minden esztendő hoz vissza egy- egy darabot hazánk testéből és ez az út. amelyen most járunk, ahhoz a szent célhoz. Nagy-Ma- c,varország feltámadásához vezet. (Folytatjuk.)
