Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-29 / 152. szám
1966. Jfínfus 29, szerda S. (MM Szakszerűbben, jövedelmezőbben Gondos, alapos árukezelésre van szükség Most vette kezdetét — s mintegy öt hónapom át folyamatosan tart majd — a zöldség- és gyümölcsféléik termesztésének utolsó szakasza: a szüret, illetve a szedés és az ezt követő értékesítés. Ezek a munkák mindkét üzemágban kiemelkedő fontosságúak. Nemcsak azért, mert az összes munkaerő- ráfordítás 40—60 százalékát «(mésztik fel, hanem azért is, Síivel e munkák időbeni elvég- Jése és jó minősége jelentékenyen befolyásolja a termelés gazdaságosságát, s egyúttal meghatározza, hogy a minőség megfelel-e a piac igényeinek. Gyümölcs- és zöldségtermesztésünk az elmúlt években igen sokat fejlődött. Ez elsősorban a mennyiséget tekintve érzékelhető, hasonlóképp jelentős azonban a korszerű ápolási és művelési módokkal elért minőségi javulás is. Ami az áru mennyiségét illeti, az 1960-hoz viszonyítva. gyümöcsből 20, zöldségből pedig 30 százalékkal növekedett. A termeléssel párhuzamosan fejlődött a felvásárló kereskedelem is, amelynek szervei — az 1963-as évtől eltekintve — általában sikerrel tettek eleget a gazdagabb termésű esztendők áruforgami feladatainak. Az áru manipulálását, csomagolását a piaci igényeknek megfelelően i— korábban főként a ígérettel nem lehet utcát kövezni! Mélykút arculata sokat változott, szépült a második ötéves terv időszakában. A több mint nyolcezer lakosú nagyközségben összesen 11 millió forintot fordítottak járdaépítésre, a villanyhálózat bővítésére, és jogos büszkeségük, a tisztasági fürdő létrehozására. S ami különösen örvendetes, a lakosság is csaknem két és negyed- millió forint értékű társadalmi munkát végzett a helység korszerűsítés éhem A községfejlesztés ' — akárcsak másutt — a növekvő igények kielégítését szolgálja. Ugyanakkor vonzó hatással is van a mélykútiakra abban, hogy ne máshol keressék a kenyerüket, boldogulásukat, s akik ezt megtették,' térjenek haza. A visszatérés folyamata egyébként úgyszólván befejeződött, már — érthetően — csak a vasutasok, s a községben nem található egy-két ipari szakma munkásai járnak el máshova dolgozni. Az új, a harmadik ötéves tervből sem hiányzik Mélykút további fejlesztése. Egy millió forintért például építik már a Templom utcát, 600 ezerért egy régi épületet korszerű, központi fűtéses, tízezer kötetes könyvtárrá alakítanak át (mind a két munkát az idén befejezik), s szerepel a tervben az is, hogy 1970-ig valamennyi utcának legalább az egyik oldalán szilárd burkolatú járdát építenek, korszerűsítik a közvilágítást, a tisztasági fürdőt 35 fokos vizű gyógymedencével, az iskolát négy tanteremmel bővítik, a tanyavilág felsőtagozatos általános iskolásainak az elhelyezése végett hétközi otthont is létesítenek... és... És itt megakad a toll a lelkesedésre okot adó felsorolásban. Nem azért, mert itt máris — és megelégedéssel — pontot lehetne tenni, hanem azért akad meg a toll, mert felkiáltójeles kérdőjel kívánkozik ki belőle. .. , , Miért akadályozza a Kozlekedés- és Postaügyi Minisztérium Mélykú- tot abban, hogy lakóinak a szorgalmához, igényeihez méltóan még szebb legyen?! Arról van szó, hogy a községből Szabadka irányába vezető Mátyás király utca is javításra szorul, de ezt a község nem végezheti el, mivel az utca a KPM-é. No, persze a minisztériumban néhányszor megígérték már, hogy eleget tesznek a mélykútiak kívánságának, de az ígéret eddig csak elhangzott szó maradt. Vagy úgy vélik az illetékesek, hogy Ígérettel is lehet utcát kövezni?! A mélykútiak ezt nem hiszik el. Es mások sem. T. L kereskedelem végezte. A nagyüzemi termelés kialakulásával, és megerősödésével azonban ez a művelet mindinkább a termelő gazdaság feladatává kell hogy váljék. A gazdaságossági megfontolásokon túmenően, fontos érvként esik latba az is, hogy így az áru gyorsabban, jobb minőségben kerülhet a fogyasztóhoz. Az áru „kikészítésének* jelentősége bármely más művelési munkafolyamattal egyenrangú. Módszereinek ismerete és megfelelő alkalmazása az áru értékét jelentősen növeli. A helytelen szedés, válogatás, a gondatlan csomagolás rontja, sőt tönkre is teheti az egész évi jó munkával létrehozott termékek minőségét. Gyakori jelenség még napjainkban, hogy a megfelelő agrotechnikával, jó minőségben előállított zöldség — sok esetben a gyümölcs is — a rosz- szul időzített, szakszerűtlenül szervezett szedési munkák miatt részben, vagy teljesen értéktelenné válik. A tapasztalatok szerint közös gazdaságaink nem mindegyike tulajdonít még ennek megfelelő fontosságot. Sok jó felkészültségű, gyakorlati termelési szakember megfeledkezik arról, hogy a cél az áru meg- termesztésén túl a nagyobb jövedelem elérése. Megfelelő értékűvé pedig csak akkor válhat a termék, ha a fogyasztó igénye szerinti választékban, tetszetős csomagolásban áll rendelkezésre. S ezt az igényességet a fogyasztó a termelőnek szívesen meg is fizeti. Bár egyre ritkábban, mégis előfordul, hogy a gazdaságok némelyike a megtermelt árut úgynevezett origi- nál minőségben kívánja a kereskedelemnek átadni. A hiúit évben erre mintegy 150—200 vagon burgonya. 40—50 vagon hagyma, 100—150 vagon egyéb zöldség, 250 vagon alma és mintegy félszáz vagon barack esetében került sor. Burgonyánál és hagymánál ez vagononként 2-3 ezer forint, az egyéb zöldségféléknél 5 ezer forint, a gyümölcsöknél pedig 8-10 ezer forint körüli bevételkiesést jelent, vagyis a megye gazdaságai összesen 35 millió forint bevételtől estek el ily módon. Az osztályozás és a csomagolás, kétségkívül munkaigényes művelet, az általa elért értékkülönbözet révén azonban a femerült költségek többszörösen megtérülnek, s végeredményében a fogyasztó is az igényeinek leginkább megfelelő minőséghez jut Hasonlóképp nagyobb figyelmet érdemel a szakszerű áruátadás feltételeinek megteremtése nagyüzemi gazdaságainkban. A termelési folyamatokat ma már általában kellően felkészült, jól képzett szakemberek irányítják. Sajnos, ugyanez nem mondható el az előkészítés és az értékesítés munkájáról. A közős gazdaságok zöme nemhogy függetlenített, de megfelelő szaktudású áruátadóval sem rendelkezik. Az esetek többségében alkalmilag megbízott dolgozó végzi ezt az igen felelősségteljes munkát. Az ilyen, gazdaságossági szempontból rendkívül fontos munkafázis a felelős, függetlenített vezető alkalmazását feltétlenül megkívánja. Az ő feladata a termésbecsléstől kezdve, a szedés időpontjának meghatározásán folytatva, a manipulációs munkák és az értékesítés megszervezése, valamint a termeltető és átvevő vállalattal való szoros kapcsolat kiépítése és fenntartása. Elsősorban indokolt ez azokban a gazdaságokban, amelyekben a tetemes mennyiségű, minőségében is széles skálájú zöldség- és gyümölcsfélék termesztése van túlsúlyban. Jelenlegi mezőgazdasági szakmunkásképzésünk, a mező- gazdasági oktatás különböző fokozatai sajnos, nélkülözik az áruátadók szakmai képzésének bármilyen formáját. Mindenek előtt e tekintetben lenne pedig szükség a helyzet felismerésére. M árosak azért is szükséges a szakképzett áruátadók kinevelése és foglalkoztatása, mivel a termelés csak ilyen előfeltételek mellett képes rugalmasan kielégíteni akár a belföldi fogyasztók, akár az exportpiac egyre növekvő igényeit. Papp Géza Új rendelkezések a családi pótlék kiterjesztéséről Mint ismeretes, a kormány ez év márciusában úgy rendelkezett, hogy a termelőszövetkezeti tagok betegségi ellátását és szülési segélyezését a munkaviszonyban álló dolgozók betegségi biztosítását megközelítő színvonalra kell fejleszteni és a családi pótlékukra vonatkozó feltételeket úgy kell módosítani, hogy a családi pótlék két gyermek után is járjon, a gyermekek korhatára pedig 10-ről 14 évre emelkedjék. A családi pótlékra vonatkozó új jogszabályokat a Magyar Közlöny június 1-i száma tartalmazza. A családi pótlékról szóló új rendelkezések közül elsősorban azokat említjük meg, amelyek a termelőszövetkezeti tagokat érintik. Eszerint a tsz-tagoknak már két 14 éven aluli, egyedül álló nő tagnak pedig már egy 14 éven aluli gyermek eltartása esetén is .jár családi pótlék. Eddig a tsz-tagok csak három — egyedül álló nők egy — 10 éven aluli gyermek után kaptak családi pótlékot. Ez a rendelkezés mintegy 100 000 családot érint és több mint 255 000 gyermek után ad családi pótlékra jogosultságot. Évi költségkihatása mintegy 170 millió forint. Az új, egységesített családi pótlék-jogszabályok ezenkívül egyéb jogkiterjesztéseket is tartalmaznak. Ezek közül az egyik legfontosabb a mezőgazdasági üzemmel, vagy termelőszövetkezettel munkaviszonyban álló mezőgazdasági dolgozókra vonatkozik. Ezek a dolgozók eddig csak akkor kaphatták családi pótlékot, ha a munkáltatóval legalább hat hónapra szóló szerződést kötöttek, ezentúl viszont az iparban dolgozókra vonatkozó jogszabályok szerint jogosultak családi pótlékra. Bővült az egy gyermek után családi pótlékra jogosult személyek köre. Az új rendelkezés szerint egy gyermek után is kapnak családi pótlékot azok a vak dolgozók, akiknek házastársa is vak, illetve azok a dolgozó nők, akiknek férje felsőfokú iskola nappali tagozatának hallgatója, amennyiben a férjnek nincs havi 500 forintot meghaladó jövedelme. Változtak a gyermekre vonatkozó jogosultsági feltételek is: az első- és másodéves szakmunkástanulók után jelenleg a 18., ezentúl pedig a 19. életév betöltéséig jár családi pótlék. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok betegségi ellátásának és szülési segélyezésének fejlesztésére vonatkozó minisztertanácsi határozat végrehajtásáról a Magyar Közlöny június 23-i számában megjelent jogszabályok rendelkeznek. A termelőszövetkezeti tagok és családtagjaik jelenleg orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre. Burgonyaszedés — exportra A felső képen: Szorgos munka zajlik az érsekcsanádi Petőfi Tsz jókora burgonyatábláján. A termés jól fizet: korai krumpliból a 60 mázsás holdanként! átlag nem lebecsülendő eredmény. S hogy az exportra szánt gumó ne sérüljön, nem sajnálják a fáradságot a tsz-gazdái: kapa nyomán szedik a termést. Jobb oldali képünkön: Munkában a MÉK megbízottja. Gondos válogatás, zsákolás után pontos mérés, majd a jármür< rakodás és irány a célhoz: az NDK-piacaira, a fogyasztók asz talára. (Kovács János felvételei.) gyógyászati segédeszközre és kórházi ápolásra jogosultak, a nőtagok pedig egy összegben járó anyasági segélyt is kaphattak. Az új rendelkezések a szolgáltatásokat kiterjesztették a fogpótlásra, szakrendelésre (gyógyintézetbe) utazás esetében útiköltség-térítésre, gyógyfürdő- kezelésre és temetési segélyre is. lényegesen megváltoztatták az új jogszabályok az anyasági segélyre való jogosultságot; ez, valamint az anyasági segély összege ezentúl a tsz- tagokra is ugyanúgy érvényes, mint a munkaviszonyban álló dolgozó nőkre. Az új jogszabályok további jogkiterjesztésekről is rendelkeznek: Az állami gazdaságokban és az erdőgazdaságokban jelenleg kétféle betegségi biztosítási rendszer van: az ipari és a mezőgazdasági (úgynevezett bélyeges) biztosítás. Az előbbiben a dolgozókat megillető szolgáltatások. egv része kedvezőbb, mint a mezőgazdasági biztosításban. Ebben például a táppénz nem igazodik a dolgozó keresetéhez, hanem meghatározott összegben jár, amely nem áll arányban az ipari dolgozóknak nyújtott táppénz mértékével. Az új jogszabályok az állami gazdaságokban és az erdőgazdaságokban megszüntetik a mezőgazdasági biztosítást. Ezentúl tehát az itt foglalkoztatott valamennyi dolgozó az iparban dolgozókéval azonos szolgáltatáso- sokat kap. A társadalombiztosítási jogszabályok további egységesítését. valamint az önkéntes biztosítás továbbfejlesztését jelentik a betegség esetére szóló önkéntes biztosításra vonatkozó, ugyancsak a Magyar Közlöny június 23-i számában megjelent jogszabályok is. A korábbi jogszabályok a betegség esetére szóló önkéntes biztosítást csak meghatározott foglalkozási csoportok, illetőleg személyek részére tették lehetővé, ezentúl azonban részt vehet az önkéntes biztosításban mindenki, akire a kötelező betegségi biztosítás nem terjed ki. E rendelkezés folytán a biztosításban még nem részesülő és az ország lakosságának alig 3 százalékát kitevő rétegnek lehetősége van, hogy a betegségi biztosítás szolgáltatásait az önkéntes biztosítás keretében igénybe vehesse. Az önkéntesen biztosítottak és családtagjaik részére — táppénz, terhességi és gyermekágyi segély kivételével —, ugyanazok a szolgáltatások járnak, mint a munkaviszonyban álló dolgozóknak és családtagjaiknak. Az önkéntesen biztosítottak által fizetendő járulék összege havi 100 forint; az új rendelkezések hatálybalépésekor már önkéntesen biztosítottak azonban továbbra is a régi rendelkezések szerinti mértékben fizetik a járulékot. Az ismertetett rendelkezések 1966. július 1-én lépnek hatályba. „ * Az új rendelkezések — különösen a termelőszövetkezeti tagok családi pótlékára vonatkozó jogkiterjesztések' és a tsz-tagok betegségi ellátásának továbbfejlesztése — végrehajtása igen nagy feladatot ró a társa- dalombiztosítási szervekre. Mint az MTI munkatársát a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságán tájékoztatták: minden intézkedést megtettek, hogy az újabb, ^ bővített szolgáltatások kifizetése zökkenőmentesen megtörténjék, illetve, hogy a természetbeni szolgáltatások igénybevételénél ne legyen fennakadás.
