Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-29 / 152. szám
HBmnMÉI Világ proletárjai, egyesüljetek! MWWKASPAR.T BACS-l<»SKA/t'M MEGYEI LAPJA lap jaink sodró tempója, s nem utolsósorban a korszerű gépi technika jóvoltából évről- évre mindinkább veszíteni kezdi „nimbuszát” Péter—Pál, ez az egykori ünnepnap. Szép emlékezésnek, népszokásnak talán megmarad, de az agrotechnika és a technika sorozatosan rácáfol, és — mint az idén is — jó két héttel előbb már munkába állnak a gépek. Ilyenkor javában benne vagyunk már a munka dandárjában, sőt nem egy közös gazdaság akad, amelyik pontot is tett az őszi árpa betakarítására, és teljes lendülettel az újabb feladatokra összpontosít. Napjaink csaknem végérvényesen nagyüzemivé vált betakarításából adunk olvasóinknak az elkövetkezőkben ízelítőt. Június 20-án fogott hozzá a rendrevágó, meg a két SZK- kombájn a kiskunfélegyházi Bem József Tsz másfél száz holdas őszi árpa táblájának a leta- karttásához. — Kaszával nem nyúlunk a gabonához — mondja Rácz István, a tsz elnöke. — Még a sarkokat is a kombájn vágja. Dőlnek a rendek a határban. Az őszi árpának immár az utolsó holdjain jár a gép. Amott már a rozs letakarításához is hozzákezdtek. — Ez lesz a nagyobbik feladat — ez Hajdú Gyula főagro- nómus véleménye. — Csaknem 500 hold van belőle. Több mint felét két menetben aratjuk, a többit pedig kévekötő-arató vágja. — Hogyan haladnak a munkával? — kérdezzük Fekete Imrét, a rendrevágó erőgépének vezetőjét — Sok eső járt errefelé mostanában, s helyenként bizony erősen dőltek a kalászok. így nem kis gondot okoz a vágás. Ezért a vezetőséggel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy az ilyen táblákat kihagyjuk. Majd a végén közvetlenül a kombájn veret. — Hogyan fizet a termés? — érdeklődünk ismét a főagronó- mustól. — Az árpa 1-1—15 mázsás átlagot ígér. Rozsból a kinti homokos részeken meglesz a megszokott 3 és fél, négy, a benti köítöttebb talajokon pedig a 9— 10 mázsa is. Búzából a tervünk 8 mázsára szól. Ha az idő kedvez, a jövő hó elején érik vágásra a búza. Jönnek a szemért a pótkocsis vontatók. Követjük őket a kombájnszérűre. — Felhordó, magtisztító, fúvó: ezek a kenyér magjának főbb állomásai — tájékoztat Agárdi Sándor szérűfelelős, a régi, szakképzett „masiniszta”. — Jelentős a munkaerő-megtakarítás az eddigihez képest, de az sem közömbös, hogy így elmarad a zsákolás embertelenül nehéz munkája. Munkabérből pedig mintegy 50 ezer forinttal kevesebbet kell kifizetnünk. Idős ember áll a szérű mellett: a 61 éves Fazekas Imre bácsi. Juhász volt a közösben, most nyugdíjas. — Legalább huszonöt nyarat átarattam a nagyságos, meg a tekintetes uraknál — mondja sóhajtva, de mosolyogva is. — Az akkorit a mostanival nem lehet összehasonlítani. A kevés kommenció fejében jó két héten át hajnali kettőtől éjjel 11- ig nyomtuk, szakadásig. Jó ha megkerestünk 10 mázsa vegyesgabonát Tavaly viszont a húsz birka „hozamával” együtt huszonötezret vittem haza. No, ezt csak „kitérőnek” mondtam. A lényeg, hogy a régihez a mai betakarítás nem hasonlítható. Ha fiatalabb lennék, most is örömest közéjük állnék! Nemegyszer csúszik önkéntelenül is stratégiai hasonlat a riporter tollára, amikor monumentális gépek felvonulásáról, munkájáról ír. De tán se- holsem annyira helytálló ez, mint itt most, a Városföldi Állami Gazdaság őszi árpa tábláin, ahol nyolc kombájn-óriás félezer holdnál nagyobb területen veret. A járatlannak első pillantásra úgy tűnik mintha tervszerűtle- nül, össze-vissza kóvályognának a monstrumok. Pedig előre megszabott rend szerint járják körbe a gondjukra bízott táblát. — Vasárnap rajtoltunk — mondja Retezár Antalné üzemgazdász, az egyik kísérőnk. — Szinte hagyomány ez már nálunk. De hiába, ha beérett a gabona, egy fél napot sem várhat tovább. Egyébként az első félnapos, jobban mondva csupán ötórás műszakban a nyolc SZK 640 mázsányit veretett él. '— Csütörtök óta lestük már az eget — így Kiss Imre, a kombajnosok egyik legjobbja. ■— Szombaton indultunk volna, de esett. Vasárnap aztán nekiláthattunk. Ünnep ez, higyje el, valahogyan úgy érzi az ember... Odébb dolgoznak már a szal- malehúzók. — Eddig de sok kárba veszett belőle! — mondja Bán István kerületvezető. — Most meg még a tavalyi alomszal- mánkból is van bőven. Talán felesleges is mondanunk, hogy a példásan elkészített betakarítási rend már a tarló letisztulását követő másnapon, nyomban a talaj munkák végzését írja elő. Szintúgy ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha a komibájniszérűn folyó munkát részleteznénk, ahol a már említett tsz-hez hasonló nagyüzemi jelleggel, de még nagyobb méretekben folyik a munka. A nyolc gép által kiveretett terményből itt egy nyújtott műszak során mintegy 1800 mázsányit tisztít a szovjet OVP— 20-as gabonatisztító. ... Idekinn, a munka alkonyba hajló legfőbb színterén még dübörögnek a kombájnok. Hátterük a sárga kalásztengeren túl a szemhatáron a haragos — holnapra esőt jósló — égbolt miélykék színfala... Jóba Tibor Felső képünkön: Űj SZK—1- es szovjet kombájnnal kezdték az aratást az idén a mátételki Győzelem Termelőszövetkezetben. A 30 holdas őszi árpa táblán 14—15 mázsa átlagtermés várható. Képünkön Ali István kombajnvezetö és Piukovits Ferenc segédvezetö. Az alsó képen: Impozáns képet mutat a császártöltési Fel- szabadulás Termelőszövetkezet őszi árpa tábláján a két kombájn, A közös gazdaságnak 160 hold őszi árpája van, amely körülbelül 17 mázsa átlagtermést ígér. Az első kombájnon Amán János, a következőn pedig Glocker József irányítja a betakarítást. Jól szerepelt borsó, cseresznye és az Félév előtti gyorsmérleg a Kecskeméti Konzervgyárban Alapos volt a felkészülés, s a kedvező időjárásnak köszönhetően az átlagosnál két héttel korábban indulhatott a borsó feldolgozás — jól kezdődött tehát a szezon a Kecskeméti Konzervgyárban. Néhány nappal az első félév befejezése előtt gyorsmérleget készítettünk az üzem tervosztályán, hogy a statisztikai számok alapján megállapítsuk: milyen volt a folytatás; Ma még csak a termelés mennyiségére vonatkozóan állnak rendelkezésre megbízható adatok, így számvetésünk sem adhat teljes képet az üzem munkájáról. A termelési érték magasabb a tervezettnél mind az összes termelés, mind az export területén. Június végéig előreláthatólag 158 millió forint értékű árut ad a népgazdaságnak az üzem, a tervezettnél 18 millió forinttal, az 1965. első félévinél pedig 21 és fél millió forinttal többet Az export értéke — a hátralevő napokat is számításba véve — megközelíti majd a 87—88 millió forintot a tervezett 80 és fél millió forinttal szemben. Minek köszönhető a túlteljesítés? Elsősorban a borsó korai jelentkezésének. Bár az utóbbi hetek kedvezőtlen időjárása miatt, visszaesett egy kissé a nyersanyagellátás és természetesen a feldolgozás is, a vártnál valamivel többet tud feldolgozni idén az üzem a korai zöldségféléből. Jól „szerepelt” a cseresznye is: 16 vagon feldolgozását tervezték és már eddig üvegekbe, dobozokba került 24 vagonra való. Eperből 27,7 vagont dolgoz, tak fel, majdnem háromszor annyit mint amennyi az első félévi programban szerepel. Érdemes megjegyezni, hogy idén először, géppel tépték le a szamóca csumáját is és így jelentősen meggyorsult az egyébként igen munkaigényes gyártás. A mennyiségi adatok tehát biztatóak. Kérdés azonban, hogy mi terheli a mérleg másik serpenyőjét: az előirányzatnak megfelelően alákulnak-e a termelési költségek? Reméljük erre a kérdésra is pozitív választ ad majd a félév lezárása után a könyvelés.- B, ö. XXI. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM 60 fillér JÜNIUS 29. SZERDA DŐLNEK A RENDEK
