Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-28 / 151. szám
» tm. Msrftss 29, fceőó 5. oldal Előbújik a múlt Száz évvel ezelőtt került elő az első, feltűnést keltő lelet a dunapataji határban: népvándorláskor! arany-, ezüst éksze- w»k és drágakövek. A Nemzeti Múzeumnak ma is egyik legbe- csesebb darabja az ekkor talált bét és fél dekás arany avarkori csat. Ez a föld tele van történeta a helytörténeti kutatás fellendült, mindenki bekapcsolódott ebbe a munkába. Gyakori eset, hogy Pastyik István tanár az utcán találkozik a mezőről hazatérő parasztokkal, akik hol egy eserépdarabot, vagy edényt, hol meg régi pénzeket nyomnak a kezébe. Így gyarapodik a kis falusi múzeum, amelynek Több ezer éves agyagkorsók, urnák és népi kerámiák a gyűjteményben. foglalkozási ágai mind-mind megtalálhatók itt. A kis múzeum 300 kötetes szakkönyvtárából 150 kötet valamilyen formában Dunapataj történetével foglalkozik. A többi régészeti, néprajzi és népművészeti kiadvány. Sajnos, eddig nem volt hol tárolni a könyvtárat, Pastyik István a lakásán tartja sok egyéb más tárgyakkal együtt, amelyek nem fértek el a szűk helyiségekben. — Ázom túl, hogy a község I régiségeit egy helyre gyűjti, mi ' a jelentősége ennek a kis mú- j zeumnak? — Az utóbbi években erősen fellendült helytörténeti kutatásnak szeretnénk még nagyobb segítséget adni — mondja a fiatal tanár. — Az egész község — szülők és gyermekek — lelkesen támogatnak bennünket a gyűjtőmunkában. De nemcsak gyűjtünk. Számos, a község történetére vonatkozó írásos tanulmányunk vár megjelentetésre. Külön feladatként tűztük ki a Szelidi-tóval kapcsolatos búváx- kodást. Ami a feladatunkat meghaladja, abban segítségére vagyunk országos tudományos szerveknek. Számos ilyen példa volt már. Az eddigi eredmények bebizonyították, hogy érdemes a megyei múzeum anyagi támogatására ez a kiesd, de jelentős munkát végző helyi intézmény. Balogh József lemmel- A Magyar Tudományos Akadémia tudósai bejárták már a község egész határát és jelenleg 50 régészeti lelőhelyet tartanaik nyilván. De egyre többet vall a föld, szorgalmas kutatók munkája nyomán előbújdk itt a múlt. Pastyik István tanár, a dunapataji múzeum vezetője, jelenleg nagy munkában van. A múzeum épületét, ezt az 1803-ban épült parasztházat tatarozzák. Szükségessé vált már a felújítás, mert a vályogxalak rogyadozni kezdtek. A tanács hozzájárult a rendbehozásához, a KÖFÁ-ból 50 ezer forintot utaltak ki erre a célra. Nyolcvan centi mélyen aláalapozták és 70 centi téglafalat húztak az alapra, körös- körül- Kívü-belül megcsimosít- ják és eredeti formájában állítják helyre. A konyhában füstös szabadkémény és szabadtűzhely lesz, mint százötven évvel ezelőtt. Ebbe az épületbe — két szoba. konyha és kamrába — kerülnek vissza a múzeum eddig összegyűjtött tárgyai. A dunapatajiak igen szép anyagot hordtak már össze. Miójélentősége lassan túlnő a község határán. Most, az átépítés és tatarozás idején, nagy itt a rendetlenség. A leletanyag ládákba és dobozokba csomagolva az istállóban várja, hogy elfoglalhassa helyét a kicsinosított, rejtett neonvilá- gítású parasztszobákban. Jó lenne a leleteket mielőbb helyükre rakni, mert az istálló falai is erősen omladoznak és nem biztos, hogy a nyirkos, mostoha környezet nem tesz kárt a ritka és szép gyűjteményben. Mit gyűjtöttek eddig össze? Három és fél ezer esztendő van itt képviselve. Elsősorban a nép foglalkozásával kapcsolatos eszközökre helyezik a hangsúlyt. Kendertörők, tilolók és gerebe- nezők illusztrálják a kenderkészítés folyamatát. A kis múzeum éitékes cseréptányérgyűjtemé- nyét védetté nyilvánította a Néprajzi Múzeum. A dunapataji — 30 darabból álló — títeragyűjtemény egyedül álló az országban. A kulacsgyűjtemény — 60 mindenféle népi díszítésű kulacs — hasonlóképpen, párját ritkítja. Az edények, a népművészeti alkotások és a helyi ipar kihaló Halló, itt sA/wi 4W/ Odafelé, a buszban senki : se mert volna fogadást kötni a ; sikerre. Kiváltképp mi szurkol- j tunk, a házigazdák. Hátha fel- sülünk: nem lesz közönség. A délvtáni előadás falun mindig kockázatos. ' És csakugyan, az Izsáki ifjúsági házban alig néhányan lézengtek, amikor megérkeztünk. De az igazgató megnyugtatott: Minden jegy elkelt, elővételben. Vájunk türelmesen, itt soha se lehet pontosan kezdeni ... Félóra múlva eloszlott minden aggodalmunk, amikor Bogdán Dimitrijevics zenekarának első száma után felhangzott a fergeteges taps. ... Kedves, szép ajándék volt a Déryné Színház vezetőitől, hogy elhozták Izsákra és Szabadszállásra a Novi-sadi Rádió Magyarországon vendégszereplő művészegyüttesét. Az együttes tíz napot töltött nálunk, s hazafelé menet, vasárnap, a két búcsúelőadást itt tartották. Vezetőjük, Szimics-Boschán *Mag-, da, a Novi-sadi Rádió szórakoztató osztályának főszerkesztője a következőket mondta az útról: — Második éve állunk kapcsolatban a Déryné Színházzal. Évente cserelátogatást teszünk egymásnál. Nagyon szívesen jövünk Magyarországra, érezzük, hogy szívesen látnak bennünket. Ezen az útunkon tizenegy előadást tartottunk reméljük a közönség jól szórakozott. Azt hiszem, a idén nívósabb műsort A nifát a gi/crtnckkömfviárban Szünidő • • • Egyelőre még csak ízlelgetik a gyerekek a szót. Ismerkednek a régen várt, kedves szabadsággal, Üjra gondtalanok, vidámak. Nem nyomja a . lelkiismeretüket egyetlen elkészítetlen házi feladat, egyetlen megtanulatlan vers, vagy történelemlecke sem. Annyit terveztek, gondolkoztak azon, mivel töltik majd a szünidőt, hogy hirtelen nem is tudnak mihez kezdem. Mindent egyszerre csinálnának. De a régi, kedves szórakozást egyikük sem felejtette el: Olvasni! Bizony, a tanítás alatt nem mindig jutott idő a rendszeres olvasásra, és különösen nem olyan könyvekre, amelyeket érdekességük miatt akartak elolvasni. Inkább a kötelező olvasmányokat , .gyúrták”. Alig osztották ki a bizonyítványokat, máris ellepték az iskolások a kecskeméti gyermekkönyvtárat. Naponta 100—120 gyerek fordul meg a kis helyiségben, és egyre-másra hordják el a könyveket. Jelenleg a 9700 könyvből, alig pár száz maradt benn.' De hát ez nem is csoda, hiszen 1500 olvasója van a könyv tárnak. Nem lehet belépni ebbe a kis üzlethelyiségbe, anélkül hogy legalább 5-6 gyerek ne sürgölődne ott. Olvasnak, válogatnak, vagy éppen a diafilmkészletet nézegetik. De még kevés! A gyerekek nyári programját színessé, érdekessé keil tenni. És ez a gyermekkönyvtár feladata is. Ezért a könyvtár dolgozói elhatározták, hogy havonta egyszer, kis, színes műsor keretében, bemutatják nekik az 1965—66-os év legszebb ifjúsági könyveit. Jó lenne azonban, ha nemcsak havonta egy alkalommal foglalkozna ilyen módon a könyvtár olvasóival. Bizonyos, hogy szívesen látogatnák ezeket a rendezvényeket gyakrabban is a kis olvasók. Igaz, hogy a könyvtár ehhez meglehetősen szűk, de mi lenne, ha felvennék a kapcsolatot a Gyermekszínházzal, a művelődési házzal és az ifjúsági klubbal? K. Zs. sikerült hozni, mint tavaly, s ha megint jövünk, nem lesz kevesebb a taps ... Vutóban, mindegyre csattogott a taps, harsogott a „hogy volt!”. Az együttes rászolgált. A zenekar a legjobbak egyike ma a nemzetközi mezőnyben. De hiszen közönségünk jól ismeri őket* sokan éppen miattuk hallgatják szívesen a Novi-sadi Rádiót. S a kitűnő, népszerű énekesek miatt is. A roppant csinos Petro- vic Ljiljana két éve Cannesban vitte sikerre a jugoszláv tánczenét. Gubik Mira csengő, tiszta hangjának, kulturált éneklésének tulajdonítható, hogy néhány éve olyan viharos gyorsasággal lett felkapott sláger a Bolyongok a város peremén. S a még kevésbé ismert nevű énekesek is, mint a megejtően fiatal, bársonyos hangú Francz Szilvia és Majoros Dezső is méltán arattak tapsot, sikert, elismerést. (S itt hadd jegyezzek meg még valamit, amire jó volna felfigyelniük a mi untalan angolul, olaszul és egyáltalán mindenáron idegen nyelven erőlködő énekeseinknek is. Ljiljana m Petrovic Ljiljana művésznő kivételével valamennyien magyarul énekeltek, ő pedig, mert nem ismeri nyelvünket, szerbül. Nem pedig angolul, holott — tud angolul!) A 22 számból álló műsort nem ismertethetjük itt részletesen. A jelenetek, villám tréfák és tüskék a ió esztrád színvonalon mozogtak. Kitűnő konferansziét ismertünk meg Balázs Pálbart, s igazán nagyszerű színészt a sokoldalú Nagygellért Jánosban. Issük után, este. Szabad- szálláson tartott előadást az együttes, ha lehet, még nagyobb sikerrel. A strandon állítottak fel szabadtéri színpadot számukra, 600 ülőhelyes nézőtérrel, s még így is rengetegen csak állóhelyet kaptak. Fújt a szél, nagyon hideg volt. Nem ment haza mégse senki. Ez — tekintve a cudar időt — valóban nagyon beszédes elismerés volt. Még annyit kell itt mondani, hogy Izsákon természetesen sa- játtsrmésű borral, Szabadszálláson pedig vacsorára, méregerős pörkölttel kedveskedtek a kedves vendégeknek a helybeliek. A községházán Pankovits Jó- zsefné országgyűlési képviselő mondott meleg szavakkal köszönetét a jugoszláv művészeknek, s kifejezte réményét, hogy mielőbb ismét találkozunk. A’ közönség nevében reméljük mi is. Mester László Pályázati felhívás A Természettudományi Közlöny című lap pályázatot hirdet tudományos» ismeretterjesztő cikkek írására és képes beszámolóra. Az ismeretterjesztő cikkek témái lehetnek: Az ipari és mezőgazdasági termelés szempontjából nagy jelentőségű tudományos felfedezések. egyes tudományágak — főként a matematika, fizika, kémia, automatizálás, híradástechnika, kemizálás — kiemelkedő jelentőségű eredményei; biokémia, biofizika, állat- és növényélettan; hazai tájak és az érdeklődés előterében álló országok természeti, gazdasági földrajza; a természettudományok valamelyik ágának filozófiai vonatkozásai. A beküldött pályázat terjedelme legfeljebb 10—12 normál gépelt oldal lehet. Ajánlatos 4—10 képet is mellékelni. A cikket 5 példányban kell beküldeni. Pályadíjak: 1 db 2000 Ft-og, 1 db 1200 Ft-os és 1 db 800 Ft-os díj. A képes beszámolók témája lehet bármilyen természeti jelenség, objektum, megfigyelés összefüggő ábrázolása képekkel és 1—2 oldalnyi szöveggel. 8—10 darab 13x18 cm nagyságú, fekete—fehér, másutt még nem közölt képpel lehet részt venni a pályázaton. A díjnyertes pályaművek közlési joga a folyóiratot illeti, és azok a folyóirat tulajdonába mennek át. Pályadíjak: 1 db 1000 Ft-os, 1 db 600 Ft-os, éif 1 db 400 Ft-os díj. Mindkét pályázat jeligés. Beküldési határidő: szeptember 15. A pályázat részletes feltételeit a Természettudományi Közlöny 1966. júniusi és júliusi száma közli« \ polgárokat is, ott a Bárdossy utcában. Azt mondják, Belez- nai is parasztgyerék volt valamikor, talán olyan, mint Bognár Jocó. És most a saját fajtáját sanyargatja gyönyörrel. Vajon mi is ilyenné válunk majd valamikor? így ei tudja felejteni az ember, hogy hon- nét jött és milyen sorból? — Nem, én ezt nem bírom megenni! — nyögte ki Bognár kétségbeesetten. — Szóval parancsmegtaga- lás! Tudod mi az? Tanultad ugye a szolgálatban. És azt is tudod, hogy mi jár érte. Hadbíróság, vagy legjobb esetben kikötés, sötétzárka. Nem, az ilyen karakán legényeknek ennél jobb mulatság jár. Ne félj, nem küldelek kihallgatásra. Hideg van itt, tegyetek a tűzre! — szólt most oda a kályha közelében állóknak. — De jól rakjátok meg, hadd pirosodjon. — Aztán tovább rendelkezett: — Két köpenyt és egy gázálarcot kérek. (Folytatjuk.) gatott kitolásokról, amelyben a zupások, az öregebb katonák szokták részesíteni az újoncokat, de ez szinte meghaladta a képzeletet. Bognár Jocó most letette a piszkos tésztával teli csajkát a ládára és állt mozdulatlanul. — Szóval nem eszed meg? — fenyegető, nem sok jót ígérő volt a tizedes hangja. Miközben rángatódzó arcát figyeltem, az járt az eszemben, hogyan torzulhatott él a lelke is ennyire. Azt mondják, hogy a tisztesek egymásnak adják az újoncokkal való kibabrálás receptjeit. Tulajdonképpen minden újoncban kialakul a visz- szafojtott düh, a „majd egyszer még én is megfizetek” lélektana. De vajon kinek akar most megfizetni ez a vadállat, hiszen aki valamikor őt megkínozta, hol van az már? Talán őrmester vagy civil valahol. Adjuk hát tovább apáról fiúra ezeket a kínzásokat, ezt a testi, lelki dresszúrát? És mi öröme télik benne? Szinte kéjes vigyor ül az arcán. Talán ilyen vigyorogva küldte át a másvilágra azokat az újvidéki — Felsöpömd! — rendelkezett a tizedes. Jocó engedelmesen ballagott a kályha mellé állított söprűért és már hozta a lapátot is, hogy mielőbb túlessen ezen a keserves epizódon. — Ne a lapátra! — szólt rá most Beleznai. — A csajkába. Jósika megvonta a vállát, s mintha egy bolondra hagyná rá, a csajkára söpörte a tésztát. Aztán kifelé indult, hogy a szemétre öntse az egészet. — Vissza! — kiáltott rá a szobaparancsnok. — Megenni! Mind egy szálig megenni — rendelkezett, s teli szájjal röhögött hozzá, mint akinek nagyszerű ötlete támadt. Az új, eddig még sehol sem hallott kitolás úgylátszik kimondhatatlan gyönyörűséggél töltötte el. — Az lehetetten — döbbent meg Jóska —, ilyet nem kívánhat tőlem. A szoba népe hallgatagon ült a ládákon, a szemekben riadt kérdőjelek röpködtek: „Hát ez is lehetséges?” Az öregek odahaza sokat meséltek ugyan a katonaságról, a válogávai, aztán mégis kimondta, amit gondolt: — Az édesanyámat ne szidja tizedes úr, az nem tehet semmiről. — Arról se, hogy ilyen hülye kölyke van, aki még azt se tudja, hogy ülve nem beszélhet a feljebbvalójával? Jocó felállt, s most látszott csak, hogy majd egy fejjél alacsonyabb a sziíkárképű tizedes- nél. Csak zömök alakja árulta el a sok paraszti munkát, és izmos, húsos ujjai, melyekkel sokszor markolta már a kapa meg a kasza nyelét. Beleznai most szembefordult vele és egészen közel lépett hozzá. — Azt pedig tanulja meg, hogy a feljebbvalóval nem vitatkozunk — mondta szinte a képébe lehelve úgy, hogy Jocó hátrahőköit. Aztán a tizedes, mintha csak véletlenül tenné, lepöccintette a ládáról a! csajkatetőt és vele a sok mákostésztát. A tészta szétszóródott az olajos, piszkos padlón, s Jóskán látszott, hogy búcsút mondott az áhított falatoknak.
