Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-24 / 148. szám

*

Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka

(Folytatás au 1. oldalról.)

^rendszeresen tovább növekedjék a lakosság anyagi fogyasztása. A tervidőszakban a nemzeti jövedelem felhasználásának fő arányai, vagyis a fogyasztás és a felhalmozás aránya az előző öt évhez képest változatlan (78: 22) marad. Ily módon hangolható össze az adott időszakban a tervezett fejlődési ütem mellett az életszínvonal folyamatos emelése és a népgazdaság jövőbeni fejlődése.

A kormány a szocialista szektorban 5 év alatt végrehajtható beruházások összegét 250—260 milliárd forintban javasolja meghatározni.

Egyidejűleg szociális-kulturális létesítményekre és lakásépítésre körülbelül 47 milliárd forintot fordítunk, többet mint a 2. ötéves tervben.

A nemzeti jövedelem elosztásánál természetesen biztosítani kellett azt is, hogy a nemzetközi helyzet követelményeinek figyelembevételével erősítsük honvédelmünket, szocialista hazánk biztonságának, népünk békés építőmunkájának védelmét.

Ajtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a népgazdaság összes beruházásainak 46— 50 százalékát — vagyis mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és az építőipar fejlesztésére fordítjuk. Az építőiparnak biztosítania kell a beruházási építkezések gyors és a szükségletekhez alkalmazkodó végrehajtását. A tervben ezért a korszerű építőanyagok és elemek gyártásának nagymértékű növelését és az építőipar nagyarányú gépesítését irányozzuk elő.

A tervidőszakban az ipar olyan területi elhelyezését tervezzük, amelynek alapján jobban érvényesülhetnek az egyes országrészek fejlesztési adottságai, és tovább csökkenhet az . egyes területek között ma még fennálló lényeges gazdasági különbség. Mindenekelőtt az Alföld és a Dunántúl egyes területein jelentős ipari fejlesztés valósul meg — mondotta, majd a terv fontosabb elgondolásairól ezeket mondotta:

m Fűtőanyag szükségletünk

___ fedezésében tovább kell

nö

velnünk a szénhidrogének, vagyis a kőolaj és a földgáz félhasználását. E szénhidrogének részaránya az összes tüzelőanyag-felhasználáson belül 1970- ben az 1960. évinek mintegy kétszeresére, vagyis kb. 40 százalékra emelkedik.

A kitűzött cél az, hogy tüzelőanyagbázisunk kalóriában mintegy 19 százalékkal bővüljön; villamoseniergia iparunkban pedig mintegy 1000 mW új kapacitást létesítünk. Ez a feladat az ipari beruházások körülbelül 30 százalékát veszi igénybe.

A vaskohászat tervelőirányzataiban a termékek minőségével és a technológiai fejlesztéssel kapcsolatos feladatok állnak előtérben. A minőségi acélgyártás növelésére új eléktroacélmű építéséit tervezzük.

I I Alumíniumiparunk to- I '* 1 vábbd fejlesztése a tervidőszak egyik legjelentősebb ipari programja. A terv időszakában elsősorban a magyar— szovjet alumínium egyezmény értelmében, timföldtermelésünk jelentékeny fokozását irányozzuk élő legkorszerűbb alapon. A tervidőszakban és az azt követő években az alumíniumipar legnagyobb és legsokoldalúbb feladata, megoldani az alumínium feldolgozását korszerű, értékes félgyártmányokká és készgyártmányokká, rr? A 3. ötéves tervben a I ** I nitrogénműtrágya-gyártásunk — kereskedelmi súlyban számolva — több mint egymillió tonnával növekszik, és szénbázisról teljes egészében átallunk földgázbázisra. Megindítjuk a karbamid-műtrágyagyár- tást és az úgynevezett kettős műtrágya gyártását, amely nitrogént és foszfort egyaránt tartalmaz.

Hazánkban 1965-ben az egy főre jutó mii anyagtel használ ás négy kg veit, de ebből csak 3 kg-ot fedezett a hazai termelés.

3. ötéves tervünkben a pvc gyártásának nagymértékű fokozásával és a polietiléngyártás megindításával két nagy fontosságú és nagy volumenű műanyag gyártása kerül előtérbe. 1970-ben az égy. főre . jutó műanyagfelhasználásban megközelítjük a tíz kg-ot

A szintetikus szálanyagok termelését 1970-ig 6500—7000 tonnára bővítjük.

Noha a könnyűiparhoz; soroljuk, de itt említem meg, hogy j tervünk kiemelkedő feladatokat ír elő a cellulózé- és a papíriparban.

Lábatlanban új, évi 35 ezer tonna kapacitású vékonypapírgyárat építünk. Ezenkívül jelentékeny bővítő és korszerűsítő beruházással fejlesztjük papírgyártásunkat és papírfeldolgozó iparunkat is. nq Tovább folytatjuk a I a I gépipar gyors fejlesztését, korszerűsítését, növelve a gépipari beruházások arányát, az ipar egészén belül.

A gépipar számára a terv az előző öt évinél 80 százalékkal nagyobb beruházási lehetőséget biztosít. A beruházás további jelentős részét, a külkereskedelem és az ipar általános fejlesztése szempontjából Igen jelentős közúti járműprogramra fordítjuk. Ezen belül — az a tervünk —, hogy autóbuszgyártásunkat 1970-re körülbelül évi 7000 db-ra emeljük.

A beruházások és a lakosság sokrétű igényei

kielégítésében döntő feltétellé vált az építőipar.

Az elkövetkező években az építőipar nem számolhat nagyobb arányú munkaerőbővítési lehetőségekkel. Ezért különösen nagy jelentőségűek azok a műszaki fejlesztési megoldások, amelyek az építőipari munkaráfordítást nagyobb mértékben képesek csökkenteni. Az építkezések technológiájának korszerűsítésére tervbe vettük az előregyártó kapacitások jelentős bővítését és műszaki tervezésünkben a fejlett, gazdaságos építési elvek alkalmazásának kiterjesztését. Az üzemi előregyártás fokozására a tervidőszakban épületelemgyárakat építünk, és fokozottabban alkalmazzuk a könnyített acélidomokból összeállított aoélváz- szerkezeteket is.

A lakásépítési kapacitás korszerűsítésére, termelékenységének növelésére a tervidőszakban házgyárakat építünk.

Az országos építőipar — új technológiáknak megfelelő — gépesítéséhez több mint 3 milliárd forintot irányoztunk elő. Ennek eredményeképpen elérhető, hogy az ÉM ópítővállala- tainál a gépállomány tejesítő- képessége egy építőipari munkásra vonatkoztatva 40—42 százalékkal növekedjék.

0 A fogyasztási cikkeket előállító iparágakra nagy feladatok hárulnak, mind a lakosság igényeinek kielégítésében, mind pedig az exportban.

A 3. ötéves tervidőszak végére a kötszövőipari termelés részarányát a textilipari termelésben az 1965. évi 12 százalékról 15—16 százalékra növeljük.

Mintegy ötmillió párral (körülbelül 20 százalék) tervezzük növelni a bőrvipőtermelést.

A magyar gyógyszeripar világviszonylatban is jelentős, exportunk összessége tekintetében pedig a hetedik helyet foglalja el. A gyógyszeripar korszerűsítése, fejlesztése érdekében több százmillió forint értékű beruházást hajtunk végre.

Közismert, hogy a lakosság igényeinek kielégítésében és az export növelésében nagy szerepet játszik a tanácsi ipar és a szövetkezeti ipar is. A szövetkezeti és tanácsi iparban több mint kétmilliárd forint beruházást tervezünk.

Ajtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a lakosság életszínvonalát csak a mezőgazdasági termelés fokozásával emelhetjük.

Az előterjesztett törvényjavaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság termelése 1966— 1970. átlagában, a megelőző öt év átlagához képest 13—15 százalékkal növekedjék. Ez a feladat, vagyis az előző időszaknál gyorsabb ütemű mező- gazdasági termelésnövekedés biztosítása — nagy követelményeket támaszt a mezőgazdasággal szemben, de rendelkezünk azokkal a feltételekkel, melyek a sikeres megvalósításhoz szükségesek.

Míg az átszervezés időszakában elsődlegesen a termelés folyamatosságát és bővítését alapvetően elősegítő állóeszközök létesítése, beszerzése volt a fő feladat, most már mód van arra, hogy ezek komplettírozása és hatékonyabb kihasználása érdekében nagyobb anyagi erőt

fordítsunk a járulékos beruházásokra, elsősorban a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint az állattenyésztés területén.

— Folytatjuk a gépesítést: többek között 38—40 ezer traktor, 35—36 ezer pótkocsi és 6— 7 ezer gabonakombájn beszerzése válik lehetségessé.

— A mezőgazdaság munka- erőellátását javítja az a körülmény, hogy a tervidőszakban munkába lépő fiatalok évfolyamai nagy létszámúak és így a mezőgazdaságot életpályának választó fiatalok száma növekedhet. Ehhez azonban mind a termelőszövetkezeteknek, mind az állami szerveknek széles körű gazdasági intézkedéseket kell tenniök. Ezek között igen jelentős a termelőszövetkezeti tagok egyenletesebb — jövedelmet is emelő — foglalkoztatása, részben azáltal, hogy az eddigieknél fokozottabb lehetőséget nyújtunk a mezőgazdasági üzemekben termelt nyersanyagok helyi feldolgozására és közvetlen értékesítésére.

— A mezőgazdasági termelés előirányzatai szerint a növény- termesztés a tervidőszakban gyorsabban fejlődik, mint az állattenyésztés. Ez nem kismértékben a korábban telepített szőlők és gyümölcsösök termőre fordulásának következménye.

Ügy tervezzük, hogy az ország kenyérgabona szükségletét hazai termelésből fogjuk kielégíteni. Ezért a megfelelő vetésterület biztosítását, az idejében történő gondos talajelőkészítést és vetést, a műtrágya szakszerű, céltudatos felhasználását továbbra is lényegében kötelező jellegű feladatként állítjuk a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok elé.

— A zöldségtermelést 1970-re az 19(y!—64. évek átlagához képest mintegy 45—50 százalékkal kívánjuk növelni. Ez igen nagy feladatot jelent, növelni kell ugyanis a zöldségfélék területét és termésátlagát.

— Az állattenyésztés növekedési üteme az előirányzat szerint a 2. ötéves terv időszakában elért fejlődéssel azonos mértékű lesz. Legfontosabb feladatnak az adottságainknak megfelelő és külkereskedelmi szempontból is döntő fontosságú szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztését tekintjük. A hazai szükségletek és az exportigények kielégítése érdekében növelni kell a hústermelést.

A 3. ötéves terv az állattenyésztés fejlesztése érdekében

előirányozza a keverék-takarmánygyártás 50 százalékos, a fehérjeimport mintegy 40—45 százalékos növelését. A mező- gazdaság termelésére alapozva 1965. és 1970. között a felvásárlás 28—32 százalékkal növekszik.

— A felvásárlás fő formájának a 3. ötéves terv időszakában változatlanul a szerződéses termeltetést tekintjük. A termelési biztonság növelése érdekében célszerűnek tartjuk a hosszúlejáratú termelési szerződések rendszerének kialakítását. A lakosságnak úgynevezett napi piaci cikkekkel (zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás és hasonlók) történő jobb ellátása érdekében olyan gazdaságpolitikát kívánunk érvényre juttatni, amely a termelők (elsősorban a tsz-ek) és a fogyasztók (különösen a nagyfogyasztók) közvetlen kapcsolatát bővíti és erősíti.

A mezőgazdasági termékek tárolásához, felvásárlásához és feldolgozásához szükséges kapa. citások bővítését a terv előirányzatai számításba veszik. Különösen a növekvő zöldség-, gyümölas- és bortermés és felvásárlásához és feldolgozásához szükséges hűtőtárolók, átmeneti tárolók, valamint szőlő- és borfeldolgozók létesítésére fordítunk nagy anyagi erőket

— Jelentős fejlesztési feladatokat kívánunk a tervidőszakban az élelmiszeripar területén megoldani, mert a lakosság állandóan növekvő igényei mellett nagy élelmiszeripari exportot is tervezünk feldolgozott termékekből, hogy így mező- gazdasági alapanyagainkat jobb hatásfokkal értékesítsük. A nyersanyagtermelés lehetőségeiből, továbbá á lakosság és az

j export igényeiből kiindulva azt | tervezzük, hogy az élelmiszer- i ipari termelés 1965. és 1970. kö- | zött mintegy 28—32 százalékkal I növekszik.

Ajtai Miklós ezután a közlekedésről szólva kijelentette, hogy a 3. ötéves terv időszakában a közlekedés fejlesztésének legfontosabb feladata a műszaki színvonal további emelése.

— A legfontosabb cél a vasúti vontatás korszerűsítése. Ennek érdekében öt év alatt csaknem 500 villamos- és dieselmozdonyt szerzünk be. Villamosítjuk a Miskolc—Nyíregyháza és a Budapest—Debrecen—Záhony közötti főútvonalakat mintegy 400 km hosszúságban. A korszerű vontatás részaránya a gőzvontatással szemben 75—80 százalékra emelkedik, ami már megközelíti a fejlett európai országok színvonalát.

A szónok a továbbiakban kijelentette: a terv előirányozza, hogy a szocialista építés előrehaladásával a lakosság életszínvonala és életkörülményei rendszeresen tovább javulnak. A 3. ötéves terv előirányozza az egy főre jutó reáljövedelem 14—16 százalékos növelését. A reálbér öt év alatt a számítások szerint 9—10 százalékkal emelkedik. ,

A tervben — fontosságának megfelelően — figyelmet fordítunk a két alapvető társadalmi réteg, a munkások és alkalmazottak és a parasztság jövedelmének helyzetére. A mezőgazdaságban a munka termelé- kfenységének növekedése és a foglalkoztatottak szakmai összetételének változása indokolja, a tervszerű munkaerőgazdálkodás pedig egyenesen megkívánja a két alapvető réteg jövedelmi viszonyainak fokozatos közelítését-.

A szociális ellátás pénzben kifizetett juttatásai (nyugdíj, családi pótlék, segélyek stb.) öt év alatt összegükben 40 százalékkal, mintejgy ötmilliárd forinttal növekednek.

A terv lehetővé teszi az egy főre jutó hús, tej és tejtermékek, tojás, állati fehérjefogyasztás növekedését, viszont azzal számol, hogy a növekvő élet- színvonallal összhangban termé-