Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-21 / 145. szám

1966. Június 21, kedd

5. oldal

Közelebb az élethez

A Marxizmus—leninizmus

Esti Egyetemének kiskunhalasi második évfolyama a szocialista mezőgazdaság kérdéseit tanulmányozva a tompái Kossuth Tsz-be látogatott el.

A hallgatók tanulmányaik során olyan fontos kérdésekkel találkoztak, mint az önálló elszámolás, gazdaságosság, jövedelmezőség, belterjesség, földjáradék, mezőgazdasági árszínvonal stb. A hallgatók többsége nem a mezőgazdaságban dolgozik, pedagógusok, orvosok stb. Ők jórészt csak elméletben ismerték ezeket a fogalmakat. Ezért határozott úgy az egész osztály, hogy az egyik foglalkozásukat egy termelőszövetkezetben tartják.

Az Esti Egyetem igazgatósága helyeselte ezt a kezdeményezést. Ilyen foglalkozásra azért is szükség van, mert a gyakorlati gazdasági ismeretek iránti érdeklődés növekvőben van hazánkban is. A politikai gazdaságtan-oktatás nemcsak arra hivatott, hogy megmutassa; rendszerünk gyökeresen különbözik a tőkés rendszertől, hanem a szocializmus politikai gazdaságtana a szocializmus építésének a tudománya is. Soha nem volt időszerűbb Lenin gondolata: „Több közgazdaság- tant. De nem általános elmefut. tatások érdekében... Olyan közgazdasági munkákra van szükségünk, amelyek összegyűjtik, gondosan felülvizsgálják és tanulmányozzák az új élet valóságos építésének tényeit” (Lenin művei 28. köt. 89. old.)

A termelőszövetkezet látogatása annál is inkább tanulságos volt, mert 1961—62-ben ez a termelőszövetkezet gyengének számított és az elmúlt négy év alatt erősödött meg. A hallgatók a valóságos tények alapján tapasztalták; a korszerű ag- ro- és zootechnika felhasználása lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezet a belterjességi járadék révén is jól jövedelmező gazdasággá váljon.

A modern eljárások közül szembetűnő volt a szakaszos legeltetés eredménye. A hízómarha-állomány részére 60 kh legelő áll rendelkezésükre. A szakaszos legeltetés bevezetése révén a tsz számításai szerint, 55 q/kh zöld értéket termeltek rajta és 1 kh legelő fél éven keresztül kb. 2 darab nagy jószágot tartott el.

ISzenvedéllyel, lelkesen

A baromfitelepet a tsz nagyobbrészt saját erőből építette. Jelenleg 4 kg takarmányból állítanak elő egy kiló baromfihúst. Most korszerűsíteni akarják a baromfitelepet és ennek eredményeként 2,8 kg-ra szorítják le a takarmányfelhasználást.

A modernebb technológia kidolgozása érdekében a tsz különböző kísérleteket is végez — a kertészetben és az állattenyésztésben. Igen eredményesnek mutatkozik a sertések száraztáppal való önetetési kísérlete.

A termelőszövetkezetben

szembetűnő a modern munka- szervezési eljárások alkalmazása. A zöldségkertészetben pl. a palántamagok vetését úgy végzik, hogy a palántázás kb 1 hónapon át tartson, és így a munkacsúcsot elkerülik. Az állat- tenyésztésből kikerülő trágyát pedig azonnal elszállítják, tőzeggel keverik, műtrágyával dúsítják és még aznap kikerül a földekre.

A tsz mindenütt ösztönző díjazási rendszert alkalmaz és magas jövedelmet biztosít tagjainak. A díjazási rendszer alapja a munkaegység, ezt egészíti ki a prémium. A munkaegység értékének kétharmadát havonta készpénzben kifizetik. A múlt évben 1 tagra jutó átlagos jövedelem 16 731 forint volt. A tsz 280 állandó dolgozója átlag 1800—2000 forintot keresett havonta. Természetesen ennél magasabb jövedelmekkel is találkozhatunk. Például Farkas István, aki a növendékmarha nevelésben dolgozik, átlag 3000 forintot keres.

Az esti egyetem hallgatóinak feltűnt, hogy sok a fiatal a tsz- ben. Az átlag életkor 39,5 év, tehát a 18—20 évtől az 50 éven felüli idősekig minden korosztály képviselve van. Ennek okát a magas jövedelmen kívül a tsz szociális intézkedéseiben talál-I ták meg. Betegség esetén 75 | százalékos táppénzt fizet a tsz, évente 2 hét fizetett szabadságot ad. és 5 éves tsz-tagság után hűségjutalomban részesíti tagjait. Így érthető, hogy jó a munkafegyelem és kedvvel dolgoznak az emberek.

A tsz vezetősége minden fontos eseményről tájékoztatja a tagokat. A zárszámadási beszámolót 400 példányban sokszorosították és mindegyik tsz-tag

kézhez kapta. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a tsz-tagok magukénak érzik a szövetkezetei.

Az esti egyetem hallgatói megállapították, hogy a tanulmányi út hasznos volt. Segített abban, hogy a tananyagot jobban értsék és a gyakorlatban bizonyítva lássák. A tapasztalatok azt mutatják, hogy hasonló tanulmányutakra feltétlenül időt kell szakítani az oktatás során.

Körösi József

Park a romok helyén

Pár hónappal ezelőtt még vá- lyogfalromok. téglarakások ék- telenítették a kecskeméti nagytemplom mögött „Don-kanyar”- nak elkeresztelt sikátort. Ma azonban már friss fű sarjad a romofc helyén, sárga kavicssal felhintett utak keresztezik a teret és kényelmes padok hívo- gajták az élfár adókat. Igaz, hogy a környező házak még a múltról árulkodnak, de mégis a jövő mutogatja már itt magát.

A parkosításnak kettős célja van: egyik, hogy a terület, ha másra nem. sétatérnek legyen alkalmas. A másik pedig: ősszel már ezen a téren rendezik meg a Kecskeméti Szüreti Napokat. Itt tartják a népünnepélyeket, a táncversenyeket és a kiállításokat.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

A nnak a hétfői napnak a délutánján a géptávíró fehér papírszaiagján formázódó betűk adták hírül, hogy a Magyar Üttörők Szövetsége fennállásának 20. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett öt úttörővezető egyike: Várnagy Istvánná, a kecskeméti 1025. számú Zrínyi Ilona csapatvezetője. Már aznap este kerestem, a készítendő riport céljából. Megtudtam azonban, hogy csak a hét végén érkezik haza. Addig a jubileumi ünnepségeken részt vevő száz megyénkbeli úttörőt kalauzolja a fővárosban.

— Az igazsághoz tartozik — árulja el most mosolyogva —, hogy aznap mégiscsak jártam Kecskeméten. Mihelyt a parlamentben átvettem a magas kitüntetést, nyomban gépkocsiba ültem, hogy itthon a színházban á könnyűipari miniszter adományozta „Kiváló Fémgyvj- tő” jelvény ünnepélyes átadásán is részt vehessek.

l^gy nap — két kitüntetés. Keveseknek és ritkán adatik ehhez hasonló. De hogy Várnagy Istvánná személyében arra méltónak jutott: mindennél szebben bizonyítja ezt két évtizedet felölelő közéleti pályafutása.

— Jóformán a bölcsőjénél ott álltam az úttörőmozgalomnak. De a kezdeti, tipegő lépéseknél feltétlenül. Amióta 1947-ben a kecskeméti L számú általános

Több mint kétszázezer új elsőosztályos

Az általános- és középiskolákban hétfőn országszerte megkezdődtek a beíratások. Az előző évekhez hasonlóan az idén is csak az új elsősöket, valamint az iskolát változtató tanulókat kell beíratni. Illetékes helyen

kapott tájékoztatás szerint az általános iskolák új elsőosztályos kisdiákjainak száma az

1966—67-es oktatási évben — előzetes becslések szerint — 136 000 lesz — 25 000-rel kevesebb, mint az elmúlt tanévben.

be már olyan jól befészkelte magát. Aczél vette át a szoba feletti ügyeletet és lőkiképzést tartott, persze csak elméletben.

Ezerszer elmondtuk már a puska és kispuska részeit, meg azt, hogy csapott célgömbbel úgy célzunk... Közben Koka- vecz, egy dagadtképű kis honvéd — aki civilben hentes volt és még mindig őrzött valamit a régi súlyából — vicceket mesélt, vagyis inkább disznóságo- kat. A meleg álmosító volt, talán inkább szívesebben lettünk volna kint a gyakorlótéren.

Az öreg honvéd látta a kínunkat. s úgy látszik megesett rajtunk a szíve. Azt parancsolta, hogy meséljünk. Ki honnan jött, mi volt civilben, no meg aztán, hogyan képzeljük a további életünket, mondjuk a háború után. Feltéve persze, hogy ha megérjük azt az időt, amit soha nem tudni. Hogv bátorítson bennünket, először ő mesélt. A kis „csiszlik”. vagyis suszterinas élete elevenedett

meg előttünk tömör elbeszélése nyomán. Nem sajnáltatta magát. Nevetett a saját keservein, s tréfás szavakkal ecsetelte, hogyan járt túl a mester eszén, aki csak hajszolta, zavarázta, de a mesterségre ritkán oktatta. Hej, ha azok a szilvafák. almafák, barackfák beszélni tudnának. De sok talicska gyümölcsöt cipelt be a szőlőhegyről a kecskeméti piacra, kora hajnalban.

— A cipőgyárban dolgoztam ezután. Ez már Jó volt. jobb a réginél. De a bérekkel mindég baj volt. Sokat verekedtünk, hogy lejjebb ne szorítsák. A nyáron otthon voltam egy hétig szabadságon. Bementem a gyárba, de azt hittem rossz helyre tévedtem. Fatalpú cip~ ket csináltak. Azt mondták, hogy saját találmányuk. Napi száz párat csinálnak fűzfából. A Kenéz Sándor találmánya, még pénzt is kapott érte. Előmun- kás. rendes ember. No, nem rokona a főhadnagy úrnak — és

kacsintott hozzá huncutul. — Még csak az kéne. Szóval négymilliméteres lemez, keresztbe kissé befűrészelve, hogy hajlékony legyen. Nem olcsóbb, mint a bőrtalpú, sok munka is van vele, nem is nagyon tartós, két- három hónapig lehet plaskálni, azaz mászkálni benne. De hiába. ha egyszer a bőrtalpú lábbelit csak utalványra adják. A muszáj az nagy úr. Azt hiszem, azért is hívják Kecskemét egyik külső részét Muszájnak...

Ezen aztán jót nevetett a szoba népe. Méghogy Muszáj! Ki hallott már ilyen nevet. De aztán jött a következő mesélő és elfelejtettük ezt a furcsa szót.

Muzslai volt a soron, aki elmakogta nagy szipogás és orr- törölgetés közepette — amióta bevonult folyton náthás szegény —. hogy evangélikus pap volt az édesapja és ő tanárnak készült, de sehogyan sem boldogult az érettségivel, így aztán szakmát tanult. Könyvkötő a mestersége. Éppen felszabadult

volna, ha közben be nem hívják katonának. Ezen aztán úgy elérzékenyült. hogy a szeme is egészen elhomályosult. Ha Ackermann hátba nem veregeti, tán még sírni kezd.

Ackermann nem érzékenyült el, amikor rá került a sor.

— Én nem bánom, hogy behívtak. Nálunk az nem élet otthon. Egy család az egész falu. Egy hold földre egy gyerek. Több nem lehet, mert akkor ketté kéne osztani a gazdaságot. Mi elvesszük a saját unokatestvérünket is, csak szét ne menjen a föld. Az apám szidott, mint a bokrot, mert én önként jöttem be. Korengedéllyel. Azt mondta, hogy várjak még, aztán lehet, hogy német katona is lehetek. Lépjek be a Volksbund- ba inkább. Hát. lehet, hogy tényleg bolond vagyok, de nem bírtam már'odahaza. Én jó katona akarok lenni, de nem német katona.

(Folytatjuk

iskolába kerültem pedagógusnak, azóta vagyok csapatvezető is. Kezdetben talán tétován, bizonytalankodva indultunk, de később a tanfolyamok, a gyakorlat, maga az élet — meghozta a szükséges tapasztalatokat.

Es az eredményeket, a sikereket is. Hogy a pajtások számára mekkora vonzerő az úttörőélet, erre nézve az egyik „mutató" a kezdeti negyvenes csapatlétszámmal szemben a jelenlegi — ezer! Es hogy a feladatokat példásan oldották meg az évek során, tanúság a három ízben elnyert Ságvári vándorzászló, a tízéves évfordulóra kapott embléma, s a három éve kiérdemelt vörös selyemzászló

— a legnagyobb csapatkitüntetés.

■A e szóljunk a csapatvezető „Sárika nénit'1 jutalmazó kézzel fogható elismerésekről is. Ezek sokaságából kiemelkedik a KISZ-érdemérem, amelynek — Kecskeméten ő az egyedüli tulajdonosa.

Lapozgatom a csapatnaplót, amelyik idestova húsz évnek a rajzokkal, fényképekkel gondosan és szeretettel díszített, a fiatalok életének minden fontosabb eseményéről beszámoló életrajza. Forgatom a Nemes Tettek Könyvét: — az úttörő leleményesség, a segítőkészség, a jószándék és a megható internacionalista szolidaritás kedves bizonyítéka. Kecskemét úttörői csak papírhulladékból 16 ezer forint értékűt gyűjtöttek össze, tragikus sorsú vietnami pajtásaik megsegítésére.

A naplóba csakhamar bele- kerülnek majd a most lezajlott IV. Országos Úttörő Találkozó emlékei, élményei is. Gazdag, változatos programja; az ünnepélyes tábornyitás, a vízi parádé; a naponként a Csillebércről a fővárosba induló 36 autóbusznyi „pajtáskaraván”...

— Csak szenvedéllyel, lelkesen lehet úttörőmunkát végezni — ez Várnagy Istvánné hitvallása. — Szeretni kell, amire vállalkoztunk, nemegyszer bizony még a szűkebb család rovására is.

Tegyük hozzá, hogy a vér szerinti család önfeláldozóan segíti őt abban, hogy a mozgalmi munkában egész emberként állhasson helyt. És, mint mondja, a kartársi kollektíva, a vele egy iskolában dolgozó pedagógusok részéről Is önzetlen segíteni , akarást tapasztal.

— i.lost, hogy a kormánykitüntetés boldog tulajdonosává lett, túl a nagy országos találI kozón, mik a további célkitűzései? — kérdezzük.

— Mindenekelőtt az immár I hároméves múlttal büszkélkedő

fehértói úttörőtábor megszervezése, irányítása, vezetése. — Egyébként az a szándékunk, hogy a fehértóiból az elkövetkező években cseretábort alakítunk, ahol majd az ország más vidékein élő pajtásokat is vendégül látjuk. Idén megszerveztük az „Üttörők a hazáért”- mozgalmat, most pedig — minden eddiginél nagyobb lelkesedéssel — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados fordulójának a megünneplésére készülünk. Az új iskolaév elején a Hadtörténeti Múzeumban látogatunk el őrsvezetőinkkel: lássák, hogy mire vállalkoztak, s kapjanak még nagyobb kedvet ehhez a szép komoly munkához.

Corolja tovább a terveket, feladatokat, ötleteket. De a ceruzát tartó kéz hamarabb fárad, mint a csapatvezető szüntelen lázban égő fantáziája, töi’- hetetlen munkakedve. Szinte minden perce — még így, szünidőben is — tennivalókkal terhes. De sosem panaszkodik.

Nyughatatlanul lelkes, célratörően tettrekész. Űttörővezető

— a legjobbak közül.

Jóba Tibor