Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-02 / 129. szám

1966, június 2, csütörtök 5. oldal Julika — Pálfi Julianna — az orgoványi központi iskola valamennyi felső osztályában tanítja az orosz nyelvet, azon­kívül éneket tanít a IV. osz­tályban, Elsőéves pedagógus. Hogy telt el az első év? Érde­mes volt ezt a pályát válasz­tani? v Már a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban kitűnő tanuló volt. Mondják róla volt tanárai, hogy — mint KISZ- vezető — osztályokat patronált, próbákra készített elő és a ki­sebbeket tanította énekre. Aztán Baján tovább fejlő­igyekeziettel dolgozik, minta pe­dagógus. Foglalkozik a falu­beli KISZ-esekkel is: ünne­peikre dalokat tanít be és ő maga' kíséri az éneket tangó­harmonikán. Szinte jobbkeze Fekete Györgynének és dr. Gál Jánosnénak, az ifjúsági vezetőknek. — Véleményem szerint az énekre és zenére nagyobb gon­dot kellene fordítani az álta­lános iskolákban is. Be kelle­ne szerezni a legszükségesebb hangszereket. Jobbak, rende­sebbek a zenélő és éneklő gye­rekek. dótt kapcsolata az énekléssel, a tanítóképzőben is nagy gon­dot fordítottak az énektanítás­ra. Tagja volt a Liszt Ferenc Kórusnak. Mégis: most oroszt tanít. Mert hiány van orosz szakos pedagógusokban. De beszél még németül és olaszul is. — Az első év úgy telt el, ahogy terveztem — mpndja. — A tantestület minden tagja igaz szívvel és segítőkészség­gel áll mellettünk. Tcbbes- számfoan mondom, mert ketten vagyunk Bánrévi Emőkével elsőévesek. Együtt végeztünk Baján, együtt is lakunk itt egy albérleti szobában . .. — Hogy sikerült beillesz­kedni a falu életébe? — Öh, könnyen. Mindenki segített. Aztán meg, szeretjük a munkát. Nem tétlenkedünk, ha szabad időnk van, akkor se. Megtudom Somogyi András igazgatótól, hogy Julika példás Tanári asztalának fiókjában ott van a Zenei Lexikon há­rom kötete. 1300 forintos fize­téséből vette, havonta 100 fo­rintot költ könyvre. Ha a gye­rekek kíváncsiak valamilyen zened kérdésre — de mennyi­re kíváncsiak! — akkor előve­szik a lexikont. Milyen hasz­nos könyv ez Julika kezében! Most felvételi vizsgára ké­szül a Szegedi Pedagógiai Fő­iskolára, orosz és énekszakos tanári diplomát akar szerezpi. Somogyi' András igazgatótól megtudom még, hogy Julika különösen szívén viseli a ta­nyáról jött gyerekek sorsát. Kü­lön tanítja őket oroszra, hogy előnyösebb helyzetben levő társaikat utolérjék. — Jó itt a falun? — Természetesen jó. Itt aka­rok maradni végleg. — Ügy mondja, mintha mást nem is lehetne a kérdésre válaszolni. Balogh József — öregem, az orrodat ne dugd ki olyan nagyon, mert le­viszi valami sürgönypózna. — Hé. Gábris! — kiabált az semmi másra nem figyelve, va­lakinek és kétségbeesett intege­tésbe kezdett. — A levél, kapd el az iste­nért, Gábris, mond meg a szülé­nek, hogy majd írok, megírom a címemet.. . Még tovább is kiabált volna, ha le nem rángatják a szellőző ablaktól. — Hagyd abba. úgyis feles­leges. Valóban, már régen elhagy­tuk az állomást. Különben is hideg szél csapott be. — Január kezdete táján jártunk —, s in­kább elviseltük a párás fülledt levegőt, mint a dermesztő hi­deget. Korbély kókadtan ereszkedett vissza a helyére, s egyelőre nem volt kedve a viccelődésre, pe­dig különben vidám fickó volt, aki gyakran megnevettette a körülötte levőket. Szabadkán egv csajka meleg feketekávét kaptunk egy fel brugóval, ahogy a barna kato­nakenyeret elkereszteltük. De megmondták, hogy a kenyér egész napra szól. tíz deka sza­lonnát adnak hozzá, ez lesz az ebéd, s ha minden jól megy. estére meleg vacsora vár ben­nünket valahol Újvidéken. Mert most már elárulták, hogy oda visznek bennünket. De ennyi erővel mondhattak volna bármi KJLÄTÖ 1966. — 21 új szovjet novella — Két évpel ezelőtt, 1964-ben jelent meg a Magvető kiadásá­ban először ezzel a címmel egy sikeres, a szovjet prózai „új hullám’’-ot bemutató válogatás. A jelenlegi kötet ennek az előb­binek a folytatása: újabb és frissebb összeállítás. 21 szovjet író novelláját tartalmazza ez a gyűjtemény, amelyben már a szerzők névsora is — a rangos és ismert Pausztovszkijtól a kezdő és ismeretlen Horenstej- nig — érdeklődést keltő. Közöt­tük olyan, már nálunk is vá­rakozással kísért, elismert pró­zaírók találhatók, mint Nagibin, Tyendrjakov, Akszjonov, Zali- gin, Kazakov és Glagyilin. Természetes és érthető, hogy a szovjet írókat még ma is ál­landóan foglalkoztatja a máso­dik világháború élményvilága. De újdonság e témakörön belül a front mögötti, hátországi epi­zódok hitelesen reális megörö­kítése. Nem véletlen, hogy ez elsősorban a legfiatalabb író- nemzedék tagjainak sikerül, akik közvetlenül még gyerek­ként élték át a ma már törté­nelemmé vált időket. Így pél­dául A tomyocskás ház című elbeszélésében Fridrich Horen- stejnnek vagy Az ajtó című novellában Viktor Konyeckij- nek. Más szovjet novellisták fris­sebb, időben hozzánk közelebb álló történeteket ragadtak meg. Különösen elevenek, érdekesek az erkölcsi és magatartásbeli konfliktusoknak drámaian élező, ráébresztő analízisei. Ilyen pél­dául Nagibin Olezska házassága, Tyendrjakov Kérészélet és Gla­gyilin Távoli szigeteken című elbeszélése. E . novellák szenve­délyesen ké idéznék és eddig ritkán ábrázolt problémákra vil­lantanak fényt. Miképpen ütkö­zik össze a forradalmár apák puritánabb és a már békében felnövő fiatalok kiforratlan, in­kább csak élvező erkölcsi vi­lága? Ezekben az írásokban nem az élet nagy, ünnepi témái domi- j nálnak, hanem az egyszerű, hét­köznapi kis esetek. S bennük [ egy egy törés, belső válság nyo­mán mélyebben érzékelhetjük a mai szovjet ember gondjait, ví- í vódásait és törekvéseit új fel­ismerésekre. mást, az sem hatott volna ránk különösebben. Olyan mindegy, hol kell lehúznunk az újonc- időt, azt a keserves három hó­napot. i Robog a vonat egész délelőtt. Nem látjuk a tájat, csak Aczél honvéd, aki már járt erre, mondja, hogy elég egyhangú vi­dék. Jellegzetes bácskai táj, ku­korica meg krumpliföldek, szét­szórt tanyák és ilyenkor télen havas pusztaság, fekete varjak és néha egy elárvult nyúl. s a füstöt' okádó hosszú szerelvény — ezúttal katonákkal telve. Bent a vagonban szürkeség és tömény unalom. A legjobb mókacsinálók is kifáradtak már. Különben is hideg van. A kis mozsárkályha csak dísznek áll a sarokban. A tüzelőt, amit ad­tak hozzá — fél zsák szén volt csupán — már régen rárakták a közelében heverők. Lehelünk hát szaporán, hátha melegebb lesz tőle. És egymáshoz húzó­dunk. mint a barmok. Mert a vékony katonaköpeny nem sokat véd a hidegtől. Hány kilométernyire lehetünk már az otthoniaktól? Budapest­től. Váctól, Debrecentől, Kecs­keméttől? De még Tompa köz­ségtől is, ahol Korbély Antal le­velét azóta talán az öreg szüle olvassa áhítattal. Délután két óra lehetett, ami­Gyermeknapi ajándék Megyei bábfesztivál Kecskeméten Kedves hagyománnyá'- vált, hogy a megye bábjátszóinak se­regszemléjét a gyermeknapi mű­sorhoz kapcsolva rendezik meg Kecskeméten. A legifjabb kor­osztály képviselői felnőtt kísé­rőikkel együtt évről évre zsúfo­lásig megtöltik ezen a napon a Paravánon innen, ...felnőttek és gyerekek szó­rakoztak és szórakoztattak. A szereplők ugyanúgy belefeled­keztek az általuk előadott me­sékbe. mint a nézőtéren szo­rongó lelkes nebulók. Az idén összesen huszonegyí!) felnőtt és gyermekcsoport vett részt a fesztiválon. Csaknem négyszerese a tavalyi létszám­nak. Ez már önmagában is szép siker. Hosszú lenne felidézni a sok — gyermekek számára írt — jelenetet, amely után vörösre tapsolt tenyérrel ujjongtak a legilletékesebb nézők. Csupán néhányat ragadunk ki. Gyermekszínház nézőterét. Így történt most vasárnap is. A fesztivált Tövis Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg, majd kezdetét vette a csak­nem hatórás program. paravánon túl... A „Ciróka” vándorserleget a Kecskeméti Városi Művelődési Ház bábcsoportja nyerte — pon­tosabban védte meg, hiszen az el­múlt évben is ők bizonyultak a legjobbaknak. A csoport lassacs­kán országos hírnévre tesz szert, legutóbb Békéscsabáról hoztak el igen értékes második helye­zést, ahol az ország élvonalbeli együttesei találkoztak. A kalocsai városi úttörőház bábosai zenés játékukkal nem csak a gyermekek, hanem a fel­nőttek szívét is meghódították. A végig énekhangra épülő pro­dukció frissesége. eredetisége a nap üde színfoltja volt. Kitűnő díszletek, nagyszerű maszkok! A szakértők többsége megle­pődve állapította meg. hogy a gyakran igen korlátozott lehe­tőségek ellenére milyen jól si­került bábukat, dekoratív dísz­leteket vonultattak fel a részt­vevők. Elsősorban a kaskantyúi és kiskunhalasi csoport figurái tetszettek — Kiss Pálné és An- csin Jánosné tervezése — vala­mint a kecskeméti úttörőház és a bajai művelődési ház cso­portjának. díszletei. Örömmel kell nyugtáznunk az ilyen törekvéseket. egyrészt azért, mert a bábuk és a díszle­tek kivitelezése a gyerekek munkája, s így ez politechnikai készségüket rendkívül fejleszti. Ugyanakkor — tekintve, hogy gyermekelőadásokról van szó — a naturalista, díszletek itt jo­gosultak, szükségesek. A gyere­kek legfeljebb az olyan stilizált- ságot fogadják él. ami nem kí­ván merész asszociációkat. Ezt a követelményt korszerű formá­ban. tökéletesen kielégítette a kalocsaiak kétdimenziós, sik- bábus megoldása. Újszerű meg­oldás a kiskupfélegyháziaké. akik a bábukkal élő szereplőt is színre vittek. Külön élmény volt a ven­dégként fellépő Békéscsabai Napsugár Együttes műsora, akik bebizonyították mennyire élet­képes művészeti ág a bábját­szás az avatottak előadásában. Bizonyára sokáig emlékezetes marad szakmai körökben, de a nézők számára is rövid, ám rendkívül, tartalmas, ötletgaz­dag produkciójuk. A bábosok már rangot vívtak ki a megye művészeti életében. Ez a fesztivál ismét bizonyítot­ta, hogy megérdemlik az elis­merést és a támogatást. Vass I. Zoltán Több ni'nt 1400 tanulóbaleset egy év alatt' Egyre szélesebb körben el­terjed az általános és középis­kolások között tanulók baleset- biztosítása, amely öt forint be­kor ismét lassított a szerelvény, örültünk neki és szedelőzköd- tünk. Na végre, úgy látszik cél­hoz értünk! Bárhogy nézzen is ki az új szálláshelyünk, annál csak különb és kényelmesebb lehet, mint ez a rozzan* mar­havagon. Aztán kiabálást hallottunk. A vonat megállt. Csapódtak az aj­tók és mi vártunk türelmesen, hiszen ránkzárták és csakis kintről nyithatják ki. hasztalan tehát minden sietség. A hangok azonban szokatla­nok voltak. Valaki ordított: — Megtiltom, hogy a szerel­vényhez nyúljanak! Ezért én vagyok a felelős. Mégis kinyílt a vagon ajtaja. Először alig láttunk a délutáni fényben, amit a vakító fehér hó szikrázva szórt felénk. — Kifelé, egyenként! Pakko­kat kinyitni! Zsoldkönyvet. mu­tatni! Na. lódulj! Rideg, parancsoló volt a hang, Még ridegebb, mint amit eddig megszoktunk, pedig a tiszteseink sem voltak válogatós beszédűek. Ezek azonban nem a mieink. Két csendőr állta el a kijárat két oldalát. Távolabb is csend­őröket. láttunk, néhányan lovon ültek és a fegyverüket lövésre készen a vagonokra irányítot­ták. (Folytatjuk.) fizetése mellett egész évre ér­vényes. Az idei, 1965 66-os tan­évben megyénk tanulóinak több mint 90 százaléka kötött balesetbiztosítást és bizony so­kan közülük rászorultak az Ál­lami Biztosító támogatásának igénybevételére. Ugyanis 1402 tanulót ért valamilyen baleset. A biztosító ezekkel kapcsola­tosan összesen 294 ezer forin­tot fizetett ki. Érdemes megjegyezni: a bal­esetek zöme, mintegy kéthar­mada, az iskolán kívül történt. Testnevelési órákon 233, óra­közi szünetekben pedig 2C4 ki- sebb-nagyobb baleset fordult elő. Ezek az adatok minden­képpen indokolják, hogy fel­hívjuk a tanulók figyelmét: még az iskolaév befejezése előtt kössék meg a biztosítást, amely a több baleseti veszélyt rejte­gető nyári szünidőre is érvé­nyes. Az Állami Biztosító megyei igazgatósága évenként sorsolást tart a tanulói balesetbiztosítás­sal rendelkezők között és érté­kes tárgyjutalmakat oszt szét. A nacokban megtartott sorso­láson 222 nyereménytárgy — közöttük fényképezőgép, óra, sakk-készlet, könyvek, egyéb iskolai felszerelések, futball stb. — talált gazdára. Fényké­pezőgépet nyert például Bürgés Pál, a kecskeméti Béke téri is­kola harmadikos tanulója, órát Horváth József izsáki. diavetí­tőt pedig Szedmák Magdolna tabdi kislány kapott. Julika első esztendeje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents