Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-15 / 140. szám
1966. jtifilns 15. szerda 5. oldal Mágneses hangjegyek ' A zenei íráskészség hosszú hónapok alatt formálódik ki a tanulóban, Sok bajlódás, sck küszködés tanuló és pedagógus részéről egyaránt, amíg a hangjegyek és segédjelek kezelését, szakszerű használatát elsajátíthatják. Ennek kiküszöbölésére a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskolában bevezették a mágneses hangjegyek használatát. Korszerű. ötletes tanítási módszer! A kisdiák — már az első általánosban — ezen gyakorolja, hogy lehet a hangokat kottává formálni. Az ötlet tulajdonképpen nem új, de a zeneoktatásban való bevezetése Nemesszeghy Lajos- né igazgatónő érdeme. Mit mond erről az „újításról”? — Az új módszer lényege, [ hogy a tanuló a hangjegyeket egy mágneses táblán helyezi el. Az egész osztály egyszerre végzi ugyanezt a feladatot, a megoldást a pedagógus hamar áttekintheti és a tanuló a hibákat kijavíthatja egy-két mozdulattal. Az eddigi számítások szerint a tanulásban ötszörös időt nyer pedagógus és tanuló egyaránt. A Kecskeméti Ének-Zenei Iskola felszerelését prototípusban készítették el mintegy 60 ezer forint költséggel. De már híre ment az országban, eddig a székesfehérvári zeneiskola jelentett be igényt hasonló felszerelésre. Várható azonban, hogy a hamarosan meginduló érdeklődés szükségessé teszi a sorozatgyártást is, ami fordulatot jelent zeneoktatásunkban. B. 0. Gyóni elvtárs cikkét olvasva ismételten elém rajzolódott az iskolai élet a maga égető problémájával: a nevelés gondjaival. Felmerült bennem újra meg újra a kérdés, hogy annyi energia, lelkesedés, célratörő munka ellenére, amit a pedagógusok nagy tábora az elmúlt két évtized alatt kifejtett — szabad-e ott tartani ma, hogy annyi gondunk legyen a nevelésben. Mert hogy vannak gondjaink, az bizonyos. Ezt mutatja sok esetben a tanulók viselkedése, tudása és erre vall a társadalom részéről gyakran elhangzó bírálat is. Csupán három területét szeretném megemlíteni az oktatónevelő munkának, 'ahol sok és fontos teendő vár ránk, ha jobb eredményeket akarunk elérni. Nem is vitának szánom én az általam leírtakat, csupán szerény észrevételnek, aminek igazát 25 éves gyakorlatom, szavatolja. Az első és legfontosabb lenne, hogy belássuk: a célok és feladatok ismerete önmagában nem elég. Ezek már minden pedagógus előtt tisztán és világosan állnak. De el is kell a célokat és feladatokat fogadni, hogy meggyőződésünkké váljanak, mert a kitűzött cél, a megoldásra váró feladat csak odaadó munkával valósítható meg. A második terület: Biztosítani végre, hogy a megalakult pedagógus pártszervezetek vezető- és irányító szerepet kapjanak az iskolai élet minden területén. Ettől .ugyanis ma még igen távol állunk és a pártszervezetek emiatt nem tölthetik be szerepüket. A harmadik: Az aktivitás. Az önállóság maximális kihasználása a pedagógus és tanulói közösségekben egyaránt. Az első feladat azt követeli minden pedagógustól, hogy tanítványaiban a jövő társadalmának emberét lássa. Ne az lebegjen tehát szeme előtt, hogy milyen a ma embere, és milyenek a társadalom igényei ma. Konkrétan ez a feladat abban áll, hogy ne csak ismeretet adjunk az iskolában, hanem Közvetítés Berlinből A Magyar Televízió június 16-án, csütörtökön 16 órai kezdettel közvetítést ad Berlinből az NDK-ban tartózkodó magyar pártós kormányküldöttség tiszteletére rendezett nagygyűlésről. Beszédet mond Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke. (MTI) Nem kell papír és ceruza, csak a mágneses tábla és a fémből készült hangjegyek. Egy kis figyelem a tanár nénire, és máris alakul a kotta a kis elsőosztályos előtt. Akár lehet is énekelni. sága alól és most az én ágyamon heverészett. csodálatosan átélt fésűzenekari számot produkált a kis Bognár Jóska ter- celésétől kísérve, melyhez a dobszólót a nagyládámon én szolgáltattam. Azt hittem ezzel vége is van a számomra előírt produkciónak, amikor Rocskár rám ordított: — Torma honvéd! — Parancs! — vágtam magam vigyázba ijedten, mivel azt hittem, hogy valahol elrontottam az ütemet. — Vegye le a szemüvegét! Nem tudtam eltalálni, hogy mi lesz ebből, de engedelmeskedtem. — Két ágydeszkát kérek* — hangzott az újabb parancs. Kár volt Ijedeznem, mert Rocskár úr. csak az egyensúlyérzékemet tette próbára, bekötözött szemmel kellett végigsétálnom az élire állított deszkákon a szobatársak harsány biztatása közepette. A kabaréműsor tűzijátékkal ért véget, melyet szegény Muzs- lainak kellett elszenvednie, aki, mint rendesen, ezúttal is a takaró alá bújva, s a lármával mitsem törődve hanyatt fekve és tátott szájjal aludt. A lábujjai közé papírcsíkokat dugtak és a füleihez szintén. Ezután meggyújtották azokat és mindenki várta a hatást. A kajlabajuszú lapaj fiú azt hitte, hogy ég a ház, rémülten ugrott fel és rohant a kijárat felé. m’közben segítésért kiáltozott. Még a takarodó után is alig tudta a szomszédja megvigasztalni. — Ez már hülye tréfa volt! — mondta Feri még elalvás előtt félhangosan. De Rocskár meghallotta és úgy ahogy volt, pucér lábbal végigfuttatta vele a folyosót. — A megjegyzéseit tartsa meg magának! — oktatta ki a vigyázban álló cimborámat igen keményen. Feri még dünnyögött valamit az ágyba fekve. Ha jól értettem olyasmit, hogy találkozunk mi még kint a civil életben, de azt hiszem ezt 6 sem gondolhatta komolyan. Olyan ez. mint szalmakazalban egy bolhát megtalálni. Hol lesz akkorra Rocskár, mire mi leszerelünk! • Másnap levelet kaptam. Apám írt ismerős szálkás betűivel. Mindég megcsodáltam ezt az írást, hiszen bal kézzel vetették papírra. Az első világháborúban a jobb vállát átszakította egy golyó, akkor bénult meg a jobb keze. Eleinte tükörírással írt. de aztán megtanulta araszolgatva balról jobbra haladva inti a betűket. A tükörírást azért nem feledte el, unalmas téli estéken gyakran szórakoztatta a családot azzal, hogy fordítva írt le valamit, amit mi csak tükörből tudtunk elolvasni. Talán most is jobb lett volna, ha így ír. mert néhány mondat, néhány sor ki volt húzva a levélben. — A cenzúra! — mondta Feri, amikor látta csodálkozó arcomat, — Erről még sose hallottál? Legyél nyugodt, hogy a mi leveleinket is cenzúrázzák, tehát jól teszed, ha nem írsz olyasmit, amit kifogásolhatnak. — Vajon mit írhatott apám, hogy nem tetszett a cenzúrának? — Nem kell ahhoz sok. elég ha annyit írt, hogy megint kisebb lett a kenyéradag odakint. — Ezt te honnan tudod? Mit gondolsz, odalent a konyhán én vattát tartok a fülemben? De vannak egyéb híreim is. Körülnézett, nincs-e a közelben valaki, aztán csak eny- nyit mondott: — A délutáni kivonulás előtt a hármas hangárban találkozunk, jó? Hívjad Beretvás Lalit is, meg Bognár Jocót. de mást ne. Érted? Aztán katonás léptekkel odavágódott Rocskár. a szobaparancsnok elé és a géhás őrmesterre hivatkozva ismét a konyhára kért eltávozást. Bámultam a határozottságát és ügyességét, de meg sem kíséreltem utánozni. Gyámoltalannak éreztem magam hozzá Hiába, erre is születni kell! Alig vártam a délutánt hogy találkozhassunk egy kis baráti disputára. Nagyon hiányzott már az őszinte beszélgetés. Itt mindig ügy érezte' masát az ember, hogy valaki figyeli szavait. Azt mondiák. hogy minden szobában akad mefffiírve’ő. nálunk vaion ki lehet az? És mire figyel? (Folytatjuk.) Szocialista iskola — korszerű iskola Á nevelés gondjai tanítsuk meg tanulóinkat gondolkozni; ismerjék fel az összefüggéseket, világosan lássák mindenütt az okot és okozatot, szerezzenek készséget az ítélet- alkotásra. Ez nehéz és sokrétű feladat. A nevelő még a világnézeti harcot se szűkítse le a vallásos hiedelmek cáfolatára, sem az óra „átpolitizálására”, de még az anyag adta világnézeti lehetőségek fokozottabb kihasználására sem — hanem ő maga legyen az eleven állásfoglalás. Vagyis: szava, mozdulata és egész egyénisége sugározza szocialista meggyőződését. (Nóta bane: igy nem kell majd érzelmi motiváció után keresgélnie az igazgatói, vagy éppen a felügyelői látogatás idején. Néhány szót a világnézeti nevelés kapcsán a családlátogatásról: Fontos feladat nemcsak azért, »hogy megfigyelhesse a nevelő, milyen pozitív és negatív hatások érik a tanulókat, hanem főképpen azért, hogy meggyőződéssel, felvilágosítással segítse a család és az iskolai nevelés hatásait közös nevezőre hozni. Ezer alkalom kínálkozik a nevelő számára, hogy észrevétlenül segítse a szülöd ház helyes állásfoglalásának kialakítását például az ifjúsági mozgalom munkájával kapcsolatban, de más vonatkozásokban is természetesen. Hiszen a ma dolgozó emberét a széleskörű érdeklődés jellemzi. Ezt ki kell használnia a nevelőnek ahhoz, hogy felszámolhassa a gyermeket ért negatív hatásokat. Eredmény mégpedig nem kis eredmény az, amit a pedagógus pártszervezetek megalakulása és megerősödése jelent az utóbbi években, örvendetes, hogy ezek a pártszervezetek a tantestület szakmailag legjobb tanáraiból merítik az utánpótlást. Így a pártszervezetek valóban a nevelők legjobbjaiból tevődnek össze, akik nemcsak képzettségben járnak az élen, hanem készek harcolni munka- területükön a jobb eredményekért; célratörő munkával formálják, alakítják az új embert, a közösségi embert. Ennek ellenére a pedagógus pártszervezetek még nem mindenütt kapják meg a szerepüket és tevékenységüket megillető megbecsülést és támogatást. Hogy miért? Részben talán azért, mert a kommunisták száma néhol kevés ahhoz, hogy szavuk döntő legyen. Másrészt talán azért is, mert a pártszervezet az iskolában már korábban is működő tömegszervezetekkel (szakszervezet, ifjúsági mozgalom) helyenként nehezen találja meg a helyes kapcsolatot. Sőt, megesik, hogy a többiek attól tartanak: a pártszervezet kiszorítja őket a vezetésből, vagy legalábbis csökkenti a tekintélyüket. Csak néhány példa a jelenlegi helyzetre: Az egyik igazgató felveti, hogy talán meg kellene hívni a pedagógus pártszervezet titkárát is az igazgatók megbeszélésére. Mire a másik: Azt már igazán nem, ez igazgatói értekezlet! Vagy: ideológiai továbbképzés felügyelők, igazgatók részvételével. Előadó az alapszervezet titkára. Már mindenki elfoglalja a helyét, de az előadó mellett még nem. ül senki. Noha a továbbképzést a szakszervezet rendezi és különben is az a szokás, hogy valaki mindig megnyitja az előadást néhány szóval... Ám most ezt mellőzik, sőt az egyik kartárs kedélyesen odaszól a párttitkámak: Ugyan kezd már el, hát mire vársz? Éppen eléggé sietünk. Vagy: minden iskolában a szakszervezeti vezető javasolja ülnöknek azt, akit alkalmasnak tart erre a feladatra. Ezt annak rendje-módja szerint megbeszéli az igazgatóval és az illető nevelővél. S csak mellékesen odavetve kérdezi meg a tárgyalás után: Hát a párt véleménye mi? Neki ugyanis a javaslatot aláírás és megerősítés végett még be kell vinnie a pártbizottságra. Vagyis: A szakszervezeti funkcionárius javasolhat, aláírhat, de az alapszerv titkára erre nem illetékes. A felsorolt példák nagyon torz szemléletre vallanak. Amikor elmondom, s természetesen valamiféle intézkedést sürgetek, nem azért teszem, hogy a párttitkárnak szaporodjon az aláírni valója. Ez nagyon formális módja volna különben a tekin- télyszerzésnek. A példákkal csak azt akartam elérni, hogy figyeljünk fel ezekre a megnyilvánulásokra, s lássuk be, hogy a pártszervezet tekintélyének igenis érvényt kell szerezni. késül, de nem utolsó sorban: hogyan állunk az aktivitás és az önállóság kérdésével? Az aktivitás és az önállóság fejlesztése megkívánja az igazgatói hatáskör további szélesítését. Az igazgatónak ma már az iskola politikai és szakmai vezetőjének kell lennie. Ez a feladat sajátos eljárást és iskolánként más-más módszert kíván meg. f Segítőtársai legyenek az igazgatónak a munkaközösségi vezetők, akik támogatni kötelesek a nevelési feladatok kidolgozásában és megoldásában egyaránt. A megye, vagy a járás által rendezett szakmai továbbképzések fontosak ugyan a tanárok szakismereteinek fejlesztése szempontjából, de nem oldják meg a tantestület helyett az iskola konkrét feladatait, sajátos viszonyainak megfelelően a helyi problémákat. Ezt nem képes megtenni egy-két órai szakfelügyelői látogatás sem, hanem csakis az igazgatói irányítás. Ellenőrizzen és döntsön az igazgató önállóan, mint az iskola felelős vezetője a politikai, nevelési kérdésekben, a gazdasági és igazgatási ügyekben csakúgy, mint az oktatás olyan részkérdéseiben, mint a szakkönyvtár, vagy az illusztrációk felhasználása, vagy az év végi ismétlések beosztása, stb., stb. sorolhatnám még tovább a legapróbb szakmai kérdéseket, gondokat is. • Ezek megoldása egységes és felelős irányítása ugyanis mind-mind nagyon fontos területéi az oktató-nevelő munkának. Ezért tehát az igazgatói posztra szakmailag és ideológiailag egyaránt képzett nevelők kellenek. Ha az igazgatók valóban ilyen gazdái lennének iskoláiknak, szerény meglátásom szerint jóval kevesebb hárulna a szak- felügyeletre, s az iskola munkája mégis sokkal jobb lehetne. Elegendő lenne csupán a megyei szakfelügyelet, valamint az oktatási osztályok általános tanulmányi felügyelőinek ellenőrzése. A múlt rendszer iskoláiban talán négy-öt év is eltelt két tanfelügyelői látogatás között. Mégsem volt baj a neveléssel, hiszen ott állt posztján az iskola felelős vezetője: az igazgató, aki minden tekintetben vállalta az iskolai élet irányítását. Ezt jogosan megkövetelhetjük a mi igazgatóinktól is. Sági Jánosné, a kiskunhalasi pedagógn pártszervezet titkára
