Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-15 / 140. szám
I960, június 15, merd* S. oldal A gazdasági irányítás új módszerei Más tartalmú kapcsolatok alakulnak ki Gazdasági irányítási rendszerünk továbbfejlesztésének egyik első intézkedéseként tekinthetjük a mezőgazdasági termelő üzemek számára a nagyobb önállóság biztosítását. Ez abban nyilvánul meg, hogy a tervezésben, minden hatósági ráhatás nélkül maguk határozzák meg — a kenyérgabona kivételével — miből mennyit termelnek. Korábban a termeltető és felvásárló vállalatok, valamint a tanácsok végrehajtó bizottságai kötelező tervmutatókat kaptak a mezőgazdaság szinte egész területét áfogó termelési és fel- vásárlási feladatok végrehajtására. Ez a körülmény nemegyszer közgazdasági „törvénysze- rűtlenségek” forrása volt. A vállalatok kevésbé törekedtek a termelést objektiven nem ösztönző szerződésfeltételek felülvizsgálására, megváltoztatására, hiszen a helyi tanácsok — terv- • kötelezettségük révén — segítettek a termeltetési és felvásárlási előirányzatok megvalósításában. A tsz-demokrácia ki- teljesülését a közigazgatási befolyásolás hátráltatta azáltal, hogy esetenként az üzemek irreális termelési célkitűzéseket kaptak. A hatósági és a vállalati ráhatás nem tette lehetővé a termelő üzem adottságainak maximális kihasználását. Párhuzamos munkák Korábban meglehetősen sok párhuzamos munkát jelentett a különböző időszakos termelési és felvásárlási tervek közigazgatási egységekre történő felbontása. Végezték ezt a megyei tanács vb mezőgazdasági és fel- vásárlási osztályai, a vállalatok központjai, a járási tanácsok vb mezőgazdasági osztályai, felvásárlási csoportjai, a vállalatok kirendeltségei, telepei és gyakran a községi tanácsok vb-i is. El kell ismerni, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezése utáni első években, a gazdasági megszilárdulás időszakában ezek a munkák korántsem voltak egyértelműen feleslegesek. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági irányítás korszerűsítésére egyáltalán sor kerülhet, ahhoz jelentős köze van az eddigi irányítási módszereinknek. Néhány példát erre: a megye termelési körzeteinek sajátosságait éppen a különböző módszerekkel történő tervkialakítások fedték fel, a mezőgazdasági üzemek és a tanácsi szervek vezetőinek munkájában nagyrészt uralkodóvá vált a közgazdasági szemlélet, melynek létrejöttében szintén jelentős szerepe volt az irányítás korábbi módszereinek. Az élet azonban halad előre, változnak a gazdasági körülmények, ezért változtatni kell az irányítás módszerein is. Éppen ez magyarázza azt a nagyfokú érdeklődést, amely a tanácsi szervek részéről megnyilvánul, a „hogyan tovább” keresése iránt. A mezőgazdaság irányításával kapcsolatos útkeresésről és az eddig kialakulóban levő új módszerekről már szó volt a Petőfi Népe hasábjain. Ezzel kapcsolatos véleményét fejtette ki egyrészt a Bajai Járási Tanács V. B. elnöke, másrészt a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezetője. Mind a kettőjük megállapításának lényege: a tanácsi irányító munkában magasabb színvonalat, az eddigieknél szélesebb látókört, alaposabb közgazdasági ismereteket kíván az új helyzet. Nagyobb összhangot A felvásárlás témakörében fo- kozottabbak ezek a követelmények: egyik oldalon az igényeket kereskedelmi eszközökkel képviselő állami vállalatok, másfelől a szintén önállóan gazdálkodó termelő üzemek helyezkednek el. Közöttük kell a tanácsoknak és szakigazgatási szerveiknek megtalálni a kapcsolat helyes formáját és tartalmát. Az új helyzetben nekünk, a megyei tanács vb felvásárlási osztályának, is változik tartalmilag a feladatunk. A megyei vezetés által kidolgozott mező- gazdasági politika és a felvásárlási munka összehangolása, szervezése, a felvásárlással kapcsolatosan kialakult jogszabályok, központi rendelkezések, valamint a vb-határozatok egyöntetű végrehajtásának biztosítása szerepel elsősorban tevékenységünkben. Hármas feladat Mindezeket figyelembe véve munkánk három irányú. Először is az elemzést, értékelést kell tovább fejlesztenünk. Ez vonatkozik a szerződési rendszer eredményességének tanulmányozására, az alkalmazott gazdaságpolitikai ösztönzők hatékonyságára, a termelőszövetkezetek és a vállalatok közötti gazdasági kapcsolat alakulására, a vállalatok éves és a megye ötéves tervei közötti összhangra, a piaci tendenciák irányára. Segítenünk kell, hogy a különböző minisztériumok és főhatóságok irányítása alatt álló termeltető és felvásárló vállalatok munkája összhangban legyen. Figyelemmel kísérjük a vállalatok felkészülését, az áruátvétel technikai bonyolítására. Az igazgatási jellegű feladatok ma már egyre szűkebb térre korlátozódnak. Elsősorban a járási felvásárlási, szakigazgatási szervek munkájának irányítására, összefogására, a mezőgazda- sági termékek forgalmával kapcsolatos jogszabályok végrehajtására terjed ki ez — a harmadik — fő tevékenységségünk. Hasonlóan módosul a járási felvásárlási csoportok szerepe is. Az új helyzetben a lecsökkent létszámú apparátusnak a szerződéskötési és átvételi munka alaposabb ellenőrzésére, a termelői piacok helyzetére kell nagyobb gondot fordítani. A háztáji gazdaságok termelési alapjainak célszerű kihasználása, az áruk átvételével való törődés szintén a járási tanács vb-inak, illetve a felvásárlási csoportoknak a feladata. A jövőben többet kell a helyszínen tartózkodniuk, gyakorlati, operatív segítséget adni a felvásárlási csoportok munkatársainak. M agony Imre megyei tanács vb felvásárlási osztályvezető Gondoskodás a lakóhelyen AZ ELNÖKSÉGBEN ott ült a gyár igazgatója, párt- és szak- szervezeti titkára, a padsorokat pedig zsúfolásig megtöltötték a munkások. Ilyenfajta összejövetelre gyakran sor kerül, nincs benne semmi rendkívüli. Ez a megbeszélés mégis az volt — a színhelye tette azzá. Az összejövetelt ugyanis nem az üzemben rendezték, nem is az üzem székhelyén, hanem vagy tíz kilométerrel odébb, egy faluban. A község művelődési otthonában a faluból bejáró munkásokkal találkoztak a gyár gazdasági és mozgalmi vezetői. De hát miért kellett ehhez kiutazni a községbe, miért nem rendezték meg a beszélgetést a gyárban? A válasz egyszerű, s ezt a menetrend adja meg. Ahogy az egyik bejáró dolgozó mondotta: „a mi urunk a menetrend”. Ha a munka befejezése után nem sietnek a vasútállomásra, a távolsági autóbusz megállójához, esetleg órákat kell várniuk, s csak jóval később érhetnek haza. S ez a kötöttség eleve megszabja, milyen mértékben tudnak részt venni az üzem társadalmi és kulturális életében, a mozgalmi szervezetek tevékenységében. NÉHÁNY HETE pártnapon voltam egy üzemben. Féltűnt, hogy közvetlenül a terem ajtajánál vagy huszonöt-harminc asszony áll kabátban, s a világért nem mennének beljebb. Félórával az előadás kezdete után hirtelen mindannyian kisiettek a teremből. „Bejárók — súgta oda szomszédom — érdekelte őket az előadás, de hiába, többet'nem tudnak meghallgatni belőle, megy a vonatuk”. Nem egyedülálló jelenség ez. A bejárók a helyben lakóknál Forgácsolók és lakatosok Belépek a Solti Gépjavító Állomás forgácsoló műhelyébe. Első pillanatban az az érzésem: ipari nagyüzemben járok. Talán az egymás mögött rézsűt elhelyezett szerszámgépek miatt van így? Bizonyára. A máshol tapasztalt, mezőgazdasági jellegű gépműhelyben uralkodó ösz- szevisszaságnak itt nyoma sincs. Fokozza az összhatást az oldalt elhelyezett, jól „benépesített” akvárium. — Tánsadalmi munkában rendeztük át a műhelyt — tájékoztat a fiatal művezető, Szalai Sándor. — Előzőleg makettet csináltunk, rakosgattunk, szá- mítgattunk, hogyan lenne gazdaságosabb a munka, melyik elhelyezés jár kevesebb szállítással. Üzemi tapasztalattal Miből indultak ki? A műhelyben dolgozó szakmunkások nagyüzemi tapasztalataiból. Legtöbbjük fővárosi és dunaújvárosi üzemekben töltötte tanulóéveit. Budapesten megnyílt ai ENSZ-szeminárium Kedden a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ünnepélyesen megnyílt az ENSZ szeminárium. Huszonnégy ország mintegy 70 küldötte a magyar kormány meghívására Budapesten ült össze, hogy megvitassa „A helyi közigazgatásban való részvétel, mint az emberi jogok előmozdításának eszköze” című témát. Dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője a magyar kormány nevében üdvözölte az ENSZ európai regionális szemináriumának résztvevőit Ezután Vass Istvánná, az Országgyűlés elnöke mondott beszédet. Az ENSZ főtitkárának képviseletében Edward Lawson, az ENSZ emberi jogok bizottságának helyettes igazgatója mondott köszönetét. A tanácskozás résztvevői ezután megválasztották a szeminárium tisztségviselőit. A szeminárium elnökévé Szabó Imrét, a magyar delegáció vezetőjét, a Magyar Tudományos Akadémia tagját, az állam- és jogtudományi intézet igazgatóját választották meg. — Hazacsalogattuk őket, hiszen helybeliek mindnyájan — mondja Nagy István brigádvezető. — Három éve, amikor javítóállomássá alakultunk át, még csak három forgácsoló volt itt. Most már vagyunk tizenegyen, sőt nyolc ipari tanuló is van a műhelyben. Tavaly már majdnem kétmillió forint értékű alkatrészt készítettünk, illetve újítottunk fel. Szükség volt rá, hiszen naponta másfél-két traktor javítását végezték el a nagy csarnokban. Jelenleg is ez a helyzet. Huszonöt-harminc féle alkatrészt csinálunk és újítunk fel. És ez a szám még növekszik. Ilyen előzmények után határozták el év elején a forgácsolók, hogy megszerzik a szocialista brigád címet. A javítóállomáson ők indították el ezt a mozgalmat. De nem telt el egy hét sem, versenytársuk akadt: a lakatosok tizenhárom tagú brigádja is célul tűzte ki a cím elnyerését. Együtt, közösen Bajusz István, a lakatosok brigádvezetője máris sorolja a vállalásokat. Védnökség az új fürdő és öltöző építése felett: a kisebb javításokat társadalmi munkában végzik el. Ugyanígy vállalták a part körüli díszkerítés elkészítését. Fokozott mértékben rendben tartják a műhely környékét — kiküszöbölendő a balesetveszélyt —, s úgy foglalkoznak a melléjük beosztott öt ipari tanulóval, hogy azok elnyerjék a szakma ifjú mestere címet. A vietnami műszakot is ők kezdeményezték a javító állomáson. — Módunkban áll a terv túlteljesítése is — magyarázza Bajusz István. — Tízórás műszakban dolgozunk, hiszen hét kom- majd csendesebb napok jönnek, bájn és kilenc cséplőgép javítását kell még befejezni. Aztán de csak a javításban, mert akkor viszont egyéb tennivalók lesznek. Hiszen az állomásnak 19 millió forint az éves bevételi terve, de ennek jóformán csak a fele származik gépjavításból. Végtére is, a két brigád nem egymás ellen, hanem egymásért versenyzik. Ez a felismerés kifejezésre jut a közös vállalásokban is. Együtt készítették el például a 17, szervestrágyaszó- róval ellátott kukoricavetőgépet. Ne legyen panasz Mindkét műhelyben csupa fiatalembert látni. Az átlagéletkor 33 év körül van. Nem mondhatni, hogy ők képezik a törzsgárdát, de a javító állomás vezetői egyre inkább számítanak rájuk. Hiszen lényegében ők dolgozták ki az alkatrészek fejújításának a technológiáját. S állandóan kutatják az új eljárásokat. Nem eredménytelenül. A csapágyak perselyeit például újabban műanyagból, s nem bronzból készítik. Ez nagy megtakarítást jelent. Szalai Sándor pedig új műanyagtöltőt is szerkesztett — az egyetemen látottak alapján. Máris lemérhető tehát a törekvés, hogy a két brigád tagjai szocialista módon akarnak élni és dolgozni. — Jó az összhang, a korábban fel-fellobbanó személyes torzsalkodás is megszűnt — mondja Nagy István. — Az alkatrészek pedig idejében elkészülnek, miattunk nem áll le a javítás. A brigád kollektíváját az idén tovább szeretnénk erősíteni, tervezünk egy közös kirándulást is. — És el akarjuk érni, hogy a gazdaságok részéről ne legyen panasz a munkánkra — teszi hozzá Bajusz István. Vállalásaikat komolyan veszik, s ez fél garancia arra, hogy teljesítik is azokat. B. A általában jóval kisebb mértékben vesznek részt az üzemi rendezvényeken. Kevésbé vannak ott a termelési tanácskozásokon, ahol elmondhatnák észrevételeiket, javaslataikat. S közülük csak kevesen hallgatói a politikai tanfolyamoknak, különféle előadásoknak is. E tények sugalmazták a gondolatot néhány üzem vezetőinek: meg kellene fordítani a dolgot, s ha Mohamed képtelen eljutni a hegyhez, kerekedjék fel a hegy, s . keresse fel ő Mohamedet. így került sor az írás elején említett találkozóra is, ahol több órás beszélgetésen mondták el kéréseiket, gondjaikat a munkások, a vezetők pedig tájékoztatták őket terveikről, törekvéseikről, az üzem kollektívája előtt álló feladatokról. Nemsokára egy másik faluban is hasonló körülmények között találkoztak a bejáró munkások és a gyár vezetői. EZEKN EK a beszélgetéseknek a kezdeményezője és szervezője az üzem szakszervezeti bizottsága volt. S a szakszervezet gondoskodása másutt is kezd kiterjedni a bejárókra. Az egyik építőanyagipari üzem dolgozói részére például lakóhelyükön rendezték meg a munkásakadémia előadássorozatát, a műszakiak oda jártak ki előadásaikat megtartani. Több helyen a szak- szervezet községi szakmaközi bizottságai vállalták magukra a bej árók politikai képzésének feladatát. Előfordult az is, hogy a művelődési otthonban délután előadást tartó országos hirű vendéget estére kivitték a szomszédos községbe, hadd hallhassák szavait a nem, helyben lakók is. Egyik nagy vállalatunk központi városi művészeti együttese pedig rendszeresen kijár a környező falvakba, s nemcsak bemutatókat tart, de az ottani kultúrcsoportokat is patronálja, segíti. E TÖREKVÉS még korántsem vált általánossá és rendszeressé. Pedig fontosságú, haszna igen nagy. Könnyebben sikerül így az üzemi gondok részesévé tenni a korábban kí- vülmaradókat. Jobban lehet tágítani politikai látókörüket, műveltségüket. A menetrend kötöttségei által okozott nehézségek jelentősen enyhíthetek, ha módot nyújtanak a munkásoknak arra, hogy ott és akkor tájékozódjanak, művelődjenek, vitatkozzanak, ahol és amikor azt nyugodtan megtehetik. Persze, nem ritka az sem, hogy egy községből több gyárba is járnak dolgozni munkások. Ilyen esetben az a társadalmi szerv tehet a legtöbbet a törődés megszervezéséért, amelynek a legtágabb a tevékenységi köre. E gondolat jegyében született a népfront új kezdeményezéseként a bejáró munkások „parlamentje”, ahol több különböző üzem vezetőjével találkozhatnak a falu munkásai. így a segítséget is össze lehet hangolni, a különböző törekvések kiegészítik egymást. Az egyik vállalat képviselője például a községi KISZ-szervezet helyiségének rendbehozásához vállalt segítségnyújtást egy ilyen megbeszélésen (a KISZ tagjai ott jórészt bejáró fiatalok), a másik üzem előadókkal, művészeti bemutatókkal színesíti a helyi pártszervezet klubjának műsorát, a harmadik a törpevízmű építéséhez ígért támogatást, mondván: „mi otthonunkban is gondoskodni akarunk dolgozóinkról.” EZEKBEN az üzemekben már megértették: a gondoskodásnak túl kell lépnie az üzem falait, el kell érnie mindenhová, ahol a gyár munkásai élnek. Csakis így biztosíthatjuk, hogy a bejárók, a munkásosztálynak ez a fontos és nagyszámú rétege a többiekhez hasonló módon lehessen részese az üzemi közösség, a társadalom életének. « _ r Gy. L. ti
