Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-02 / 129. szám
196«. június 2, csütörtök 3. oldal Egyfajta épület —■ kétféle építkezés A dunavecsei járás országútiam porzik velünk a kocsi. Jólesik látni: itt is. ott is építkeznek a termelőszövetkezetek majorságaiban. Ám a kép csak úgy kap megközelítő teljesséRagyogó fehér falak: a belső szerelés is lelkiismeretes, hozzáértő munkáról tanúskodik. A kivitelező, a solti Vegyes Ktsz igazán dicséretet érdemel. Né- hányan még dolgoznak itt, az Dolgoznak a tasei Petőfi Tsz tehénistállójának tetején. get, ha azt is megnézzük: mi van az épülő falak mögött. Betérve a hartai Üj Élet Tsz dunatetétleni majorságába, nem ilyenkor szokásos hiánypótlást végzik. Átadás után vagyunk. Bent Solton, a kisipari szövetkezet központjában Benics rintba kerül. Az épí hanyaggal nem álltunk valami fényesen, több ízben hiányzott a tégla. Az önitató edények pedig jelenleg is hiányoznak. A tetétleni telepen — mint ahogy láttuk is — a ktsz építői már hozzáfogtak a tejház építéséhez. A tervben az átadás időpontjaként november szerepéi. De július végére elkészítik. Tető alatt van már az új elletőistálló is. A tassi Petőfi Tsz telepén a tetétlenivel teljesen egyező négysoros tehénistálló épül, — azzal a különbséggel, hogy itt a kivitelező a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Váb lalat. Sajnos, a differencia eléggé kirívó. Jelenleg a belső vakolást végzik, de hátra van még a vízvezetékszerelés és a külső vakolás. Holott a munkához tíz nappal előbb fogtak hozzá, mint a letétiemhez. Az átadást június végére tervezik. A vállalat dunavecsei építés- vezetőségének ötven főből álló brigádja jelenleg 16 folyamatban levő építkezésen dolgozik. A munka így szükségképpen „Benépesítésre” vár a dunatetétleni istálló. ér bennünket csalódás. Serényen építkezik a közös gazdaság építőbrigádja, éppen a sertésólakra rakják fel a tetőszerkezetet. Alig száz méterrel odébb pedig már az új, 188 férőhelyes tehénistálló terül el. Lajos műszaki vezető tájékoztat: — Tavaly március tizedikén kezdtük az építést. Most május negyedikén adtuk át, négy nappal a kitűzött határidő után. Az épület kétmillió 334 ezer foFúrnak9 fúrogatnak „A téma az utcán hever.” S6t. Ha van egy kis szerencséje az újságírónak, akkor szépen fclsétál hozzá a szerkesztőségbe. Nekem volt. És fel is sétált, négy, megnyerő külsejű ifjú szakmunkás képében. — Jöttünk beszerelni a... (Nem mondom meg mit, mert még magukra ismernének, ezt pedig semmi pénzért sem venném a lelkemre.) — Örvendek. Sokáig tart? — mondtam én. — Áh! — így ők és biztatás képpen megmutattak egy öles fúrót is. Egy ekkora fúróval valóban nem tarthat sokáig a fal kilyukasztása, ha pedig alkalmas lyuk már van, semmiség az „izé” vezetékeinek a beszerelése — nyugodtam meg, majd hozzáláttam a dolgomhoz. A malter fülrepesztő jaja bizonyította, hogy ők sem tétlenkednek a fal túlsó oldalán. Néhány óra múltán elhatároztam, hogy — gazda szeme hizlalja a jószágot — megtekintem mennyit nőtt a lyuk. Sajnos, azt kellett tapasztalnom, hogy a fúró impozáns méretével csak a hangja van egyenes arányban, teljesítménye nem. Pedig a létra felső fokán munkálkodó ifjú szorgalmasan dolgozott. — Bocsánat — mosolyogtam rá a falat támasztó másik három ifjúra — nehogy holmi hajcsárnak képzeljenek —, és visszatértem a szobámba. Ja, hogy szavamat ne felejtsem, elmélyült társalgásuk közepette is szakítottak időt arra, hogy visszamosolyogjanak és ez világosan mutatja: nincs igazuk azoknak, akik a mai fiatalságot kissé udvariatlannak tartják. A fúró rágta tovább a falat, én a ceruzámat. Néhány további óra múltán végrehajtott tapintatos terepszemlém alkalmával ugyanaz a kép fogadott a folyosón, mint első' ízben: nagy fúró, növögető, de még mindig elég kicsi lyuk, egy ifjú fúr, a többi három támasztja a falat. Ha jól emlékszem, valami filmről beszélgettek éppen, és ez fényesen igazolja: nincs igazuk azoknak, akik a mai fiatalságot érdektelenséggel vádolják. Hogy ne szaporítsam tovább a szót: a műszak végére elkészült a lyuk. Meg kell hagyni, hogy szép, szakavatott kézre valló lyuk kerekedett belőle és ez a tény ismét csak a mai fiatalság mellett szél. Nincs igazuk azoknak sem, akik azt tartják, hogy ifjaink szakértelemben, pedantériában elmaradnak az öreg mesterek mögött. — Holnap folytatjuk — közölték a lehető legudvariasabb hangon, majd elvonultak mind a négyen, egy irányban egy- akarattal, letölteni a szórakozásra, művelődésre, pihenésre szánt 16 órát. Szinte szégyellem bevallani, hogy egy pillanatra eszembe villant: talán meg kellene kérni őket, hogy söpörjék össze a szobában maradt jókora mészkupacot. Mert kívánhat- ja-e az ember ezektől a derék fiataloktól, hogy túlórában takarítsanak, megkurtítva ezzel a pihenésre, szórakozásra síb. szánt 16 órát? A munkaidő alatt ugyanis semmiképpen sem takaríthattak volna. Elvégre alig voltak négyen egy ilyen remekbeszabott lyuk megtermeléséhez. Békés Dezső szétaprózódik. Nem csoda, ba a Petőfi Tsz építkezésén általában nem nagyobb, mint tíz főből- álló együttes dolgozott eddig a kivitelezés folyamán. Ráadásul az anyagkiutalás olyan bonyolult, hogy annak részleteI- zése külön cikket kívánna. Végül is: mibe kerül az itteni létesítmény? Mintegy 150 ezer forinttal többe, mint a tetétleni. Mindkét épület típusterv szerint, típusszerkezetekből készül. A különbség, az ÉPSZER Vállalat műszaki osztályának tájékoztatása szerint abból adódik, hogy menetközben igazítani kellett a tervdokumentáción. továbbá az építkezés előtt földmunkát is kellett végezni. Csakhogy ezek a gondok a dunatetétleni építkezésnél is jelentkeztek! Ezúttal nem kívánunk minden részletre kiterjedő elemzésekbe bocsátkozni, s a szerelő- ipari vállalat igyekezetét sincs szándékunkban kétségbevonni. Elismerjük, hogy számos, rajtuk kívül álló gonddal is küzdenek. Mégis megkérdeznénk: mi az oka annak, hogy egy ktsz-építőbrigádnál mégis csak jobban gépesített vállalati építőrészleg nem tud lépést tartani a kisipari színvonalú kivitelezéssel? H. D. Egyértelmű tanulságok Feldolgozó és kiegészítő tevékenység fejlesztése a termelőszövetkezetekben MINHENKI előtt érthető és nem is vitatott tény, hogy a termelőszövetkezetek alapvető, fő feladata: földjeik művelése, a gabonafélék, takarmányok, ipari növények, zöldségfélék, gyümölcsök megtermelése; az állatok felnevelése, tenyésztése, hizlalása. De afölött éveken át folyt a vita, hogy a szövetkezeti gazdaságok végezzenek-e mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó bizonyos feldolgozó, kiegészítő tevékenységet; vagy joguk van-e olyan vállalkozásra, amely ugyan nem tekinthető kimondottan mezőgazda- sági ténykedésnek, de az üzemek munkaerő hélyzete azt lehetővé, az igények pedig szükségessé tennék? A vita mindmáig nem tisztázódott mindenütt megnyugtatóan, bár a szövetkezetek helyzetének elemzése elég sok és egyértelmű tanulsággal szolgáit. Először a kérdés első részéről: a mezőgazdasági termények és termékek bizonyos mértékű feldolgozása. Az országban azok a termelőszövetkezetek vannak túlnyomó többségben, amelyek a mezőgazda- sági munka sajátossága miatt a bennük tömörült családok munkaerejét az év nem minden időszakában tudják kellően hasznosítani. Ezekben a szövetkezetekben jogosan mondják: még mi mindent megcsinálnának ők maguk — gyarapítva az egész közösség és saját családjuk jövedelmét — ha egyes hatósági szervek és intézmények nem tekintenék ezt még ma is eretnekségnek, s ha a különböző rendeletek nem nehezítenék, vagy akadályoznák meg ilyen célú cselekvésüket. A JELENLEG még alig kihasznált lehetőségek közül csak néhányat említünk. Tavaly például csupán ezer szövetkezeti gazdaság foglalkozott tejkezeléssel, pedig tehenészet csaknem mindenütt van, az állattenyésztésben a fölözött tej is nélkülözhetetlen. Technikailag és egészségügyileg is a tejszín és vajkészítést már évtizedekkel ezelőtt, a néhány tehenet tartó kisgazdaságok, kezdetleges tej szövetkezetek is sikeresen megoldották. Nincs ok kételkedni abban, hogy a termelőszövetkezetek is képesek korszerű tejkezelésre, feldolgozásra. Sajnos, sok olyan esetre emlékeztethetünk, amikor zöldséget, vagy gyümölcsöt termelő gazdaságban vagonszámra ment tönkre értékes áru szállítási, vagy pillanatnyi piaci gondok miatt. Ez a kár egyaránt sújtja a szövetkezetét és a népgazdaságot. Pedig részben, vagy egészen el lehet kerülni az ilyesmit, ha a gazdaság berendezkedik tartósításra, alapfokú konzerválásra, szárításra vagy lékészítésre. Bizton állíthatjuk: Készenlétben a bajai kombájnok a szövetkezeti gazdaságok ilyen tevékenységének megteremtésével százmilliós értékekkel gyarapítható a nemzeti vagyon. Sorolhatjuk tovább: a borá szat, a méhészet, a takarmány- keverés, magtisztítás, a piacra kerülő termékek osztályozása, csomagolása újabb munkaiehetőségeket kínál a termelőszövetkezeteknek. Mindez olyan tevékenység, amely jól kiegészíti az állami élelmiszeripar termelését. Most a feldolgozásból, kiegészítő és melléktevékenységből eredő bevételek a termelőszövetkezetek árbevételeinek még alig néhány százalékát alkotják. Az sem vigasztaló, hogy ennek okai elsősorban nem a szövetkezeti gazdaságokban keresendők. Éveken át túlzottan „hódoltunk» a teljes élelmi- szeripari központosításnak. Miközben szállítási és iparbővítési gondokkal küszködtünk, nem vettük igénybe még a töredékét sem annak a segítségnek, amelyet a mezőgazdasági üzemek nyújthattak volna. Baja határábap több mint 2100 holdon várja a „kasza uralmát” a szőkülő kalásztenger. A város négy termelőszövetkezete felkészült a nunka megkezdésére. Gyarapodott a kombájnpark. Tavaly csak egy, az idén már öt saját arató-cséplőgépe van a négy termelőszövetkezetnek. A Micsurin Tsz 1964. óta arat saját kombájnjával. Most a gépjavító-állomástól a többi termelőszövetkezet is újabb négy kombájnt vett át. Ezenkívül két teljesen úi aratócséplőgépet vásároltak a bajai közös gazdaságok az AGROKER- tőL Az észak-bácskai városban pár éve már nem kampánymunka az aratás. A városi tanács vb mezőgazdasági osztályán elmondták, hogy a tavaszi kapálás több gondot, okoz, mint a gabona betakarítása. A közös gazdaságok jól felszerelve fogadják a szemet. Három termelőszövetkezetnek van csővázas kombájnszíne; tisztítógépekkel, gépfúvókkal, szállítószalagokkal és ponyvákkal ellátva. Június 6-án és 7-én tartják meg az aratásra készülő gépek szemléjét, egybekötve a munka- védelmi és tűzrendészet! szempontok figyelembevételével. K. J, AZ UTÓBBI években végzett elemzések tanúsága szerint a piacon — mind a fogyasztók, mind az egész népgazdaság számára — az élelmiszeripar túlzott monopolhelyzete gyakran kedvezőtlen következményekkel jár. Kevés a választék, elvész az oly fontos tájjelleg, ésszerűtlenül alakulnak az árak, túl sok kézen át jut a termék a fogyasztóhoz — és így tovább. Nos, a változtatás egyik eszköze: a szövetkezeti feldolgozás — és értékesítés — bővítése, kiterjesztése. Az is közismert, hogy hazánknak több olyan vidéke van ahol a föld és az állattenyésztés hozama soha nem adott és most sem nyújt teljes megélhetést a mezőgazdasági lakosságnak. Itt csak az segíthet, ha a szövetkezetek tagsága — az alapvető mezőgazda- sági tevékenységen kívül — más, kiegészítő munkaalkalmat is megragad. Említhetjük példaként egyes tsz-ek és erdő- gazdaságok kapcsolatát, amikor munkalehetőséget teremtenek az erdőművelésben, fakitermelésben. És még mennyi más mód van a helyi adottságok jobb hasznosítására. Ugyan kinek és milyen kára származik abból, ha egy-egy termelőszövetkezet például berendezkedik szerszámfaáru gyártására, kőbányát nyit, egyszerű építőanyagokat állít elő, háziipart folytat, bedolgozásra szerződést köt egy ipari vállalattal, megszervezi a lakosság elemi igényeit kielégítő szolgáltató tevékenységet? Teljesen nyilvánvaló, hogy mindez — a törvényes keretek betartása mellett — olyan hasznos cselekedet lehet, amely egyaránt szolgálja a szövetkezeti tagság, az egész lakosság és a népgazdaság érdekeit. És az sem hagyható figyelmen kívül, hogy éppen ezeken a vidékeken nagyon sok a gyenge termelőszövetkezet, amelyek megerősödésének egyik célravezető útja lehet a kiegészítő tevékenység jó megszervezése. a gazdasAgirAnyítAsi reform során a termelőszövetkezetek feldolgozó és kiegészítő tevékenységét korlátozó és visszaszorító jogszabályok he - lyébe olyan intézkedések lépnek, amelyek módot és támogatást nyújtanak arra, hogy szövetkezeti gazdaságok jobb- éljenek természeti, vagy m helyi lehetőségeikkel. De ez szándék csak úgy válhat val Sággá, ha a tsz-ek vezetői, tájai megfontolt számítások, r állami és szövetkezeti érdek összehangolása alapján me tervezik és megoldják felad a taikat. , H. L.
