Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-14 / 113. szám

I IMS. májas 14, szombat S, oldal Szikrázó homokon sötétzöld szalagok “— Hogyan ? dolgozik a ház­táji bizottság? — Sehogy. _ ? — Mivelhogy még nem ala­kítottuk meg. Itt bizony felsült az újságíró, s magában azt latolgatja, írjon-e bíráló cikket. De szinte léleg­zethez sem jut. Molnár Sándor, a kiskunfélegyházi Móra Tsz el­nöke az iroda ablakához invi­tálja, s végigmutat a napfény­ben úszó tájon. Csak ennyit mond: — A háztáji gazdaságokat azért megnézheti. Nézzük hát meg! Elindulunk. Sűrű tanyai tele­pülés. Mintha szabályos falusi utcán járnánk. De a háztáji ker­tek haragoszöld szalagjai, a ho­moksíkság nagy távlatát sejtet- ve, a pusztasággal nőnek össze. És ezek a kertek megérdemlik a figyelmet. Arról tanúskodnak, hogy a párszáz négyszögöles ho­mok is lehet — kincsesbánya. És benne a kincs: a retek. Hír és hagyomány fűződik a félegyházi retekhez. A majdnem fehéren szikrázó homok gyor­san melegszik. A vetést február elején megkezdik. Ápolgatják, szalmával takargatják a fagyok ellen, gyomlálgatják, s ha csak nem hull éppen az égi áldás — öntözik. Gémeskutak a tanyaud- varon. Mellettük a motoros szi­vattyú. Együtt a hagyomány és a technika. A múlt és a jelen. Király András főagronómus azt tartja, hogy a gazdák három- negyedrésze már motorral ön­töz. Telik a jövedelemből — a háztájiból. A háztáji kertek mindegyikéből 20—30 ezer, vagy ennél is több csomó korai retket áiulnak. Április közepén a MÉK 1,80-ért vette át. Jelenleg már olcsóbb. De néhány hétig még eltart a szezon­Mindezekről már Nagy Balázsék udvarán beszélgetünk. A nagymama és a házigazda fe­lesége a hatalmas vesszőkosár mellett ülve csomózzák a retket. A házigazda, pedig az öntözéssel foglalatoskodik. Valamivel több, mint 600 négyszögölön tenriesz- tik a csemegét. Mire számíta­nak? Legalább 16—17 ezer fo­rintra, feleli a házigazda. S ha felszedik? Helyére paprika megy. Mindez persze bőséges trágyázást kíván. Nagyék évente 4—5 ezer forintot költenek ta­lajerőpótlásra. Közbeszól a főagronómus, hogy a háztáji kertet általában kétszer, sőt háromszor is hasz­nosítják. A paprikán kívül diva­tos még a Juliska-bab és az uborka. Az utóbbit főleg a kecs­keméti piacra hordják. De most még a retket kell eladni. Nemcsak helyben, ha­nem Pesten is. A szövetkezet te­hergépkocsija viszi a szállítmá­nyokat. Szedni mindennap kell. ez a sorja a dolognak. S amit felszedtek — értékesíteni kell. __ Van úgy, hogy a csomózás el tart éjfélig is — mondja Nagy- né. — Hajnalban pedig folytat­juk ... Megkockáztatom a kérdést: van idejük a közösben dolgozni? __Tavaly 260 munkaegységem vo lt, mint szántóföldi munkás­nak’ — válaszol a házigazda. Az elmúlt évben 10 500 forint volt a közösből származó átlag- jövedelem. Az idén majdnem 13 ezret terveztek. Április végére földbe került a kukorica, s a ré­pát is megkapálták. A közös te­rület négy holdas kertészetében is szedik a retket, de érik már a korai paradicsom és paprika is. A 240 hold új szőlő és gyümöl­csös csak jövőre kezdi a termő- refordulást Jelenleg a támbe- rendezést készítik. * Az Újságíró ezek után elte­kint attól, hogy bíráló cikket ír­jon. De úgy véli: mégsem lenne haszontalan a háztáji bizottság tevékenysége. Szervezettebbé tenni a termesztést, felkutatni az új, nagyobb hozamú, s még jobb minőségű fajtákat — mindez gyümölcsöző lenne, s tovább öregbítené a pár száz négyszögöles kertek hírét-rang- ját. Hatvani Dániel Megkezdődött a gyapjúfelvásárlás A Kecskeméti Földmúvesszö- vetkezet átvevőtelepére bugaci juhászok szállították az első szö­vetnek valót, a jövő héten azon­ban már vagonos tételben ér­kezik a háztáji gazdaságokból a gyapjú. A képen: Nagy Balázsék háztáji kertben. {Pásztor Zoltán felvétele.) A gazdasági irányítás új módszerei A nagyobb önállóság fokozottabb felelősséget kíván Nemrégiben egy beszélgetést közölt a Petőfi Népe a Bajai Járási Tanács Végrehajtó Bizott­sága elnökével a gazdasági irá­nyítás új módszereiről. Tekin­tettel arra, hogy a gazdasági re­form különböző vonatkozásai rendkívül foglalkoztatják a köz­véleményt, érdemes visszatérni erre a beszélgetésre. Az új mun­kastílus nemcsak a járási tanács végrehajtó bizottságánál változ­tatja meg az eddigi irányítást, hanem nálunk, a megyei tanács végrehajtó bizottságánál is. So­kat beszélünk erről a különböző értekezleteken, tárgyalásainkon és a napi munka során. Több önállóságot, nagyobb felelősség- tudatot, közgazdasági szemléle­tet kíván az új helyzet. A járási-városi tanácsok me­tógazdasági osztályainak irányí­tó munkáját, feladatkörét az utóbbi időben a beruházással, a tervezéssel kapcsolatos tenniva­lók, a hitelek és az általános pénzügyi gondok rendezése kö­tötte le. Az a járás — és ez eset­ben a bajairól van szó —, ahol a termelőszövetkezetek gazdál­kodása konszolidált és a járás területén gyenge szövetkezet sincs, ott a járási végrehajtó bizottság vezetői, valamint a mezőgazdasági osztály szakappa­rátusa jobban tud törődni a gazdálkodás színvonalának álta­lános emelésével. Rendszeres be­mutatókat szervez, kutatja az új módszereket. Ezért u.akult az úgynevezett Bácskai Mezőgazda- sági Kísérleti Szakbizottság is. Tehát, ha szabad ezzel a kife­jezéssel élnem, mintegy transz­formátora a hazai és a külföldi kutatási eredmények gyakorlat­ban való elterjesztésének. Ebben a vonatkozásban a bajai járás vezetése példamutató munkát végez. Az új iránti fogékonyság, a kezdeményezőerő, a szakmai továbbképzés, a fejlett módsze­rek széles körű alkalmazása pá­rosul ebben a járásban a kedve­ző természeti viszonyokkal. Nem szeretném, ha elfogult­sággal vádolnának, éppen ezért megemlítem, hogy számos, hasz­nos figyelemre méltó kezdemé­nyezésre van példa a kecskemé­ti, kiskunfélegyházi, kiskunhala­si és dunavecsei járásban is. Kevesebb adminisztrációt Most útkeresés folyik. Kutat­juk a differenciált vezetés új módszereit, a gazdasági mecha­nizmus gyakorlati érvényesíté­sét az irányító munka során. Ez pedig csak akkor sikerül, ha a megyei és a járási mezőgazda- sági osztályok irányító tevé­kenységében az adminisztratív jelleg csökken és szoros kapcso­lat alakul ki a megyei mezőgazda- sági osztály szakapparátusa, va­lamint a járási mezőgazdasági osztályok és termelő gazdaságok között. A közgazdasági szemléletet, amelyről manapság sok szó esik a mezőgazdasági termelés, min­den területén érvényesíteni kell. A megye súlyponti mezőgazda- sági feladatainak végrehajtását nemcsak távlati terveknek kell megelőzni, hanem gyakorlati be­mutatóknak, kalkulatív számí­tásoknak. Ezek útján szükséges bizonyítani az új termelési ág, vagy az új termelési módszer bevezetésének szükségességét. A megyében, mint ismeretes három termelési körzet van. A homokhátság, a bácskai és a Du­na menti. E körzeteken belül is szükséges differenciálni. így pél­Piroska néni haragszik — Jöjjön csak, Pi­roska néni! Rég lát­tam, de nem bánja meg, hogy találkoz­tunk — szólt Fekete Pál párttitkár, amíg a ménteleki Alkotmány Tsz irodájába tessékel­te idős Békí Sándor- nét. Kulcs csörrent. s az íróasztalfiókból egy köteg fénykép került elő, s vándorolt Piros­ka néni kezébe. — Nicsak, ezek meg a debreceni emlékek — fényesedéit meg az idős asszony tekintete. Helyet keresett az egyik sarokban, s féltő gonddal vegyes kíván­csisággal vette szem­ügyre a termelőszövet­kezetek üdülőjében ké­szült fotókat. Tíz napig tizedma­gával vendégeskedett Piroska néni — a ter­melőszövetkezet nö­vénytermesztő brigád­jának tagja — a nagy­erdei palotában. Ami­kor az üdülés letelt, olyan fájó szívvel vált meg onnét, mintha vi­lágéletében az lett vol­na az otthona. Nem csoda: kényelem, szó­rakozás, szerető gon­doskodás — mindezt együttvéve jelenti a gazdák számára a vén fák, virágos park ko- szorúzta „ékszerdo­boz”. Jómagam, tán megj- bocsátható huncutság­gal igyekeztem úgy fűzni a szót. mintha sosem jártam volna ott. — Elnézést kérek. Piroska néni, hogy za­varom. Ügy hallom, rettenetes körülmények közt élnek ott az üdü­lők. Valamilyen ütött- kopott viskóban van a szállásuk, s az az idő, amit ott töltenek, koplalással, meg merő unalommal telik ... Látni kellett volna, mekkora szikrákat hányt erre az imént még az emlékeken me­rengő tekintet. — Ugyan már, hogy mondhat ilyet! Nézze meg ezeket a képeket! — s az egész képkol­lekciót , a markomba nyomta. — Nos, itt laktunk — s az ujja végigcirógatta a krími üdülök hangulatát idé­ző kétemeletes épüle­tet. — Hol lát itt vis­kót, hm? Ami meg a kosztot illeti, nincs, aki ne kigömbölyödve tért volna vissza onnét. A szórakozási lehetősé­gek közt alig győztünk válogatni. Várost néz­tünk. múzeumokkal is­merkedtünk; színház, mozi, fürdő, kultúrmű­sor ... de ki is tudná felsorolni valamennyit. Mondja meg annak a fogadatlan prókátor­nak, aki ezzel a masz­laggal traktálta, hogy a saját szemének higy- gyen. Én akár holnap visszafordulnék, újabb tíz napra. De hát má­sok is hadd élvezzék a tsz-ünkből a szépet. Majd miután jól ki­adta a mérgét, a párt­titkárhoz fordult; — Fekete élvtárs, egy-egy példányt ok­vetlenül kérek én is a fényképekből. Ha va­laki ismét ilyen „vic­cel” hozakodnék elő, legyen mivel bizonyí­tani! c-a —* . dául a kalocsai járásban a Du­na menti 'tájkörzeten belül ismét három körzetet vesznek figye­lembe a termelés irányítása so­rán. Több helyszíni segítséget Itt külön kell szólnom az úgy­nevezett bázis gazdaságokról, vagyis ahogy másként szoktuK. mondani a mintagazdaságokról, vagy modellekről. Oiyan gazda­ságokról van ez esetben szó, amelyek kezdeményezéseikkel, a jó módszerek elterjesztésével példát mutatnak a többinek. Véleményem szerint ezek a bá­zisgazdaságok egyaránt érint­hetnek erős, közepes és még gyengén gazdálkodó termelőszö­vetkezeteket. Annál is inkább, mert amelyik gazdaság az idén még gyengén gazdálkodik, jövő­re már közepes lehet. Igaz, en­nek fordítottja is lehetséges. Több helyszíni segítség, konk­rét irányítás. Ez is az új mun­kastílushoz tartozik. Van bő­ven tennivaló. A termelőszövet­kezetek egyik gondja például a beruházásokkal kapcsolatos hosszadalmas eljárás a terve­zéstől a kivitelezésig. Ez rend­kívül megnehezíti, de meg is drágítja a különböző mezőgaz­dasági létesítményeket. Az irá­nyítás feladata az is, hogy meg­mondjuk az illetékes szervek­nek: ezen a helyzeten segí.eni kell. Lehet más példát is meg­említeni. Az amortizációs alap­képzés, az árváltozások egyes gazdaságokat az extenzitás. vagyis a külterjesség felé „tere­lik”. Az is egyik feladata a me­zőgazdasági tanácsi irányítás­nak, hogy a helyes utat megta­lálja és termelési körzetenként, járásonként, illetve termelő üze­menként úgy irányítson, hogy időben figyelmeztessen a külter­jesség veszélyeire. Előfordul például, hogy az amortizációs alapképzés miatt egyes közös gazdaságok idegenkednek a gé­pesítéstől, ugyanakkor munka­erőgondjaik vannak, késleked­nek a növényápolással, növény- védelemmel, betakarítással. Gyümölcsöző tapasztala.cserék A kapcsolat erősítését szolgál­ja az is, ha a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának mun­katársai nagyobb mértékben vesznek részt a járási és a vá­rosi tanácsok végrehajtó bizott­sági ülésein, ugyanakkor a já­rások és városok mezőgazdasági osztályainak munkatársai nem­csak a termelőszövetkezeti köz­gyűléseket látogassák gyakrab­ban, hanem a fontosabb kérdé­seket tárgyaló vezetőségi ülése­ket is, és szaktanácsaikkal se­gítsék az irányítást. Természe­tesen mindezt úgy, hogy ne sért­sék a termelőszövetkezeti de­mokráciát. A fentieken kívül igen hatá­sos és egyre jobban elterjedő módszer a kutatóintézetekkel és állami gazdaságokkal közösen rendezett bemutatók és tapasz­talatcserék. Ennek kapcsán a termelőszövetkezeti és szakigaz­gatási szakembereink közvetlen kapcsolatba kerülnek a tudo­mány által elért eredmények­kel, azok gyakorlati alkalmazá­sával és a látottakból sokat ta­nulnak. A harmadik ötéves terv újabb nagy feladatokat ró a megye mezőgazdaságának dolgozóira. Bízunk benne, hogy az új hely­zetben, a gazdasági reform meg­valósítása során, a nagyobb gaz­dasági önállóság és az ezzel együttjáró fokozottab felelősség az eddiginél még inkább segíti a kibontakozást. DR. MAAR ANDRÄS a megyei tanács vb mezőgazdasági y osztályvezetője /

Next

/
Thumbnails
Contents