Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-13 / 112. szám
OM. májas 13, péntek S. oldal (május 14-ÉN: A iHtíőr. A s.SorBcűc, embereik:” ctrnU sorozat keretében. liportfUmet láthatunk egy idős hidászról. Patak falui Istvánról. Budapest világszerte megcsodált hídjainak somsa ni ven tükrözd as elmúlt 40 esztendő történelmi fordulatait. Az a tízezernyi járókelő, jármű, amikor végighalad a pesti Duma-hidakom, természetesnek tartja, hogy biztonságban, zavartalanul ’ haladhat át a két part között. A liportfUmben megismerkedünk azzal, akt „vigyáz” a hídra. Patakfalvi István életének 40 esztendeje kötődik a hidakhoz. Ezelőtt 35 esztendővel már reszt vett a mostani Petőfi-tud felépítésében, végigélte a fasiszta hídromöoiasokat és részese vodt a hidak újjáépítésének. Szolgálati idejének nagy részét a Petőfi-hídon. töltötte, innen vonul nyugdíjba május 1-én. Életének döntő pillanatait idézi fel a riportfilm. A Kon-Tikl hajósa. Tavaly kél hetet hazánkban töltött dir. Bengt Danielsson, a világhírű svéd néprajztudós, akit a magyar közönség jól ismer „A boldog sziget” és „Az elfelejtett szigetek” dmu Polinéziában játszódó útleírásaiból. Danlels- son tagja volt l»*8-ban a világhírűvé vált Kon-TUá expedíciónak, mely egy balsafatutajon 101 nap alatt jutott el Perúból a polinéziai szigetvilágba. Danielsson az expedíció után két évvel Ta :iitíben telepedett le, ma is ott él és folytatja néprajzkutatód munkáját. A műsorban Vitray Tamás beszélget a tudóssal és bemutatjuk a Kon-Tüki útjáról készített filmet is. MÁJUS 1S-EN: |„A Boldog öngyflkos.” Angyal kalandjai sorozatunk nak €z az adíása is bizonyítja, hogy a legritkább esetben lesz valaki öngyilkos élete legboldogabb napján. A haláleset természetesen gyanússá válik Angyal számára is, aki a misztikus körülmények felderítésére induL (mAJUS 17-ÉN: Madách Imre Mózes” című drámái költeményét a Veszprémi Petőfi Színház együttesének előadásában Látjuk. | MAJUS 19-ÉN: j A zenélő órák utolsó előtti adásához érkeztünk e szezonban. A műsor keretében a Magyar Állami Operattaz Balett- együttesét mutatjuk be és a közömért táncművészek mellett Operálj ázunk neves koreográfusai és ba- lettm est erei is megsz.oiain.a3c, látni fogjuk őket munka közben, de a főszereplő maga a balettkar lesz. Ez a műsor egyben a rejtvémysoro- zatnak mintegy elődöntője, mert már csak hárman maradnak a versenyzők közül a játékban. Szerkesztő: Kármán György. Megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák Csütörtökön reggel országszerte megkezdődtek a gimnáziumok nappali tagozatos, idén végző diákjainak írásbeli érettségi vizsgái. Budapest és a vidék csaknem 600 középiskolájában mintegy 50 000 negyedikes fiatal fejezi be tanulmányait ebben az évben. Közülük a gimnáziumoEfoan — előzetes adatok szerint — 33 ezren, a különböző technikumokban mintegy 13 ezren, a szakközép- iskolákban pedig négyezren érettségiznek, illetve képesítőznek. Az érettségiző gimnáziumi évfolyamok közül csaknem 500 humán, mintegy 550 pedig reálosztály. A következő tanévben ez a tagozódás már megszűnik, mert a negyedik osztályban is életbe lép az egységes tanterv és óraterv. Újdonság, hogy most kerül sor először érettségi vizsgára szakosított tantervű (tagozatos) spanyol nyelvi osztályokban. Ugyancsak az idén maturál az első matematika tagozatú osztály. A gimnáziumokban az írásbeli első napján, csütörtökön, magyar nyelv és irodalomból készítették el dolgozatukat a jelöltek. Csütörtökön kezdődött az írásbeli képesítő, illetve érettségi a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó közgazdasági technikumokban és közgazdasági szak- középiskolákban is. A Művelődésügyi Minisztérium irányításával működő ipari, mezőgazda- sági és kereskedelmi szakközép- iskolák nappali tagozatán az írásbelire május 24-e és június 2-a között kerül sor. Szabadszállási hétköznapok A községi kulturális bizottság és a TIT helyi csoportja alaposan átgondolt terv alapján minden esztendőben műsorfüzetet készít az ismeretterjesztő előadásokról. Jánosi István iskola- igazgató, a TIT szabadszállási csoportvezetője a megye és járás számtalan elismerését kiérdemelve elérte azt, hogy a községben példamutató szervezettséggel folyik az ismeretterjesztés. A most befejeződött évadban 171 előadást tartottak a község kül- és belterületén. Van ebben tsz-akadémia, méhészeti akadémia, a nők akadémiája, Emsz- akadémia, továbbá öt helyen: a művelődési otthonban, Arany- egyházán,Balázspusztán, Feketealsón és Szőlőkben 14—14 előadásból álló „községi előadássorozat”. A tómák? Felölelik az élet minden területét, irodalom, gazdasági élet, egészségügy, tsz- jog, tűzrendészet, öltözködés, munkavédelem, mezőgazdaság, nevelés és még számtalan közhasznú kérdés. És az előadók? Itt valóban „közügy” lett a népművelés: a tanácselnöktől kezdve mindenki részt kér a TIT-előadásokból. Nem ritkán Laki Ernő, a TIT járási titkára is átjön Dunave- cséről előadást tartani. Múlt századi utak Pedig Szabadszálláson nem könnyű a TIT-előadónak. A külterületen még ma is négyökrös szekérrel kellene közlekedni, akkora a sár, ha beáll az ismeretterjesztés igazi évadja, az ősz és a tél. A községbe és a községből vezető utak hihetetlenül elhanyagolt állapotban vannak. A tsz- ekben 130 gépegység dolgozik már. Ezeknek a rossz, elhanyagolt utakon kell közlekedniük. Mondják, hogy mezőgazdasági Népművészeti pályázat A dunántúli népművészet jeles alakja volt Gerencsér Sebestyén siklósi fazekasmester, a népművészet mestere. Az ő emlékére hirdet most országos nép- művészeti pályázatot a Népi Iparművészeti Tanács és a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya. A pályázat nyilvános, azon bárki részt vehet. Pályázni csak új alkotásokkal lehet. A pályázatra szánt fazekas iparművészeti alkotásokat szeptember 15-ig kell beküldeni a Pécsváradi Művelődési Ház címére. Eredményhirdetés október 16-án lesz, Pécsváradon. gépjavítás költségeinek 75 százaléka az utakon rázódás következménye. A községből Soltra vezető 23 km-es földút mellett terül el például a József Attila Tsz. Több száz vagon terményt kell évente befuvaroznia ezen a földúton. Van olyan időszak, amikor még a terepjáró is csődöt mond, csak ökrös szekér állná a sarat. Valóságos múltszázadi állapot! Nos, ilyen utakon kell a TIT- előadóknak közlekedniük. És közlekednek, ahogy tudnak, megtartják az előadásokat. Akinek van járműve, gyakran elviszi a másik előadót is. Mert a rossz utakon ez a legnagyobb gond: a jármű. Világ a tanyákba — Tíz esztendővel ezelőtt, ha a társadalmi munkát tettem szóvá — mondja Andrási Ferenc tanácselnök — húzogatták az emberek a vállukat. Nem fukarkodtak a megjegyzésekkel. Ma? Ha felmerül valahol a társadalmi munka szükségessége, a falu apraja-nagyja ott van. Tavaly egymillió forint értékű közmunkát végeztünk! Ez a jó szellem uralkodik kint a tanyavilágban is. Balázspusztán nemrégiben bevezették a villanyt, a Zöldmező Tsz-ben is világítanak már. Jövőre Aranyegyházát villamosítják. És gondolnak arra, hogy a tanyavilág nem szűnik meg máról-holnapra; a környéken 90 tanyába vezetik be a villanyt. Háromezer forinttal járulnak hozzá tanyánként. De itt mindenütt megjelenik majd a rádió, televízió is, és a villany minden áldása. Akiké az oroszlánrész Há sor kerül rá, a község vezetői soha nem mulasztják el a tanyai pedagógusok áldozatos munkájának megemlítését. Hogy a kulturális munka Szabadszálláson jól megy, nagyrészt nekik köszönhető. Alsó-Feketén Zrínyi Ferenc végez hasznos, jó munkát. A község aggregátorral látta el az iskolát. A pedagógus saját televízióját kapcsolja rá az áramra és lakásában látja vendégül a tanyasiakat. Ilyenkor — a tvégett. Felszisszent és dühös káromkodással földhöz csapta. — Petró sincs. . . — morogta mintha ezzel is alá akarná támasztani jövendő terveit. Mintha ez érződött volna ki ezekből a szavakból: Akkor majd az is lesz. Csak úgy a sötétben vetkőzni kezdett és közben folyton mormogott valamit magában. Szorongva hallgattam minden moccanását. Mikor lefeküdt és nagy sóhajtással, magára húzta a takarót, megmozdultam az ágyban és megszólaltam: — Feri bátyám! A bátyáimat mindig így szólítottam és magáztam őket, Így nevelt az anyám, mert, mint mondta, ők sokkal idősebbek, kijár nekik a tisztelet. — Mit akarsz? — kérdezte. — Te még ébren vagy? — Ébren. Csak azt akarom mondani, hogy hallottam, amit a Füleki bácsival beszéltek. — Ha hallottad, akkor aludj — mordult rám ellenségesen. Kicsit megrettentem a mogorva hangtól és elhallgattam. De nemsokára úira kezdtem: — Hallottam, hogy kukoricát akarnak hozni Benkőék gó- réjából... — Mondtam már. fogd be a szád és aludj! Ne törődj te a na evők dolgával! Már-már úgy volt. hogv hagyom az egészet, de egyszerre újra belém nyilallott a fájdalom: az én bátyám lopni fog. . . Nem bánom, ha megver is. de megmondom. ami a szívemen fekszik. — A lopás csúnya dolog — vetettem oda a szavakat. — Feri bácsinak nem szabad ilyen dolgot csinálni. — Nem vagyok kíváncsi a taknyosok véleményére. — Pedig én megmondom anyámnak... — Azt adja csak az a nagyon jó úristen! Kitekerem a nyakad, az biztos. — A csendőröknek is elárulom. — Hallgass, míg szépen mondom! Mikor ilyen kis taknyos voltam, mint te. eszembe se jutott, hogy beleüssem az orrom a nagyobbak dolgába. — Megmondom az anyámnak, a csendőröknek. Mindenkinek megmondom, hogv mit akarnak — kiabáltam most már hisz rikusan és ordítva sírni kezdtem. A belső részemet majdnem szétrágta a vad fájdalom és kínomban a párnát harap- dáltam. Bátyám éppen föl akart kelni az ágyból, valószínűleg, hogy megverjen, de ebben a pillanatban nyílt kint az ajtó. Anyám jött haza. Hirtelen befelé gyűrtem a sírást és úgy tettem magam, mintha aludnék. Bátyám se szólt. Anyám sietve levetkőzött és odabúit mellém. Egy ágyban feküdtünk, bátyáim is együtt, egy másikban. Nem volt több ágy. meg a takaró is kevés volt. így legalább összebújtunk és melegítettük egymást. mint malacok a hideg ólban. Éjjel nyugtalanul aludtam és sokszor fölriadtam. Azt álmodtam, hogy a bátyámat csendőrök kísérik. Másnap egy szót se beszéltünk a bátyámmal az estéli dologról, csak kerülgettük egymás pillantását. Feldúlt lélekkel mentem az iskolába, mintha szörnyű titkokat hordoznék magamban. Rettegtem, hogy valaki megérzi a gondolataimat és kikiabálja a világnak. Egész nap az esti beszélgetés rettenetében éltem. Hiába próbáltam mással foglalkozni, gondolataim, akár az elhajított bumeráng, egyre csak ehhez a szörnyű tényhez hajlottak vissza: bátyám lopni akar. Görcsösen meredt föl bennem a kérdés: miért? Üjra és újra megkérdeztem ezt magamtól, de megnyugtató feleletet sehogy sem találtam. A tanító nyelvtanból magyarázott valamit, de nem értettem a szavait, csak azt láttam, hogy a szája mozog, beszél. Szerettem volna odarohanni hozzá és sírva elpanaszolni nagy bánatomat. Talán ő tudna segíteni. De hátha szólna a csendőröknek? Ezt pedig nem szabad. Bátyámat is csak elkeseredésemben fenyegettem meg ezzel az este. — Mi lenne, ha délután elmennék Benkőékhez és könyörögnék nekik, hogy adjanak néhány zsák kukoricát? Akkor lenne a bátyámnak csizmája és nem menne lopni. De biztosan nem adnának. Veréb Jani bácsi csak kölcsönbe kért tőlük, hogy ősszel majd visszaadja, — mégse adtak. — Zsugori, vén paraszt az —, így mondta Jani bácsi és szidta, mint a bokrot. — Ha ott rothadna el az egész a góléban, akkor se adna ... Miért kell -nekünk ilyen nagy nyomorúságban élnünk? Miért nem lehet nekünk is annyi kukoricánk, mint Benkőéknek? Vagy annyi nem is kellene, csak hogy a bátyám csizmát tudna magának venni. Meg nekem is, hogy ne fázzon a lábam és ne kelljen szégyenkeznem a többiek előtt. Miért kín nekünk újra és újra a tél? Nem tudom, volt-e még gyerek az iskolában, aki ilyen kérdéseken törte a fejét, de engem nagyon elkeserített életünk céltalansága. Délben nem mentem haza az iskolából, mert messze laktunk. Iskolai tarisznyámban, a könyvek és füzetek mellett hoztam magammal egy ' darab kenyeret és azt majszolgattam el ebédre. Otthon se kapnék mást, és azért igazán kár lett volna 'hazacsúszkálni a fagyos hóban, hogy otthon fogyasszam el. Pedig most nehéz volt a falak között, maradnom. Szerettem volna otthon lenni és hű kutyaként a bátyám nyomában maradni, hogy a kezénél fogva visszacibáljam, vagy könyörgésemmel visszatartsam, ha el akar menni. — Hiszen úgyis csak este mennének —, nyugtattam meg azután magam. — De biztosan nem is megy. .. Nem szabad, hogy elmenjen . .. (Folytatjuk.) adások alatt — hasznos eszmecsere alakul ki. Ennél jobb alkalmat a népművelésre nehéz elképzelni ebben a környezetben. Viktor Antal és Kozla Lukács a Zöldmező Tsz területén terjeszti a kultúrát. A szőlőki iskolánál pedig Molnár István igazgató és helyettese, Lukácsi János. Aranyegyházán Házi Tóbiás nívós rendezvényeket szervez, mérsékelt belépődíjjal. Mire kell a pénz? Mint mondottuk, jövőre ide is megérkezik az áram. Ehhez járulnak hozzá forintjaikkal. Ha az építők megértenék... A községi művelődési otthont közel félmillió forintos költséggel átalakítják. A munkálatok február óta folynak. Azaz csak folynának... A régi, avult épület céLjának semmiképpen nem felelt meg, ezért két klubszobát, büfét, mellékhelyiségeket építenek hozzá és a régi nagytermet is rendbehozzák. Az építkezést el is kezdte a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat. Többszörös határidőmódosítás után úgy döntöttek, hogy szeptember végére átadják az átalakított és részben új létesítményt. Erre azonban semmi remény nincsen. Édeskevés az, amit február óta csináltak az építők. Ilyen tempóval karácsonyra sem fogják átadni a művelődési otthont! Nagy kárt okoznak ezzel a halogatással. Ez a művelődési otthon ugyanis — bármennyire korszerűtlen az épület — sistergő, eleven központja egy jól megszervezett kulturális gépezetnek. A tanfolyamok, szakkörök, gyermekfoglalkozások, klubok most szanaszét szórva működnek, egyik a fürdő öltözőjében, a másik iskolákban, a harmadik a pártházban. Igen ám, de a pártház is átépítés alatt van, onnan is kiszorulnak a szakkörök, klubok. — Fogalmam sincs — mondja Vécsey Jenő, a művelődési otthon igazgatója —, hogy nyáron mi lesz a gyermekfoglalkozásokkal. Évek óta kitűnően megy ez a munka, de most az a veszély fenyeget, hogy a folytonos „pendlízés” következtében elszoknak a gyerekek a foglalkozásokról. De, nemcsak a gyerekek, a felnőttek is. Ezért kellene az építőipari vállalatnak nagyon komolyan venni a határidőt és kiemelten kezelni kultúrotthonunk átépítését. Lehetne idegenforgalom is Küzdelem folyik itt jelennel- múlttal egyaránt. Jellemző esetet beszél el a tanácselnök. — Tavaly — mondja — magas rangú lengyel katonai küldöttség járt a községben. A küldöttség egyik tagja, egy vezérőrnagy élénken érdeklődött a községnek József Attilával való kapcsolatai iránt. Egy szovjet turistacsoportban viszont Petőfi- és József Attila-emlékek kutatói voltak. Sokszor valóságos irodalomtudósnak kellene lenni, hogy az ember minden kérdésre választ adhasson. A kérdés figyelemre méltó. Ennek a községnek sok-sok irodalmi hagyománya, kapcsolata van. Petőfi, József Attila, Szász Károly, Prielle Kornélia hagyatéka, emléke lehetne itt elsőrangú idegenforgalmi nevezetesség. Próbálták már hozzáférhetővé tenni az effajta lehetőségeket, de vajmi kevés segítséget kaptak hozzá. Még odáig sem jutottak el, hogy a községi múzeumot megnyissák. Balogh József
