Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-13 / 112. szám
». oldal 1966. május 13, péntek Afrikai határozattervezet Rhodesiáról Az el nem kötelezettek szerepe \ EGY NAP A KÜLPOLITiKÁBAN HARMINC vetélésére ösz- kai ország kö- független afriszehívták május 17-re a Biztonsági Tanácsot, hogy megtárgyalják a tennivalókat a rhodesiai fajüldöző telepes kormány ellen. Mali, Nigéria és Uganda képviselői elkészítették a közös határozattervezetet, amelyet az afrikai tagállamok nevében benyújtanak a világszervezet Biztonsági Tanácsához. Ennek lényege, hogy a Biztonsági Tanács követelje Angliától, minden szükséges intézkedés — beleértve a fegyveres erő alkalmazását is — a Smith-rezsim megdöntésére, valamint annak az ENSZ-nyilatkozatnak Dél-Rho- desiára történő alkalmazását, mely kimondja, hogy függetlenséget kell adni a gyarmati országoknak és népeknek. Megállapítják, hogy a dél-rhodesiai helyzet veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Követelik minden államtól, főképpen Portugáliától és Dél-Afrikától, hogy szakítsanak meg minden gazdasági kapcsolatot a törvénytelen Smith-rezsimmel. Anglia— mondja ki a határozattervezet —, folytasson megbeszéléseket az afrikai politikai pártok vezetőivel egy, a zimbabwei nép érdekeinek megfelelő rendszer létrehozásáról. ÉRDEKES kommentárt fűzött Mahmud Riad. az EAK külügyminisztere, a tervezett Tito—Nasszer—Indira Gandhi találkozóhoz. A belgrádi Politika című lapnak adott nyilatkozatában szólt az el nem kötelezett országok szerepéről. „Az el nem kötelezettek mostani tevékenységének értékét az jelzi, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a szélesebb fronton vívott harchoz, amelyben nem egyedül állnak, és nincsenek elszigetelve. Olyan egység részei, amely állandóan bővül, hiszen az államok nagy része a függetlenségen és az egyenlőségen alapuló kapcsolatok mellett foglal állást” — mondotta Riad. Ez mintha az el nem kötelezettek kitekintőbb politikáját jelezné. Júniusban választások lesznek a Szovjetunióban Június 12-én, vasárnap az egész Szovjetunióban urnákhoz járulnak a választók, hogy új Legfelső Tanácsot adjanak az országnak. A legfőbb szovjet államhatalmi szervnek a mostani 1443-mal szemben 1517 képviselője lesz, mégpedig 767 képviselő a szövetségi tanácsban és 750 képviselő a nemzetiségi tanácsban. Az SZKP és a szovjet kormány vezetőit sok helyen jelölték, azonban minthogy csupán egy kerületben indulhatnak, elfogadták az SZKP Központi Bizottságának , erre vonatkozó ajánlatát. Brezsnyev, Koszigin, Podgomij Moszkvában, Selepin és Szuszlov Leningrádban indul. Kilencznilliárd kártérítést követelnek A francia kormány szóvivője kijelentette, hogy Francia- ország kártérítést követel Algériától francia állampolgárok államosított vagy társadalmi tulajdonba vett vagyonáért. A francia kormány kilencmilliárd frank követelést támasztott Algériával szemben. A Bumedien-kormány azzal érvel, hogy a francia hadsereg a gyarmati háborúban kétezer falut és várost pusztított el. Ez az algériai népnek okozott kár messze meghaladja a francia telepesek által elhagyott javak értékét. Nyugat-európai kommunista pártok tanácskozása Párbeszéd felsőbb beleegyezés nélkül BONN (MTI) A bonni CDU központban megdöbbenést keltett, hogy a kereszténydemokrata párt wup- pertali kerületi szervezete meghívta az NDK-beli CDU glau- chaui szervezetét: küldje el képviselőit arra az ünnepségre, amelyet Wuppertalban rendeznek. Ez a meghívás szöges ellentétben áll a CDU elnökségének április 22-i határozatával, amely leszögezte, hogy a CDU nem akar semmiféle „párbeszédet” folytatni és semmiféle kapcsolatot teremteni az NDK-beli CDU-val. A hét. -első három napján 15 nyugat-európai kommunista párt vezető képviselői tanácskoztak az Osztrák Kommunista Bárt meghívására Bécsben. Az eszmecseréről kiadott közlemény hangoztatja: „A vita lehetőséget nyújtott a különböző országokban folyó nagy szociális és politikai harcok méreteinek megismerésére. Ez a fejlődés kedvező lehetőségeket biztosít széles tömegmozgalom számára, amely összeköti a munkásosztályt más, monopóliumellenes rétegekkel. A konferencia azon a nézeten volt. hogy ez az összefogás még szélesebb körű lehet. Kivívhatja a szükséges reformokat, amelyek a monopóliumok politikai és gazdasági hatalmának korlátozásához, a közélet igazi demokratizálásához. a szocializmushoz vezető út megnyitásához szükségesek. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták: egy sor kérdésben — a szociális követelések kielégítéséért., a demokratikus szabadságjogok megvédéséért és kibontakoztatásáért, a béke megőrzéséért folyó harcban — különböző országokban pozitív irányzatok alakulnak ki, s új kapcsolatok jönnek létre kommunisták és szocialisták, valamint más monopóliumellenes erők között, mindenekelőtt szak- szervezeti szinten. A konferencia egyidejűleg megelégedéssel nyugtázta, hogy jelek vannak a megértésre a katolikus világ jelentős képviselőivel. A politikai és ideológiai véleménykülönbségek nem akadályozhatják, hogy új területeKényszerlakhelyre száműzték Azt a diákvezért, aki Robert Kennedy New York-i szenátort meghívta Dél-Afrikába, kényszerlakhelyre száműzte a fajüldöző kormány és eltiltotta a tanulástól, a tanítástól és a politikai tevékenységtől. Jan Robertson, a haladó dél-afrikai országos diákszövetség (NUSAS) elnöke kedden tért vissza Fokvárosba országjáró körútjáról és a végzés lakásán fogadta. A szövetség, amelynek élén áll, nem ismer faji megkülönböztetést. A diákvezér Robert Kennedy meghívását is Meghökkentett amerikaiak Lester B. Pearson kanadai miniszterelnök a Columbia Egyetem által rendezett díszvacsorán az amerikaiak szemébe mondta, hogy nem számíthatnak a világ szeretetére. „Önök túl nagyok, túl erősek és túlságosan gazdagok ahhoz, hogy szeressék önöket” *— jelentette ki, majd hozzátette, hogy Amerikának továbbra is vállalnia kell a nemzetközi politikai életben a legnagyobb terheket, mert ez „a hatalom ára”. Végül azt javasolta a meghökkent amerikaiaknak, hogy létesítsenek jobb kapcsolatokat Kínával, mert így nagyobb az er 'lye annak, hogy elhárítsák a világháború veszélyét. politikai gesztusnak szánta és zavarba ejtette vele a kormányt. Robertson ezután nem vehet részt a diákszervezet életében, nem folytathatja jogi tanulmányait és nem is foglalkozhat oktatással, lakhelyének elhagyása esetén pedig börtönbüntetéssel sújtják. A diákszövetség vezetői felháborodással nyilatkoztak a kormány döntéséről, amely ellen fellebbezésnek nincs helye. Elhatározták, hogy tiltakozó tömeggyűlést rendeznek. két találjunk a megértéshez a közös harchoz. A konferencia hasznosnak ítélte azokat a kezdeményezéseket, amelyek elősegítik a kommunista pártok és más demokratikus monopóliumellenes erők együttmű ködését. A pártok különösen fontosnak tartják egy igazi európai gazdasági együttműködés lehetőségét —. alternatívaként a monopolista integrációval szemben. Szükségesnek tartják, hogy új kapcsolatok jöjjenek létre földrészünk országai között, amelyek az európai biztonsági rendszerre támaszkodnak. Az európai biztonság megteremtése hozzájárulna súlyos világproblémák megoldásához. Hasonló szellemben hangsúlyozta a konferencia: egyesíteni kell minden békeszerető erőt a világbékét fenyegető vietnami amerikai agresszió, valamint a német militarizmus követelései ellen. Az 1959-es római, s a tavalyi brüsszeli után ez volt az európai tőkés országok kommunista pártjainak harmadik regionális tanácskozása. Amint az Osztrák KP vezetői csütörtöki sajtókonferenciájukon elmondották, felvetődött a kommunista és munkáspártok összeurópai tanácskozásának gondolata, amelyen mindenekelőtt az európai biztonság kérdéseivel foglalkoznának. Az elgondolásról a pártok között kétoldalú tanácskozások folynak majd. Nem veszik a brit fegyvert? Űj állami köztisztviselőt avattak Londonban: Ray Brown-t. Az egyik elektronikus ipari mammutvállalat főrészvényese és elnökigazgatója két évre elvállalta a brit fegyvergyárosok nemzetközi utazó ügynökének hivatalát. Hogy a fegyvergyárosok is mindent latba vetnek piacszerzésre, ez az üzleti világ törvényeinek ismeretében tudott dolog. Hogy azonban a „halál kereskedőjének” miért jár állami hivatal az Egyesült Királyságban — ez már Londonban is érthetetlen. A brit alsó ház padsoraiban „Szégyen! Gyalázat!” felkiáltások fogadták a hadügyminiszter erre vonatkozó bejelentését. Healey viszont azzal érvelt, hogy a kormánynak „nemcsak joga, de kötelessége is, hogy olyan exportpiacot biztosítson a brit védelmi piacnak, amely lehetővé teszi fennmaradását és méltányos részesedését a nemzetközi piacon”. Hogy Brown úr, úgyis, mint fi részvényes meg úgyis mint elnökigazgató mindent el fog követni ezért a méltányos részesedésért, áz kézenfekvő. S hogy mint állami tisztviselő egyszersmind lejáratja a brit kormányt 4- azért viszont hozza a méltányos részesedést. (Bencze) Malik „gyengélkedik“ Hyílt ellentét a Malaysiával kapcsolatos indonéz politikában DJAKARTA. (MTI) A miniszterelnök-helyettesekből és a hadsereg vezetőiből álló indonéz kormányelnokség csütörtökön ülést tartott. Hivatalos közlés szerint a minisztériumok jobb összehangolásáról tárgyaltak és megbeszélést folytattak a képviselőház vezetőivel. Felvetették Sukamónak azt a javaslatát is, hogy meg kell változtatni az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés, a legfelső törvényhozó szerv összetételét. Az üléssel kapcsolatos sajtóközleményből nem tükröződik, hogy mi volt Sukarno kívánsága. Az elnök a testületet nemrég átalakította és a jobboldal nyomására kihagyta belőle a baloldal képviselőit, de a katonai vezetőségnek és a szélsőjobboldali diákcsoportoknak még így sem tetszik. A sajtónyilatkozat arról sem tesz említést, hogy mikorra akarják összehívni az ideiglenes népi tanácskozó gyűlést. Nyilvánosságra hozták még, hogy vasárnapra rendkívüli ülésre hívták össze Sukarno palotájában a Malaysia szétzúAusztráliaiak a dzsuogelháború ellen — Az ausztrállal kormány háborús politikája, amely az ázsiai nemzeti fölszabadító mozgalmak eilen irányul — mondotta Richard Dixon, az Ausztrál Kommunista PArt Központi Bizottságának elnöke. az SZKP XXIII. kongresszusán — mind súlyosabb teherként nehezedik Ausztrália népének vállára. Az ausztráliai kormány döntése, hogy háromszorosára növeli Vietnamban az ausztráliai fegyveres erőket, s hogy utánpótlásiként 20 éves újoncokat küld oda, országszerte az indokínai amerikai agresszió elleni heves tiltakozást váltott ki. Arthur Calwell, az ellenzéki munkáspárt vezére, esztelen segne k nevezte a vietnami háborút, öngyilkosságnak mondotta, a kormány fentebbi határozatát, és azzal vádolta Holt miniszterelnököt, hogy a fiatal újoncok feláldozásával durván megtiporják az ausztráliai demokráciát. A szakszervezetek országos kongresszust követelnek, hogy intézkedéseket dolgozzanak ki az újoncok Vietnamba küldésének megakadályozására. Ebben a kérdésben egységes nézetet vallanak a kommunisták és a munkáspártiak. A nemrég Davosban (Queensland állam) lezajlott választás, a munkáspárt jelentős győzelme vereséget mért a liberális és agrárpárt kormánykoalíciójára. Az eredmény azt mutatja, hogy az Egyesült Államok katonai akcióit támogató kormány kezdi elveszteni a tömegek támogatását. Calwell munkáspárti vezér még nagyobb éberségre szólította fel a délkelet-ázsiai háború beszüntetését követelő, haladó erőket. Gordon Bright munkáspárti képviselő a parlament vietnami vitája során kijelentette; a vietnami háború olyan feneketlen gödör, amely ausztráliai életeket nyel el. Válaszul Leslie Irwin kormánypárti képviselő Bright ledorongolását követelte. Az Australian című napilap, amely az egyik legnagyobb kiadótársaság tulajdona, kénytelen volt Bright védelmére kelni; „A vietnami feneketlen gödörben egyre több fiatal ausztráliai fog elsüllyedni” — írta. A behívottak. akik elégetik katonai behívójukat, régi hagyományt követnek: az ellen küzdenek, hogy külországba vigyék őket katonai szolgálatra. A első világháborúban az angol imperialisták — ausztráliai miniszterek segédletével — erős nyomást gyakoroltak az ausztráliaiakra, hogy Európába küldhessék katonáikat. 1916-ban és 1917-ben népszavazást is tartottak e kérdésben, s Ausztrália népe határozottan visszautasította Anglia követeléseit. A Pentagon parancsait leső ausztráliai kormány azonban semmibeveszi e régi hagyományt. A parlamentben Calwell, a munKáspárt nevében népszavazást követelt, hogy megállapíthassák, hogyan viszonyul a nép, fiainak Indokínába való küldéséhez? Sokan belépnek a „Mentsétek meg fiainkat” néven ismerete®, ausztráliai nőmozgalomba azok közül, akik korábban a kormánypolitikát támogatták. A mozgalom aktív ellenállásra szólított minden demokratikus szervezetet. Ausztráliában tehát, széles és kitartó küzdelem folyik a szennyes vietnami háború ellen. És ebben a küzdelemben a nép erőinek legjobbjai vesznek részt. zására alakult parancsnokság ülését. A szervezet a katonai hatalomátvétel előtt Indonézia legmagasabb szintű . politikai végrehajtó testületének minősítették, s ve2)etői között ma is ott Van Nasutiön tábornok, a kommunista-ellenességéről ismert egykori hadügyminiszter. A sajtótájékoztató az üléssel kapcsolatos hírt sem részletezi. A politikai tanácskozásokon egyébként nem vett részt az állítólag gyengélkedő Malik miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter. Az AP híriigynökség jelentése szerint a Malaysia szétzúzására alakult parancsnokság rendkívüli ülésének összehívása szoros összefüggésben áll Malik külügyminiszter bangkoki tárgyalásaival. Malik Thai- földön a Fülöp-szigeti külügyminiszterrel találkozott és visz- szatérése után kijelentette, hogy véleménye szerint mielőbb fel kell: hagyni a Malaysiával való ellenségeskedés politikájával, „Íja lehet, már holnap”. Sukarno azonban távolról sem fogadta kedvezően Malik kezdeményezését. Bár hivatalbs nyilatkozatot nem tett, az AP hírügynökség jelentése szerint a minap egy magánbeszélgetés során súlyos szemrehányásokkal illette Malikot, gyávának nevezte és azt mondta neki, hogy a kormány akarata ellenére cselekedett. Nyilván a történtekkel függ össze Malik „gyengélkedése” a kormányejnökség ülésének napján. Pontosan nem látható egyébként, hogy a hatalom tényleges gyakorlati birtokosa, a hadsereg, mennyiben támogatja Malik nyíltan bevallott bókülékenységét. Suharto hadseregügyi miniszter ágy nyilatkozik, hogy továbbra is folytatni kívánja a „szembenállás” politikáját, csak valami más formában.
