Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-13 / 112. szám

». oldal 1966. május 13, péntek Afrikai határozattervezet Rhodesiáról Az el nem kötelezettek szerepe \ EGY NAP A KÜLPOLITiKÁBAN HARMINC vetélésére ösz- kai ország kö- független afri­szehívták május 17-re a Biztonsági Tanácsot, hogy megtárgyalják a tennivalókat a rhodesiai fajüldöző telepes kormány ellen. Mali, Nigéria és Uganda képviselői elkészítették a közös határozatter­vezetet, amelyet az afrikai tagállamok nevében benyújtanak a világszervezet Biztonsági Tanácsához. Ennek lényege, hogy a Biz­tonsági Tanács követelje Angliától, minden szükséges intézkedés — beleértve a fegyveres erő alkalmazását is — a Smith-rezsim megdöntésére, valamint annak az ENSZ-nyilatkozatnak Dél-Rho- desiára történő alkalmazását, mely kimondja, hogy függetlenséget kell adni a gyarmati országoknak és népeknek. Megállapítják, hogy a dél-rhodesiai helyzet veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Követelik minden államtól, főképpen Portugáliától és Dél-Afrikától, hogy szakítsanak meg minden gazdasági kapcsola­tot a törvénytelen Smith-rezsimmel. Anglia— mondja ki a hatá­rozattervezet —, folytasson megbeszéléseket az afrikai politikai pártok vezetőivel egy, a zimbabwei nép érdekeinek megfelelő rendszer létrehozásáról. ÉRDEKES kommentárt fűzött Mahmud Riad. az EAK kül­ügyminisztere, a tervezett Tito—Nasszer—Indira Gandhi találko­zóhoz. A belgrádi Politika című lapnak adott nyilatkozatában szólt az el nem kötelezett országok szerepéről. „Az el nem köte­lezettek mostani tevékenységének értékét az jelzi, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a szélesebb fronton vívott harchoz, amelyben nem egyedül állnak, és nincsenek elszigetelve. Olyan egység részei, amely állandóan bővül, hiszen az államok nagy része a függetlenségen és az egyenlőségen alapuló kapcsolatok mellett foglal állást” — mondotta Riad. Ez mintha az el nem kö­telezettek kitekintőbb politikáját jelezné. Júniusban választások lesznek a Szovjetunióban Június 12-én, vasárnap az egész Szovjetunióban urnákhoz járulnak a választók, hogy új Legfelső Tanácsot adjanak az országnak. A legfőbb szovjet államhatalmi szervnek a mos­tani 1443-mal szemben 1517 kép­viselője lesz, mégpedig 767 kép­viselő a szövetségi tanácsban és 750 képviselő a nemzetiségi ta­nácsban. Az SZKP és a szovjet kor­mány vezetőit sok helyen jelöl­ték, azonban minthogy csupán egy kerületben indulhatnak, el­fogadták az SZKP Központi Bizottságának , erre vonatkozó ajánlatát. Brezsnyev, Koszigin, Podgomij Moszkvában, Selepin és Szuszlov Leningrádban in­dul. Kilencznilliárd kártérítést követelnek A francia kormány szóvivő­je kijelentette, hogy Francia- ország kártérítést követel Al­gériától francia állampolgárok államosított vagy társadalmi tulajdonba vett vagyonáért. A francia kormány kilencmilliárd frank követelést támasztott Al­gériával szemben. A Bumedien-kormány azzal érvel, hogy a francia hadsereg a gyarmati háborúban kétezer falut és várost pusztított el. Ez az algériai népnek okozott kár messze meghaladja a francia telepesek által elhagyott javak értékét. Nyugat-európai kommunista pártok tanácskozása Párbeszéd felsőbb beleegyezés nélkül BONN (MTI) A bonni CDU központban megdöbbenést keltett, hogy a kereszténydemokrata párt wup- pertali kerületi szervezete meg­hívta az NDK-beli CDU glau- chaui szervezetét: küldje el képviselőit arra az ünnepségre, amelyet Wuppertalban rendez­nek. Ez a meghívás szöges el­lentétben áll a CDU elnökségé­nek április 22-i határozatával, amely leszögezte, hogy a CDU nem akar semmiféle „párbeszé­det” folytatni és semmiféle kap­csolatot teremteni az NDK-beli CDU-val. A hét. -első három napján 15 nyugat-európai kommunista párt vezető képviselői tanács­koztak az Osztrák Kommunista Bárt meghívására Bécsben. Az eszmecseréről kiadott köz­lemény hangoztatja: „A vita le­hetőséget nyújtott a különböző országokban folyó nagy szociá­lis és politikai harcok méretei­nek megismerésére. Ez a fejlő­dés kedvező lehetőségeket biz­tosít széles tömegmozgalom szá­mára, amely összeköti a mun­kásosztályt más, monopólium­ellenes rétegekkel. A konferencia azon a nézeten volt. hogy ez az összefogás még szélesebb körű lehet. Kivívhatja a szükséges re­formokat, amelyek a monopó­liumok politikai és gazdasági hatalmának korlátozásához, a közélet igazi demokratizálásához. a szocializmushoz vezető út megnyitásához szükségesek. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták: egy sor kérdés­ben — a szociális követelések kielégítéséért., a demokratikus szabadságjogok megvédéséért és kibontakoztatásáért, a béke meg­őrzéséért folyó harcban — kü­lönböző országokban pozitív irányzatok alakulnak ki, s új kapcsolatok jönnek létre kom­munisták és szocialisták, vala­mint más monopóliumellenes erők között, mindenekelőtt szak- szervezeti szinten. A konferencia egyidejűleg megelégedéssel nyugtázta, hogy jelek vannak a megértésre a ka­tolikus világ jelentős képvise­lőivel. A politikai és ideológiai véleménykülönbségek nem aka­dályozhatják, hogy új területe­Kényszerlakhelyre száműzték Azt a diákvezért, aki Robert Kennedy New York-i szenátort meghívta Dél-Afrikába, kény­szerlakhelyre száműzte a fajül­döző kormány és eltiltotta a tanulástól, a tanítástól és a po­litikai tevékenységtől. Jan Robertson, a haladó dél-afrikai országos diákszövet­ség (NUSAS) elnöke kedden tért vissza Fokvárosba országjáró körútjáról és a végzés lakásán fogadta. A szövetség, amelynek élén áll, nem ismer faji meg­különböztetést. A diákvezér Robert Kennedy meghívását is Meghökkentett amerikaiak Lester B. Pearson kanadai miniszterelnök a Columbia Egyetem által rendezett dísz­vacsorán az amerikaiak szemé­be mondta, hogy nem számít­hatnak a világ szeretetére. „Önök túl nagyok, túl erősek és túlságosan gazdagok ahhoz, hogy szeressék önöket” *— je­lentette ki, majd hozzátette, hogy Amerikának továbbra is vállalnia kell a nemzetközi politikai életben a legnagyobb terheket, mert ez „a hatalom ára”. Végül azt javasolta a meghökkent amerikaiaknak, hogy létesítsenek jobb kapcso­latokat Kínával, mert így na­gyobb az er 'lye annak, hogy elhárítsák a világháború ve­szélyét. politikai gesztusnak szánta és zavarba ejtette vele a kor­mányt. Robertson ezután nem vehet részt a diákszervezet életében, nem folytathatja jo­gi tanulmányait és nem is fog­lalkozhat oktatással, lakhelyé­nek elhagyása esetén pedig börtönbüntetéssel sújtják. A diákszövetség vezetői fel­háborodással nyilatkoztak a kormány döntéséről, amely el­len fellebbezésnek nincs helye. Elhatározták, hogy tiltakozó tömeggyűlést rendeznek. két találjunk a megértéshez a közös harchoz. A konferencia hasznosnak ítélte azokat a kezdeményezé­seket, amelyek elősegítik a kom­munista pártok és más demok­ratikus monopóliumellenes erők együttmű ködését. A pártok különösen fontos­nak tartják egy igazi európai gazdasági együttműködés lehe­tőségét —. alternatívaként a monopolista integrációval szem­ben. Szükségesnek tartják, hogy új kapcsolatok jöjjenek létre földrészünk országai között, amelyek az európai biztonsági rendszerre támaszkodnak. Az európai biztonság megteremtése hozzájárulna súlyos világprob­lémák megoldásához. Hasonló szellemben hangsú­lyozta a konferencia: egyesíte­ni kell minden békeszerető erőt a világbékét fenyegető vietna­mi amerikai agresszió, valamint a német militarizmus követe­lései ellen. Az 1959-es római, s a tavalyi brüsszeli után ez volt az európai tőkés országok kommunista pártjainak harmadik regionális tanácskozása. Amint az Osztrák KP vezetői csütörtöki sajtókon­ferenciájukon elmondották, fel­vetődött a kommunista és mun­káspártok összeurópai tanács­kozásának gondolata, amelyen mindenekelőtt az európai biz­tonság kérdéseivel foglalkozná­nak. Az elgondolásról a pártok között kétoldalú tanácskozások folynak majd. Nem veszik a brit fegyvert? Űj állami köztisztviselőt avattak Londonban: Ray Brown-t. Az egyik elektroni­kus ipari mammutvállalat fő­részvényese és elnökigazgató­ja két évre elvállalta a brit fegyvergyárosok nemzetközi utazó ügynökének hivatalát. Hogy a fegyvergyárosok is mindent latba vetnek piac­szerzésre, ez az üzleti világ törvényeinek ismeretében tu­dott dolog. Hogy azonban a „halál kereskedőjének” miért jár állami hivatal az Egyesült Királyságban — ez már Lon­donban is érthetetlen. A brit alsó ház padsoraiban „Szégyen! Gyalázat!” felkiáltások fogad­ták a hadügyminiszter erre vonatkozó bejelentését. Healey viszont azzal érvelt, hogy a kormánynak „nemcsak joga, de kötelessége is, hogy olyan exportpiacot biztosítson a brit védelmi piacnak, amely lehe­tővé teszi fennmaradását és méltányos részesedését a nem­zetközi piacon”. Hogy Brown úr, úgyis, mint fi részvényes meg úgyis mint elnökigazgató mindent el fog követni ezért a méltányos ré­szesedésért, áz kézenfekvő. S hogy mint állami tisztviselő egyszersmind lejáratja a brit kormányt 4- azért viszont hozza a méltányos részesedést. (Bencze) Malik „gyengélkedik“ Hyílt ellentét a Malaysiával kapcsolatos indonéz politikában DJAKARTA. (MTI) A miniszterelnök-helyettesek­ből és a hadsereg vezetőiből álló indonéz kormányelnokség csütörtökön ülést tartott. Hiva­talos közlés szerint a minisz­tériumok jobb összehangolásá­ról tárgyaltak és megbeszélést folytattak a képviselőház veze­tőivel. Felvetették Sukamónak azt a javaslatát is, hogy meg kell változtatni az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés, a legfelső törvény­hozó szerv összetételét. Az üléssel kapcsolatos sajtó­közleményből nem tükröződik, hogy mi volt Sukarno kíván­sága. Az elnök a testületet nemrég átalakította és a jobb­oldal nyomására kihagyta be­lőle a baloldal képviselőit, de a katonai vezetőségnek és a szélsőjobboldali diákcsoportok­nak még így sem tetszik. A sajtónyilatkozat arról sem tesz említést, hogy mikorra akar­ják összehívni az ideiglenes népi tanácskozó gyűlést. Nyilvánosságra hozták még, hogy vasárnapra rendkívüli ülésre hívták össze Sukarno palotájában a Malaysia szétzú­Ausztráliaiak a dzsuogelháború ellen — Az ausztrállal kormány háborús politikája, amely az ázsiai nemzeti fölszabadító mozgalmak eilen irá­nyul — mondotta Richard Dixon, az Ausztrál Kommunista PArt Központi Bizottságának elnöke. az SZKP XXIII. kongresszusán — mind sú­lyosabb teherként nehezedik Auszt­rália népének vállára. Az ausztráliai kormány döntése, hogy háromszorosára növeli Viet­namban az ausztráliai fegyveres erő­ket, s hogy utánpótlásiként 20 éves újoncokat küld oda, országszerte az indokínai amerikai agresszió elleni heves tiltakozást váltott ki. Arthur Calwell, az ellenzéki mun­káspárt vezére, esztelen segne k ne­vezte a vietnami háborút, öngyil­kosságnak mondotta, a kormány fen­tebbi határozatát, és azzal vádolta Holt miniszterelnököt, hogy a fiatal újoncok feláldozásával durván meg­tiporják az ausztráliai demokráciát. A szakszervezetek országos kong­resszust követelnek, hogy intézkedé­seket dolgozzanak ki az újoncok Vietnamba küldésének megakadá­lyozására. Ebben a kérdésben egy­séges nézetet vallanak a kommu­nisták és a munkáspártiak. A nemrég Davosban (Queensland állam) lezajlott választás, a mun­káspárt jelentős győzelme vereséget mért a liberális és agrárpárt kor­mánykoalíciójára. Az eredmény azt mutatja, hogy az Egyesült Államok katonai akcióit támogató kormány kezdi elveszteni a tömegek támoga­tását. Calwell munkáspárti vezér még nagyobb éberségre szólította fel a délkelet-ázsiai háború beszüntetését követelő, haladó erőket. Gordon Bright munkáspárti képviselő a par­lament vietnami vitája során kije­lentette; a vietnami háború olyan feneketlen gödör, amely ausztráliai életeket nyel el. Válaszul Leslie Ir­win kormánypárti képviselő Bright ledorongolását követelte. Az Austra­lian című napilap, amely az egyik legnagyobb kiadótársaság tulajdona, kénytelen volt Bright védelmére kel­ni; „A vietnami feneketlen gödör­ben egyre több fiatal ausztráliai fog elsüllyedni” — írta. A behívottak. akik elégetik kato­nai behívójukat, régi hagyományt követnek: az ellen küzdenek, hogy külországba vigyék őket katonai szolgálatra. A első világháborúban az angol imperialisták — ausztráliai miniszterek segédletével — erős nyo­mást gyakoroltak az ausztráliaiakra, hogy Európába küldhessék katonái­kat. 1916-ban és 1917-ben népszava­zást is tartottak e kérdésben, s Ausztrália népe határozottan vissza­utasította Anglia követeléseit. A Pentagon parancsait leső auszt­ráliai kormány azonban semmibe­veszi e régi hagyományt. A parla­mentben Calwell, a munKáspárt ne­vében népszavazást követelt, hogy megállapíthassák, hogyan viszonyul a nép, fiainak Indokínába való kül­déséhez? Sokan belépnek a „Mentsétek meg fiainkat” néven ismerete®, ausztrá­liai nőmozgalomba azok közül, akik korábban a kormánypolitikát támo­gatták. A mozgalom aktív ellenál­lásra szólított minden demokratikus szervezetet. Ausztráliában tehát, szé­les és kitartó küzdelem folyik a szennyes vietnami háború ellen. És ebben a küzdelemben a nép erői­nek legjobbjai vesznek részt. zására alakult parancsnokság ülését. A szervezet a katonai hatalomátvétel előtt Indonézia legmagasabb szintű . politikai végrehajtó testületének minő­sítették, s ve2)etői között ma is ott Van Nasutiön tábornok, a kommunista-ellenességéről is­mert egykori hadügyminiszter. A sajtótájékoztató az üléssel kapcsolatos hírt sem részletezi. A politikai tanácskozásokon egyébként nem vett részt az állítólag gyengélkedő Malik miniszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter. Az AP híriigynökség jelen­tése szerint a Malaysia szétzú­zására alakult parancsnokság rendkívüli ülésének összehívá­sa szoros összefüggésben áll Malik külügyminiszter bangko­ki tárgyalásaival. Malik Thai- földön a Fülöp-szigeti külügy­miniszterrel találkozott és visz- szatérése után kijelentette, hogy véleménye szerint mi­előbb fel kell: hagyni a Malay­siával való ellenségeskedés po­litikájával, „Íja lehet, már hol­nap”. Sukarno azonban távolról sem fogadta kedvezően Ma­lik kezdeményezését. Bár hivatalbs nyilatkozatot nem tett, az AP hírügynökség jelentése szerint a minap egy magánbeszélgetés során súlyos szemrehányásokkal illette Ma­likot, gyávának nevezte és azt mondta neki, hogy a kormány akarata ellenére cselekedett. Nyilván a történtekkel függ össze Malik „gyengélkedése” a kormányejnökség ülésének napján. Pontosan nem látható egyéb­ként, hogy a hatalom tényle­ges gyakorlati birtokosa, a hadsereg, mennyiben tá­mogatja Malik nyíltan be­vallott bókülékenységét. Suharto hadseregügyi miniszter ágy nyilatkozik, hogy tovább­ra is folytatni kívánja a „szem­benállás” politikáját, csak va­lami más formában.

Next

/
Thumbnails
Contents