Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-04 / 104. szám
1966. május 4, szerda 5. oldal Ketten haltak meg Áz igényekhez igazodva HA EDDIG közepes, vagy ennél is sekélyesebb színvonaláért marasztaltuk el — néha bizony joggal — a magyar filmgyártást, most nyugodtan kimondhatjuk az ellenkezőjét. Igazolja ezt a Húsz óra nemzetközi sikere, az Iszony, a Szegénylegények és sorolhatnánk, a köny- nyebb műfajt is olyan filmekkel fémjelző listát, mint A tizedes, vagy a Butaságom története. mélyére irányította reflektorát, oda, ahová még önmagának is hazudva, bekötött szemmel ereszkedik le az emlékezet. Egy kisvárosban öngyilkos lett két fiatal. Diákok voltak, tulajdonképpen gyerekek. Miért kellett, miért éppen ma és nálunk kellett meghalniok? A város életébe berobbant fiatal pesti kirakatrendezőnő erre a kérdésre keresi a feleletet Mert messziről jött és nem idevaló — őszintén. Mert 1. Jelenet a filmből Joggal nevezhetjük filmgyártásunk mostani korszakát „új 'mllámnak.” Csak míg a fran- riák „hullámja” kezdetben májasba csapott, majd rögtön le is hanyatlott, elcsendesült — bár tagadhatatlan, hogy fénykora jó fiéhány értékálló alkotással gaz- lagitotta a filmművészetet nálunk tartósabbnak ígérkezik a felfelé ívelés. És ez jó jel akkor is, ha a filmek minden esetben nem is kapnak nemzetközi taplót és elismerést. Nekünk viszont annál többet relent filmművészetünk újjászü- letése, rendezőink törekvése bátor gondolatok merész kifejezés- módja után. A Húsz óráért for- -ón lelkesedtünk, a Szegénylegények körül ma sem ült el egészen a vita. És Mándy Iván forgatókönyvéből máris új lelkeselésre, vitára késztető — gyen- jéivel, erényeivel együtt — szép Hím született: a Ketten haltak meg. MIRŐL szól a film? Olyan nehéz beszélni erről, mint szavakba önteni egy érzést, hirtelen iött hangulatot, jeleket, amelyek valahonnan érkeznek felénk, r:sak nem tudunk velük mit kez- ieni. Palásthy György rendező tudott. Felfogta a jelzéseket és továbbította. Az emberi lélek maga is fiatal — kíméletlenül. MEGTALÁLJA a gyilkost? Mert az önként választott halál mit sem szépít azon, hogy kényszerítve lettek tettük elkövetésére végül is. De ki kényszerítette őket? Kik és miért? A válasz semmi esetre sem olyan, amit megszoktunk eddig. A rendező nem mutat ujjal a gyilkosra, ennél sokkal messzebbre megy. Nem vádol, hogy lehetőséget adjon a védekezésre. Lámpát gyújt egy sötét szobában és a bentélők fénytelenek meglátni saját életük gyatraságát, sivárságát, önmaguk lélektelen ridegségében a tragédiák okait. A filmbeli Rómeó és Júlia esete nem Capulet-Montague ügy, na- gyonis mai. A Júliák meghalnak, az előítéletek tovább élnek. Mindaddig, amíg nem szegülünk könyörtelenül szembe velük. A FILM szereplői — élükön Páger Antallal, Bánki Zsuzsával, Tordi Gézával és Tordai Terivel — meggyőző erővel állítják elénk a történet hőseit. A film végül úgy marad meg emlékezetünkben, mint a figyelmeztetésnek szánt kirakat égő színe, káprázata. Ha úgy vesz- szük, a film is ilyen kísérlet. V. Zs. ■ Megyénk „fehér foltjainak” felszámolásában jelentősét léptünk előre az elmúlt esztendőkben. Sajnos, még mindig keveset. Különleges adottságaink folytán — a nagy kiterjedésű tanyavilág miatt — egyelőre még jónéhány esztendeig megmaradnak a feladatok, habár a technika fejlődése egyre közelebb »•hozz a a megközelítőleg teljes megoldást. Következik ebből, hogy a fehér foltok felszámolásának zömét a tanyai területeknek a népművelés vérkeringésébe való ^kapcsolása jelenti. E munka iyrészét a művelődési autók diene végezzék. Ami ezen feji maradna, annak megoldása cginkább a tsz-központokra há- ul. A tanyavilágban sokfelé ialakultak már a termelőszö- stkezetek majorságai, legtöbb- ükben villannyal és klubhelyi- íggel, nem egy helyen 100—150 zemélyes kultúrteremmel. Ezek l központok többé-kevésbé meg- özelíthetők járművekkel. Nincs ehát akadálya annak, hogy az ■lőadókat a helyszínre vigyék, öt esetleg több személyből álló löad ócsoportot, Icamaraegyüt- est is kivigyenek a tanyaköz- ontba. Sajnos, egyelőre e téren meg- rhetős értetlenség nyilvánul ’.eg. Példának megemlíthetnénk '.ecskemét 12 tsz-ét. szakszövet- ezetét, amelyek szívesen ve- zik, ha helyükbe viszik az elődókat. de — bár közel vannak a városhoz — maguk nem sokat fáradnak hasonló célból. De így van ez — ma még — nagyjából másutt is. un Megyénk — a többi megyéhez viszonyítottan — aránylag nem állna rosszul művelődési autókkal. Ot művelődési autónk van, amelyek közül legrégebben és legeredményesebben a kecskeméti dolgozik. Hasonlóképpen régebbi a kiskunhalasi és a bajai járási könyvtár művelődési autója. Két járás: a kiskun félegyházi és a kiskőrösi csak a közelmúltban jutott művelődési autóhoz, de a státuskérdés elhúzódása miatt a félegyházi csak pár hónapja működik, a kiskőrösi pedig május elsejével kapcsolódott be a tanyai kultúrmunká- ba. Így tehát munkájuk eredményessége eddig aligha mérhető. Az öt művelődési autó — beleszámítva a most megindult kiskőrösit is — 102 helyet látogat havonta. Legtöbb állomása van a megyei könyvtár kecskeméti autójának; 25, valamennyi helyen havonta egyszer fordul meg filmvetítés céljából. A filmvetítéssel egyidőben — ha nincs az állomáson letéti könyvtár — könyvet is kölcsönöznek és egy 15—20 perces ismeretterjesztő előadást tartanak. Százkét tanyai ismeretterjesztés havonta — ez nem kis szám, sok jó lehetőséget rejt magában. Nézzük meg. mi az, amit ad és mi az, amit adhatna a művelődési autó a tanyai lakosságnak. Talán úgy lehetne megfogalmazni: mit kellene adjon? Hiszen az autók működési szabályzata elég konkrétan körvonalazza a feladatokat. 3. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ, valamint a Népművelési Intézet közös szerkesztésében készült „Ütmu- tató a művelődési autók használatához” című szabálykönyv szerint a művelődési autó „lehetőséget ad a népművelés egységének az eddiginél fokozottabb érvényesítésére”. Hármas feladatot jelöl meg: 1. a könyvtári munkát, 2. az ismeretterjesztést és 3. a művészeti tevékenységet. Előírja továbbá, hogy „o művelődési autó előadásait egész esfét betöltő komplex műsorokba kell beiktatni’’. Nézzük csak közelebbről. Általában a művelődési autók állomásainak egyharmadánál van letéti könyvtár, ahol tehát a kiszállások alkalmával nem kell az autó felügyelőjének könyvet kölcsönöznie. a‘ többi helyen: igen. Üdvös, hasznos feladat, hézagpótló lenne, ha a tanyai lakosság olvasási vágyának felébresztésében ugyanekkor tennének is valamit. Gondolunk itt például irodalmi— könyvművészeti kiállításra, ami akár órákig is nyitva lenne, mondjuk: a gyülekezés ideje alatt. Így azonban a jelen állapotban az autó könyvtárosának szelepe meglehetősen passzív, csupán arra szorítkozik, hogy a könyvért jelentkezőket kiszolgálja. Ismeretterjesztés: ez a második pont. Ez alatt érthetjük a filmvetítést is. hiszen a tulajdonképpeni cél ismeretterjesztő filmek vetítése volna, hozzá szorosan kapcsolódó előadással. „Az előadások... szorosan kapcsolódjanak a vetítésre kerülő filmhez és egyéb népművelő tevékenységhez.” — mondja a szabályzat. Sajnos, e térén már kialakult egy helytelen és rendeltetésellenes szokás: a művelődési autó aféle vándormozivá alakult át. Havonta — egész hónapon át! — a MOKEP intenciója szerint vetít egy játékfilmet, amit a tanyai lakosság — jobb híján — megnéz. majd meghallgatja az ugyanakkor elhangzó előadást. Ami természetesen nem a filmhez kapcsolódik. hiszen a film nem ismerete terjesztő, hanem játékfilm. ÜLJ Joggal kérdezhetjük: hol van itt az egész estét betöltő Május elsején, vasárnap verőfényes reggelre és zenés ébresztőre serkentünk a Tisza-parti városban. Egész testi és lelki mivoltunkon átsuhant a gyönyörű ünnep minden színessége, zamata, hangulata, amelyben részünk lesz ezen a napon. Űj ruha, felvonulás, napsütés, majális, szerelem, játék, valamint lacipecsenye. nemkülönben sörök és borok kellemes előérzetével szívtuk magunkba a friss levegőt. Az ájer szárnyán első nótaként az ismert slágert lengették be ablakunkon a hangszórók. Miszerint: „Kicsit szomorkás a hangulatom máma.. ,” Ezúttal nevetve emlegettük a lemezrakó ángya térdét, hiszen a pompás hajnali zsongásnak mitsem ártott a nem éppen „adekvát” dal. A gyerekkel nem lehetett bírni. Mosdás nélkül rohant le a parkba, ahonnan még korábban kelt pajtásai kiabáltak fel kórusban: „Gyere le, hozzál négy forintot! Franciák vannak itt egy Volkswagennel, és a szálloda előtt rágógumit árulnak. Az egyik fajta hosszú és lapos, ezen Pinocchio képe van. A másik négyszögletes, mint a Frutti...” Ezzel kezdetét vette a papi kiadás ... A rágógumiárus franciákról negyedóra múlva kiderült, hogy németek, s csak sajnálni Ha nincs férfi a háznál tudtuk szegényeket, hogy azokért a rongyos két forintokért ilyen messzire utaztak el kenyeret keresni. Később azért megnyugodtunk, mert tisztázódott, hogy a francia—németek tulajdonképpen székesfővárosi maszek szatócsok. Ekkor már másodízben bömbölték a folyóparti hangosan beszélők, hogy a lemezfelelős hangulata csak ezért is „szomorkás máma”. Ám szerencsére, mire a „Most van a nap lemenőben ...” kezdetű hallgató is belekönnyezett a folyóba, felébredt a szívküldis lelkiismerete. Ennek tudható be, hogy nemsokára arról zengett fű, fa, virág és hangszóró, hogy „Itt van május elseje .. r Lassan belejöttünk az ünnepbe. Elnéztük az emeletről a szomszédos bérház egyik csatornáját, ahová, oldalt a falra hálás tisztelők tűztek egy felpántlikázott niájusfát. Egyik tanácsvezető ablaka mellé. Igaz, ami igaz, szép, jóhúsban levő elvtárs lakik ott. Csak mit szólt a felesége?! Apropó, feleség!... A lélekemelő, vidám hangulatban csak a feleségem szontyolodott el. Azután segített neki szontyolodni a szomszédasszony, majd nem sokkal később a második fiatalasszony is csatlakozott hozzájuk. Mi, férjek, aggódva néztünk össze. Mi ennek az oka? A zenés ébresztő hatott rájuk, és most üt ki rajtuk a „kicsit szomorkás hangulat”? Jobbnak véltük, ha egyelőre hallgatunk. Ha ilyenkor és ilyesmiben összefognak az asszonyok, csak olaj a tűzre, ha a férjek úgy mutatnák, mintha hatással volna rájuk hangulatuk. Mikor azonban vészesen közeledett a felvonulás kezdete, csak firtatni kezdtük asszonyaink „szomorkás lelkűidének” okát. Harapófogóval kellett belőlük kiszedni. Valóban, minden okuk megvolt a csüggedtségre. A harmadik szomszédasszonyka elutazott. Márpedig ő az egyedüli a házban, aki le meri vágni a csirkét. Fellélegeztünk, ó, ó. kis csacsik, hát miért nem szóltatok előbb!? Mint legtettrekészebb, e sorok írója kapkodta össze a vágni való hat csirkét, és ... A kertek alián loholtam velük a nagy- nénikénkhez. ö szokta levágni a baromfit, ha nincs férfi a háznál... Tóth István komplex műsor? Betölti ugyan az estét, hogyne töltené be, de ennél — véleményünk és a működési szabályzat szerint — a művelődési autónak jóval szélesebb tevékenységet kellene kifejtenie. Mire gondolunk elsősorban? Arra, amit például Békésben és Csongrádban is gyakorolnak: kis kiállításokat visznek ki a tanyára. kamaraegyütteseket is megszólaltatnak, irodalmi színpadokat bemutatnak a tanyán. Énekeseket is ki lehet vinni,, igénybe lehet venni magnót egy- egy előadás illusztrálására. A lehetőségeknek széles skáláját használhatják így ki. Számos helyen hallottunk olyan panaszokat, hogy az előadások jók — csak éppen a hallgatóság nem érti! Vajon az a jó előadás, ami magas szintű, túlontúl tudományos, vagy aminek — kellő okulással — hasznát veszt a hallgatóság? Nyilván az utóbbi. Erre kéne törekedni. A működési szabályzat ajánlja, hogy a művelődési autók a műsorpolitika kialakítására az alábbi szervekkel működjenek együtt: TIT, megyei tanács, Hazafias Népfront, moziüzemi vállalat, megyei filmtár. zeneiskolák, művészegyüttesek, népművelési felügyelők, MHS. KISZ, Vöröskereszt, KÖJÄLL, MSZBT stb. Tapasztalásunk szerint a műsorok összeállításánál észérvek legtöbbjének véleményét nem veszik tekintetbe. Helyes lenne — és úgy hallottuk. mostanában volt is ilyen kezdeményezés —, ha a művelődési autó távlati (negyedéves, vagy éves) programot dolgozna ki minden egyes állomása számára és a program kialakításában segítségül hívná azokat, akiknek a program szól: a községi tanácsot, pártalapszervet, sőt az sem lenne baj, ha magát a hallgatóságot megkérdezné, mit szeretne látni-hallani a művelődési autó műsorában. Így rátukmált, tervszerűtlen előadások helyett — az igényekhez igazodva — tervszerűbb, okosabb programot tudnának nyújtani a művelődési autók. Balogh József Az ünnepi könyvhét könyveiből ILLÉS LAJOS: TIZENKÉT PORTRÉ Az Üj írás 1965-ben kezdte meg legérdekesebb és jelentősebb fiatal íróink és költőink bemutatását, eddigi munkásságukat összegező és értékelő tanulmányokban. Illés Lajos nemcsak igényesen, hanem az élő és alakuló új irodalom iránti nagy szeretettel, nem egy tanulmányban izgalmasan mutatta be az egyes szerzőket. A Magvető Könyvkiadó most tizenkét ilyen kitűnő arcképet foglal kötetbe, többek között Garai Gábort, Nagy Lászlót, Simon Istvánt. Győré Imrét mutatják be a tanulmányok a költők közül; Ka- mondy Lászlót, Galambos Lajost, Sánta Ferencet stb. a prózaírók közül. A portrékat szemelvények egészítik ki és a kötet minden bemutatáshoz a szerzők eddig megjelent műveinek bibliográfiáját és fényképét is csatolja. MŰVÉSZETI LEXIKON IL Az Akadémiai Kiadó nagy vállalkozása már akkor feltűnést és megérdemelt sikert aratott, amikor első kötete megjelent. Művészettörténészek, kritikusok és művészet iránt érdeklődő olvasók egyaránt úgy fogadták a Zádor Anna és Genthon I István fő szerkesztősége mellett kiterjedt szerkesztői gárda közreműködésével megindított lexikont, mölt amely valóban lexikonkiadásunk régi hiányát tölti be. A lexikonnak j most megjelenő második kötete az i elsőhöz hasonlóan modem és sokrétű. Korszerű abban az értelemben, hogy címszavaiban a képzőművészet legmodernebb áramlatait és képviselőit is ismerteti, sokrétű annyiban, hogy a szorosan vett képzőművészet mellett kiterjeszkedik az iparművészeire, a díszlettervezésre és a művészettörténeti irodalom termésére is. A nyomdai kivitel az első kötethez képest is kitűnő, a mintegy 1000 illusztrációt észrevehetően nagy gonddal és körültekintéssel válogatták a szerkesztők a rendkívül nagy, éppen a modern képzőművészetben már majdnem áttekinthetetlen anyagból*
