Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
íMffi*i6rP5lP»riiu>M 4 Kezdetben volt a kalendárium... Könyvhéti gondolatok, nyilatkozatok A HÉTKÖZNAPOKNAK is vannak ünnepi percei. Pár éve öreg bácsikéval hozott össze a véletlen az egyik járási könyvesboltban. Kerek, divatjamúlt szemüvegén keresztül vizsgál- gatta a címeket. Válogatott. Könyvet Veres Pétertől, Móricz- tól, szakirodalmat a gyümölcsfák helyes gondozásáról, egy kötetnyi romantikát — Jókaitól. Szikáran, vasárnapi békét árasztva, szótlan tartózkodással állt a tarka könyvek, modern bútorok között. Tisztelettudón és mégis nagy belső tartással. Ünnepelt. Valaha, ifjúkorában a kalendáriumot bújta. Nem volt más. így is olvasott embernek tartották azok, akik semmit sem olvastak, vagy mert nem ismerték a betűket, vagy mert nem volt rá kedvük, idejük. Most, persze egészen más a helyzet. Ha csak olvasna! De vásárol is. Teheti... AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT nem azért ünnep, mert annak hirdetik. Ünnepé azok avatják, akik megilletődve tudnak kézbe venni egy könyvet, tele örömmel, várakozással: — a vevők. Milyen rideg, üzleties hangzású ez a szó. Legyen inkább: az olvasók. Igen, ők, akiket kezdetben a kíváncsiság vitt a pavilonok közelébe. Hányán lehetnek vajon, akik tegnapi bámészkodókból, mások vásárlását fur- csálló nézelődőkből lettek megszállott gyűjtők, olvasók mostanára? Nehéz lenne pontosan kiszámítani. De megközelíthető képet alkothatunk abból az egyetlen adatból, amely szerint nálunk minden egyes ember — a csecsemőktől az aggastyánokig — 80 forint ára könyvet vásárol évente. KISKUNFÉLEGYHÁZA büszke a hagyományaira. De a leg- megátalkodottabb lokálpatrióta sem tagadná, hogy volt idő, Buda Ferenc két verse Fakul az ablak Fakul az ablak, álmatlan ülök, nyelem a gondot, iszom a füstöt. Érik pirosra, hasad a hajnal. Félelmem felszáll, fekete karvaly. Pusztít fehér láz, rossz cigaretta, emeli egem hasadt gerenda. Keserves munkám lebarmolt erdő, vetésem zöldjén vasorrú varjú. Ostor, törött ág Tehén tőgyéből csordult Jellegek habja tisztul. Bogár retten, kifordult rigó-fészakaij pusztul, fűben a poros fiókák, szőr, pihe, zúzott tojáshéj. Fölöttük ostor: törött ág, s fehér Hold: üres tányér. S pittyegö madárbánat. Fellegek habja tisztul. Viharok vas-árnyéka, mázsás szívemről pusztulj! Leng a kifordult fészek kötve törtkarú ágra. Csillagos, zöld vizen úszik múltam, e billegő lámpa. amikor itt nem nagyon kapkodták szét a könyveket. Nem is nagyon volt mit szétkapkodni. Ki olvasott volna, mikor és miért? Ma viszont az autóbuszra várakozás idejét olvasással megrövidítő, a könyvtárba, könyvesboltba beballagó kunok, vagy olvasmányaikról szenvedélyesen vitatkozó fiatalok legalább olyan jellemzői a városnak, mint a Hattyú-ház, vagy a híres Kiskun Múzeum. Az idei könyvhetet pedig nem mindennapi eseménnyel, könyvutcával ünnepli a város. Innen jelentkezik május 31-én Fábián Gyula, a tv riportere. A műsorról Balogh Máriát, a rendezőt kérdeztük. — Örömmel és kíváncsian megyünk Kiskunfélegyházára. Interjút készítünk a városba látogató Dékány András íróval és Fehér Klára írónővel, közben bemutatjuk a könyvutca „slágereit”. A 90 perces műsorban 3 helyszínről — Budapestről, Pécsről, Kiskunfélegyházáról, — közvetítünk interjúkat a dedikáló írókkal, az eladókkal és a vásárlókkal, továbbá szó esik a könyvhétre megjelenő művekről, melyekből neves művészek tolmácsolnak részleteket. ÜNNEPELÜNK. Most már okunk is van rá. A könyvek diadalmenete — gondolhatná az ember, ha végignéz a roskadozó polcokon, pavilonokon. Minden ember 80 forint értékben vásárol könyvet évente. Igen, csakhogy az egyik ezreket költ könyvre, minden megtakarított pénzét, a másik egy fillért sem hajlandó erre „áldozni”. Ez a statisztika másik oldala. Mert ilyen is van. Főleg falun. Fehér foltok. Egyre kisebbek, igaz, de még nem tűntek el. Vannak és figyelmeztetnek. Ünneprontó foltok, makacs bástyák, téves és vesztett ügyek védői. Nem rosszindulat, többnyire még csak nem is a fukarság tartja őket, — inkább a tudatlanság, a megszokás: ,,Csak rontom ezzel is a szemem.” „Hazugság mind, amit ezekbe belelírnak.” „Azelőtt sem olvastam, ma sem olvasok. Akkor is megvoltam nélküle, pont most hiányozna?” „Aludni jó, meg enni, meg táncolni. De olvasni?” Hát igen, ilyen is van... MIT KELL TUDNI, hogy ne legyen? — A mozgalmi módszerek továbbfejlesztése ez most az egyik legfontosabb feladat — válaszolt Varga Sándor, a Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat igazgatója. — A becsület könyvkosár, a házról-házra mozgalom széles körű kiterjesztése, a társadalmi és tömegszervek, az úttörők bevonása ebbe a nagy munkába. Természetesen a kereskedelmi módszereket sem szabad lebecsülni. Bács- Kiskun megyében jelenleg 5 nyílt árusítású könyvesbolt és 3 faluellátó könyvraktár működik. De lehet könyvet vásárolni a tiszakécskei és kunszentmik- lósi kultúrcikkboltokban is. Ezek mintájára szeretnénk könyveladásra kijelölni még legalább 8—10 nagyközség kultúr- cikkboltját. A könyveket Budapestről kapnák és az, hogy a könyvújdonságok a városival egy időben itt is kaphatók lennének, ebben a vonatkozásban is enyhítené a különbséget város és falu között. — A kecskeméti földművesszövetkezettől vállalatunk saját kezelésébe vette a faluellátó könyvraktárakat. A megyében levő földművesszövetkezeti boltok nehezen eladható könyveiket Kecskeméten kicserélhetik. Ez is frissíti a készletet. A VÁLLALAT egyébként több lapban hirdeti a megrendelhető könyvek jegyzékét. A hirdetésre máris jelentkeztek az első megrendelők Bács-Kiskun megyéből. Rédei Lajosné Szabadszállásról mezőgazdasági szakkönyveket kért. Bognár Já- nosné Bácsbokodról a Kincses könyvsorozatot, Kiszeli Gyulá- né Kalocsáról és Tóth Ilona Apostagról a Lányok, assszo- nyok sorozatot rendelte meg. Ebből kiderül, hogy az újság — amely sokkal több helyre eljut, mint a könyv — szintén sokat tehet az olvasás érdekében. Jó volna még tudni, hogyan hatottak az ár- és bérintézkedések a könyvvásárlás alakulására? — Tekintettel arra, hogy a falusi vásárlók zömét kitevő pedagógusok fizetése nem csökkent, sőt emelkedett, továbbá, hogy a könyvek ára viszonylag változatlanul alacsony maradt, úgy gondoljuk nem érinti hátrányosan a könyvforgalmat. Szeretnénk egyébként alkalmazni a megyében egy szervező propagandistát, aik sorra járná a falvakat, és a megyei népművelési szervek bizalmát, segítségét élvezve felvenné a megrendeléseket. Fontos, hogy megfelelő ember kerüljön erre a helyréi aki szerencsésen egyesítené magában az eladót és a népművelőt. — EGY BIZTOS: akiknek valamit is jelent a könyv, rendkívül kedvező körülmények mellett hozzájuthat és megalapíthatja házi könyvtárát. Ehhez a törekvéshez vállalatunk még jobb, változatosabb könyvellátással igyekszik segítséget nyújtani. Meg kell nyernünk az olvasókat, szűkítenünk kell a fehér foltokat, jól kidolgozott módszerekkel, társadalmi összefogással —, de semmiesetre sem rohammunkával. A falu Ynár kinyújtotta kezét a könyv után. Ha megtömjük, agyonzsúfoljuk — lehanyatlik ez a kéz. Gondosan, hozzáértéssel kell adagolnunk az olvasmányokat, — kivárni míg megerősödik és, hogy úgy mondjam: önállósul az olvasókedv. Ehhez idő kell. Talán, nem is olyan nagy idő... Vadas Zsuzsa Eszmélés asszázs. Vitéz Mihály már napok óta minden reggel megmasszirozta Bálint jobb lábát és jobb karját. Bálint ér- zéstelenül feküdt már úgy értve, hogy se jót. se rosszat nem jelentett számára Vitéz Mihály szorgalmas, szívós munkája. És most, egyszerre. Bálint fölsi- koltott. — Jaj! Fáj! Vitéz Mihály szép. komoly, szótlan ember, egy pillanatra abbahagyta a munkát. — Hál’ jistennek! — kiáltotta, és ismét munkába kezdett. — Kínoznák, kínoznak —gondolta Bálint, és becsukta a szemét. De nem aludt el. Vitéz keményen dolgozott, most már nem fájt, de pár pillanat múlva megint fájt Bálint lába és a karja is. — Kínoznak, kínoznak Könyvhét (Szász Endre rajza) (Békák ugrattak Békák ugranak előttem nedves fűcsomó közé az éjszaka teste nyirkos és puha hátán csillag-pikkelyek torlódnak ősállat a világ Sás van mögöttem száll á suhogó borzongás az akácfán fennakadt egy- fészek leesni nem akar már odaköti a csipogó szándék törvény a madár élete A madáré aki látja fentről hogy én is zsombék-nótákba kapaszkodom betyár-búvóhelynyi szalmatetőkbe keserves szép utam csak itt villámolhat a magasba mint a kaszapengével megtoldott furkósbot Óh madarakért kiáltó fák homok-lapályon felzúgó nádasok erőtök legyen az énekem ereje mentsetek meg a közöny varangyaitól hogy az acélpatájú éjszakát habzó szigorral betörjem s kipányvázhassam a hajnal szagos rétjeire Hatvani Dániel — Tudja. Bálint elvtárs —, nagyon-nagyon boldog vagyok. Ha semmi sem fáj, az t>aj. Akkor halott a láb vagy a kar, vagy mind a kettő. De ha magának fáj, jajgat akkor... Nagyon boldog vagyok. Mikor Vitéz elment, és Bálint magára maradt, megpróbálta átgondolni, amit hallott, ezt a különös törvényt: ha nem fáj, az baj, ha fáj, az jő. Tréfa? Valóság? '’Tündér Ilona .jött be. Kezében egy újság. — Géza bácsi, olvasson egy- pár sort a vezércikkből. Bálint elé tette az újságot, és Bálint megnézte a lapot. Szeme előtt hangyák táncoltak, nagyon kicsi hangyák, nagyon sűrűén. — Nos? Bálint nem felelt. — Ne a cikket olvassa. Minek! Olvassa él a cikk címét. Bálint odapislogott, ahol a cikk címét sejtette, de cím nincs, hanem egymás mellé ragasztott, egymásba fonódó hangyák. — Csak azt kérem, hogy olvassa el az újság címét. Bálint csodálkozott, hogy őt is érdekli a kérdés. Megpróbálta elolvasni az újság címét. — Nép... nép... tovább nem megy. — Ez már nagy eredmény! Gratulálok! Bálint elfordította a fejét, de Tündér Ilona nem sértődött meg. — Na. Géza bácsi, ne bántson meg, próbálja tovább olvasni a címet. Nép... és tovább? Bálint elhatározta, hogy ravasz lesz, nem nézi meg, mégis kitalálja a címet. — Népszava — mondotta diadalmasan. — No, nem. Próbálja olvasni, és csak ha elolvasta, megmondani. hogy mit olvasott. Bálint úgy tett. mintha olvasna, és megint diadalmasan kiáltott: — Népszabadság!
