Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-28 / 125. szám

1966. május 28. szombat

5. oldal

Segítség a vizsgákhoz

A május minden évben a vizsgákra való felkészülést jelenti azok számára, akik tanulnak. Nemcsak az érettségizők bújják ilyenkor hétszamra a könyvtárakat, hanem az egyetemi, főiskolai vizsgákra készülők is.

Vajon milyen segítséget tud nyújtani a felkészüléshez a Katona József Megyei Könyvtár?

Hadd beszéljenek elsősorban a számok: Ebben a hónapban a nagy forgalmú napokon —különösen szombaton — 1200 olvasó kereste fel a kecskeméti könyvtárakat. Ezeknek körülbeMíndenkinek

ajánljuk

„NAGY KÁR, hogy nem népszerűsítik jobban...” A vendégkönyvi bejegyzés szerint ez a véleménye B. L.-nek, a Kecskeméti Katona József Múzeumban rendezett modern iparművészeti kiállításról. A többi dicsérő, sőt elragadtatott bejegyzés is hasonló véleménnyel illeti az élvonalbeli iparművészek remekléseit.

JOGGAL, illethetjük e kivételes szóval a műveket, melyek egyenként is bensőséggel, a hagyományok szeretetteljes továbbfejlesztésével készült, ízig- vérig modern alkotások.

Ebből is fakad minden bizonnyal az az élményünk, hogy cseppet sem „megkövült” múzeumi tárgyak között érezzük magunkat, míg a pompás vázák, tálak, fémdomborm.űvek, kerámiák, nyakláncok, terrakották, faliszőnyegek, szőttesek, ruhaanyagok között szemlélődünk. Gyönyörködünk bennük, otthonosak számunkra, de közvetlenségükben is hat ránk magas művészi erejük.

IGAZA VAN K. J.-nak, aki megtekintését mindenkinek ajánlja. Helytállóak a „megkapó”, „elragadó”, „gazdag”, „szép”, és egyéb jelzők, melyekkel tetszésüket kifejezték az eddigi vendégek. Csak dicsérni és helyeselni lehet azoknak a tanítóknak, nevelőknek a készségét, akik tanulóikat már most elvitték csoportos látogatásra a kiállításra. (Zrínyi Ilona, I. sz. Ált Iskola, új- bögi, orgoványi iskolák, 1 az Óvónőképző iparművészeti szakköre.)- Ha van célravezető módszer a giccs elleni akciókban, akkar ez az.

Legjobb ízlésformáló: a művészi alkotás.

Tóth István

lül a fele a javasolt, vagy kötelező irodalmat kérte ki.

A szemléltetés eszközéül

igen érdekes a középiskolások számára az archív anyag. Tartalmazza a régi lapokat, amelyekbe először írtak olyan nagy költők és íróik, mint Petőfi Sándor, Arany János, vagy éppen Mikszáth. Jókai. Eredeti példányokat láthatnak a régi. nagy hírű folyóiratokból: a Koszorú, a Hölgyfutár, a Pesti Divatlap, és a Nyugat című lapokból. Az 1897-es évfolyammal kezdve pedig valamennyi Magyarországon megjelent irodalmi folyóirat bekötött példánya is az olvasók rendelkezésére áll.

Az archív anyaggal együtt mintegy 22 ezer cikkből álló gyűjteményt dolgoztak fel az irodalmi katalógusban, és 110 ezer kötet katalogizált könyv közül választhatnak az érdeklődők.

Némelyik könyvet csak olvasótermi használatra szabad kiadni. Mivel rendkívül kicsi a megyei könyvtár olvasóterme, gyakran — különösen vizsga- időszakban — előfordul, hogy minden hely foglalt már, és még mindig jönnek újabbak, akiknek éppen kézikönyvre lenne szükségük. Ilyenkor a szabályt „elfelejtve” otthoni használatra is ad ki kézikönyveket az olvasószolgálat.

Kevesen tudják, hogy a könyvtár azokat a könyveket is meg tudja szerezni, amelyeket üzletben nem árulnak, vagy esetleg nálunk meg sem jelennek. A könyvtárközi kölcsönzés ugyanis lehetőséget nyújt erre.

Megfeszített munkát jelent a május, június hónap a könyvtár dolgozóinak is. Hiszen ilyenkor szinte megkétszereződik az olvasótermet látogatók száma. Azoké, akik egy időre mindennapos vendégel lesznek a könyvtárnak. Aztán ha az olvasók jól vizsgáznak, egy kicsit büszkék a könyvtáriak is:

— Ebben mi is segítettünk valamit!...

K. Zs.

KUN BÉLA , Válogatott írások és beszédek 1—II.

„Ne tapsoljanak! Nem, ne tapsoljanak, elvtársaim, nincs semmi értelme a tapsnak!...” — kiáltott fel Kun Béla abban a megrendítő beszédben, amelyet 1919. május 2-án, a Budapesti Munkás- és Katonatanács ülésén tartott. Kun Béla — aki a Tanácsköztársaság e nehéz pillanatában nem tagadta el a súlyos harctéri helyzetet, s egyes munkászászlóaljak harckészségének hiányát — nem lelkesíteni akart, a szó felületi és olcsó értelmében, hanem hallgatósága segítségével a kiútat kereste.

Ez a beszéd jelképe is lehetne ennek a két, vaskos kötetnek, amely cikkek, tanulmányok, beszédek egész sorát, Kun Béla bátor és tiszta életének dokumentumait tartalmazza. Igen, a fentebb idézett beszéd valóban szimbolikus értelmű, egy forradalmi politikus „ars poeti- ca”-ja. A lényege az — mint Kun Béla egész életművének —, hogy elutasítja mind a kétségbeesést, mind a tapsot. Felnőtteknek tekinti a proletáriá- tust és szövetségeseit.

Élete csupa küzdelem volt, csupa felelősségvállalás. Mégsem csüggedt el soha. akkor sem, amikor a Tanácsköztársaság megbukott, akkor sem, amikor az emigrációban kellett megőriznie hitét, s gyökereit szabadságot áhító hazája talajához.

„Aki dudás akar lenni — pokolra kell annak menni” — vallja József Attila. Kun Béla „pokoljáró” volt abban az értelemben, hogy minden tettét és minden szavát is mély erőfeszítések hitelesítik. E nagy forradalmár azonban azért vállalta a küzdelmeket, mert nemcsak érezte, tudta is: a holnap magyarjai már megmenekülhetnek a „pokoljárás” kínjaitól.

A. G.

„Eri! ad az ismeret a nemzetnek”

Ojabh első osztály indul

A Kecskeméti Kertészeti Technikum levelező tagozata jövőre is indít első osztályt. A technikum általános kertészképesítést ad, tehát a szőlő-, gyümölcs-, zöldség- és dísznövény- termesztést egyaránt elsajátíthatják a hallgatók. A felvételnél az jöhet számba, aki az általános iskola nyolc osztályát

tizedesre', aki a járőrt vezette. Én is éppen őrségben voltam, alig ötven méterre attól a helytől. Hát logikus. Igaz, először a partizánokra, vagy csetnikek- re gyanakodtak. De aztán, mikor kivették a golyót a kórházban a tizedes combjából, hát kiderült, hogy a mi fegyvereinkből lőttek rá. Akkor kezdődött meg a vizsgálat. Nézték az őrség fegyverzetét is. És egy golyó hiányzott. Az én táramból. Azonnal őrizetbe vettek. A fegyvert is persze. És ez volt a szerencsém. Mert abból a fegyverből senki sem lőtt. Később ezt is megállapították a szakértők. Mire pedig a többieknél is megvizsgálták volna, közben lezajlott a lövészet. Az egész alakulatnál. így aztán semmire sem mentek. Nem derült fény rá, hogy ki volt az igazi tettes. De példát kellett statuálni. Elhíresztelték, hogy engem kivégeztek. így tudta mindenki. Bizonyíték azonban nem volt ellenem. Hogy mégse ússzam meg símán, bedobtak a büntetőszázadba. Az majdnem egyenlő volt a halálos ítélettel. Hát így történt. Elhiszi-e már, hogy nem én csináltam? Most már biztosan elmondanám, hiszen mi bajom származna belőle? Semmi az égvilágon. Pláne, ha

megtudnák, ki volt Beleznai. Emlékszik még rá? Biztosan emlékszik. Ismerte ott mindenki. Eleinte nem a mi szobánkban, és nem is a mi rajunkban volt. Csak később helyezték oda szerencsére. Mert azután bemutatkozott nekünk is párszor. Engem sem kímélt, pedig egy korosztálybeliek voltunk. Gyűlölt mindenkit, aki alantasa volt és az értelem szikráját látta benne, vagy a dacot, és azt, hogy lenézi, megveti valaki. S ez nem volt nehéz. Mert olyan volt. Gyűlölte mindenki. Kivéve a feljebbvalók. Azok szerették. Kezesbárányokká tette az újoncokat. Rettegtek, féltek tőle. S aki nem félt, azt megkínozta, tönkresilányítot- ta. Mint azt a kis Bognár Jóskát is. Még máig sem. felejtettem el. Szinte hallom a hör- gését a gázálarc alatt.

A torkához nyúlt, mintha ő sem kapna metet levegőt, pedig vígan pörög fölöttünk a nagy ventillátor, s hozta a friss légáramlatot felénk. De akkor már az én gondolatom is mesz- szi járt. Csendes zakatolás ringatott, mintha egy rozzant vagonban ülnék, úgy ahogy akkor, 1942. január első napjaiban, a szigorú tél kellős közepén.

elvégezte, ez évben betölti a 17. életévét és jelenleg is a mező- gazdaság valamely szakágazaté, bap dolgozik. Szeptember 30-ig lehet jelentkezni a levelező tagozatra Kecskeméten a technikumban.

| A MÚLT | század negyvenes éveiben megiramodott, megpezsdült az élet az országban, s itt a Duna-tájon is. A gondolkodó emberek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy új hazát, új társadalmat kell teremteni. Széchenyi a „kiművelt emberfőket” méltatta, Kossuth a közművelődést serkentette: „Mert erőt ad az ismeret a nemzetnek és hatalmassá teszi azt.” Megindítja az első modern újságot, a Pesti Hírlapot, megalakul a Védegylet és Bugát Pál 1841-ben megszervezi a Magyar Természettudományi Társulatot. Célja a tudás, az ismeretek, elsősorban a természettudományos ismeretek terjesztése könyvekkel, folyóiratokkal, előadásokkal. Véleménye: a szabadságnak és egyenlőségnek a műveltség az előfeltétele.

A múlhatatlan érdemekkel gazdag egyesület hagyományainak ápolója, utóda a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat e napokban országszerte az alapítókra, a fennállás 125. évfordulójára emlékezik.

1784-től az ötven taggal műkö- j dő, főként középiskolai tanárokból álló Felolvasó Társaság vette át. A most 75 éves Katona József Társaság is az ismeretek, [ a tudás terjesztését tekintette fő feladatának. „A vidéki irodal- | mi és közművelődési körök jelentősége ma már nem az iroda- ; lom pártolásában, hanem sokkal inkább az irodalmi, művészi érzék, a tudomány, a műveltség közvetítésében határozódik.”

| MI IS | felhasználjuk ezt az ünnepi alkalmat' arra, hogy néhány pillantást vessünk a kecskeméti ismeretterjesztés múltjára.

A „Kecskemét vidéki természettudományi társulat” 1874- ben alakult. Megjegyezzük, hogy egyes, alkalmi előadásokat már a mült század hatvanas éveiben is tartottak.

Jegyezzük fel az első előadások címeit: „Az emberi nem legrégebbi nyomai geológiai alapon”, „Az erjedésről”, „A löszről”, „Az időmérésről és az órákról”, „A hőfejlődésről, mutatványokkal összekapcsolva”.

A gazdasági egyesület kérésére hozzákezdenek a szőlőtelepek vizsgálatához, a borok vegy- elemzéséhez. Népszerűsítették g technika, a tudomány új vívmányait. 1878-ban „A fényődzés és villódzás”-ról tartottak előadást, majd egy év múltán Wissinger tanár mutatta be a fonográfot, Parragh Gedeon a gázvilágítást. Mind nagyobb érdeklődés mutatkozott a társadalom kérdései Iránt. Bracheid Ferenc már 1879-ben „A szociális egyenlőtlenség kifejlődéséről” értekezett. Egyre több a közhasznú, praktikus téma. Még a Meidinger kályha működéséről is tartottak előadást, mind többet foglalkoztak a szőlőtelepítés, nemesítés kérdéseivel.

A Kecskemét vidéki természettudományi társulat szerepét

Ki tud többet Magyarországról?

Valóban rendkívüli siker volt. Maguk a rendezők sem számítottak ekkora érdeklődésre. Hiszen a vetélkedők általában népszerűek ugyan, de ez meglehetősen nehéznek ígérkezett. S vajon nem jobban érdekelné-e a katonákat a saját hazáink, amely iránt sokszor honvágyat is éreznek?

Mondom, rendkívüli siker volt. S megható az az igyekezet, amellyel a résztvevők már előre készültek a nehéz erőpróbára. Legfőképpen pedig meglepő a sokrétű és gyakran igen alapos tudás, melyről tanúságot tettek.

A Magyar—Szov- iet Baráti Társaság és a Varsói Szerződés értelmébe ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok egyik alakulatának

klubja közösen rendezett vetélkedőt Ki tud többet Magyarországról? címmel. Az előkészítés valóban kitűnő volt. A klub vezetősége gondoskodott u megfelelő körülményekről és a technikai feltételekről. Az MSZBT pedig a program -dúsablá. színesebb? tételéről. Felkérte Gyólay Viktóriát, a Katona József Színház művészét és Kerny Kálmán karnagyot, s ők szívesen vállalták a fellépést — társadalmi munkádban. A helybeli diákok nagy magyar költők verseinek orosznyelvű tolmácsolását, mások pedig népi itánc előadását vállalták készségesen, örömmel.

A lelkes szovjet katonák nemcsak Lehár és Kálmán operetteket ismertek fel gyorsan és

pontosan, í hanem ugyanúgy többek között Petőfi és József Attila verseket is. Hasonlóan elismerést érdemlő tájékozottságot árultak el a magyar történelemben, kép-^ zómúvészeiben, gaz-« dasági fejlődésünk és a munkásmozgalmi múlt ismeretében is.

Szép, emlékezetes élmény volt mind- annyiunknak: vetélkedőknek, szereplőknek, rendezőknek egyaránt. A jelenlevők megfogadták, hogy rendeznek hasonló találkozót máskor is, mert ez kiváló módja a két nép közötti barátság erősítésének.

Az MSZBT azzal a gondolattal is foglalkozik, hogy legközelebb magyar és szovjet katonák között rendez hasonló vetélkedőt.

M. L.

IkUlOnOSEN I a munkásság vezetői tettek sokat a közművel t- i ség emeléséért. A tudás hata- I lom! — hirdették. ,.A nép föl j fog emelkedni... mert csak raj- j ta keresztül érvényesülhet az | idők teljessége.” Feljegyezték, bogy a szervezett munkások részére tartott előadások messze | eltérnek az úgynevezett népies előadásoktól, melyek — főként akkoriban — vallásos és haza- j fias meséken épültek fel.

A Tanácsköztársaság 133 nap- i jában különösen nagy gondot | fordítottak a tudás terjesztésé- ! re. A fontosabb kérdéseket néhányszor „kerekasztal-konferen- | cia” formájában is megvitatták.

Az ellenforradalmi rendszer idején egyre-másra alakultak az úgynevezett hazafias, s a különféle vallásos egyesületek. Hivatásuk nemcsak a reakciós nézetek terjesztése volt, hanem a tudományos ismeretterjesztés kiirtása is. Nézzük csak át a Kecskeméti Közlöny, egyetlen (1925. március 3-1) számát: Megalakult a piarista diákszövetség, elhangzott a Legényegylet első nagyböjt! előadása, a líceumi sorozatban pedig Horváth Kandid a vallás és a tudomány viszonyáról szólt.

Működésbe lépett a Turáni Társaság. Pár nap múlva a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségében egy nemzeti érzelmű asszony megállapítottá; Ady Endre jó költő lett volna ha... Bezzeg Gyóni Géza! Nézeteiket már a tanyákon is terjesztették. Méghozzá nagyon szorgalmasan. A Szívgárda egy japán profesz- szort is meghívott a siker érdekében.

Jött Bangha páter, majd Varga páter méltatta a totális államokat. Kovács J. István a Hétfői Körben kijelentette, hogy amit Mussolini tett az az „Isten csodája”. Kecskeméten is elkezdődött a — légoltalmi oktatás.

1 BUGÁTl keserű kudarcok és gáncsoskodúsok sorozata után „tündöklőbb ég alá” vágyott. Két évtizede eljött az a kor, amely után nagyjaink vágytak. Igaz, gondunk-bajunk most is akad elég. Könnyebben, jobban, szebben élnénk, ha nem hatnának ma is a kispolgári szokások, nézetek, ha műveltebbek, tájékozottabbak lennénk; ha jobban látnánk egyén és társadalom, maradás és haladás között az összefüggéseket, otthonosabban mozognánk a tudományok és művészetek világában, barátságban a régi jóval és mosolyogva a biztató újra.

Az ismeretek terjesztéséf>en_is sokat tettünk az elmúlt húsz évben, de felelőtlenség lenne a szocialista közműveltség ,,országosáról” beszélnünk. Nagy út áll előttünk. Előrehaladásunkat segíthetik a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat képzett előadói. Kísérje fokozottabb figyelem és szeretet fáradozásaikat. S becsüljük meg jobban az úttörőket, a nehéz körülmények között buzgólkodó elődöket. Bugát Pált, a kecskeméti Parragh Gedeont, Hanusz Istvánt, Kovács Pált, dr. Miron Zoltánt, Kovács Ferencet, Kerekes Józsefet és számos tártukat.

IIcltai Nándor