Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-25 / 122. szám
1966. májút, 35, szerda 5. oldal Fesztivál tanulságokkal A megye irodalmi színpadainak seregszemléje Á Times Jánoshalmáról Vasárnap a Kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Otthonban egésznapos műsor keretében léptek közönség elé a megye irodalmi színpadai. A fesztivál résztvevőit és vendégeit dr. Vincze Ferenc, a városi tanács elnöke üdvözölte, majd Brachna János, a MÉSZÖV elnöke mondott megnyitó beszédet. A fesztiválon hat irodalmi színpad mutatta be műsorát, ami már önmagában is előrelépés az előző évekhez viszonyítva. Örömünk azonban nem volt és nem is lehetett maradéktalan. Éppen ezért kezdjük a beszámolót a hibák elemzésével. Modernség — vagy modernkedés ? Gyakran előfordul — mondhatni országosan —, hogy a rosszul értelmezett modernség jegyében az irodalmi színpadok nehezen élvezhető, irracio- nális-filozófikus jellegű műveket különböző szcenikai bravúrok segítségével próbálnak színpadra állítani. Ebbe a hibába esett a Kiskunhalasi Művelődési Ház Irodalmi Színpada, és tehetséges, invenciózus fiatal rendezője, Szeri Endre is. Ám, ez még a kisebbik hiba lett volna. „Ars poetica 1966.” című összeállításuk kérdésfeltevéssel indul egy pesszimista- egzisztencialista kicsengésű költemény révén, amit a soron következő optimista hangvételű. — de legalább racionálisabban filozofáló — költeményeknek kellett volna ellenpontozniuk. Sajhos, ez a törekvés nem juthatott érvényre és a feltett kérdésre nem kaptunk megnyugtató választ az előadás során. így az olyan vitathatatlan értékek, mint például a ragyogóan megkomponált színpadkép és a szerencsésen megválasztott zenei keret, nem juthattak érvényre. Jobban átgondolt összeállításókat! Ez a jogos vád érheti még a résztvevő csoportok egy részét. A Tiszakécskei Ifjúsági Irodalmi Színpad a magyar és világirodalom legszebb szerelmes verseit kívánta megszólaltatni. A szerencsés, derűs tónusú indítás után azonban melo- dramatikus részletek következtek. (Teljesen indokolatlan volt a balettkar szerepeltetése is.) Az irodalmi színpad lehetőségeinek, eszközeinek téves értelmezése is sokszor a teljesítmény rovására ment. A Császártöltési Földművesszövetkezeti Irodalmi Színpad Bertold Brecht műsora éppen ezért maradt a várakozás alatt. „Kurázsi mama és gyermekei” — Pódium-változat — hangzott a cím. De miért Pódium-változat? Brecht dramaturgiai elképzelései eleve bizonyos stili- záltságot követelnek, amit szükségtelen tovább stilizálni, mi több, megmerevíteni. A színdarab megkövetel bizonyos mozgásokat, nem kell tehát ezeket a minimálisra redukálni. mert ez feltétlenül értelem- zavaró és groteszikül hat. (Az egyes részek zenei átvezetése nagyon sokat segített volna.) Aminek örültek a nézők... A Kecskeméti Kelemen László Irodalmi Színpad Radnóti Eclógái című összeállításának ügyes, közérthető rendezése Banos József munkája volt. Szerencsés a költő megszemélyesítőjének kiválasztása is. Héjj János egyenletes, jó teljesítményt nyújtott, póztalan versmondasa az előadás egyik nagy élménye volt. A színpadkép eklektikus jellegével viszont nem értünk egyet, funkciója ilyen formában indokolatlan. Varga Mihály rendezte a SZÖVGSZ Berkes Ferenc Irodalmi Színpadának előadását — nagyszerűen. Juhász Ferenc „Az éjszaka képei” című műve a közönség legteljesebb elismerését vívta ki. Sikerük a szavalókórus és a szólisták összhangján alapult. Nagyon tetszett a kórus árnyalt és tiszta intonációja, ami annál is nagyobb érdem, mert Juhász Ferenc a „nehezen mondható” költők közé tartozik. A fényhatások is végig kitűnően harmonizáltak a színpadon történtekkel. Kitűnő teljesítményt nyúj tott a szépen beszélő főszereplő, Marozsi Judit. Szerencsés témaválasztás — fél siker! Ez a megállapítás vonatkozik a lakitelekiekre, akik Szakonyi Károly „Üt mentén” című hangjátékát alkalmazták színpadra. A problémafelvetés aktuális volta, a falusi fiatalok életének dokumentumjáték-sze- rű kivetítése — a legilletékesebbek előadásában — telitalálat volt! A rendező — Lengyel Pálné — elképzeléseit a puritán egyszerűség jellemzi. A fesztivált a vendégként fellépő Szegedi Egyetemi Színpad zárta Siawomir Mrozek „Piotr Ohey mártíromsága” című szatirikus játékával, Paál István »-endcjésében. A csaknem hivatásos szinten játszó csoport játéka (szombaton este a rádióban is hallhattuk őket) igen sok hasznos tanulsággal szolgált megyénk irodalmi színpadai számára. Mindent összegezve, hasznos és szép napja volt ez a vasárnap a megye irodalomkedvelőinek. A fogyatékosságok gondos mérlegelése, a tapasztalatok felhasználása, a pozitívumok továbbfejlesztése, záloga a további eredményeknek. Így valósulhat meg a fesztivál mottójaként választott gondolat: „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! Nem elég akarni. De tenni, tenni keTl! Vass I. Holtán A minap vaskos levelet kapott iskolánk. A levélen angol i bélyeg, glasgowi pecsét. Belül egy angol újság: The Times 1966. február 4. számának nevelésügyi melléklete. Az újságban egyoldalas cikk, benne többször leírva Jánoshalma neve. Ez a küldemény egy kellemes emléket idéz fel: a múlt év szeptemberében járt nálunk W. K. Richmond, a glasgowi egyetem professzora. Baráti látogatásra érkezett, de egyúttal tanulmányozta a mai magyar iskolarendszert is, hogy összehasonlítást téve. az oktatás-nevelés ügyével kapcsolatban Angliában is széles körű társadalmi érdeklődést keltsen. A nekünk is megküldött cikkében tárgyilagosan ismerteti iskolánkban szerzett tapasztalatait. Nézzük, miről is írt! Nagyon megnyerte tetszését, hogy iskolánk mennyi technikai felszereléssel van ellátva (filmfelvevő, vetítő, tv, magnetofon, lemezjátszó), amely nem kis mértékben járul ahhoz hogy az oktatás színvonala hasonló a városi iskolák nívójához. Különösen kiemeli —. s példaként az angol iskoláknak is ajánlja — hogy a történelemtanítást milyen eredményesen szolgálja az iskola saját, nagyszerűen ösz- szeállított, bőséges helyi anyaggal rendelkező múzeuma. Ügy látja, hogy hétközi otthonunk működése tökéletesen megoldja a tanyai tanulók oktatási és nevelési kérdését. Elcsodálkozik azon, hogy az iskola és a társadalom összefogása Kunfehér- tón milyen szép gyermeküdülőt hozott létre. Ehhez hasonlót másutt még nem tapasztalt. Igen jelentős ténynek tartja a továbbtanulók nagy számát, valamint azt a tényt, hogy a tanácsok és az állam nemcsak jelentős ösztöndíjjal támogatják a tovább tanulni óhajtó fiatalokat, hanem munkába helyezésükről is gondoskodnak. Richmond professzor örömmel látogatta végig osztályainkat, szívélyesen elbeszélgetett úttörőinkkel, (egyik osztályban még nyakkendőt is kapott), megtekintette iskolánk úi szárnyának építéséit, és élénk érdeklődéssel kísérte végig tanulóink életéről vetített filmjeinket. Nem csoda, hogy ezen tények nyomán és a magyaros vendégszeretet közben kialakult baráti légkörben oda- nyilatkozott, hogy az angol magániskoláknak — különösen nevelési szempontból — hasznára válna a magyar iskolarendszer alaposabb megismerése. Szabados József igazgató ■ A Nap a képernyőn Fotóriporterünk azt a ritka pillanatot örökítette meg a bajai csillagvizsgálóban, amikor a pénteken lezajlott, s hazánkban mindenütt jól látható részleges napfogyatkozás maximumához közeledett. Aki a teleszkóphoz kapcsolt vetítőernyőn a Nap éles képét beállítja, 111 Márton, a bajai csillagvizsgáló vezetője. A fiatal tudós néhány nappal ezelőtt tért vissza a Világűrkutatási Bizottság, a COSPAR rendes évi kongresszusáról, az osztrák fővárosból. A magyar űrkutatást képviselő kéttagú küldöttség egyikeként referátumot is tartott az általa koordinált kutatási programmal kapcsolatban, amely vizuális megfigyelések alapján a légkör sűrűségének meghatározását tűzte ki céljául. Mint arról már megemlékeztünk, ezek a kutatások egyedül állanak nemzetközi vonatkozásban is. Voltak, akik régebben kétkedéssel fogadták, ma azonban — újságolta munkatársunknak nagy örömmel 111 Márton — oly mértékben elismerték az első tudományos eredményeket, hogy határozatot hoztak a mérések kiterjesztésére a Föld déli féltekéjének kutató állomásai bevonásával. Hazaérkezése után azonnal bekapcsolódott 111 Márton a szputnyik-megfigyalési programba, amely keretében a bajai állomás kimagasló eredményeket tud felmutatni. Nemrégiben érkezett meg az a negyedévi tájékoztató, melyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Csillagászati Tanácsa ad ki a szputnyikmegfi- gyelésbe bekapcsolt, különböző nemzetiségű, tíz állam megfigyelőit mozgósító hálózat munkájáról, A számok arról adnak hírt, hogy a bajai megfigyelő állomás észlelte az év első negyedében a legtöbb átvonulást A Messiás bemutatása TS , 'f Évadzáró LS^eCSUemLien nagyzenekari hangverseny HANDEL oratóriumai ma Is, akárcsak keletkezésük korában, nagy emberi közösségekhez szólnak. Többnyire vallásos tematikájuk mögött az az egyetemes humánum fejeződik ki, ami később Beethoven szimfóniáiban, vagy — századunkban pl. — Bartók nagy műveiben megnyilatkozik, emelkedett hangon, ugyanakkor nagyon közérthetően. Lenyűgöz ez a zene és megtisztít, azzal, hogy kiemel a köznapi kisszerűség kereteiből és megerősíti az Emberbe vetett hitünket. S mindezt egy olyan géniusz teszi, akinek alkotód és emberi nagysága több mint két évszázad távlatából is töretlen fénnyel áll előttünk, a barokk zene Bach mellett legnagyobb mestere: Händel. Oratóriumait megszólaltatni nagy és felelősségteljes vállalkozás, már csak a mai hangversenylátogató számára szokatlan méreted miatt is. Ugyanakkor nagyorf hálás vállalkozás is: éppen természetességüknél fogva még viszonylag legnehezebb tételei is jól játszhatók-énekelhe- tők, „testre szabottak”, ezért csupán tiszta és pontos megszólaltatás mellett is meggyőzőek. A művekben rejlő drámaiság és érzelmi gazdagság azonban a jó előadókat és együtteseket ennél többre serkenti. HÉTFŐN este a kecskeméti színházban szegedi együttes adta elő a Messiást, két héttel az otthoni bemutató után. Ez a két hét a produkciót még tovább érlelte, így egészben véve szép, hiteles előadást kaptunk. VASZY VIKTOR karnagy a megszokott nagy művészi erővel váltotta valóra elképzeléseit. Händel zenéjéhez megfelelő mértéktartással közelített, romantikus túlzások nélkül, utat engedve a muzsika öntörvényű kibontakozásának. Több helyen tempóit a szokottnál lassúbbaknak éreztük, bár a tempóvételeket a legtöbb mű esetében sok évtizedes konvenciók szabályozzák, melyektől az intenzívebb kifejezés érdekében el lehet, sőt el is kell térni. Érdemes azonban megjegyezni, hogy egyes Händel-kutatök egykorú adatok alapján azt állítják, miszerint az eredeti előadások tempói a maiakénál gyorsabbak voltak, amint azt az 1959-es haliéi Händel-kongresszuson kifejtették, Az oratórium „főszereplője” a kórus, nemcsak mennyiségileg, de a mondanivaló kifejtésének súlypontjait tekintve is. A Szegedi Zenebarátok Kórusa jól helytállt ebben a hivatásosaknak is díszére váló feladatban. Arányuknak megfelelően a férfiszólamok erőtlenebből szóltak (különösen a tenor, de ez szinte „zenei népbetegség” hazánkban), viszont fel kellett figyelnünk a szoprán egységes, szép hangszínére és hajlékony előadásmódjára. A kórus egyébként ebben a műben határozott fejlődést mutatott a vokális polifónia megszólaltatása terén.- A SZÓLISTÁK közül Ber- dál Valériát és Sinkó Györgyöt emeljük ki, zeneileg tartalmas, jól felépített áriák hallgatása közben az emberi hang, a „vox humana” szépségében is gyönyörködhettünk; a másik kettő: Kemény Klió és Réti Csaba énekléséről ugyanezt kevésbé mondhatjuk el. Egyébként elég gyakori jelenség az is. hogy énekeseink a hangversenydobogón sem tudnak elszakadni bizonyos operai (és ott jobban elfogadható) előadói konvencióktól. A BARTÓK Béla zenekar egyenletes színvonalon muzsikált. otthonos volt mind az áriákat kísérő kamarazeneszerű hangzásban, mint a nagy kartételeket alátámasztó tuttíkban, mindkettőben megvalósítva a händeli zenej világ hangzásideálját. A kezdeti, kisebb technikai hibákat a későbbiek folyamán mind jobban eltemette — a hallgatók számára is ■— a muzsikába való belefeledkezés öröme. Külön ki kell még emelnünk az első rész zenekari köz- játékának finom hangszínű, áttetsző interpretálását. Az előadókat a szép koncerthez és a sikeres hangverseny- évad befejezéséhez illő lelkesedéssel ünnepelte közönségünk. Kör bér Tivadar
