Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-25 / 122. szám

1966. május 25. szerda 3. oldal £#y újító - az újításról Barátságos és igen szolgálat- kész ember Horváth József, a Kismotor- és Gépgyár bajai gyáregységének újítási előadó­ja. Pillanatok alatt élhalmoz adatokkal és közben olyan lel­kesen ecseteli az év első hó­napjaiban bevezetett újítások hasznát, mintha a jövő havi fi­zetése attól függne, meg tudja-e győzni a vendéget. Kicsit meghökken, amikor — kihasználva egy lélegzetvétel­nyi szünetet — kijelentem, hogy mindez nagyon szép, de engem most nem a végered­mény, a forintokban is mérhe­tő megtakarítás érdekel első­sorban, hanem azok az embe­rek, akiknek ez a mutatós sta­tisztika köszönhető. Nincsenek „nagy koponyák** — Akkor beszéljen Tóth Kál­mánnal, a Bánki Dönát szocia­lista brigád vezetőjével — ajánlja rövid gondolkodás után. „Kedvcsinálónak” még ezt is hozzáfűzi: — Eddig 87 újítást nyújtottak be a dolgozók és ezek közül húsz a Bánki Dónát brigádtól származott Jól számított az előadó, a hallottak valóban felcsigázzák az érdeklődésemet. De valami halvány gyanú is ébred ben­nem: talán a vállalat legjobb műszakijait tömörítették egy munkacsapatba, hogy aztán el­dicsekedhessenek a „kirakatba való” elitbrigáddal? Tóth Kálmán olyan arccal hallgatja röviddel később a feltételezésemet, mint akinek nem első ízben kell választ ad­nia erre a kérdésre. — Bevezetőül csak ennyit — veszi át a szót —, bár a meós csoport kebelében alakult a brigádunk, szakképzettség te­rén nem emelkedünk lényege­sen az átlag fölé. A tagság fele technikumot végzett, a többi szakmunkás. És nincse­nek közöttünk „nagy kopo­nyák”, kivételes képességű em­berek sem. A magyarázat az, hogy amióta megalakítottuk a brigádot, a mindennapi felada­tok becsületes elvégzésén túl is tenni akarunk valamit. — Ez így szépen hangzik, de pusztán elhatározás kérdése lenne, hogy mindenki újítóvá váljon? A tudás legjavát — Igen, elhatározás kérdése is — vágja rá azonnal Tóth Kálmán. — Mert nem minden­ki nyújtja ám tudásának, szor­galmának az egészét, még azok közül az emberek közül áem, akiket itt a vállalatnál becsü­letes, jó munkásnak tartunk. Azonban nemcsak erről van szó. Egy ilyen brigád mint a miénk, alkalmas arra, hogy ki­hozza az emberekből a tudásuk legjavát. Tóth Kálmán szavait tá­masztja alá az a tény, hogy a brigád tagjai lényegesen keve­sebb újítást produkáltak az­előtt, mielőtt megszervezték a munkacsapatot Naplójuk ta­núsága szerint negyedévről ne­gyedévre emelték a saját ma­gukkal szemben támasztott kö­vetelményeket és egyfe több használható újítást tettek le Horváth József előadó asztalá­ra. Az ésszerűsítések zöme — mint például az is, amelyik az olajszűrők alkatrészeinek a mo­sását szolgálja — közös munka eredménye. De szinte az egész brigád szakértelme benne van azokban az újításokban is, ame­lyek Tóth Kálmán, Izsó József, A jakabi „piros arany 9? A SZOKOTTNÁL is nagyobb az elevenség, a sürgés-forgás a jakabszállásii Népfront Tszcs monumentális — a hajdani gép­állomástól „örökölt”’ — köz­pontjában. A főépület előtt az osztályozok dolgoznak; mérleg­gel, belföldi tálcákkal, rekeszek­kel bíbelődnek... Motoron „bu­kósisakosok” érkeznek; a kis­lány-pilóta mögött ülő édesany­ja hátára erősített kosárban a vidék és az idény legfőbb slái- gere pirosJik: a jakabszállásá szamóca. Az idei második átvételi nap ez. A felvásárlást a tszcs bo­nyolítja, a behozott földiepret az Orgovány és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnek adják át, s innen kerül a MÉK-hez. A szakmai együttműködésnek már több éve jól bevált ez a for­mája. — Tavaly 34 vagon termés átadására kötöttünk szerződést — mondja Nagy Béla, a Nép­front Tszcs elnöke, amikor a ki­látások felől érdeklődünk. — A belvízkár most némi óvatosság­ra késztetett: a legelső idei szer­ződésünk ennek még a felére sem szólt. Tudni kell ehhez, hogv a víz a 327 holdas telepí­tésnek csaknem az egyh arma­dán kárt tett. A mind szebben fejlődő termés, s a kedvező időjárás azonban egyre derűlá­tóbbá tett bennünket. Kis túl­zással azt mondhatnám: jófor­mán naponként módosítottuk, feljebb „srófoltuk” a szerződött mennyiséget, előbb húsz, maid huszonnégy vagonra. S bízunk abban, hogv amemviben elemi csanás vagy rendkívüli hideg­meleg nem jön közbe, ezt a leg­utóbbi lrötésf is felülmúljuk. AZ ATVftTETJ helyen feke­te táblán krétával rótt betűk adják hírül az aznapi félvásá: lási árakat. — a töW> mint 300 hold, ü tetvény termésének a 95 száza­lékát szerződéses kötelezettségük teljesítése fejében hozzák be a gazdák — hangzik Bán Gyula telepvezető felvilágosítása. MEGTUDJUK azt is, hogy míg az első átvételi napon csu­pán 120 kilogrammot, másnap már ötször ennyit vásároltak fel, A hét közepém néhány kül­földi államba is elindulnak az exportvagonok, kamionok. Sőt lehet, hogy legkorszerűbb, a légi úton való szállításra is sor kerül. A tavalyi termésnek a négyötöd része ütötte meg az export mércéjét. A termelőknek ez kilónként 3—5 forint többle­tet jelent, a községnek pedig sú­lyos milliókat. A legutóbbi év­ben "például nem kevesebb, mint ötmillió forintot „hozott a kony­hára” Jakabszállás legfőbb pri­mőrje. Mondjuk még el, hogy a ter­melőszövetkezeti csoport egy hold közös telepítésű tábláján fekete fólia alatt nevelt eper már eddig is igazolta a mód­szerrel kapcsolatos jó tapaszta­latokat. NÉHÁNY napon belül telje- serP elkészül a gépszínből átala­kított tágas, higiénikus, valóban nagyüzemi jellegű árubegyűjtő csarnok. Délután 5 óra. Egyelőre még az ideiglenes átvevőhely ajtajá­hoz tolat a Kecskemétről érke­zett tehergépkocsi. Pór Ferenc- né, Kiss Kálmánná. Ácsai Jó- zsefné és társaik gyakorlott ke­zén át ez alkalommal 220 re­kesz kerül — a belföldi ta­rákba sorolt remekszép bogyók­kal mesrakva — a platóra. Ho1- nao talán az olvasó asztalán kí­nálja masát, de eey-két múlva már több száz kilóm-'' rés útjára is elindul a iakáb- szállásiak „piros aranya”... Jóba Tibor Szabó László vagy Glavity András neve alatt „futnak”. — Ha valamelyikünknek a fejében motoszkál egy ötlet, akkor alig várja a legközelebbi brigádértekezletet, hogy véle­ményt kérhessen a többiektől. És ilyenkor önzetlenül segít, aki csak tud — mondja a brigád­vezető, majd így szövi tovább a gondolatait: Példázat a jó kapusról — Természetesen idő kellett ahhoz, hogy eljussunk az ön­zetlen segítőkészségig. Kezdet­ben közöttünk is voltak né­zeteltérések. Az indulásnál ez volt a jelszavunk: Megismerni, megszeretni és becsülni egy­mást. Ez ág., alap. A brigádnaplóban így fogal­mazta meg ugyanezt a gondo­latot egy jó hangulatban eltöl­tött közös kirándulás után a „krónikás”: „Végérvényesen megállapít­hatjuk, hogy a szocialista bri­gád kollektív szellemének a kialakításához szükség van a munkahelyen kívüli — csalá­dias — kapcsolatra is.” — Lám, mennyi összetevője van a munkacsapat eredmé­nyeinek — gondolkozom han­gosan, amíg átmásolom a fü­zetembe a brigádnaplóban ol­vasott mondatot. — Pedig még sorra sem vet­tük mind — neveti el magát vendéglátóm. — Szerencse is kell, mint a jó kapusnak. — Talán sohasem tudtuk volna tökéletesíteni az olajszű­rőgyártás technológiáját, ha véletlenül nem zörög a zse­bemben a múltkor néhány „la­mella” és szórakozottan meg nem forgatok egyet a csiszoló­porban. Amikor megnéztem a simára kopott alkatrészt, az eszembe villant, hogy olyan forgódobot kell tervezni, ami­ben csiszolópor koptatja le a lamellákról a préselés után rajtuk maradó felesleges részt, szaknyelven: sorját. A forgódob elkészült. Az újí­tás évente több mint százezer forint megtakarítást eredmé­nyez az üzemnek, a minőség- javulásról nem is beszélve. Tóth Kálmánnak szerencséje volt, ez kétségtelen. De — ha­sonlatánál maradva — csak a jó kapushoz, eredményes fut­ballcsapathoz pártol a szeren­cse is. Békés Dezső Készülnek az aratásra Kiskunfélegyházán A tss-ek kijavították a gépeket, de még késnek a kombájnok Kiskunfélegyháza hatá­rában csaknem 10 ezer holdon vár aratásra a gabona. A korai kitavaszodás, a tartósan meleg májusi napok következtében a növények megelőzték a naptárt. A szakemberek számítása sze­rint, ha továbbra is meleg ma­rad az idő, jó két héttel koráb­ban kell kezdeni az aratást Ké­szülnek-e már, és hogyan az új kenyér fogadására? Ezzel a kér­déssel kerestük fel a kiskunfél­egyházi városi tanács mezőgaz­dasági osztályát és a termelő- szövetkezeteket. — Annyit már elmondhatunk — kezdi a beszélgetést Laczkó Gyula osztályvezető —, hogy az idén jobb feltételek mellett vár­juk ezt a nagy munkát, mint tavaly. A termelőszövetkezetek saját gépeiket már kijavították; a kombájnok, aratógépek és traktorok készenlétben állnak. A raktárakat, ahol még van ke­nyérgabona, kiürítik, sőt a Le­nin Tsz-ben már fertőtlenítet­tek is. Tizenegy új kombájnszé­rű épült a város tsz-eiben. A tavalyi normákat figye­lembe véve elkészítették a díja­zási rendszert. Ezt a tsz-gazdák már ismerik és egyetértenek ve­le. A gabona esetleges megdő­lésére számítva folyik az arató­párok szervezése is. A város határában 920 holdon volt belvízkár, 667 hold kenyér- gabona kipusztult. A kiskunfél­egyházi tsz-eknél hagyomány, hogy a tarló helyére a lehető legrövidebb időn belül elvetik a másodvetést. Most is felké­szültek erre. A belvíz sújtotta földek kiesésének pótlására és a tarlókba kerülő másodvetés­hez minden közös gazdaság be­szerezte már a vetőmagot. Fő­ként napraforgót és kölest vet­nek. Naponta szól a telefon a me­zőgazdasági osztályon. A gépál­lomásoknak az idén aratásig 19 kombájnt kell átadni 11 városi termelőszövetkezetnek. Ebből hetet már át is adtak, de a töb­bi tizenkettőről ez ideig semmi hír. Felkerestük a Kiskunfél­egyházi Gépjavító Állomást, miért nem szállítják a kombáj­nokat a termelőszövetkezetek­nek? Bencsik Elek főmezőgaz­Drótfonatgyártás Keresett árucikk kerítések készítéséhez a drótfonat. A Bács- Kiskun megyei Finommechanikai Vállalat kiskunhalasi telepén az első negyedévben 600 ezer méter drótfonatot gyártottak 67 féle méretben. Az idén még hét automata, 2 univerzál és 17 kém fo­nógéppel növekszik az üzem gépparkja, nyolc meglevő gépet pe­dig korszerűsítenek, s ezzel a termelést jelentősen növelik. Ké­pünkön Egri Dávid a drótfonattekercs-vég lekötéséi végzi. dász elmondta, hogy náluk csak 4 kombájn van javítás alatt, lő a Kecskeméti Gépjavító Állo­más kezelésében van. A Kecs­keméti Gépjavító Állomáson a június 20-i határidőre hivatkoz­tak. A Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetnél is ezzel a kérdéssel fogadott bennünket Bánki Hor­váth Ferenc főmezőgazdász. — Egy saját kombájnunk van. A gépállomás az idén hármat ad át. Ez azonban még csak ígé­ret. Jó lenne, ha legalább két- három héttel az aratás megkez­dése előtt átvehetnénk őket, mert ha azonnal munkába kell állítani, akkor fennáll a veszély, hogy a tarlón javíthatjuk a gé­peket. Mi most is járjuk az or­szágot pótalkatrészekért több­kevesebb eredménnyel. Mi lesz ha előre nem látott hiányok aratás közben érnek bennün­ket? A gépállomáson minket is a június 20-a határidőben „nyug­tattak” meg. A Lenin Tsz-ben Ágó József elnök elmondta, hogy a gépe­ket kijavították. Két gabona­cséplő és egy magtisztító készen áll a kombájnszérűn. A 64 va- gonos raktár égjük 32 vagonos egysége már fertőtlenítve várja a gabonát A másik 32 vagonos részben még ugyan bent van a másodvetéshez szükséges napra­forgómag, de ez helyet cserél majd a tarlóról beérkező gabo­nával. A tizenegy kiskunfélegy­házi termelőszövetkezet jó fel­tételeket teremtett az aratáshoz, de a gépek állapota nem meg­nyugtató. Két közös gazdaság vett új kombájnt. A többi meg­ígért arató-cséplőgép időben tör­ténő' átadása a gépállomásokra vár. Ha a gabona előbb érik — s ezzel számolni lehet — nyil­vánvaló, hogy a korábban be­tervezett gépátadási határidőn is változtatni kell. K. J. Miért kevés... Egyre több panaszt hallunk a megye különböző termelő- szövetkezeteiből, hogy gumi­abroncs-hiány miatt az MTZ, az UTOS. de más traktorok is kiesnek a munkából. Baja négy termelőszövetkezetében nyolc traktor áll hasonló okból, ami jelentősen akadályozza a ku­korica ápolását. A gátéri Aranykalász Termelőszövetke­zet elnöke elmondta, hogy a Váci Gumigyárba utazott el, hogy szerezzen abroncsot az erőgépeikhez. Egy MTZ-traktor ennek ellenére nem tud részt venni a termelésben, mert ar­ra nem lehetett szerezni ab­roncsot. A termelőszövetkezet­nek külön anyagbeszerzője van, aki állandóan járja az országot alkatrészek és gumi­abroncs miatt. Sajnos, kevés eredménnyel. Toldott-foldott, rossz abroncsokkal közleked­nek a gépek. Érdeklődtünk az AGRO- KER-nél is. A megyei vállala' illetékes vezetőitől megtudtuk hogy bár érkezett gumiab­roncs, a szükségletnek csa1 mintegy 10 százalékát fedezi a szállítmány. Tekintettel arra. hogy a helyzet egyre rosszabbod-“ mind több gép esik ki a te- melésből, szükséges lenne. Ko~ az illetékesek intézkedjen-' minél előbb. Figyelembe ke’ venni, hogy a gépek szárny­nak növekedésével egyúttal - "nmiabroncsigény is emeM-e dik. A gépek kiesése máris le- Ientős kárt okoz: a mezőgazda- sági termelésnek. . K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents