Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-21 / 119. szám

196t», május 21. szombat

6, oldal

Á hétköznapi fasizmus

MÉG be sem mutatták nálunk ezt a filmet és már beszéltek róla az emberek. A híre megelőzte. És a bemutató után kiderült: olyan nagy mű került a közönség elé, amely jóval felülmúlja a várakozást. Milyen is ez a film? A rendező, Mihail Romm így jellemezte: ..Dokumentumfilm ez a huszadik századról, amelyben a tudomány és az emberi társadalom hihetetlenül messzire jutott. Egyúttal azonban ez a legszörnyübb barbárság, példátlan gaztettek évszázada is. Üj filmemben nemcsak a német fasizmus felfoghatatlan bűneiről akarok beszélni, hanem arról is, milyen nagy az ember.”

A fasizmus sokféle arcát láthattuk már hasonló elgondolással készült, dokumentumanyagokból összeállított Elmekben. Joggal kérdezhetnénk: lehet erről még valami újat, meglepőt mondani? A film válasz a kérdésre: lehet. Minden alkotó más szemszögből lát és ítéli meg ugyanazokat a jelenségeket, ha pedig a régi híradók, fénykép- felvételek ezerszer látott, vagy ismeretlen anyaga nagy művész kezébe kerül, abból nagy, a megszabott műfaj keretén belül is újszerű mű születik.

MI EBBEN a filmben az új, a rendkívüli? Nemcsak a kétmilliónál is több méterből kiválasztott híradófilmkockák, jelenetek, amelyeket valóban nem láttunk még sehol, hanem az anyagok csoportosítása, rendszerbe foglalása, kommentálása is. Mihail Komm észrevette azt, »mi másoknak elkerülte a figyelmét: apró. de annál kifejezőbb mozdulatokat, pózokat, semmitmondó, vagy éppen mulatságos helyzetek sorát — a fasizmus hétköznapjait.

Apróságok. Hitler leül. Feláll. Szétterpeszti a lábát, új — környezete által szolgaian lemásolt — kéztartást teremt. Nevetni kell. Ez volna hát, az a félelmetes diktátor, élet és halál korlátlan ura? Igen, ez. Hát nem mulatságos? Bizony nein Mert ez a saját semmiségéből óriás szörnyalakká duzzadó má- zolősegéd, a „cseh káplár”, vagyis a Führer, nemcsak egy bárgyú komédiában lépett fel, hanem századunk, sőt nyugodtan mondhatjuk, az egész emberiség egyik legvéresebb, legszörnyűbb tragédiájában is elvállalta a főszerepet.

ÁRTALMATLAN, veszélytelennek tűnő, komikus, vagy vaskosan polgári jelenetek követik egymást. Alig látunk képi utalást, mégis minden idegszálunkkal éhezzük a háttérben komoran és fájdalmasan lejátszódó szörnyűségeket Nincs gyilkosabb fegyver az iróniánál — milyen igaz ez. Látjuk Hitler nevetséges handabandázását, Hindenburg kicsinyes fukarságát, a „fajtiszta” görlök virslilábait, a „vezérek és a nép” látványosan megrendezett ..barát- kozásának’’ vásári komédiáját. A nevetségest csak egy lépés választja el a szörnyűtől, a jelentéktelen, sörhabos hétköznapok rikoltozó jókedvét, a legiszonyatosabb embertelenségtől. A tegnap véres panoptikumát, a régi jelszavakat szidolozgató mától. A fasizmus veszedelme nem múlt el — harsogja ez a film a fülünkbe —, emberek, vigyázzatok!

„ÍME, AZ EMBER, a huszadik század szentje" — mondja végül Romm. És az emberi mivoltukban mélységesen meggyalázott, rég halott férfiak és nők fájdalmas, tiszta tekintete arról beszél, hogy az embert megkínozhatják, megölhetik, de nem győzhetik le soha.

Vadas Zsuzsa

Szegedi pedagógiai nyári egyetem

A Szegedi József Attila Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének közreműködésével ez évben harmadszor rendezik meg július 17-től 30-ig a TIT a szegedi pedagógiai nyári egyetemet. Mint korábban, úgy most is időszerű téma szerepel az egyetem programjában. „Á köznevelés rendszerének fejlődése a társadalmi és tudományos-technikai forradalom korszakában” címmel.

Az előadásokat neves hazai és külföldi kutatók és gyakorlati szakemberek tartják.

A szakmai előadások mellett az idén is gazdag kulturális program és szórakozási lehetőség várja a nyári egyetem vendégeit.

Akik a nyári egyetemen részt akarnak venni, a TIT Pedagógiai Nyári Egyetem Igazgatóságától (Szeged. Kárász u. 11.) kaphatnak bővebb felvilágosítást és jelentkezési lapot.

Könyvheti

újdonságok

Rab Zsuzsa:

DOBOK ÉS FUVOLÁK

Megismétlődik a tavalyi könyvhét műfordítás-irodalmi meglepetése: a .,Sárkányölő”

után a világlíra felé fordult a jeles költő és műfordító, s újabb rejtett kincseket gyűjtött össze: orosz, német, angol, spanyol, lengyel, román, norvég, észt, bolgár költők versei sorakoznak a kötetben, s helyet kapott köztük — szinte először — a grúz, örmény, azerbajdzsánt költészet is.

Rab Zsuzsa érdeme, hogy a „világlíra századaiban” pásztáz-, va is a felfedezés szenvedélye és öröme sarkallja, lehetőleg a, rejtettet, a kiaknázatlant keresi és teszi magyarul közkinccsé. Méltónak bizonyul ismert és jelentős európai költők fordítására.

Az új elsőoszíátyosok beíratása: 1 június 20—21

Magyar tudós a Cospar elnökségében

Csupán három hét van még hátra az 1965— 66-os oktatási évből. Május második felét, illetve június első hetét mind az általános, mind a középiskolákban a tananyag átismétlésére fordítják.

Az általános iskolákban június 6-án, a középiskolákban pedig június 8-án véget ér a tanítás.

A tanévzáró ünnepélyt az általános és a középiskolákban június 18-án vagy 19-én tartják, s ekkor osztják ki az éwégi bizonyítványt. Az új elsőosztályosok behatására június 20-án és 21-én kerül sor.

I Csütörtökön ért véget Becsben a Cospar, a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság IX. közgyűlése és tudományos szimpóziuma. 35 ország több mint 600 küldöttének sorában ott voltak a magyar delegátusok: dr. Egyed László professzor és 111 Márton, a bajai szputnyikfigyelő állomás vezetője is.

A Cospar-közgyűlés újjáválasztotta a szervezet tisztikarát. A francia elnök, a szovjet és az amerikai alelnök mellett a héttagú elnökségbe háromévi időtartamra hazánk képviselő- ! jét, dr. Egyed László Kossuth-díjas professzort, I az Akadémia levelező tagját is megválasztották.

pár év alatt. Vagy ott van Kiss Józsefné a Felszabadulás utcából, Nagy László az Attila utcából; a felszólalásokkal hadilábon állnak, de legtevéknyebb, leglelkesebb tanácstagjaink közül valók ők is.

Keressük meg munkahelyén Balogh Lászlót. Milyen is közelről egy „hallgatag” tanácstag?

A Il-es telepen a kapus kilépő cédulát mutat. Balogh elvtárs még kora délelőtt átment az I-es üzembe ott van néhány órás munkája. Majd visszajövünk később.

A műszaknak már régen vége, amikor nagy sietve Balogh László is megjelenik a portán. Alacsony, vaskos ember, szép barnára sütötte már a nap. Kék overallja tiszta, csinos, látszik, hogy ad a megjelenésére, szereti a rendet.

Megismerkedünk. Biciklije a kapuban várja, de gyalog indulunk az Engels utca felé.

— Most adtam le a rajzokat a csoportvezetőmnek — int visz. sza az üzemre —. elmagyaráztam, mit adtam ki munkára a fiúknak. Én pedig folytatom az I-es telepen, a hegesztőknél.

Négy órára várnak. Még ebédelni se volt időm. Hiába, hónap végén vagyunk.

A járdáról a fényes betonútra kanyarodunk. Nemsokára szóba jön a tanácstagi munka. Nyolc éve csinálja.

— Volt idő, hogy elfáradtam, mondtam is, hogy hadd kerüljön másra is a sor. de — „Csak a Balogh, csak a Balogh, nekünk a Balogh kell” — álltak ki mellém a körzetben. Mit lehet iyen- kor tenni? — nevet jóízűen, s azzal a belső örömmel, amely minden fáradságáért elégtétel.

Aki körülszaladna Kiskunfélegyházán, alighanem a legszebb, legpedánsabb utcák közt jegyezné meg az Engels utcát. Széles, ragyog a betonja, melyet színes virágágyak választanak el a jó járdáktól. Üj kandeláberek sorfala tartja fölötte a neonarmatúrát.

— Mi volt itt? — mutat le, mikor ráfordulunk. — Makadámút, ilyen mély, gyomos árok, poshadt, büdös vízzel. Meg pislogó villany. Meg vízvezeték is azóta van ezekben az utcákban.

— Hogy csinálta?

— Csinál tűk. összehívtam a választókat. Nézzék, emberek!

Aka^ják-e, hogy ez is legyen, meg az is? Persze, hogy rajta volt mindenki. No, én ezt egymagám el nem végzem, csak úgy, ha mindenki besegít. Választottunk egy öttagú bizottságot, amely intézkedik, eligazít, szervez. A választók maguk is belejöttek, hogy szervezzenek önállóan. Ásott, kubikolt, hordta a vizet a kerület apraja-nagyja. így lett minden, így jutott pénz kétszerannyi utca járdásítására, meg a többire. Villanyra a mellékutcákba. a Horváth Zoltán, Attila, Esze Tamás meg Gábor Áron utcába.

— Mikor volt erre ideje?

— Mi bizony nem ugorhatunk ki a termelőmunkából, napközben. Csak munkaidő után. Legjobban szombat délután, meg vasárnap. Hány vasárnap összejöttünk a lakossággal a Móczárházban! Mindent pontosan elterveztünk, aztán csak meg kellett fogni a dolog végét

— Kik segítettek legtöbbet?

Ezt már Baloghék konyhájában vesszük számba, ahol nézegetjük az asztalra kirakott névjegyzékeket — ezek szerint több mint ötszáz választót képvisel Balogh László —, s az

Kovács Pál úttörőraj

„Ko„*es Pál elvtárs öt évtizeden át hű harcosa volt a pártnak. A múlt év október 25-én fejezte be küzdelmes életét. Nem érhette meg a néhány nappal később, november 6-án megjeaki ez alkalomból a következőket mondta:

— Mély fájdalommal értesültünk róla, hogy Kovács elvtárs örökre eltávozott közülünk. De a szovjet emberek szívükben

A pajtások meg ha tot tan nézik

lent hírt, amely szerint a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Kovács Pál veteránt a Harci Érdemekért Éremmel tüntette ki.

névadójuk fényképét.

örökké őrzik emlékét, hősi tetteiről soha nem feledkeznek el...”

... A szónok itt önkéntelenül

Egy kedves jelenet, özvegy Kovács Pálnét tiszteletbeli úttörővé avatják.

A magas szovjet kitüntetést már nem tűzhették a mindannyiunk szeretett Pali bácsija mellére, többi érdemrendje mellé. Helyette felesége vette át a Szovjetunió nagykövetétől az érmet,

okleveleket, a megyei tanácstól 1961-ben kapott. „Községfejlesz- tésért” feliratú érmet.

Szeme végigfut a jegyzékekben szereplő neveken.

Pillanatok alatt, fejből is, kialakul a kis együttes, amely lelke volt a választók szervezésének: Zámbó László. Ágó Mátyás, Móczár Imre, Palásti Lász- lóné, Némedi János.

Körülnézek.

— Ne tessék úgy- venni, ha nincs minden a helyén. Hét hete kórházban van a feleségem, Szentesen. Az asszony keze nyoma hiányzik.

Azért nincs mit szégyenkeznie. Sok asszony megnézhetné, milyen rend van a tágas, kellemes hangulatú konyhában.

— Jönnek ám ide nap nap után a választok. Fogadóórára is szívesebben járnak ide, mint valami irodába. Tudja, minek örülök legjobban? Mikor először megválasztottak, olyan zárkózottak voltak errefelé az emberek. Ritkán leltem nyitott kapura. Ma minden választóm ajtaja, kapuja tárva előttem. Csak úgy, mint az enyém őelőttük.

Tóth István

megáll. Az utolsó szavakat hal. kan ejtette ki, hangját meghatottság fátyblozza. A közönség mégis érti minden szavát. Némán, feszülten nézik az idős. feketeruhás asszonyt, aki eddig komolyan ült az ünnep elnökségében, s most szeméhez emeli a zsebkendőjét.

Könnyektől fátyolos tekintettel nézi a gyerekeket, lassan megnyugszik. A szónok, Balabán Sándor alezredes, az MHS megyei elnöke folytatja a beszédet: „Legyen a csapat büszke nevére, és legyetek kedves pajtások méltók Kovács Pál elv- társhoz!^

A Tiszakécskei 2220. számú úttörőcsapat ötödik osztályosainak raja ezután Kovács Pál elvtárs nevét viseli, öt. az ismert kecskeméti kommunistát tekintik példaképüknek a pajtások.

Szép gondolat volt ez a névadás, a munkásmozgalom helyi hagyományainak megbecsülése mutatkozik meg benne. Elindítója a tiszakécskei MHS-szerve- zet. A tervet felkarolta az MHS megyei elnöksége is. A névadóünnepségen megajándékozták a rajt Kovács Pál elvtárs fényképével, s egy vörös selyem zászlóval, amelyre a nevét hí- meztették. A pajtások pedig megfogadták, hogy a jó tanuláson kívül a modellezéssel, rádiózással is megismerkednek, sportolnak, hogy erősek, egészségesek legyenek, s majdan névadójuk nyomdokaiba lépjenek.