Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-20 / 118. szám

Kiskunhalas — fürdőváros? Harmincnégy fokos termálvíz, festői környezet Évről évre nő az idegenforgalom Jobb megoldás nincs? Az április 28-i számukban — 5,Jelzőlámpát kérünk” címmel megjelent levélre a következő­ket közöljük. Vállalatunk és az ezen az út­vonalon közlekedő 14. sz. Autó- közlekedési Vállalat Dunaújvá­rosi Üzemegységének menet­rendjében nem szerepel Izsák —Felsőtemető megállóhely. A járatoknak, mint közhasználatú személygépjárműveknek, — te­kintettel arra, hogy vasúti át­járón haladnak át — kötelező megállásuk van. Utasok fel- és leszállása azonban nem biztosí­tott. A 14. sz. Autóközlekedési Vállalatot is értesítettük, hogy a szívesség-megállóhelyet szün­tesse meg, így elkerülhető lesz a további panasztétel. Dr. Torna László szem. forg. oszt. vez. 9. sz. Autóközlekedési Vállalat Kecskemét A válasz világos. Tekintet­tel azonban arra, hogy — amint a panaszlevélből is kitetszik — elég régóta hozzászoktatták az izsákiakat a felsőtemetői fel-, illetve leszálláshoz, nem vol- na-e lehetséges egy „pozitív” megoldás? Az. hogy a megszo­kott szükségmegállóhely hivata­losan is az legyen. Mégpedig jelzőtáblával. Mert az is elképzelhető, hogy ha Sz. E. levélírónk története­sen nem teszi szóvá a meg­állóhely bizonytalan voltát, ez­után is, azóta is fel- és le- szállhatnának Felsőtemetőnél az utasok . .. Ha lehet, ne ad­junk okot megvalósítható ügy­ben a „Ne szólj szám ...” ér­vényesülésére. A Atői környezetű kiskun­halasi strandfürdő hivatalosan ugyan már május elsejéin meg­nyitotta kapuit, ám a három fagyosszient — Pongrác. Szervác és' Bonifác — utána alaposan elrontotta az időt. Hűvös szelek fütyürészbek akkor a strand su­dár növésű, ifjú jegenyéi és év­százados tölgyeinek sűrű lomb­jai között, s a meleg vizű me­dencében is csak néhány fiatal „pólózgatott”. Azóta persze már 24—28 fok melegeket jelez a meteorológia. Az elmúlt vasár­nap is, már a kora délelőtti órákban, jiosszú embersor kí­gyózott a jegypénztár előtt: gyerekek, felnőttek, fiatalok és korosak egyaránt kijöttek, hogy végre élvezhessék ennek a pom­pás szabad fürdőnek szépségét, kényelmét, a melegen tűző nap­sugarakat, s hogy a medencék kristálytiszta vizében kedvükre lubickolhassanak. Naponta 2000 Jürdővendég A tavalyi nyár nem volt ép­pen a legideálisabb fürdésre, mégis rengetegen keresték fél a kiskunhalasi strandot... A vá­rosiak jogosan büszkélkedhet­nek strandjukkal, de nem ke­vésbé azoknak a környező köz­ségeknek lakói is. akik a halasi strandon töltik hét végi pihe­nőjüket, vagy éppen a 34 fokos meleg, gyógyhatású vizében ke­resnek enyhülést reumatikus vagy egyéb ízületi bántal- maikra. Török Sándor igazgató csak nemrégen vette át a Bács-Kis- kun megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat halasi üzemének és így természetesen a fürdők ve­zetését. is. de — mint mondot­ta — máris a strand tovább­fejlesztésének lehetőségein gon­dolkozik. A 26 ezer lakosú Kis­kunhalast ugyanis — ha nem is egyik évről a másikra, de fo­lyamatosan, megfelelő beruhá­zások biztosításával — jó hírű, közkedvelt fürdővárossá lehetne fejleszteni. Adottságai ehhez meg is lennének. Elsősorban is vasúti csomópont, a 'ővonal mellett fekszik, másodsorban pedig — és most az egyszer ne legyünk szerények — jómódú PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és ? megyei tanács lapja. Főszerkesztő: ir. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felel A kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-1G. Szerkesztő bizottság: 10-33 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09, Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. 4356 Bács-Ktskun megyei Nyomda V. Kecskemét Index: 35 065. város. Ipara, mezőgazdasága, s kiváltképpen szőlő- és gyü­mölcskultúrája rohamosan fej­lődik. Még messzebb vidékekről is szívesen és nagy érdeklődés­sel keresik fel sokan, s így ta­vasztól őszig jelentős az idegen- forgalma. Bizonyíték erre. hogy a nyári hónapokban naponta ezerötszázan. kétezren is felke­resik a strandot, közöttük szám­talan olyan külföldi — olykor családostul —. aki több napot is eltölt ott, hogy kipihenje az utazás fáradalmait. S ezek az idegenek kivétel nélkül nagy elismeréssel nyilatkoznak a kel­lemes környezetről, a kénye­lemről és nem utolsósorban az ellátásról. Az idén ismét sok külföldi vendég látogatására számítanak és fogadásukra meg­felelően fel is készültek: hideg, meleg ételek, kitűnő borok és hűsítő italok várják az érke­zőket Hiába a reális tervek... A strandfürdő jelenlegi terü­lete alig közelíti meg a két hol­dat — tájékoztat a továbbiak­ban az igazgató —, és ez bi­zony napi 1500—2000 íürdőző számára „szűk keret”. A meleg vizű medence is szinte évről év. re kisebbnek bizonyul. A per­cenként 300 liter termálvíz — mivel a medence igencsak zsú­folt — ugyancsak kevés, s van úgy. hogy szinte naponként kell cserélni, felfrissíteni. I?.az, egy ezer literes meleg vizű kút léte­sítésének összes tervei még 1964-ben elkészültek, de azóta is megvalósulásukra várnak. Akkor ugyanis nem akadt kivi­telező, most viszont — figye­lembe véve a takarékossági szempontokat — félő, hogy Bálnavadászat a Rajnán A duisburgi állatkert igazga-1 tója, a folyami flottilla és a j rendőrség rohamcsónakokon száguldozik a Rajna vizén és: egy fehér bálnát hajkurász. J Uszályhajósok telefonáltak j szerdán délelőtt a hatósági szer- veknek, hogy „hatalmas fehér j szörnyeteget” pillantottak meg j az iparváros zavaros folyamsza- j kaszán. ■ A bálna egyre csak délnek | tartott, amikor azonban a hő­mérő higanyszála elérte a dél­utáni harminc fokot, a sarkvi­déki emlős megérezte, hogy va­lami nincs rendben és megfor­dulva, megint északnak vette útját. A bárkák, csónakok, motoros­hajók tucatjai vették üldözőbe nem lenne rá anyagi fedezet.. . Mert hiába a reális tervek, ha megvalósításukhoz hiányzik a megfelelő pénzügyi alap. Sportuszoda és csónakázó tó A Székely utcai köztisztasági fürdő, amelyet a vízmű a Köz­séggazdálkodási Vállalattól bé­rel, már régen korszerűtlen. A megyei tanács távlati terveiben, mintegy nyolcmillió forint be­ruházással szerepel ugyan egy új, teljesen korszerű köztiszta­sági fürdő építése, egy fedett, termálvizes medencével, de kér­dés: vajon mikor valósulhat meg? A strandfürdő bővítésével egy modem sportuszoda és egy csó­nakázó tó létesítését is tervezi a város vezetősége. Mindez természetesen egye­lőre csak elképzelés, de már sok Ilyen terv valóra vált, az elmúlt évek során. S az, hogy Kiskunhalast idő­vel az ország egyik közkedvelt fürdővárosává lehetne fejleszte­ni, talán nem is olyan elkép­zelhetetlen. hiszen adottságai, gyors fejlődése ezt szinte ma­gával hozza. Fass Imre Ezek a fiatalok Otan-útfélen, szinte naponta halljuk ezt a megjegyzést: „Ezek a mai fiatalok!” Ezúttal én is szeretném néhány sorral, egy­két adattal kiegészíteni a „mai fiatalok” jellfmrajzát. A Kiskunfélegyházi Vegyipa­ri Gépgyárban dolgozó Seres Ferenc ifjúsági brigádjának hí­rét már az egész megyében is­merik. ök nyerték a megyei KISZ-bdzottság által meghirde­tett versenyt és a kitűzött 2000 forint jutalmat. Még országosan is említésre méltó a fiatalok munkája a Vegyipari Gépgyárban. A nép- gazdaságilag kiemelt fontossá­gú Borsodi Vegyikombinát, Bán- hidai Erőmű és Halimbai Bauxitbánya felszerelésének gyártása és mű$zaki előkészíté­se felett védnökséget vállaltak. Az, így gyártott) termékek érté­ke 1964-ben 2 300 000 forint. 1965-ben 3 770 000 forint, s az 1966. év első negyedében 2 mil­lió forint volt. Ezek a számok mindennél többet mondanak. A vállalat gazdasági, párt-, KISZ- és szakszervezeti bizottsága is méltányolta a szép teljesít­ményt és tízezer forint pénzju­talmat adott a fiataloknak. Lám, ilyenek is ezek a mai fiatalok! T. M. Már kora gyermek­korom óta aprócska kis téglácskákból ra­kosgatva építgettem becsületem épületét. Korábban csak jó- apára intelmeit fogad­va meg, később megis­merve az élet bukta­tóit, azokat kerülget­tem. Eddig úgy érez­tem, sikerült az apró kövekből évtizedes, fá­radságos munkássággal bevehetetlennek hitt váramat felépítenem» de a napokban rádöb­bentem a valóságra! Áltattam magam, csa­ládomat, környezete­met, félrevezettem ba­rátaimat és ismerősö­met, nem is beszélve hivatali főnökeimről! Ehhez a felismeréshez, becsületem várának összeomlásához elég volt egy narancshéj. azaz egy ,>Hivatalos le­let illetékhiányról” szó­ló értesítés. Ez a kis Lelepleztek papírszelet döbbentett rá: nem vagyok becsü­letes! S hogy magyaráza­tot adjak mindenkinek, aki ennek az ellenke­zőjéről volt meggyő­ződve, el kell monda­nom: voltak olyanok, akik már évek óta néz­ték vergődésemet, vár­ták, hogy jobb útra térjek, s miután ez nem történt meg, ki­rántották lábam alól a talajt. A „Hivatalos le­let illetékhiányról” el­nevezésű értesítésben — s most már bánom, hogy elkezdtem, hiszen a szégyentől ég az ar­com — a Bács-Kiskun megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal Illetékcsoportja közli summázva a követke­zőket: az 1962. június annak idején átkos j szenvedélyemre, gépko­csivásárlásra költöttem. Először féltem a lelep­lezéstől, de négy év alatt megnyugodtam, talán nem veszik ész­re, hogy megkárosítot­tam a társadalmi tu­lajdont. Naív elképze­lés volt, hiszen tudhat­tam volna, van egy szerv, az Illetékkisza­bási és Vállalati Adó­hivatal Illetékcsoport- ja, amely előtt olyan a szerződő féd lelke, mint a nyitott könyv. Szeretnék visszatérni a becsületes emberek közé, ezért bátran ál­lok a közvélemény ité- lőszéke elé. Mentsé­gemre szeretném fel­hozni, hogy a húsz fo­rint illetéket és a tíz forint bírságot postán már befizettem a 649 952—605. számú csekkszámlára. Gémes Gábor — Hogy magamról beszéljek? Amit megszoktam egyetemista korom óta? Hát ez nehéz lesz... Aztán, ha kissé döcögve is, csak megindul a társalgás. „Ké­rem, én nem találok abban sem­mi különöst, hogy eddig 82-szer vettek tőlem vért. Említettem, hogy egyetemista koromban kezdtem. Nem tagadom, akko­riban a szűkös ösztöndíjhoz jól jött egy kis zsebpénzpótlék. Egyébként magam is meglepőd­tem a magas számon, nem tar­tottam fejben hányadik vér­adásnál tartok, a kartonom ott van a többi között...” — Kérem, mint orvos mond­jon valamit a véradás élettani jelentőségéről. — Magammal kapcsolatban, vagy általában? — Mindkét szempontból. — Ha egészséges a szervezet, alkalmas a véradásra. Ezt az alapos ellenőrző vizsgálat min­dig kideríti. Magamról tudom, ha megszokja azj ember, egy idő után szinte kívánja a rendsze­res véradást. De hangsúlyozom: Egyéne válogatja, hogy ki, mi­lyen időközönként adhat vért. — Bizonyára találkozott már olyanokkal, akiknek On adott vért... — Nem sokkal... De emlék­szem, hét évvel ezelőtt, amikor betegen feküdtem a kórházban (nekem is szükségem voltakkor transzfuzióra), egy idős paraszt­néni látogatott meg. Nekem kö­szönheti az éleítét — mondta, sőt két csomag Kossuthtal és egy tábla csokoládéval is meg­lepett. Jól esett a köszönet... Dr. Csoó Zsigmond jó néhány hivatalos kitüntetésben része­sült már mint önkéntes véradó. Mint orvost is ez az önfeláldozó szenvedély jellemzi, munkájá­nak is fáradhatatlan szerelme­se. ;— El sem tudja képzelni a laikus ember, mekkora felelős­ség nyugszik a vállunkon. Itt csak kifogástalan precizitással szabad dolgozni, itt nem lehet tévedni. Ám, hogy a növekvő feladatoknak, követelményeknek megfeleljünk, ehhez évről év­re több vérre vjan szükség. Elhallgat, órájára néz, még dolga van a laboratóriumban. — Gyakran hallunk, olvasunk mostanában a vér, a véradás jelentőségéről, ön szerint ho­gyan lehetne még több áldo­zatkész embert bevonni a vér­adásba? — kérdem búcsúzóul. — Szerintem a tények a leg­főbb érvek. A tény: ha a beteg­nek szüksége van rá, természe­tesen kap elegendő, megfelelő vércsoportba tartozó vért. Ezt mindenki jogosnak, természetes­nek tartja. Az is. De az is tény, hogy a véradók igen kevés há­nyadát képviselik a felnőtt la­kosságnak, holott — szerintem —, minden egészséges embernek, kötelessége lenne a bajba jutot­tak segítségére sietni. Hiszen le­het, hogy másnap már közülük szorul valaki embertársuk ön­zetlenségére. Szerintem nem rendkívüli, hanem a legtermé­szetesebb dolog, hogy segítünk másokon. Ezért nem találok én semmi különöset abban, hogy mint egészséges ember — ön­kéntes véradó vagyok. Bubor Gyula 20-án kért garázsépité- si engedély és két nyi­latkozat után amelyre 30 forint illetéket kel­lett volna leróni, mindössze tíz forin­tot fizettem be. Ezért köteleznek, hogy a 6470—52/1960. (XII. 31.) PM. számú rendelet 55, 56, 29 §-a és a 21/1957. PM. rendelet 3. §-a, valamint a 15/1961. PM. rendelet 2. §. egy bekezdése értelmében fizessem ki a húsz forintot, sőt ha­nyagságomért tíz fo­rintra megbírságol­nak. Nehéz volt elmonda­ni, de most már min­denki tudja, s ezért felemelt fejjel beval­lom férfiasán: igenis el akartam bliccelni a húsz forintot, amelyet Mai emberek A véradó főorvos Ámulva hallottam dr. Csoó Zsigmond közelgő jubileumáról: Nemsokára eléri véradásban a százas szériát... A Kecskeméti Véradó Állomás alacsony, zö­mök, kreol arcú főorvosa tizen­két év óta tölti be tisztét. Nem csoda hát, hogy a véradás je­lentősége a „kisujjában” van, ám most mégis meglepődik a kérdésen.

Next

/
Thumbnails
Contents