Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-14 / 113. szám

1988. májas 14, szombat

5. oldal

Kecskeméti zenetanárok hangversenye

AZ ORSZÁGOS Filharmónia és a városi tanács rendezésében hétfőn este a Városi Művelődési Házban tartotta hangversenyét két fiatal zenetanár, Danicsné Kiss Éva és Lukács János. Zongorán közreműködött Körbemé Nagy Mária.

Mindhárman jól ismertek a kecskeméti hangversenylátogatók előtt, mert diplomájuk megszerzése óta gyakran cserélik fel a tantermet a pódiummal, hogy barátaiknak, tanítványaiknak tanúságot tegyenek fejlődésükről, egyszersmind gyönyörködtessenek. neveljenek és szórakoztassanak a szó legnemesebb értelmében. Ez a szándék, és mindhármójuk művészi, muzsikáló öröme tette oly sikeressé a hétfői hangversenyt.

Meghitt hangulatban, zsúfolásig megtelt teremben kezdődött meg a koncert Händel oboára írt g-moll versenyművével, amelyben a szerzőre oly jellemző zenei pompozitást rövidesen a simán gördülő olaszos ko- lorit váltja fel, s egy lélegzetnyi megállás után beletorkollik a vokális ízű, nemes dallamívű largóba, hogy a zongora indította tétellei fejeződjék be.

Körberné Nagy Mária kitűnő muzikalitásával nagyszerű partnernek bizonyult ennek a sokrétű műnek a megszólaltatásában. Hangszeres aktivitása jól érvényesült a versenyművet záró allegro szólisztikus indításában.

A JÓL MEGTEREMTETT kamarazenei légkör és a törés nélküli művészi hangulat tovább folytatódott a szünet után Ci- marosa Oboaversenyének megszólaltatásával. Lukács János nemes oboahangja különösen szépen érvényesült a sicilianó tétel panaszos hangú, meleg tónusú előadásában. Egy kissé le- vegősebb hangvétel csak emelte volna a tétel szépségét.

Dicséretet érdemel a nagyon szép Schumann Románc műsorra tűzése. Az oboa-zongora kettős műsorának legnagyobb sikerű számai: Kodály Epigrammák és Ravel Habanera-ja volt, amit meg is kellett ismételni.

AZ EST másik szólistája, Danicsné Kiss Éva megnyerő zenei egyéniségével és jól megtervezett műsorával ismételten bebizonyította, hogy egyre fejlődő zenei egyéniség, aki nagy feladatok megoldására is képes.

D. Scarlatti két szonátája: a D-moll és D-dúr, — már a modern zongoratechnika Igényességét involválja. Ezekben a nagyrészt egytételes művekben azonban megtalálható a barokk és rokokó „esprit” minden szellemessége, meglepő hangzásokkal és fordulatokkal tarkítva. A szerző maga „Essercizi”-nek, gyakorlatoknak nevezi szonátáit és egy kiadásának előszavában szerényen írja, hogy „Ne keresd a kompozíciókban a mély szándékot, hanem inkább a művészet szellemes tréfáját, hogy ez vezessen téged a cembalón való friss, ügyes játékra.” Danicsné szellemesen könnyed előadásával igazolta a szerző szándékát.

Chopin As-dúr Balladája minden zongoristának nagy próbatétele. Ezekben a művekben talán nem is annyira a technikai megvalósítás, mint inkább az áradó lírai érzelmek egyensúlyban tartása a nagy feladat, mert ez a szubtilis zenei költészet hamar az érzelgősség in- goványára tévedhet. Az előadó nemes rezonanciával adta elő ezt a csodálatosan szép és el nem koptatható Cbopin-művet.

Beethoven op. 78-as Fis-dúr szonátája kidolgozott előadásban szonátája kidolgozott előadásban, bár kisé kényelmes tempóban szólalt meg. A fiatal művészek kitűnően sikerült koncertjének befejező száma Rachmaninov; g-moll Prelüdje volt.

A MŰSOR ismertetését Kör- ber Tivadar látta el, a tőle megszokott hitelességgel és mérték- tartással.

Nemesszeghy Lajos

Nem „szava!óverseny99!

Nemrégiben egy g lossza jelent meg a Petőfi Népében. Szépséghibának minősíti a glosszaíró a „vers- és prózamondó verseny” kifejezést. A szavaló verseny megjelölést ajánlja helyette.

Am a „szavalás” kifejezés kizárólag költemények tolmácsolására vonatkozik. Ezt a nézetet tükrözi az Értelmező Szótár is. A szóban forgó versenyen pedig prózával is kiáll- hattak a résztvevők. De talán még ez a kisebbik baj.

A szavalás szó hangulata sajnos, összefonódott az öncélú, túlzott geszveszekedett az anyámmal és csúnyán káromkodott —, de most nagyon szerettem. És olyan jól lett volna ezt megmondani neki.

Egy estefelé, mikor jöttünk az iskolából, csendőrök kísérték befelé Füleki bácsit. A két keze össze volt kötözve és mélyen lehajtotta a fejét. Látszott rajta, hogy szeretne észrevehetetlen maradni a két szuronyos ember között. Utánuk a felesége ment, két kisebb gyerekét kézenfogva és kétségbeesetten jaj- veszékelt:

— Nem csinált az uram semmi rosszat Ugye apjuk ártatlan vagy? Mond meg a csendőr úrnak hogy nem csináltál semmit. Jaj, ne vigyék el az én kenyérkeresőmet! Mit csinálok a gyerekekkel?

A gyerekeket is megrémítette az anyjuk jajveszékelése és versenyt ordítottak vele. Az egész házsor kitódult az ajtók elé és nézték a szomorú, siránkozó menetet. Most nem törődtek a hideggel és sokan örültek is a látványosságnak.

Mikor megláttam őket. belé- nyilallott a szívembe a rémület. Hát mégis ... Feri bátyámat talán már be is vitték. Akkor estusokat alkalmazó, a költő valódi egyéniségét elrejtő, pátoszos, dekla- máló előadással. Ha Horváth Ferencet, Jan cső Adri ént szavalóművésznek titulálnánk: megsértődnének.

Kikértük a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének véleményét is. „A vers- és prózamondó verseny” kifejezés pontos, jó, helyénvaló — válaszolták. Egyetértünk velük. S hozzátesszük: nem véletlen az sem, hogy Ascher Oszkár „A vers mond ás művészete”, Gáti József pedig „A versmondás” címmel adta ki könyvét.

(heltai)

te csak azért jött haza olyan korán, hogy azt higgyem, meggondolta a dolgot. De azután mégis elmentek...

Nekiiramodtam a síkos úton. s ahogy csak bírtam, futottam hazafelé.

Mikor berobogtam, együtt volt a konyhában az egész család és ott volt Veréb Jani bácsi is. Nagyban tárgyaltak valamit. Ta. Ián éppen a Füleki bácsi esetét.

— Füleki bácsit viszik a csendőrök! — kiabáltam izgalmamban. de rám se néztek, csak beszélgettek tovább.

— ... ott felejtette a fejszét, amivel a léceket feszítette ki. Arról jöttek rá. Meg a lábnyomokról, — mesélte Jani bácsi, izgatottan hadonászva. — Ilyen hülye. Ha valamit csinál, legalább ügyesen csinálná. Az a vén zsugori Benkö nem ment volna, tönkre attól a pár zsák kukoricától!

— . Pedig milyen rendes ember volt, — sóhajtotta az anyám.

— Az az még most is, — szólt közbe Mihály bátyám. — Csak becsületesen nem élhet meg máma a szegény ember.

— Én azért csak nem mennék el lopni, — ellenkezett az anyám. — Inkább éhenhalnék.

FESZTIVÁL rOnnuoeeshi

A Vidéki kultúrházaknak különös, semmihez sem hasonlítható hangulata van. Nemcsak azért, mert a falak között lakodalomtól a bútorkiállrtásig szinte minden esemény helyt kap, de itt a falubeliek a szó szoros értelmében hazamennek. Hiszen a társadalmi munkában épült falakon ők is dolgoztak.

És sehol másutt nincs ilyen közel a színpad a nézőkhöz. A reflektorokon túl is, innen is ismerősök vannak. Ez a közelség eredményezi azt a kedves közvetlenséget, amivel a vidéki kultúrházakban találkozhatunk.

Az évad talán legnagyobb szabású eseménye volt a múlt vasárnap a dunavecsei kultúr- otthonban a járási vetélkedő. A körzeti versenyekről továbbjutó műkedvelők mérték itt össze tudásukat és a „maratoni fesztivál” sok érdekes tanúsággal szolgált.

A versenyzők, szögezzük le, amatőrök voltak. Olyanok, akik csupán a maguk szórakoztatására táncolnak, zenélnek, szavalnak. Mégis helytelen volna

Könyvheti

újdonságok

Vészi Endre:

ARANYSZOBA

Az írónak a Könyvtájékoztató számára adott nyilatkozatából:

Az Aranyszoba néhány éven belül a harmadik novelláskö- tetem. Belső rétegeiben rokon előző két könyvemmel: a „Lakoma hajnalban” és a „Darazsak támadása” címiiekkel. Az élet a maga epikusságában is rendkívül drámai. Egy-egy emberi válság térben és időben igen sürített tud lenni. A drámai látásmódot nem tanulja az ember, az kialakul — már akiben kialakul —, a saját tapasztalat, szenvedés kamataként.

Napjainkban divattá vált — joggal, jog nélkül — hivatkozni a humánumra. Nem szeretem a humánumot, mint jelmondatot, cégünk reklámját. Az „Aranyszoba’ elbeszéléseinek emberségét azon szeretném mérni, hogy sikerül-e úgynevezett hőseim sorsát érzékenyen és kellő tisztességes őszinteséggel föltárnom. Mert a novella sűrített dráma. Nem kivonat, nem zsugorítás, költői sűrítés. Az em- bér és a társadalom tüzpróbája a konfliktus harapófogójában. Az élet drámaiságának alapszíne nem mindig tragikus, olykor humorosan megindító, vagy harsányan nevettető. Evek óta makacsul az ilyen drámai novella kialakításán dolgozom.

Nem bírnám el a szégyent, hogy engem a csendőrök kísérgesse- nek.

Feri bátyám nem szólt semmit, csak a cigarettáját szívta. Mikor egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, picit mintha el is mosolyodott volna.

— Hát, — mondta még a Mihály bátyám — mindenki nem is mehet lopni. Másképpen kellene itt a bajon segíteni. Hogy mindenkinek egyformán legyen. Akkor lopni se kellene.

— Hogy mindekinek egyformán legyen, — dünnyögte utána Jani bácsi és nyomatékképpen nagyot ütött falábával a földre.

Mihály bátyámat jobban szerettem, mint Ferit. Csöndes, jó fiú volt és soha nem házsártos- kodott. Nem veszekedett anyámmal. ha valamelyik nap nem került főtt étel az asztalra. Ilyen pedig, különösen így télen, sűrűn előfordult. Belátta, hogy nincs, és ha nincs, nem lehet.

Most is. mikor már-már kezdett odahaza tűrhetetlen lenni a nyomorúság, azt mondta, hogy ő ezt nem nézheti tovább, e1- szegődik béresnek. Igaz. hogy egész évben más kapcája lenz azért a pár mázsa gabonáért, de amit keres, azt tisztán megkea színvonal mércéjét ezért alacsonyra ereszteni. Helytelen és szükségtelen, mivel nem egy produkció kinőtte már az amatőrbemutatók kereteit, megállná a helyét jóval igényesebb publikum előtt is.

CÁsah, néhány villanás a műsorból. A szabadszállási Vé- csei Ilona megrázó monológja — a mérgezőgáztól halálba altatott kisgyermeknek mesél. — Vagy Szőke János mélyen átélt előadásában a Luan című vers sokáig emlékezetes marad. A győztes szabadszállási gárdából ők ketten emelkedtek ki. Mindjárt utánuk; kell megemlíteni a népi táncosokat, akik bizonyították, hogy tudásuk sem marad el riépszerűségük mögött. A dunavecsei népi tánccsoport Leánytánc című produkciójával hajszállal múlta felül a szabadszállásiakat.

Rendkívül nagy sikert aratott a honv. 7260. egységének ének- tánczenekara, akik a kunszent- miklósi gimnazistákat szorítotSÖTÉT a színpad, csak enyhe fénysugár- világítja meg a szavaló arcát. Gesztus nélkül mondja el a szöveget: Mi is lenne, ha a cápák emberek lennének. .. Döbbenetesen ^ysze"ü a szöveg, de a nézőben felkavarognak az indulatok és percek alatt ráébred: az ember — ha elaljasul — cápább a cápánál és ragadozóbb a ragadozónál. ..

A Kecskeméti Kelemen László Irodalmi Színpad Brecht-estjén hallhatjuk ezt apoémát Héj* János előadásában. Páratlan élmény volt. sokáig beszéltek róla, akik látták és hallották.

Ez az irodalmi színpad feladata: csemegét adni a közönségnek. Nem sablonos szavalatokkal teletűzdelt műsorokat, hanem élményt jelentő irodalmi érdekességet, szépséget.

HOGYAN látja el ezt a feladatát a kecskeméti irodalmi színpad? Elsősorban az irodalmi vezető. Banos József válaszol:

— Igen. mi az irodalmat szerető közönségnek ritkaságokat, csemegéket szeretnénk bemutatni. De ezen túl az irodalombarát fiataloknak szereplési lehetőséget adunk. Az egyelőre 14 tagú kis közösségünk vitákat is rendez, így gyarapítja tudását.

Kis közösség? Igen. csak tizennégyen vannak, holott sokkal több számára volna itt hely és feladat. Három ..felnőtt” és

resi és hazaadja az egészet.

. Mikor elállt, mindjárt kért is előleget, egy mázsa búzát a gazdájától, hogy legyen otthon mit ennünk. Ilyen jó gyerek volt ő. Anyám meg is siratta, mikor érte jött a kocsi, hogy kivigye a tanyára, de belátta, hogy másként nem lehet. Csak Feri iránti keserűsége nőtt ezzel is. Ha azután összezördültek, mindig ez volt a legfőbb érve:

— Neked persze eszedbe se jutott, hogy elszegődj. Pedig te vagy az idősebb. Elvárod, hogy más keressen számodra kenyeret, te meg puhítod idehaza a fenekedet.

Ez azért már túlzás volt, mert Feri bátyám is egyre járt munka után, de ezeken a keserves téli napokon nem akadt semmi. Anyám is tudta ezt és csak a1 keserűség mondatta vele ezeket az elítélő szavakat.

Életünk azért könnyebb lett valamivel. Eggyel kevesebb volt otthon az evő száj és az sokat jelentett a szűkösségben. Anyám olykor azzal vigasztalta magát, hogy vannak még, akik nálunk is szűkösebben élnek. Ezt ugyan nehéz volt elképzelni, de ő bizonyára nem hazudott.

(Folytatjuk.)

ták a második helyre. A szavalok, vagy a győztes tassi bábosok csakúgy hozzájárultak a nap sikeréhez, mint a paródisták és a mindig népszerű ki-mit tud vetélkedő.

Nagyszerűen vizsgázott a szereplőkön kívül a közönség is. Zsúfolt teremmel indult a seregszemle és mikor véget ért, még mindig- nem láttunk üres helyeket. Azt nem állíthatjuk, hogy tárgyilagos volt a közönség, de mindenesetre lelkes. Ami mégiscsak rokonszenves tulajdonság. Utólag kiderült, hogy a legtöbben már indultak hasonló vetélkedőn, vagy éppen e verseny selejtezőin nem jutottak tovább.

De tulaj donképpeen nem is a továbbjutás a fontos. Az az igazi siker, hogy ezek a fiatalok tanultak, készültek sok száz órát töltöttek együtt hasznosan, művelődve. És ha meggondoljuk, ez az eredmény bármilyen vastapsnál többet ér.-b. ptizenegy diák: ennyi a valóban lelkes kis együttes létszáma. Miért csak ennyi?

— Két ízben hirdettünk tagtoborzást, iskolákhoz és intézményekhez fordultunk és kértük. irányítsák hozzánk az irodalmat szerető fiatalokat. Kevés volt az eredmény. Mostani tagságunkat is jóformán szavalóversenyeken fedeztük fel...

A PANASZ jogos. Az együttes tizenegy diáktagja középiskolás. Hol vannak a felsőfokú technikumok hallgatói? Hol vannak az értelmiségi fiatalok? A KISZ-szervezetek nem tudnának-e segíteni a kecskeméti irodalmi színpadnak a létszám bővítésében?

Aki a műsorukat látta, abban sokáig megmarad az élmény. Mezed András: Rózsák a temetőből című költői oratóriuma volt az egyik legemlékezetesebb számuk, tavalv áprilisban. Ezt követte Hozzátok beszélek! címmel decemberben a Brecht-ösz- szeállítás. maid idén februárban a Miczkiewicz-műsor. Február óta számos iskolában és üzemben mutatták be Halhatatlan hazám. Vietnam című műsorukat. Az idei békehónap ünnepélyes megnyitásán a Radnó- tr-eklogákkal keltettek általános feltűnést.

— Mi a további terv?

— Még a tavasz folyamán két amerikai író egyfelvonáso- sát mutatjuk be. mégpedig William Saroyan: Halló ki az? és Edward Albee: Bessie Smith halála című darabokat. Az irodalmi ismeretterjesztés új módszereivel érdekes, szép és a közönség által nem ismert, nehezen hozzáférhető darabokat szeretnének műsorra tűzni.

MÁR SZINTE megszoktuk, hogy nívós kecskeméti rendezvényeken fellép az együttes, rendszerint nagy sikerrel. Ennek a sikernek azonban nagy ára van. Rendkívül mostoha körülmények között készülnek feladatukra.

A Városi Művelődési Ház művészeti csoportja az együttes, de a művelődési ház nagyon rosz- szul áll helyiség dolgában. A nagy előadóterem színpada tulajdonképpen nem színpad, hanem csak dobogó. Ez versmondásra jó de játékhoz már aligha. Nincs hely a próbák számára, nincs hely. ahol a díszleteiket. kellékeiket tárolhatnák. Díszleteiket ..Házilagosan” állítják össze Magony László műszaki vezető segítségével.

MŰSORAIKAT, munkájukat és igyekezetüket ismerve több támogatást érdemelnének.

'■ B. J.

„Ha a cápák emberek lennének...”