Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-09 / 84. szám
1966. április 9. szombat 5. oldal Mezőgazdász és a falu A regi magyar falu értelmiségében kik voltak a „hangadók”? Elsősorban az állam embéréi, a tisztviselők, mint például a szolgabíró, jegyző. Velük fogództak a papok, szabadfoglalkozású értelmiségiek, mint az orvos, ügyvéd, állatorvos, aztán valahol a szélen a pedagógusok. Az agrárszakemberek, mezőgazdászok, mezőgazdasági mérnökök munkájuk jellege miatt sem játszottak olyan közvetlen szerepet a falu éltének alakulásában, mint az előbbiek. Tisztük a gazdasághoz, a határhoz kötötte őket, rendszerint kint is laktak a majorságokban. Nem jártak össze olyan sűrűn, mint a többiek. Ha egykori helyzetüket tekintjük, tevékenységüket nem is abból a szempontból értékelték elsősorban, hogy milyen új, korszerű, tudományos módszereket alkalmaznak a gazdálkodásban, hanem azon mérték inkább, mennyire tudják fokozni a munka intenzitását — hajtani az embereket. Voltak közöttük természete- j sen értékes, koncepciózus szakemberek, akik tudományos munkásságukkal, modern mód- j szereikkel nemzetközi hírnévre j tettek szert. A régi mezőgaz- | dasági értelmiségiek jelentős . részéről az maradt meg a köz- j tudatban a felszabadulás után i is jóidéig, hogy kiszolgálója, nem kevésszer kíméletlen korbácsa volt a legreakciósabb, legélősködőbb társadalmi csoportok egyikének, a földbirto- kosságnak. A tulajdonviszonyok megváltozásával, kiváltképpen pedig a mezőgazdaság kollektivizálásával mind tartalmában, mind tonnájában megváltozott a mezőgazdasági értelmiség szerepe. A falu életében előtérbe került, központibb jelentőségűvé vált az agronómus. a mezőgazdasági mérnök munkássága. t Egy-egy község társadalmának boldogulása, megélhetése, kulturáltsága színvonalának emelkedése összefügg a I helyi termelőszövetkezet jó 1 vagy kevésbé sikeres gazdálko- j dásával. A termelésszerkezet j nagyüzemi kialakítása, a tervezés, a jobb agrotechnika alkalmazása, a belterjesítés, az ál- i lattartás szintje, az egyre növekvő géppark hasznosítása, a munkaszervezés — tehát a kor- 1 szerű mezőgazdasági élet elválaszthatatlan az agronómus. a mezőgazdasági mérnök, működésétől. Alig találnánk úgynevezett régi agrárszakembert, ! aki ne illeszkedett volna már be szívvel-lélekkel a falu szocialista életének formálásába. Ennek megfelelően becsülik is tevékenységüket. Kivált, ha a szaktudás értékes jellemvonásokkal párosul. Egyetemekről, főiskolákról kikerült fiatal mezőgazdasági szakembereinkre szintén jelentős feladat hárul a mai falu életének alakulásában. Szakmai helytállásukon kívül azt is elvárja tőlük a falu társadalma, hogy vezetői is legyenek a fiataloknak, tevékenykedjenek köztük, neveljék őket, gyarapítsák politikai, társadalmi, kulturális tájékozottságukat. Ehhez azonban az kell, hogy a község vezetői is legyenek segítségükre. Vonják be őket a helység ügyeinek, jövőjének intézésébe, kérjék fel őket társadalmi szereplésre. Minthogy minden tekintetben közel állnak a fiatalokhoz, kézenfekvő, hogy a KISZ-munka ennek legtermészetesebb formája. Köztük élnek, ismerik őket, képességeiket, nézeteiket, vágyaikat. Legtöbb helyen meg is van az ifjú mezőgazdasági szakemberek munkájának becsülete, elismerése. Ahol a KISZ is épít rájuk, olyan modern kezdeményezések tanúi vagyunk, mint például a mélykúti Alkotmány Tsz-ben. Itt a szakmai továbbképzés állandó sítására megalakult az Ifjú Szakemberek Klubja — húsz résztvevővel. Működése nem áll meg ennél a keretnél, hanem már az első előadások után községi klubbá szélesedik. Így lesz úgyszólván felfrissítője a helység politikai, gazdasági mozgásának. Ha a KISZ megyehizottság- hoz beérkezett ifjúsági akció- programokat tanulmányozzuk, első rápillantásra igen megfog bennünket a falusi fiatalok izgalmasan színes, hasznos, igen jelentős munkavállalásainak sokasága. Ragadjunk ki néhányat a sok kezdeményezésből. Például : a kenyérgabona terméshozamának emelése karbami- dos lombtrágyázással. 1965-ben országos versenyt hirdettek, s ebben Diezendy Ádám, a bajai ÁG agronómusa 3. helyezést ért el, minthogy vetésük 1—2 mázsával többet hozott karbamidozással. A kisszállási Petőfi, a nagybaracskai Üj Élet, a kelebiai Rákóczi Csillaga Termelőszövetkezetek ebben az évben már nagyobb területen alkalmazzák ezt az igen kifizetődő vegyszert, mint tavaly. Kár, hogy még kevés KISZ-alapszervezet vállalta a jó példa követését. A kiskunhalasi és bajai járásban, Felsöszentivánon, Csá- volyon, Tataházán, Mélykúton, Jánoshalmán már ismert módszer a kukorica fészektrágyázása és a tőszám szaporítás, amely növeli a hozamot. A szőlő-gyümölcstermelés gazdaságossá tételét évről-évre több ifjúsági munkacsapat vállalja. Az idén 120 munkacsapat 1700 tagja 7000 kh termő szőlő-gyümölcsös gondozását és a termés 60—70 százalékos exportját vállalta. E téren viszont a kecskeméti járás fiatalsága tesz ki magáért. 35 ifjúsági munkacsapat 370 fiatalja 2100 holdat műved, amiből 1400 hold új telepítés. Részt vesznek a szőlők, gyümölcsösök rekonstrukciójában. gépi művelésre alkalmassá tételében, és be- gyűjtenek 300 ezer db szőlővesszőt. Ha az állattenyésztést vesz- szük: korszerű sertéshizlaldák, borjúnevelők, tehénistállók épülnek sorra. A nagyüzemi állattartás nagyobb szaktudást, több kezdeményezést, leleményességet igényel az ifjúságtól is... Ennyi is elég, hogy rávilágítsunk, milyen súlya, jelentősége van a számtalan nagyvonalú terv, elhatározás kivitelezésében a fiatal szakemberek képességének. Ezt általában belátják. Vannak azonban még olyan vezetők is, akik az ifjú agrármérnököt, mezőgazdászt .— hogy úgy mondjuk — alacsonyabb rendűnek tartják, képzettségüket, műveltségüket kevésbé értékelik, mint az orvosét, vagy általános mérnökét. A káros tudatmaradványokat e téren is le kell számolnunk. Tóth István Befejeződött az országos történész-vándorgyűlés szemléletessé tételéről, valamint a tanulók aktivitásának fokozottabb felhasználásáról. Az előadást követő vitában felszólalt Bodó György aspiráns, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, Kanizsai-Nagy Antal, a Budapesti Képzőművészeti Gimnázium igazgató-helyettese, Dombi József, a budapesti Czukor utcai gyakorló gimnázium tanára, Degré Alajos, a Zalaegerszegi Levéltár igazgatója, Kaposvári Gyula szolnoki múzeumigazgató és Kralovánszky Alán, székesfehérvári muzeológus. Képiinkön: A tanácskozás résztvevői A vitát Unger Mátyás íoglal- ta össze és válaszolt a hozzászólásokra. összefoglalójában utalt arra, hogy a vándorgyűlés sok érdekes gondolatot vetett fel. Útmutatást adott az új tankönyvek elkészítéséhez, az új tantervekhez. Végezetül köszönetét mondott a vendéglátó város vezetőinek, akik az előkészítéssel nagyban hozzájárultak a gyűlés sikeréhez. Az országos történész vándor- gyűlést Fehér Sándor zárta be. Gratulált a gyűlés hasznos és eredményes munkájához és megköszönte Kecskemét város nevében, hogy a vándorgyű’ést itt rendezték meg — ezzel is öregbítve Kecskemét jó hírét. Új Kossuth-díjasok Kohán György — az Altöld festője Pénteken délelőtt zajlott le Kecskeméten a Városi Tanácsház dísztermében az országos történész-vándorgyűlés második napi befejező programja. Az elnökségben helyet foglalt Elekes Lajos professzor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Unger Mátyás egyetemi docens és Fehér Sándor, a Hazafias Népfront kecskeméti városi bizottságának elnöke. Elekes Lajos megnyitója után Waczulik Margit A művelődés- történet az iskolai történelem- tanításban címmel tartott vitaindító előadást. Hangsúlyozta, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően ezentúl sokkal többet kell foglalkozni az iskolai történelemtanításban a művelődés- történet kérdéseivel. Már csak azért is. mert megszűnik a külön művészettörténet oktatása. Az újfajta történelemtanításnak — amely ezentúl a művelődés- történetet is magában foglalja — tanítási módszere még nincs. Az előadó ismertetett néhány el. képezelést, s beszélt a tanítás Világtörténelem térképen Kossuth-díja nemcsak kitüntetés, de elégtétel is egy sokáig csendben működő alkotóművésznek. A díj átadása művé- szettörténetileg is fontos pillanat, hiszen ezzel Kohán György kilép vidéki elzártságából, és elfoglalja az őt régen megillető helyet ama néhány festőművészünk között, kinek munkássága európai jelentőségű. Témáinak nagy részét az Alföld, a falu, az édesanya, és szűkebb környezetének asszonyalakjai adják. A falu, melynek egén hatalmas vörös Nap, vagy Hold emelkedik az összebújt házak tömbje fölé. Az otthon, ahol fekete kendős öregasszony üldögél magányosan a búboskemence előtt, meghitt tárgyai között. Egy másik otthon, amelyA Kartográfiai Vállalat a következő esztendőkben a 15 új nagy kiadvánnyal kívánja megörvendeztetni a térképkedvelö- ket. Egyik legérdekesebb kiadványuknak a nagy világtörténelmi atlasz ígérkezik. 23x32 centi- méteres, nyolcszínnyomású térképei a történelem előtti időktől napjainkig dolgozzák fel az emberiség múltját. A nagy művet — a nagyközönségnek szánt első hazai történelmi atlaszt — 1869-re szeretnék megjelentetni. A sorozatok közül talán az egymást követően megjelenő autótérképek Ígérkeznek a legérdekesebbnek. A hat színben nyomott, ügyesen hajtogatott, legfeljebb 70x100 centiméteres térképlapokat — országonkint egyet — 24x13 centiméteres borítólapokban hozzák majd for- j galomba. '.irató (1942). A VERS BARÄTAI József mondta: Attila A mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művésze. tét, s azért szeretik, mert keresik az emberséget." Ezt a szép gondolatot méltán választotta mottónak a középiskolások és szakmunkástanulók idei országos verséi prózamondó versenye. Egyrészt talán a dátum egybeesése miatt, hiszen holnapután ünnepeljük József Attila születésnapját. az országos szavaló verseny pedig ma kezdődik Kecskeméten. Másrészt viszont azért, mert a költő látnoki szavai azt a kort jósolták, amelyben rna élünk. Hiszen valóban a vers ma ezrek, százezrek szellemi tápláléka. Az értelem és érzelem egyezése különösen fontos a fogékony ifjúi korban. A 14—18 éves fiatalok tömeges érdeklődése a vers- és prózamondó versenyék iránt éppen ezért örvendetes. Ma mintegy 150- en vetélkednek itt szerte az országból. Ök a legjobb szakmunkástanuló és középiskolás előadók. Büszkék vagyunk rá, hogy e mozgalom. amely évekkel ezelőtt itt indult a kecskeméti iparitanuló-iskolá- ban. máig ilyen szélesre bontotta szárnyait. Kétszeres örömmel köszöntjük tehát Kecskeméten az orsz igo* vers- és nró-amov.dó verseny ifjú résztvevőit. Gyulaváriból, a Viharsarokból indult el, innen Hódmezővásárhelyre került, majd Budapestre, Párizsba, s a nyüzsgő világvárosból tért vissza, hogy Vásárhely otthonos, művészetet lehelő • falai között telepedjék meg, azt választva működése végleges színhelyéül. Aki látta Kohán György 1965. nyarán a Nemzeti Galériában rendezett kiállítását, elmondhatja, hogy az erőteljes és egyéni kifejezésmód naggyá, általánossá teszi, s az európai művészet gyűjtőmedencéjéig hömpölyögteti el ezt a sajátosan magyar, sőt sajátosan alföldi piktúrát. Csak nagyok sajátja lehet a különleges és helyi elemeknek, s másrészről az egyetemesen emberinek, a történetiségnek, hagyománynak és másrészről a modernségnek az a tökéletes szintézise, mely Kohán képein megvalósul, | be sárga fénynyaláb hasít, megvilágítva a fehér zománcos bádog mosdót, s melynek ablaka mögött lilán ereszkedik le az este. Kohán György színei is alföldi színek: a föld színéből, a nyári nap izzásából születtek. S távolról a nehéz sorsú alföldi parasztok életét idézi az a keménység, az a nekifeszülés is, amellyel Kohán megbirkózik az anyaggal. Most. arr.kor az 56 éves festő két Munkácsy-díj után megkapta a legmagasabb művészi elismerést jelentő Kossuth-dí- jat, bízvást remélhetjük, hogy mintegy 120 festménye közül minél többet viszontláthatunk méltó környezetben, a Nemzeti Galéria állandó tárlatán, és újonnan épülő házaink, középületeink falán, azoknak büsz- I ke díszeként. t Z. J.
