Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-08 / 83. szám

1966. április 8, péntek 5. oldal • • Ünnepek fényénél AZ EMBER életének legfonto­sabb állomásai: a születés, a házasságkötés és a halál. Év­ezredek óta minden népnél ki­alakultak az ezzel kapcsolatos ünnepi szokások, amelyek idők múltán bizonyos, szigorúan kö­rülhatárolt szertartás-rendszerré merevültek. Az ember számára sokáig a születés és a halál volt a leg- megmagyarázhatatlanabb jelen­ség, itt érezte legközvetlenebbül „a túlvilági erők” működését. A szertartás is vallásos színezetet kapott tehát, s mi sem termé­szetesebb, hogy a papok, sámá­nok, varázslók irányították. Ké­sőbb pedig az egyházak vették át ezt a feladatot. Olyannyira, hogy a múlt század végéig a legtöbb európai államban a pa­pok anyakönyvezték a születést, halált és házasságkötést. NEM ELSŐRENDŰ gondunk — ha szabad könnyedebb szó- hasznalattal élni: „Ezen nem múlik a szocializmus építése” — de mégis csak egyre többet ke­rülünk fonák helyzetbe, amikor például egy-egy idős elvtársunk, barátunk búcsúztatásáról kell gondoskodni. Olyanéról, aki ma­ga évtizedek óta nem volt temp­lomban, mégis, amikor el kell temetni, családja kérésére pap végzi a szertartást. Gyakran azért, mert ünnepélyesebbnek érzik az egyház által régóta ap­rólékosan kidolgozott ceremó­niát, mint az egyszerűbb, de iga- zabb, közvetlenebb társadalmi temetést. Azért említettük éppen a te­metést, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy itt találtuk meg eddig legkevésbé a kor szelle­mének, a materialista világné­zetnek, a szocialista társadalom­nak megfelelő formákat. Három esztendő alatt például több mint kétszeresére emelkedett a név­adó ünnepek száma és csaknem négyszeresére az egyházi szer­tartás igénybevétele nélküli há­zasságkötések száma. Pedig vannak már jó példák. Számtalan apró ötlettel segíthe­tünk, hiszen a mi kezünket nem kötik megcsontosodott szokások. A Kiskunhalasi Művelődési Ház­ban például magnetofonszalagra veszik az esküvőt és a szalagot emlékül adják az ifjú párnak. A fotoszakkör képeket készít nekik ajándékba. Kalocsán üd­vözlő kártyát küld a tanács az újszülött szüleinek. Az ottani kórházban a KISZ-szervezet tag­jai beszélnek minden ifjú ma­mával és elmondják milyen szép névadó ünnepet rendez majd a KISZ a keresztelő helyett, ha ők is úgy akarják. A NAPOKBA^ zajlott le egy igen érdekes tanácskozás a me­gyei tanács művelődési osztá­lyán, ahol a résztvevők azokat a lehetőségeket vitatták, ame­lyekkel az alkalomhoz méltóbbá, emelkedettebbé, tehát vonzóbbá lehetne tenni a társadalmi ün­nepeket. hiszen ha nem is für­detünk harcot a szocialista tár­sadalmi ünnepekért, nincs szük­ségünk arra se, hogy teljesen feleslegesen alkalmat adjunk az ünnepek kapcsán a vallásos vi­lágnézet térhódítására. Az egyik felekezeti lapban például a kö­vetkezőket olvastuk: „Nekünk, a ma papjainak természetesen a ma emberéhez a mai kor szük­ségleteinek megfelelően kell szólnunk ...” Ha az egyház fel­ismeri ezt a szükségletet, mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Gyakran viszont még szinte oda kényszerítjük az embereket a templomba, csupán az által, hogy mi nem tudjuk olyan fényessé tenni az ünnepet, mint ők. Y ARS AD ALM I ünnep, vagy egyházi szertartás? A dolog igen gyakran azon fordul meg hogy törődnek-e ezzel a helyi taná­csok, a KISZ, a nőtanács, a szakszervezet, s a többi tömeg­szervezet. Néhol azt tartják, hogy ez a pedagógusok, a nép­művelők feladata. Nem, semmi­képpen sem az övék egyedül. Ahhoz, hogy az emberek ne érezzék szükségét az egyházi szertartásnak, amelyhez egyre kevésbé és egyre kevesebbeket köt valódi vallásos áhitat — az kell, hogy érezzék: valóban ün­nep az ő egyéni ünnepük kör­nyezetüknek, munkatársaiknak, az egész társadalomnak is, s szocialista társadalomnak, amely nemcsak munkájukat várja el, hanem szeretettel, gondoskodás­sal veszi őket körül az élet min­den pillanatában. B. J. Nevelőotthonok seregszemléje A Bács-Kiskun megyei neve­lőotthonok közötti hagyományos kulturális és sportvetélkedőt a napokban nagy sikerrel rendez­ték meg Kecskeméten, a megyei gyermekvédő otthonban. Ezúttal is elküldték a bácsalmási, duna- pataji, hajósi és a kunfehértói gyermekvédő otthonok a leg­ügyesebb lányokat és fiúkat a versenyre. Több mint száz álta­lános iskolás leány és fiú él­vezte három napon keresztül a megyei gyermekvédő otthon vendégszeretetét. A megeredt eső sem riasztot­ta el a kézilabdázókat, míg a termekben folytak a malmozó és a sakkversenyek. A kultúrte­remben az irodalmi színpadok, kamarakórusok léptek fel, s a legnagyobb sikert a kecskeméti és a kunfehértói lányok irodal­mi színpada, a dunapatajaik ka­locsai tánca és a hajósiak báb­játéka aratta. Jól szerepeltek az alaposan felkészült kórusok is. Másnap a négytagú bajnoksá­gért folyt a küzdelem, majd a fiúk futballmérkőzése volt a ve­télkedő záróakkordja. Befejezésül Tolnai Da jós szak- felügyelő köszönte meg a neve­lők és a gyerekek munkáját, szereplését és hangsúlyozta: a megye gyermeknevelő otthonai­ban színvanalas kulturális és sportélet folyik. Az oklevelek és az_ érmek kiosztása után a nevelőotthonok képviselői em­lékszalagot kötöttek az intézetek zászlóira. Paincza Eszter nevelő Kuni eh értó TAVASZI BÁRÁNYOK (Járaá Rudolf felvétel«.) ÁPRILIS 9-ÉN: szombaton dél­után EGYETEMI NÉPIT ANCFESZ- TIVÁLT közvetít a tv Egerből. A „Kék express”-sorozatból „A vészfék” c. magyarul beszélő fran­cia kisjátékfilm lesz műsoron. ÁPRILIS ló-én láthatjuk Illyés Gyula paraszt-komédiájának a TÜ- VÉ-TEVÖK-nek tv-változatát — Ránky György zenéjével Jékey Zoltán verseivel — Horvai István rendezésében. — Négy-ötszáz évvel ezelőtt született ennek a történet­nek az eredetije és idők folyamán bejárta az európai emberiség vá­sári színpadait. A zsugori gazdáné egyetlen elveszett varrótűje miatt eszelős zsugorisággal felforgatja az egész házat — mozgósítva a ház népének apraját-nagyját — s vé­gül a kár ezerszerte nagyobb, mint amennyit a megkerült tű ér. KÖLTÉSZET című sorozatunk a Költészet Napja előestéjén József Attiláról emlékezik meg. Major Ta­más, aki a költő jó barátja volt, verseit vele is megbeszélte, s eze­ket annak idején szavalta, József Attilával kapcsolatos emlékeit idé­zi fel és elmondja legnagysze­rűbb verseit. ÁPRILIS 11-ÉN külön adá&nap keretében emlékezünk meg a Köl­tészet Napjáról. Előbb a hazánk­ba érkezett fiatal szovjet költőkkel készített riportműsorunkat sugároz­zuk. 21.15-kor, majd az elmúlt év­ben megjelent versek közül válo­gatunk. Aprily Lajos, Baranyi Fe­renc, Benjámin László, Csándi Im­re, Garai Gábor, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Nagy László, Simon István. Somlyó György, Vass Ist­ván és Váci Mihály versei hangza­nak el Berek Katalin, Bitskey Ti­bor, Bodor Tibor, Mádi-Szabó Gá­bor Ilosvay Katalin, Jancsó Ad­rienne, Nagy Attila és mások elő­adásában. Megjelennek a stúdióban a Versbarátok Körének tagjai, s az egyes versek között Kovalik Ká­roly beszélget a művészekkel bu­dapesti és vidéki fellépésükről, a mai magyar költészet terjesztésé­ről és népszerűségéről. A nemzetközi tornaverseny ke­retében egyéni női 'szabadonválasz- tott gyakorlatokat láthatunk a Sportcsarnokból délelőtt 11.20-kor. A rendkívüli adásnapon egy ma­gyarul beszélő francia játékfilm ,,A férfi és az asszonyok’’ szerepel a programban. ÁPRILIS lí-ÉN ünnepi hang­versennyel nyitja meg a KISZ az Erkel Színházban a Budapesti If­júsági Napok-at. Ezt 19 órai kez­dettel közvetíti a tv, Fesztiváldíja­sok fesztiválja címmel. A műsor­ban csupa olyan fiatal művész vesz részt, aki valamilyen feszti­válon már díjat nyert. Fellépnek többek között: Dieter Brauer (zon­gora — NDK), Hamari Júlia (ének), Antal Imre. (zongora), Törőcsik Ma­ri, Dvorszky Erzsébet és Forgács József (balett), Gyarmati Vera (he­gedű), a Pécsi Balett, az Universi- tas-együttes, Kcncz Zsuzsa és Ambrus Kyrl (ének). Tomsits Ru­dolf (trombita), Berkes Balázs (bő­gő), a Bergendi-együttes, az Atlas- tánczenekar. a 7. Tünde (zsonglő­rök), valamint a KISZ Központi Művészegyüttese és a Rajkózene­kar. Tégláról téglára... Találkozás Fonyó Józseffel hol 150 embernek. Mi­kor mennyi az érdeklő­dő ... Bár az utóbbi három évben mintha szíveseb­ben járnának az embe­rek ismeretterjesztő elő­adásokra. Persze! Jó öt­let volt, hogy például 8 Szülők iskoláját mindig ugyanaz az előadó tart­ja. összeismerkedünk a szülőkkel, megszokjuk egymást és így sokkal őszintébb, bensőségesebb légkör alakul ki. A pa­pák, mamák régi isme­rősként üdvözlik az em­bert és szívesebben ér­deklődnek, kémek taná­csot. Meg az is sokat se­gít, hogy az iskolákban mindig érdeklődünk a helyi problémákról. Így nemcsak úgy általában beszélünk a nevelésről, hanem mindig a legíon­tosabbról, amivel a leg­többet használhatunk a szülőknek. Az előadások temati­káját az igazgatóval, az osztályfőnökkel és a szü­lői munkaközösséggel közösen állítjuk össze. Tsz-ekbe, üzemekbe járni viszont sokkal ér­dekesebb. Ott nincs meg­szokott közönség. Oda- óllok 100—150 teljesen idegen ember elé. Meg kell teremteni a kon­taktust. Ügy beszélni, hogy a különféle érdek­lődésű és műveltségű emberek egyformán megtalálják az előadás­ban azt, ami számukra érdekes, ami ad nekik valami újat, többet. Emlékszem. egyszer arról beszéltem, műven rossz hatással van a gye­rekekre a verés. Hogy idegenednek el lassan a szüleiktől, hogy vál'k gyakran az ilyenekből bűnöző is. És akkor a közönség közt hirtelen hangosan felsírt egy asz- szony .. Később meg­tudtam, hogy akaratla­nul is a felhozott példa ráiUett. Ideges. Gyakran megüti a fiát. Ő is ész­revette, hogy a fiú el­távolodott tőle, és egy­re messzebb kerülnek . . Beszélgettünk. Tanácso­kat adtam neki. Hogy mi lett később, azt már nem tudom ... De re­mélem, hasznos volt a beszélgetés. Jó érzés segíteni. Jó érzés látni, ha bíznak az emberben. Sok helyen olyan nagy az elmara­dottság. A „fehér föl­ámyék című darabját' n. A kritikák elismerően méltatták „mély emberábrázoló képessé­gét”. És azóta hány film — valamint színpadi szerepekben mutatott új, váratlan vonáso­kat „beskatulyázhatatlan” te­hetségéről. Életvidám rímfa­ragó a Kőszívű ember fiaiban, tiszta szívű fiatal tanító a kép­ernyőn, egyszer a Telefülű vá­sott gyerek hangján, másszor, mint kispap szólal meg a rá­dióban, s mint az Udvari ka­lap pompás, ironikus hősszerel­mese nyíltszínd tapsot fakasát a Vígszínház nézőterén. Játé­kos kedvteléssel mindig más arcot ölt magára, nehéz lenne eldönteni, melyik az igazi? — Mindig az, amelyikkel a közönség felé fordul a színész. Mert azzal valahol mindig ösz- szenő, nem tudja soha levetni magáról. A legőszintébb boldog­ság hangján szól kisfiáról, a legifjabb „Jocóról”, aki beszél­getésünk előtt pár nappal szü­letett. Rajongó tisztelettel em­líti Hemingway-t, kedves író­ját, lelkesen meséli, milyen ha­tással volt rá Mensáros László előadóestje és A nürnbergi per című film. Minden érdekli, mindenre kíváncsi, a volt kecs­keméti kollégák sikereinek úgy örül, mint a sajátjának. A si­ker nem kapatta el, de az sem keseríti, hogy neve még nem szerepel a legfelkapottabb sztá­roké között. — A főiskolán engem foglal­koztattak a legtöbbet. Játszot­tam a Nemzetiben, egyszerre két filmben is, de soha nem hagytam számításon kívül, amit felejthetetlen tanárunk, Gel- lért Endre mondott: „Ha vala­ki a főiskolán sztár, az még nem jelent semmit. Az életben mindent újra kell kezdeni.” Így indultam Kecskemétre és nem zúgolódtam, hogy egészen kis szereppel kezdtem a pályát, az Űri muriban. Lépcsőzetesen, tégláról téglára haladtam elő­re. így persze nem lehet szé­dületes gyorsan a tetőre jutni, de — hogy lekopogj am — nem is zuhantam vissza. Játszom. Szeretnék még tökéletesebben játszani. A tv egyik most készülő filmjében — címe: Köznapi történet, rendező: Zsurzs Éva — karriei-sta technikust ala­kít. A Szent János fejevétele című új magyar filmben epi­zódszerepet kapott. Próbál a Vígszínházban, sűrűn hívja a szinkron filmstúdió és a rádió. Nem lármás, látványos érvé­nyesülésre vágyik. Tudja mit akar, de azt is, hogy mihez van ereje, mit kell még elsajátítania. Tökéletesen, jól, tégláról téglára ... Vadas Zsuzsa Úton Egyhangúan búg a művelődési autó motoi- ja. A magas, sovány fér­fi elgondolkozva ül. Ahogy figyeli a mellette elsuhanó tájat, a motor zúgása szinte felerősödik a fülében, s mintha ezt berregné: _ Mért csi-ná-lod? Mé rt csi-ná-lod? Igen! Miért? Tanár vagyok. Pedagógiát, lé­lektant és történelmet tanítok. Egyik sem tar­tozik az egyszerű tár­gyak közé. Fárasztó. Es mégis! 10 éve már, hogy járom a vidéket, a kecs­keméti tanyavilágot, az üzemeket, iskolákat. Elő­adásokat tartok. Hol 30, tok”, a tanyavilág lakói­nak nevelése, felvilágo­sítása nehéz, de szép feladat. S ha a tíz év alatt csak tíz embernek j könnyítettem, segítettem valamit, vagy tíz szülő­nek sikerült megmagya­rázni a helyes gyerek- nevelés alapjait — akkor megérte!... Az autó hirtelen fékez. ; A gondolataiba merült ' férfit a sofőr hangja ri- j ászt ja fel: » — Megérkeztünk! Tíz perc múlva Ba- bodi Béla TIT-elő- dó, a Kecskeméti Óvónőképző­intézet tanára már ott j áll a pódiumon. 150 fi- | gvelő szempár szegező- ' dik rá, és ő beszélni 1 kezd a szülői felelősség- i ről. I K. Zs. 1 Lassan négy éve, hogy utoljára hajolt meg a kecske­méti közönség előtt. Azt mond­ják, a közönség hálátlan, gyor­san elfelejti egykori kedvence­it. Fonyó József azonban csak a színlapokról tűnt el, nem pedig a nézők emlékezetéből. „A Jocó” — mondják, és fel­idézik köpés hetykeségét, vagy tisztán maguk előtt látják, mint bolondos-vidám, halálba hulló Merkutiót. — Ügy örültem ennék a sze­repnek és úgy szerettem —em-| lékezik vissza, annyi év után még mindig kissé meghatottan — legjobban az összes elját­szott szerepek közül. A vélet­len úgy hozta, hogy a Vígszín­házban is eljátszhattam Mer­kutiót. Benkő Gyula helyett ugrottam be és akkor láttam, mennyire hasznosak a Kecske­méten szerzett tapasztalatok. A Színművészeti Főiskola befejezése után — 1958-ban — azonnal Kecskemétre került. Mi a véleménye a Katona Jó­zsef Színházban eltöltött négy esztendőről. — Jó volt, szép volt, hasz­nos volt. Kecskemétnek renge­teget köszönhetek. Szerepeket, melyekből nagyon sokat tanul­tam, a színház megbecsülését, szeretetét. Véleményem szerint a vidéki iskola megkönnyíti a színész dolgát. Későbbi szere­peiben könnyebben fel tud fog­ni egy gesztust, hanglejtést, alapmagatartást és gyorsan „hozza”. Látta a tv-ben azt a Sarkadi-darabot, amelyikben egy fiatal tanítót alakítottam? A szerep felépítését megköny- nyítette a Hajnali tűz tanító­jára való visszaemlékezés. Az első nagy sikert a Vik­tória hozta meg számára Kecs­keméten. Pesten egy bravúros 1 beugrás, Jevgenyij Swarc: Az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents