Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-07 / 82. szám
1966. április 7, csütörtök S. oldat Nemzetközi vetélkedő a könyvtárban Központi feladat a nevelés Kommunista pedagógusok tanácskozása EGYIK ismerősöm arra kért: tolmácsoljak egy községünkben járó holland újságíró házaspárnak. Igent mondtam, és ismerősöm összeismertetett bennünket. A találkozás igen kellemesnek bizonyult, mert művelt emberek voltak, és mert minden érdekelte őket, aríii nekem is szívügyem. Elsősorban természetesen iskolánkat kérdezték s mikor elmondtam nekik, hogy iskolánkat 1735-ben alapította Szőnyi Virágh Mihály, aki Hollandiában tanult, érdeklődésük csak fokozódott. Megnézték az épületet, betekintettek órára is, s igen megtetszett nekik az. hogy a fényezett padlón a tanulók papucsban vannak. Meg is jegyezték, hogy ezt odahaza aligha tudnák elfogadtatni. Elismerésnek vettem, mert én is hallottam a hollandok legendás tisztaságáról. Azt is megállapítottuk, hogy az új épületszárnyunk milyen korszerű mérnöki tervezésről tanúskodik. A kivitelezésről nem szóltak. Én sem. MEGKÉRTEK, hogy mutassam meg 'nekik a könyvtárat. Bevezettem őket, s itt is kiálltuk a vizsgát. „Újságíró kérdéseket” tettek fel: Nem gondolja, nem tapasztalja, hogy a mozi meg a televízió elvonja az embereket az olvasástól? Azt feleltem: Nem merném ilyen határozottan kijelenteni. 15—20 ezer kötetünk olvasási statisztikáját nem vezetjük, mivel még csak a katalogizálásinál tartunk. A mi könyvtárunk nevelői könyvtár: rendeltetése tudományos. Az bizonyos, hogy aki eddig Is olvasott, az olvas most is, akár van tévéje, akár nincs. A könyvtár régebbi anyaga ma már kétségtelenül inkább a szemléltetést szolgálja, de erre sem merném azt mondani, hogy passzív leltári anyag. Potenciálisan az egész könyvtár aktív anyagot őriz: s ténylegesen is azzá válhatik bármikor, amikor a tanári karban újra Kövendl Dénesek és Mészöly Gedeonok dolgoznak. „Hat a tanulók használhat- ják-e 'ezt a könyvtárat?” A TANULÓKNAK rendelkezésére áll a 2000 kötetes ifjúsági könyvtár. így a tanári könyvtárat csak szaktanári jótállással használhatjuk. Ügy azonban bármikor. „Holland íróktól mi van meg?” Huizingát. Erasmust, Heijer- manst mutatom, de a kérdést vártam: odavezetem őket titkos rekeszemhez, s kezükbe adok néhány gyönyörű Elzevirt. A ; hatás nem is marad el: Hollandiában sincs minden iskolának Elzevirje. „De hogy kerültek ezek ide? A maguk iskolája bizonyara híres iskola!” NEM KÉREM, a mi iskolánknál sok híresebb és régebbi iskola van. Azoknak nemcsak Elzevirjeik, Jehan Petit-jeik, Didet-ik vannak, mint nálunk: akad ott még Aldina is. Tetszenek nekik a Petőfi-, Balzac-, Dickens- első kiadások is, de váratlanul megkérdezik, hogy állunk a korszerű kiadványokkal. Észreveszem. hogy vizsgáztatnak, ezért nem szólok egy szót sem, csak odavezetem őket a magyar nyelvű szépirodalomhoz, s rámutatok a vadonatúj Balzac-, Ivó Andrlc, Shakespeare-sorozatra. így jól vizsgázott a magyar könyvkiadás is. A JÓL SIKERÜLT nemzetközi vetélkedő után kissé eltöprengtem. Bizony-bizony mostanság könnyen megfeledkezünk arról, hogy iskolai könyvtáraink idegen nyelvű kiadványai a múltban jórészt adomány formájában közvetlen külföldről érkeztek. Ma is vannak tanárok, akik hosszabb-rövidebb ideig külföldön éltek. Elevenítsük fel a hasznos kultúrkapcsolatokat! llyés Bálint A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében az új tantervek és tankönyvek az általános iskola valamennyi osztályában 1966—67-es tanévre életbe lépnek, s ennek megfelelően ősztől már minden osztályban bevezetik az új óraterveket is. A szakosított tantervű osztályokban a szakosított tárgyat magasabb heti óraszámban tanítják. mint a többiben. A nem szakosított tárgyakat a többi osztállyal azonos óraszámban és terjedelemben oktatják. A gimnáziumokban működő szakosított osztályokban a szakosítás jellegét adó tárgy tanítására általában heti két órával fordítanak többet, mint a többi osztályokban. A nem szakosított tárgyak óraszáma és TEGNAP délelőtt Kecskeméten a Megyei Pártbizottság székhazában az Iskolareform eddigi tapasztalatairól és további feladatairól tanácskoztak a pedagógus pártszervezetek titkárai, iskolaigazgatók, kollégiumi vezetők. A résztvevőket Borsodi György, a megyei pártbizottság titkára üdvözölte, majd Pozsgay Imre, a propaganda és művelődési osztály vezetője ismertette a megyei párt ■ és tanács végrehajtó bizottsága március 14-i közös határozatát az iskolareform további feladatairól. Felhívta a figyelmet arra a fontos szerepre, amelyet a kommunista pedagógusok a tantestületek politikai és pedagógiai egységének megteremtésében, az ifjúság nevelésében, s az iskola falain túl a közéletben is betöltenek. A beszámolót élénk vita követte, amelyben a vezető kommunista pedagógusok az oktatási reform egészét érintő kérdésekben csakúgy állást foglaltak, mint munkaterületük sajátos feladatait érintő kérdésekben. A V1TÄBAN felszólalt többek között Czédli György, a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum igazgatója, aki mindenekelőtt annak az örömének adott kifejezést, hogy a megyei pártbizottság szükségesnek tarterjedelme a gimnáziumokban is változatlan. A szakosított tantervű gimnáziumi osztályok heti kötelező óraszáma általában eggyel magasabb a többi osztályokénál. Az 1966—67-es oktatási évtől a gimnáziumi óratervek — az 1962—63-ashoz képest — minden osztályban alacsonyabbak lesznek, az osztályok többségében két órával. Az ősszel kezdődő tanévben kerül sor az új gimnáziumi re- formtanterv bevezetésének második ütemére. Ennek eredményeként az első évfolyamban valamennyi tárgyat, a másodikban pedig a tárgyak többségét már a reformianterv alapján, az új tankönyvekből oktatják. ; tóttá meghallgatni a kommunista pedagógusok véleményét az iskolareform további feladatairól. A továbbiakban azokról aft ; anyagi nehézségekről beszélt, ! amelyek az iskolareform helyes ! célkitűzéseinek megvalósítását | akadályozzák. Szólott a szülők I felelősségéről a pályaválasztás- [ ban. Sebő Gyula, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet igazgatója az ösztöndíjrendszer hibáival foglalkozott. Megállapította, — hogy az ösztöndíj és a szociális támogatás jelenlegi. formája nem, teszi különösebben érdekeltté a tanulókat a jó tanulmányi eredményben. Ezért többek között ez is változtatásra szorul. A FELSZÓLALÓK közül többen a falusi gimnáziumok jövőjéről, fejlődésük kilátásairól beszéltek. Nagy Sándor keceli igazgató megállapította, hogy az utóbbi időben csökkent az érdeklődés a falusi gimnáziumok iránt. Átalakulásuk szak- középiskolává helyes elképzelés, bár egyelőre bizonyos fokú bizalmatlanság tapasztalható a szülők körében. Többen foglalkoztak a felsőfokú felvételi rendszer hibáival. Schlachta István, a bácsalmási gimnázium igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy a kétlépcsős felvételi rendszerben több segítséget lehetne adni a munkás- és parasztfiataloknak a továbbtanuláshoz. A kis községi, illetve tanyai iskolák munkájáról, további feladatairól szólott Röckl József, a csátaljai iskola igazgatója és Bállá Gyula, a tiszakécske—új- bögi iskola igazgatója. A közösségi nevelésről és a diákotthonok munkájáról Mándics Mihály országgyűlési képviselő, a csávolyi általános iskola igazgatója és Szvétek Sándor, a kalocsai kollégium igazgatója beszélt. Tövis Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának megbízott vezetője felhívta a figyelmet az igazgatók felelősségére. Sallai Sándor kiskun- halasi gimnáziumigazgató — ugyanakkor helytelenítette, hogy a tantestületek vezetőit túlságosan leköti a nevelés helyett a gazdasági munka. Bibók Fe- rencné, a bugaci és Sági János- né, a kiskunhalasi pedagógusszakszervezet titkára a szakmai és politikai továbbképzés,, valamint a pedagógusok társadalmi mönkájának jó és rossz tapasztalatairól beszélt. Weither Vilmos, a 607-es számú Iparitanuló Intézet igazgatója vázolta a szakmunkásképzés további terveit. Major Imre, a TIT megyei titkára az egységes művelődés- politikai szemléletről, Papp István, a KISZ megyei bizottságának munkatársa pedig az ifjúsági szervezet feladatairól szólt. TETSZÉSSEL fogadták a jelenlevők Hegedűs Andrásnak, a Bajai Tanítóképző Intézet igazgatójának felszólalását, aki a pedagógus hivatástudatról szolt. Elmondta, hogy az intézet tanári kara részt vállalt a környékbeli falusi és tanyai tanítók továbbképzéséből, valamint a város közönségének pedagógiai neveléséből. Céltudatos nevelésük eredménye többek között az, hogy a második félévben 39 gyakorlóéves tanítójelölt közül 30 vállalta a tanítást tanyai iskolában. A. délutánba nyúló értekezleten elhangzottakat Pozsgay Imre elvtárs foglalta össze, majd a tanácskozás Borsodi György elvtárs zárszavával ért véget. AZ ORSZÁGGYŰLÉS a köz- vélemény figyelmébe állította az oktatási reformot. A mi feladatunk nemcsak megtenni mindent a reform végrehajtásáért, hanem felkelteni a társadalom érdeklődését is az ifjúság nevelése iránt, hogy az oktatás megkapja azt a támogatást a társadalomtól, amit jelentősége miatt megérdemel — mondotta befejezésül Borsodi elvtárs. Fehér Lajos előadása az MSZMP Politikai ükadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján, szerdán délután Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese A mezőgazdaság fejlesztésének fő irányai címmel előadást tartott. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában rendezett előadáson megjelent a párt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a forradalmi munkás—paraszt kormánynak több tagja, politilcai, gazdasági és társadalmi életünk sok ismert képviselője. (MTI) As általános iskolák és a gimnáziumok óraterveiről A bugaci csárda — ki lesz festve Hogy a régi, a nótában is szereplő csárda hol volt a bugaci pusztában — senki nem tudja. Pedig nevezetes helyiség lehetett századokkal ezelőtt, amint Orczy Lőrinc kétszáz évvel ezelőtt írt, a lexikonokban a szerző neve alatt első helyen említett, a katedrákon különösképpen méltatott verse is bizonyít: „Csikósok oltárja, juhász kápolnája, — Betyárok barlangja... — Négy rongyos fal kémény, egy csikorgó ajtó, — Bogárhátú fedél, nyitva mint akasztó... — Ó csárda! becsesebb nálam te szegleted!... — Maradj tehát békés, puszta közepében, — Kecskeméti kenyér süljön kemencédben, — Körösi bor bőven keljen a pincédben, — Sok utas nyugodjon faladnak tövében.” Nincs meg a csárda, de lesz helyette új. Hetek óta csinálják egy jókora tanyaház átépítésével. Fáktól övezett kies térségen kőművesek javítják, újjávarázsolják az épület falait, ácsok faragják tetejének a gerendázatát. Most úgy fest, mint a „csárda romjai”, — fordított hatást keltve. Előbb rom, enyészet, s ezután épület, felvirágzás. Meghökkentő szimbólum. Mert a romjaiból kellett feltámasztani az ügyet is, amelynek szolgálatára a bugaci csárda épül. Az itteni idegenforgalom ügyét Mint ismeretes, néhány évtizeddel ezelőtt csapatostól forgott ez idegen ezen a tájon. Leleményes szervezők csábítot- ták-hoztók ide a jó pénzű külföldi turistákat. Valutáért adtak nekik sültcsirkét, homoki bort, barackpálinkát, de „feltálaltak” mást is: az egyebütt nem látható pusztaságot, méla gulyával, robogó ménessel. Álromantika? Lehet. Hamis képet festett rólunk, magyarokról? Tagadhatatlan. Hogy a nyugati tőkések körében a „pusta tschikos, gulasch, bá- ráck” asszociálódott a „magyar nép”-pel, ehhez kétségtelenül a bugaci élmények is hozzájárultak. De az is kétségtelen, hogy jó ideje más miatt emlegetnek már bennünket a nagyvilágban. Több iparcikkünk, mező- gazdasági terményünk, néhány jó filmünk, a sport különböző ágaiban elért eredményeink stb. szereztek hírnevet hazánknak, népünknek — bár imitt- amott, és egyre elhalóbban, még el-elhangzik Bugac neve is. Az egykor itt járt turisták, vagy — hallomás alapján — a gyermekeik, ismerőseik emlegetik. Akik a felszabadulás óta nem jöhettek Bugacra — mert féltünk a rólunk táplált hamis illúzióktól. Túlságosan is tartottunk a ménes-, csikósmutogatás, a sültcsirke feltálalásá- nak, a homoki nedű kínálga- tásániak hírnévrontó következményeitől. Nagyon is kiöntöttük a vízzel együtt a gyereket is — ahelyett, hogy mindazt, ami vohzza a valutával fizető idegent, megfelelő átértékeléssel, tálalással nyújtottuk volna neki. Akkor kezdtünk észbekapni, amikor tapasztaltuk, hogy Moszkvában például, a grúz étteremben, a cári időkből származó sallangos uniformisban nagy bajszú portás üdvözli a vendégeket; Csehszlovákiában a múlt hagyományainak reprezentánsaiként az eredeti formára kijavított, vagy újjáépített várkastélyokat, az NDK- ban a különböző fejedelmek emléktárgyait, Varsóban pedig a több mint százéves cukrászdát milyen szeretettel és büszkeséggel mutogatják a külföldinek. Aki nem arra gondol, hogy ezek a látnivalók jellemzőek az említett országokra, népükre, hanem — ha éppen gondol ilyesmire — az jut az eszébe, hogy látja az immár szocializmust építő nép múltját, a terebélyesedő fa gyökerét. Ennek felismerése sürgette a „bugaci ügy” dűlőre juttatását, amiben — ne legyünk szerények — egy cikk, s az illetékes országos szerv válaszának a közlésével némi szerepet lapunk is játszott. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal vállalta az erdészethez vezető műúttól kétszáz méternyire található csárda létrehozásának költségeit. Nem „négy rongyos fal” stb. jellemzi majd. Konyha, magyarosan berendezett — búboske- mencés — étterem* lesz benne, ahova tornácon keresztül juthat a vendég. Az udvar szegélyén borkóstolóként „üzemelő” pincében ízlelgetheti a különböző és jóféle nedűt. Nyáron nádtetővel fedett színben tálalják fel az udvaron, szabad tűzhelyen elkészített „tájjelegű” ételeket: a ragulevest, nyárson sült bugaci csirkét, birkapörköltet. r És az egyéb látni-, élvezni való? Kocsin, vagy aki úgy kívánja, lóháton felkereshető a néhány kilométerrel odébb elterülő cs- borókás-rezervátum, megtekinthető a Néprajzi Múzeum pat- ronálásával a halasi és a félegyházi múzeum munkatársai által létrehozandó — s Európában egyedülálló — néprajzi szabadtéri kiállítás amely hiteles képet ad a múlt századvégi ló-, szarvasmarha-, juhtenyésztésről. Romantikája lesz mindennek, valódi és nem álromantikája. Ha azonban bárki félne netán az utóbbitól, a következőket mondhatjuk neki. Mire az idegen ideérkezik, sok mindent lát a szocializmus építéséből. De magában a községben, Bugacon is 'élénk ütemű fejlődésnek lehet a tanúja. Hiszen ki sem kell szállnia a buszból, vagy az autójából, hogy lássa: jókora öntözőtelep létesül a Béke Tsz-ben, a helység közepén korszerű művelődési ház díszük, a csárda körül szakszerűen művelt erdő pompázik, előtte pedig hatalmas új telepítésű gyümölcsös fáinak százai sorjáznak. Az idegen tehát gazdag benyomásokkal térhet vissza a hazájába — arra is gondolva, hogy ápoljuk néprajzi hagyományainkat is. S erre — az idegenforgalmat lebonyolító szervek lele- ményességétől függően — már a jövő hónapban sor kerülhet, mert addigra nemcsak megépül a bugaci csárda, de ki is lesz — festve. Tarján István
