Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
1M6. április 4. hétfő fi. oldat ti ríni! Ezt a napfényes félszigetet méltán nevezik hazánk gyöngyszemének. Ide — az egész világon ismert üdülőhelyre — az emberek százezrei érkeznek a Szovjetunió minden tájáról és külföldről. Csak az elmúlt évben körülbelül 700 ezer beutalt üdült és gyógyít- tatta magát. Ezenfelül az üdülési szezonban a tenger mellett töltötte szabadságát, vagy turista úton járt itt. több mint. 2 millió ember. Negyvenöt év telt el azóta, hogy közvetlenül a vrangelista bandák szétverése után Lenin aláírta azt a történelmi jelentőségű dekrétumot, amelyben a Krímnek a dolgozók gyógyítására történő felhasználásáról intézkedett. Amíg a forradalom előtt összesen tíz szanatórium volt nálunk, — melyek jótékonysági szervezetek kezelésében, vagy magánorvosok tulajdonában voltak —, addig most 200 üdülő-szanatórium működik. Csak az utóbbi hat évben tizenötezerrel növekedett befogadóképességük. A gyógyintéz- mények egyidejűleg hatvanötezernél több embert tudnak fogadni. De a Krím nemcsak az egészség földje, nemcsak a turizmus legkedveltebb helye. hanem ugyanúgy a kohászoké és halászoké, a szőlő- és gyümölcstermelőké, a földművelőké és kertészeké is. Ezen a tájon gazdag vasérc-, építőanyag- és földgáz- tartalékok vannak, dúsan van nyersanyag a vegyi- és cementipar részére. Ezekben a napokban, amikor az SZKP XXIII. kongresz- szusa ülésezik, különösen szembetűnő az alkotó kezdeményezésnek az a fellendülése, mely- lyel az üzemek és építkezések kollektívái törekedtek a tervek, és a vállalt felajánlások teljesítésére. Mindenünnen jelentések érkeznek az új ötéves terv jó beindulásáról. Már az új év első napjaiban a Balaklava bányászai és a nagy ipari központ — Keres — kohászi több tízezer tonnányi adalékanyagot és agglomerátumot termeltek terven felül. Jó hírek érkeznek a Szevasztopoli és Keresi Tengeri-halászati Igazgatóság hajóinak személyzetétől is. akik az Atlanti- és Indiai-óceánok „kők szűzterületein” halásznak. Halak. grénátgarnélák, languszták ezer tonnáit adják a dolgozók asztalára. A szevasztopoli „Ka- mysovoj” öböl halászati kikötője a Fekete-tenger egyik legnagyobb kikötőjévé fejlődik. Az utóbbi tíz évben ugrásszerűen . nőtt a szőlő- és gyü- mölcstelepítvények területe. A lankás domboldalakról a telepítések a sztyeppe felé léptek és most már 120 ezer hektárnyi területet foglalnak el. Soha nem látott magas terméssel örvendeztették meg művelőiket az elmúlt évben a krími szőlők. A 337 ezer tonnás tervvel szemben az állami felvásárlási szerveknek 413 ezer tonna étkezési és borszőlőt adtak át. A szőlő- és gyümölcs száz tonnáit huzamosabban tárolják, ezért néhány éve a kerület lakossága egész éven át vásárolhat friss szőlőt. IXein is olyan régen területünk dolgozói testvéri szeretettel fogadták Bács-Kiskun megye küldöttségének tagjait a „Novodzsanszkij” szovhoz dolgozói, a jaltai 'szanatóriumokban üdülők, Szevasztopol és a területi Székhely lakói. Vendégeink ismerkedtek a terület lakossága életével, a kommunizmus építésében elért eredményeivel. A szovjet emberek őszintén megosztották a küldöttség tagjaival tapasztalataikat és közvetítésükkel elküldték forró üdvözletüket Bács-Kiskun megye dolgozóinak. Ez a látogatás kétségkívül tovább erősíti barátságunk szálait és népeink közötti együttműködést. / Területünk dolgozói üdvözletüket küldik magyar- barátaiknak és őszintén kívánják, hogy nagy sikereket érjenek el a szocializmus építésében. K. Makarov, a „Krimszkaja Pravda” Szerkesztőség osztályvezetői e. „Csupó Imre, a városi direktórium elnöke 1919. június 20-án a Tanácsköztársaságért adta életét.” NLV árványtábla a kalocsai városi tanácsháza folyosóján. Szerény emlékjel, emlékeztető. Az emberre, aki áldozata lett az ellenforradalmi terrornak. A tanácsháza ablakából taszították le, hogy életét kioltsák. Nehéz idők voltak. Szabóky Jenő, a későbbi hírhedt ország- gyűlési képviselő vezetésével szervezkedett Kalocsán az ellenforradalom. Csak tízéves volt még ekkor Ruzsinkó Mihály, de még ma is jól emlékszik arra a nyári délutánra, amikor itt is elszabadult a pokol. Apja, az öreg Ruzsinkó, aki orosz hadifogoly volt és csak 1919. végén került haza családjához, sokat beszélt a szovjet-oroszországi forradalomról. Ennek fényében fia is jobban megértette az idehaza átélt eseményeket. Az uradalmi cselédsorsból, amiben Ruzsinkó Mihály szülei éltek, csak egy kiút kínálkozott a másik, de mégis szabadabbnak látszó életbe: kubikos lett tehát. — Menekültek akkor innen a fiatalok — mondja elgondolkozva, a visszaemlékezés fonalát gombolyítva — s minden okuk megvolt rá. Különös, de így van, a papság, amely akkor szinte uralta ezt a várost, semmiféle iparosításhoz nem járult hozzá. ’ okán mentek el kubikosnak, valóságos kubikos nemzedék nőtt fel ezen a vidéken. Az ország vándorai voltak, de mégis szervezettek, összetartok és a földmunkás mozgalom harcaiban megedződött férfiak. A bátyja akkor már Pesten dolgozott csatornaépítésen, az ő révén jutott kubikos munkához, s a mozgalomhoz vezető „első lépéseket is ekkor tette meg. Alig húszéves, amikor már tagja a pártnak és egyre szélesebb látókörű harcosa a földmunkás mozgalomnak. — Kalocsán elfojtottak mindenféle munkásszervezkedést, még az építőipari szakszervezet is csak illegálisan működhetett. Az érsekség uralta a város életét, befolyása mindenüvé kiterjedt, s a munkásmozgalom elfojtása érdekében nem riadt vissza semmiféle retorziótól. Ilyen körülmények között elképzelhető, mennyivel inkább im S‘ nehéz volt a kommunista párt tevékenysége, a párt újjászervezése. — Az uradalmi cselédek élete igen keserves volt, de még azt a kis megélhetést is a legtöbben féltették. Az egyház árgus szemmel figyelte őket, ezért a párt szervezetszerű kiépítése nehezen ment közöttük, de az nem mondható, hogy a cselédek közé nem jutott el szava. Az illegális kommunista pért azonban főleg a kubikosok között tudott gyökeret ereszteni ezen a vidéken. A pártsejtek kiépültek a Duna szabályozásánál dolgozók között is. Jellemző az összetartásukra, szolidaritásukra, hogy még a sovány keresetből is rendszeresen támogatták lebukott társaikat, s az egyik legjobb gyűjtőhelye volt itt a Vörös Segélynek. Balaton Ferenc, Bagó István, Busza József, Jenei József és a többiek, volt vöröskatonák szervezték a földmunkás mozgalmat. Bérharcok, illegális röpiratok terjesztése, körözött ,elvtársak bújtatása... Hány és hány megíratlan lapja ez még a kalocsai kubikosok két világháború közötti életéről szóló történetnek. A z Ifjú Ruzsinkó ebben a mozgalomban érett harcos férfivá, elismert vezetőjévé társainak. Akkor már ismerte a Horthy-rendőrség is. Budapestről többször is kitiltották, háromszor volt letartóztatva, hét esztendőt ült különböző börtönökben a társadalmi rendszer erőszakos felforgatására irányuló kísérlet, izgatás, a vidéki földmunkásság szevezése miatt. Amikor 1944 őszén ismét hazakerült Kalocsára. 52 kilós volt mindössze, de szervezett, agitált a kiürítési parancs ellen, s hamarosan együttműködött, megtalálta kapcsolatait azok leal a haladó erőkkefl. melyek vele együtt már nehezen várták a felszabadulás perceit. Ott volt azok közt, akik elsőként köszöntötték a diadalmasan előretörő szovjet hadsereg képviselőit, ide érkező csapatait. Aztán ismét mozgalmas napok és hetek következtek. A párt a Szakszervezeti Tanácson belül a földmunkás tagozat megszervezésével bízta meg. Ezt követően a földreform végre- I hajtása, ellenőrzése következett. közben az első választások hatalmas szervező és agltácics munkájából való részvétel. Már ismét Kalocsán van. amikor az államosításokra sor kerül, s tevékeny részese a paprikamalom és beváltó köztulajdonba vételének, a lakosság ellátását segítő első értékesítő szövetkezet létrehozásának. Még ma, sem felejtette el 1945. őszét, amikor már volt földje a hajdani cselédeknek — az érsekség félszázezer holdnyi birtokát osztották szét a kisembereknek —, de hiányzott a vetőmag. A gabona a raktárakban hevert, a helyi közigazgatás által lefoglalva A tulajdonjoga még nem dőlt el, s a párt vállalta a kockázatot: szét kell osztani vetőmagnak az új földhoz- juttatottak között. fejlődés itteni, s az or- szár más részében tapasztalt tényéttől sokat lehetne beszélni, de a korábbiakhoz kapcsolódva ezúttal talán csak anv- nyit, hogy Kalocsa városa azóta a megye egyik legjobban iparosodott helységévé fejlődött Nagyot fordult a világ az utóbbi két évtizedben, s ebben igen nagy része volt mindazoknak. akik az első Magyar Tanácsköztársaság után is híven megőrizték annak örökségét a legszömyűbb elnyomatás alatt. A I9-es kommunista veteránok közül ma már, sajnos, csak kevesen élnek, s a hajdani vöröskatonák száma is egyre fogyatkozik. De még csiholják a tü- zeit, amit ők vittek egész életükön át, amit szeretnének továbbadni az ifjabbb nemzedéknek. A következő generáció — amely még csak gyermek volt 1919-ben —, a Ruzsinkó Mi- hály-ok nemzedéke még jól bírja magát. De már a nyugdíjas korhatárhoz közeleg — és mily furcsa, belőlük is veterán lesz maholnap. Rövid beszélgetésünk vége felé — miközben egy fél évszázad vonult előttünk el — a hajdani lángok őrizője azon töprengett, vajon jól sáfárkodunk e mostanában a reánk bízott javakkal? — Tömegagitációnk mintha kissé ellanyhult volna a korábbiakhoz képest — mondja szinte magának. — El vagyunk foglalva a nagy dolgokkal, s gyakran alárendeltnek tartjuk a fel- világosító, a meggyőző szót. lí uzsinkó Mihály ma sem M pihen. Kedvenc helye az öregek klubja, amelynek létrehozásában oly sokat fáradt. Mint pártbizottsági tag. a szakmaközi bizottság és a népfront •városi elnöke teli van munkával, feladattal. — Nem .győztem volna és ma sem győzném mindezt, ha nem állna mellettem a legjobb segítőtárs, a feleségem. Czár Iloa«n. aki régen is oly sok terhet magára vállalt, miközben engem a mozgalom elszólított a családtól. Miközben beszélgetünk, sokszor ránlcnyitják az ajtót, hiszen a munka nem állhat meg egy percre sem. Ruzsinkó Mihály az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kalocsai kirendeltségének vezetője, kinézésre egyszerű, hétköznapi ember, minden fölösleges póz nélkül. Zömök alakja csak sejteti az egykori nehéz fizikai munkában eltöltött éveket, s a termékeny és mozgalmas múltat nyugodt, derűs tekintete rejti magába. em akar még veterán lenni semmiképpen, hiszen, úgy érzi. ez a szó mintha eg' kicsit ellentmondana az ő ter- mésztének, hogy: aktív és tevékeny ember. S nem lehet öregnek mondani külső megjelenő seben sem. Volt alkalmam többször is megfigyelni, hogy nap közben a hűvös, kora tavaszi időben is csak kiskabátban járkált az utcán. Mintha bennünket, fiatalabbakat akarna lefőzni edzettségével, szívós, kitartó egyéniségével. £ Tóth pal Lángok őrizője