Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-29 / 100. szám

1966. áprlíte 29, péntek S, oldal Egy hét múlva: Tiszán innen Dunán tűi.,, Bács-Kiskun és Veszprém megye vetélkedője a rádióban Nem túlzás: a vetélkedők or­szága vagyunk. Kezdetben csak a lámpalázas fővárosi áldozatok verejtékeztek a mikrofon, vagy a kamera előtt. S im bővült a kör és a vidék lakossága is mindinkább bekapcsolódik az egész országot megmozgató já­tékba. Mi sem maradhatunk le! Játék? Talán már több is an­nál. Alii hallgatta a Heves és Győr megye között lezajlott ver­sengés közvetítését, az fültanú­ja lehetett annak a rendkívüli aktivitásnak, amivel a két me­gye apraja-nagyja kivette részét a küzdelemből. A vetélkedő során a Rádió 6- ois stúdiójából feltett kérdések­re kell választ adnia a megye „válogatott csapatának”, amely a megyei tanács dísztermében üli majd körül a mikrofont. Mindenki beleszólhat. Abban az előnyös helyzetben vagyunk, hogy nemcsak válaszo­kat kell adnunk, hanem kérdez­hetünk is. Megyénk bármely la­kosa az adást megelőzően postán beküldheti a Magyar Rádió cí­mére azokat a kérdéseket a me­gye gazdasági, kulturális életé­ről, történelmi múltjáról — me­lyekkel csapdát állított az ellen­félnek. Amelyik megyéből több ilyen kérdés fut be, az már ele­ve két jutalompontot kap. Ne engedjük ilyen könnyen előny­höz jutni az ellenfelet! Ám nem pusztán kérdés-fele­letre korlátozódik a vetélkedő, hanem olyan feladatokat is ka­punk, melyek nem kizárólag az említett „válogatottnak” szólnak. Szó szerint belebeszélhet az egész megye lakossága. Sőt, szükség is lesz a közreműködé­sükre. Az ilyen feladatok meg­oldásához távbeszélőn nyújthat segítséget bárki. Telefon: 15-10!! Kihasználatlan lehetőségeink A megyei filmhíradó csijai bárhol megállhatnak, hogy feladatokat adjanak a helybe­lieknek. Fogjunk hát össze Bács-Kis- j kun megyeiek, és tegyünk meg mindent, hogy a továbbjutást j jelentő két pont Tiszán innen maradjon — és ne Dunán túl... Vass I. Zoltán 1 A KECSKEMÉTI Városi Mo­zi épületében apró szobácskák- ban húzódik meg a Bács-Kis­kun megyei Filmstúdió. Vetítő­terme nem több 5x3 méternél, a laboratóriumi helyiségek még ennél is kisebbek. Mégis: film­gyártás folyik itt, a megye hangos híradóját csinálja pár lelkes szakember. Móra Ferenc osztály főnöke volt 9 Cirkáló UKH-s kocsik Május 6-án, tehát a jövő pén­teken este 20 óra 20 perckor fel­hangzik a Kossuth-rádióban: „Tiszán innen, Dunán túl” ... Ezzel kezdetét veszi a Műve­lődésügyi Minisztérium, vala­mint a Magyar Rádió és Televí­zió rendezte vetélkedő. Kísérjük figyelemmel az adást a megye valamennyi városában és közsé­gében, mert a rádió URH-s ko­Nem hiszem, hogy van még egy ember Félegyházán, aki olyan sűrűn gondol Móra Fe­renc kedves osztályfőnökére: Eyszrich György tanár úrra, mint én. Ennek különös oka és érdekes története van. Eddig az én tit­kom volt, de most elmondom. A tanár úr nemcsak a gim­náziumban tanított, de igazga­tója volt a kereskedő tanonc­iskolának és alelnöke az „ipar­tan” bizottságnak. Szüleim pe­dig, hét gyerekkel együtt, az iparos és kereskedő tanoncis­kolában laktak, a tanár úr ál­tal igazgatott tantermek tiszta­ságára ügyeltek. így szoros kap­csolat alakulhatott ki közöttük az évek során. S amikor Eyszrich tanár úr 1923-ban nyu­galomba vonult, és felszámolta ottani birodalmát, öreg íróasz­talát nekünk ajándékozta. Nem teljesen ingyen, mert annyi kiló tűzifa árát kellett érte megfi­zetnünk, ahány kilót az asztal nyomott. Az akkor is öreg íróasztal be­került a szobánkba. Mint em­lítettem, heten voltunk testvé­rek, az asztalnak is hét fiókja volt, elosztottuk hát testvérie- | sen. Mivel legkisebb húgom ak­kor még csak egy éves volt. az ő részét „haszonélvezettel” édes­apám használta, és egy szöggel olyan ügyesen elzárta, hogy felnőtt korunkig nem tudtuk fiókját kinyitni. 1939. május 20-án elszakad­tam otthonról, mert családot alapítottam. Hozományul meg­kaptam a tanár úr íróasz calát. Éppen egy hónapra rá, 1939. június 21-én, 80 éves korában meghalt az öreg asztal volt gaz­dája. A szúrágta asztal azóta a ka­balám lett. Ha leülök mellé dol­gozni, érzem az öreg tanár se­t gítségét. Kiváló pedagógusnak, jó em­berismerőnek tartottam mindig I Eyszrich tanár urat. Ebben a hitemben még jobban megerő­sített az a levél, melyet Móra Ferenc írt egykor diáktársai nevében szeretett osztályfőnö­küknek. A Kiskun Múzeum bir­tokába került levélben többek között ezeket olvashatjuk: „... Mióta a tanári pályára léptél, tele fénnyel, ragyogással világítasz, lelked tüzével, jósá­goddal melegítesz!.. .. S ennyi jóságodért mivel fizethetünk? Szerétéiért szere­tettel, amelyet én tolmácsolnék, ha képes volnék rá, én, aki va­lamennyiünk közt legtöbb hálá­val tartozik neked .. Sok tanár kapott már az élet­ben levelet tanítványaitól. Nem tudom, hányán tettek el féltett kincsként közülük egyet is és őriztek meg egy életen át. Eyszrich tanár úr már akkor látta a kis Móra Ferkó kiváló tehetségét, amikor ölben vitte be a tanterembe, nem csoda hát ha eltette a 16 éves Móra Ferenc levelét is. De szebb em­léket sem állíthatott tanárának tanítvány, mint Móra Ferenc tette a Szeptemberi emlék című örökszép elbeszélésben. Tóth Miklós Hat évvel ezelőtt indult a filmstúdió. Célul tűzték eléje, hogy a megye aktuális esemé­nyeiről és nevezetességeiről időnként készítsen 16 mm-es filmhíradót, amelyet aztán min­den olyan moziban bemutat­nak, ahol keskenyíilmes vetí­tő berendezés működik. Kezdetben a megyei moziüze- rai vállalathoz tartozott a stú­dió, de két évvel ezelőtt átke­rült a megyei tanács művelő­désügyi osztályának hatásköré­be és azóta „önálló életet él”. AMIKOR meglátogattuk ezt I a kis „filmgyárat”, éppen az I 1966/2. híradó forgalmazási kó­piát készítik. Ezt a — megyénk tavaszi eseményeit megörökítő — 10 perces filmet hamarosan láthatják a megye lakosai. Százötven helyen — mozikban, művelődési házakban — tudják vetíteni. Ábrahám János, a filmstúdió vezetője közölte velünk, hogy mostanában két másik filmet is készítenek a megyei tanács számára. Az egyiket a mező- gazdasági osztály használja majd fel a szakoktatásban, en­nék címe: „Korszerű gyümölcs- termelés Bács-Kiskun megyé­ben.” A másik az ipari osztály részére készül „A tanácsi ipar fejlődése az elmúlt öt évben” címmel. De szó volt már — a megyei filmstúdió rendeltetésének meg­felelően — több rövidfilm ké­szítéséről is a megye lakóinak életéből. Kitűnő témának ígér­kezik például a kihaló mester­ségek megörökítése, továbbá munkásmozgalmi veteránok életéről, élményeiről szóló rö­vid filmek. Megyénk tudósai­nak, művészeinek munkája ugyancsak érdekes és érdemes a megörökítésre. Ezeknek a fil­meknek nemcsak dokumentum jellege sürgeti a megvalósítást, hanem az is, hogy a Néprajzi Múzeum meleg érdeklődést ta­núsít irántuk és erkölcsi, anya­gi támogatást is adna a meg­valósításukhoz. megyét is, így a műszaki be­rendezés jobban ki lenne hasz­nálva. Továbbá módot kellene adni a megyei keskenyíilmes szakköröknek a filmstúdió munkájába való bekapcsolódás­ra. Igaz, ez némi áldozattal jár­na, hiszen a filmező szakkörök 8 mm-es gépet használnak, a filmstúdió viszont 16 mnvel dolgozik. Az átállásra fordított beruházás azonban hamarosan megtérülne. Először azért, mert az amatőrfilmes szakkörök te­kercseit a stúdió laboratóriuma hívná élő és másolná, míg most a legtöbb szakkör a fő­városban hívatja elő drága pénzért a felvételeit. Másodszor' pedig: sikeres kooperáció ese­tén minden szakkörben találhat­na a Megyei Filmstúdió egy- egy tudósítót, aki aktuális he­lyi anyaggal ellátná a Megyei Filmhíradóit. Ezáltal frissebb lenne a híradó egy-egy száma, aktuális eseményekben bővülne, és sókkal több területről kö­zölhetne híreket. A MEGYEI Filmstúdió be­rendezése nincs kellőképpen ki­használva, ez is indokolja a fokozottabb kisfilmgyártást. Mint azt Ábrahám János el­mondotta, a negyedévenként is­métlődő híradó előhívását 2—3 nap alatt elvégzi a laborató­rium. Utána — ha nincs kü­lönleges munkája — hetekig parlagon hevernek a berende­zések. Kisebb létszámemeléssel el lehetne látni híradófiilmekkel Békés, Szolnok és Csongrád MEG KELL említeni, hogy az utóbbi időben egyre több kecskeméti, illetve megyei ér­dekességet, eseményt látunk a televízió képernyőjén, az a filmstúdió munkatársainak kö­szönhető, akik a TV-vel köz­vetlen összeköttetésben állanak és mindig készen vannak a legfrissebb tv-riportok készíté­sére. Mint mondottuk: aránylag kevés megye mondhat magáé­nak ilyen — csaknem egymil­lió forintos berendezéssel ellá­tott — filmlaboratóriumot. (Hozzá kell tennünk: a gépi berendezés jelentős része a Moziüzemi Vállalat TMK-szer- vizében készült, a technikai személyzet kezemunkája.) Ez az értékes berendezés lényegesen többet és lényegesen jobban dolgozhatna. Ügy véljük, az érintett megyék szívesen hajla­nának a közreműködésre és az amatőrfilmesek is örülnének, ha a filmstúdió segítségükre lenne mozgalmuk fellendítésé­ben. Balogh József Ismét két korszerűsített mozi Szélesvásznú kesikenyfilmes mozi nyílik május 1-én Tabdi- ban és Ballószögön. Ezekkel együtt már tizennégyre emel­kedett, a megyében a korszerű kisközségi mozik száma, ahol a nézőközönség hozzájuthat a leg­újabb filmekhez is. A pók — Minden pók úgy kezd a hálószövéshez, hogy először hosszú, vastag vezetőszálat ereszt. Nézd meg a hálót: mér­tanilag pontos, jelzőrendszere kiváló, függesztése tökéletes. Azt gondoiod magadban: kibújik a biológiai tanár belőlem? Nem, a pókokat soha nem szerettem, ha lehetett, a szertárban hagy­tam őket, nem mutattam a gye­rekeknek. Kétlábú pókról be­szélek neked: Ilonáról. Tegnap, a moziban mutattam: az a bar­na hajú, alacsony nő. Emlék­ezel? — Tavaly került hozzánk. Esemény volt, a kisváros már csak ilyen. Férje az üzem igaz­gatója lett, fgy hát Ilona is ná­lunk tarnt történelmet. Kedves volt az első perctől, talán na­gyon is az. Két hét alatt levizi­telt náluk az egész testület, örültünk, új ember, mégis, ha­mar közénk talált. Másfél-két hónap után azonban furcsa dol­gok történtek. Ilona élők és hol­tak felett ítélkezni kezdett. Já­nos bácsiról — negyven éve ta­nít magyar irodalmat — úgy vélekedett: nem érti a dolgát. G arainét rigol yás vénlánynak nevezte, volt, kit gorombának, mást meg kedvetlen medvének titulált. Ügy tűnt: ő az egyet­len, hibátlan, igaz ember, mi, többiek, csak szánandó hiba­halmozók vagyunk. Ugyanakkor elkésett az órákról, nem készí­tett óravázlatot, s osztályfőnöki órákon^ bármennyire is nem akartuk, állandóan panaszkod­tak a gyerekek: az Ilonka néni órái unalmasak, felolvassa a könyvet., kiabál, csapkod, tü­relmetlen. — Tantestületi értekez­leteken nekitámadt az emberek­nek, s bár, ez tudom, szégyen, senki nem mert ellenkezni ve­le. Ismered Bajort, nem rossz igazgató, de ami számára ké­nyelmetlen, azzal úgy tesz, mintha nem is lenne. Szó nél­kül hagyta Ilona tirádáit, s utána, a háta mögött, azt mond­ta nekünk: ki olyan bolond, hogy ujjat húzzon — a férjé­vel? Nem csináltunk semmi rosszat, vétek nem nyomta a lelkünket, tettük a dolgunkat, mint eddig, mégis kispárnát ide­geikkel éltünk. Mintha valaki állandóan a nyomunkban lenne, s percről percre bizonyítanunk kellene, hogy becsületesek va­gyunk, értjük azt, amit csiná­lunk. Így valahogy éreztük ma­gunkat. Ha Ilona nem volt órán. állandóan Bajornál ült: ő elő­ször kelletlen képpel, majd kö­zömbösen beletörődve hagyta, járjon hozzá. Még az a szeren­cse, hogy — legalábbis az első időben — nem sokat adott arra, amit Ilona mondott. Amikor látta, Bajor nem a könnyen ugró emberek közül való, a ta­nácsra ment. s összehordott mindent. — Taggyűlésen tiltakoz­tunk az intrika ellen, de mind­hiába. És a „nagyasszony” to­vábbra is azt tette, amit addig Szóltunk megint Bajornak: Ott voltál a taggyűlésen, ismered a véleményünket, miért hagyod, hogy széthulljon minden, s sem­mivé legyen, ami maga volt az alkotó, hivatástudattal átitatott rend, összezilálódjék az, amit éveik szívós munkája rakott ösz- sze?! Emberek, akik barátok voltak, kollégákként a legjob­ban megértették egymást, most éppen hogy köszönnek. Mintha közömbösek és közönyösek let­tele volna. Bajor bólogatott a szavainkra, s semmit sem tett. Két éve van a nyugdíjig, mit akartok tőlem — kimondatla­nul is ezt kérdezte. — Ilona tovább tette a ma­gáét. Katit — azt a vékony, szőke lányt — erkölcsi lazaság­gal vádolta. Vizsgálatot köve­telt, mert este tízkor, a kapu­juk előtt csókolózni látta. Ha valaki megkérdené — de nem kérdi senki sem — mi a ba­junk, nem hiszem, hogy meg­értethetnénk vele. Egy légkört nem lehet a vádlottak padjára ültetni, az csak van, magasba lendíti az embert, vagy nyo­masztja. s lehúzza a mélybe. A „nagyasszonynak” akadt egy-két híve, több nem. Gerince- tört emberek, akaratukat má­soktól kölcsönözik, véleményü­ket mások fogalmazzák meg. Itt tartunk ma. Az embernek napról napra fokozódik a kény­szerképzete: egy pók rabja lett. Ki tudja pontosan, hogyan, mi­kor, de hálóba keveredett. Most ott vergődik benne, s nem tud­ja, melyik szálát, fonatát kel­lene eltépnie, hogy ismét sza­bad legyen. Hat éve. friss diplo­mával jöttem ide. Boldog vol­tam: biológiai-kémiai szakos ta­nár, tízszer, százszor is elismé­teltem. Mindig tanítani akar­tam, te tudod a legjobban, nyolc éves korunk óta ismerjük egy­mást. Éppen ezért azt is meg­érted, ha most azt mondom: torkig vagyok ezzel. És hogy mégsem megyek el? Nem futok meg? — A pók — rendkívüli ösz­tönnel — mindig az uralkodó szélirányhoz igazodva szövi há­lóját: leng, inog. ha fúj, ha tombol a szél, de alig egy-két szála pattan el. Napok óta erre gondolok: a „nagyasszony” há­lójára, s hogy ezt az egyet, az uralkodó légáramlatot nem „kalkulálta” be, hálója ezért tökéletlen, ö nem érzi ezt. nem a világban él; úgy véli, a világ él körülötte. Tudod mi történik a pók­hálóval, ha keresztezi a szél­irányt? Ritkán, kivételes ese­tekben megfigyelhetjük ezt. A vékony ezüstszálak először meg­nyúlnak, majd sorra, egyik a másik után elpattan, s az egész háló a bokrok, fák magasából lehull a földre. M. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents