Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-27 / 98. szám

fl népi ellenőrzés megállapításai az aktatologatásról, a felesleges beadványokról, az eltartási szerződésekről Munkában a tuskókiemelő Tizenegy megyében, s a fővá­ros tíz kerületében másfél hó­napig vizsgálták a népi ellen­őrök, hogyan foglalkoznak a ta­nácsok a lakosság beadványai­val. A munkabizottságok most összesítik a felmérés tapaszta­latait és továbbítják felettes szerveiknek jelentésüket. Ennek ellenére már most is megálla­píthatunk néhány olyan' vonást, amelyek — a népi ellenőrzési bizottságok megítélése szerint — mindenütt jellemzőek voltak. Mindenekelőtt azt állapította meg a vizsgálat — és ennek egyértelműen örülhetünk —, hogy az utóbbi években jelentősen javult a tanácsok munkája. A lakosság beadványait az ese­tek túlnyomó többségében a törvényesen előírt harminc nap alatt elintézték. Egyre kevesebb helyen tapasztalták a népi el­lenőrök azt a gyakorlatot, hogy csak az aktát „ügykezelték” és az érdembeni döntést, illetőleg intézkedést elodázták. Ennek kedvező hatása jelentkezett is a reklamációk csökkenő számá­ban. Ugyanakkor viszont — és ez ! is a népi ellenőrök megállapí- I tása — a tanácsok munkájában | megerősödött egy olyan folya­mat, amely hovatovább gátjává válik a gyors és eredményes in­tézkedéseknek. Feltűnően sok a házon belüli levelezés. Amit el­intézhetnének élőszóban, esetleg egy telefonnal, abból äkta lesz. A népi ellenőrzés munkabizott­ságainak megállapítása szerint igen sok esetben terhelik felesleges beadványokkal a tanácsokat. Csak egy példát erre. Az egyik tekintélyesre nö­vekedett aktaköteget megmér­ték a népi ellenőrök, ötvenhét dekát mutatott a mérleg. A sú­lyos ügy, amely megjárt min­den fórumot, érdemben egyál­talán nem volt súlyos. Egy suf­ni lebontását igyekezett meg­akadályozni a tulajdonos, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. A mechanikus ügyintézés miatt — állapították meg a népi ellenőrök — nem lehet minden esetben a tanácsot elmarasztal­ni. Általában az építési osztá­lyok munkájára jellemző, de fellelhető másutt is, hogy egy emberre erejét meghaladó mun­ka marad. A vizsgálat során ta­láltak olyan műszakit, aki egy­maga látta el az osztály vala­mennyi feladatát: ő volt az elő­adó, a gépíró, az ellenőr egy- ! személyben. Egy esztendő alatt i több mint 4 ezer akta jutott át j a kezén. Lehet ezek után cső- j dálkozni azon, hogy mechaniku­san végezte munkáját? Hogy nem tartott minden esetben helyszíni szemlét? Nem. A népi ellenőrök véleménye is ez volt, és ehhez még hozzáfűzték: ilyen esetben a felettes hatóságnak kell idejében megtalálni a se­gítség módját. A segítségre annál is inkább szükség van, mert minden egyes beadvány gondos vizsgálatot, mérlegelést igényel. A törvény betűinek me­rev alkalmazása sok esetben igazságtalan döntést szül. Szinte tipikusnak mondható az az eset, amikor négy-ötszáz forint nyug­díjból élő családihöz-tulajdonost fi akarnak 60—100 forintnyi mun­ka elvégeztetésére kényszeríteni a 4—5000 forintot kereső lakók. Csak a pontos környezet- és emberismeret birtokában hozhat i az előadó humánus határozatot. Ehhez pedig időre, a beadvá- j nyok alapos tanulmányozására van szükség. Végül szóljunk arról is: egy- | öntetű a munkabizottságok vé- leménye abban a kérdésben, hogy ki kellene terjeszteni a tanácsok jogkörét az eltartási szerződésekkel kapcsolatban. — Talán ez ügyben érkezik a leg­több beadvány és a jelenlegi gyakorlat szerint a tanácsok ér­demben semmit sem tehetnek. Éppen csak békéltetői szerep­ben léphetnek fel, de nincs sem­miféle eszközük, amellyel jobb belátásra bírhatnák a szerző­désszegőket. Nemcsak a tanács tekintélyének növelése miatt lenne szükség a jogkör kiter­jesztésére — állapították meg a népi ellenőrök — de szükség lenne azért is, mert ezzel jó néhány bírósági tárgyalást előz­hetnének meg. P. P. Megkezdődött a Solívadkcrt— i Kiskunhalas közötti műút kor­! szerűsítése. A munkában nagy I ■ segítséget jelent a Kiskunsági I Állami Erdőgazdaság központi i műhelyében konstruált tuskóki­emelő szerkezet, amelyet a száz­lóerős lánctalpashoz kapcsoltak. A gép könnyedén tépi ki az út­korszerűsítést akadályozó több mázsás tuskókat — tehát jól vizsgázik első alkalmazási he­lyén. (Tudósítónktól.) Átadták a vándorzászlót a Vendéglátóipari Vállalatnak Tegnap délután Kecskeméten ünnepi termelési tanácskozást tartott a Bács-Kiskun megyei Vendéglátóipari Vállalat. Molnár János igazgató beszá­molt a vállalat elmúlt évi ered­ményeiről, majd Erdélyi Ignác, a megyei párt-végrehajtóbizott­ság tagja, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára átadta a megyei pártbizottság vándor­zászlaját. Üdvözölte a vállalat dolgozóit a munkaversenyben elért eredményeik alkalmából Cerőcs István, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának ve­zetője. majd átnyújtotta a bel­kereskedelmi miniszter és a KPVDSZ Elnökségének dicsérő oklevelét. Köszöntötte még az ünnepélyes alkalomból a válla­lat dolgozóit Egyed Ferenc, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára, Mócza Imre, a városi tanács vb kereskedelmi osztá­lyának vezetője. Ezután a szocialista munka­versenyben elért eredményei­kért 19-en Kiváló dolgozó <áel- I vényt, 65-en oklevelet kaptak | és 17 brigád nyerte el a szocia­lista címet. Haszonlesők A KALOCSAI Városi-Járási Népi Ellenőrzési Bizottság felje­lentést kezdeményezett Miholics Sándor és hat társa géderlaki lakosok ellen a társadalmi tu­lajdont károsító csalás, és egyéb bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt. Ezek az emberek valótlan állításokkal szándékosan félrevezették a községi tanácsot és az árvízká­rok felmérésére alakult társa­dalmi bizottságot, s ezáltal több ezer forint jogtalan haszonra tettek szert. Már itt meg kell jegyeznünk, hogy a csalók bű­ne jelen esetben az átlagosnál — legalábbis erkölcsi értelem­ben — nagyobb súlyú, hiszen olyan helyzetben követték azt el. amikor az egész ország la­kossága összefogott és adakozás­sal segítette az árvízkárosulta­kat abban, hogy lehetőleg ne érezzék meg a veszteséget. A társadalom, a jó szándékú, ön­zetlen támogatást nyújtó embe­rek ezreinek humanitásával él­tek vissza. AZ ELMÚLT ÉVI nagy árvíz levonulása után Géderlakon is hozzáfogtak a károk helyreállí­tásához, s a község meghatáro­zott összegű pénzt kapott ennek rendezéséhez. A fentebb említett társadalmi bizottság hatásköré­be és a községi tanács vb-re tartozott annak eldöntése, me­lyik károsult mennyi támoga­tásban részesüljön — természe­tesen a kár értékének megfele­lően. A bizottság azonban — a tények erre utalnak — nem állt hivatása magaslatán és ezért történhettek meg a népi ellenőrzés által feltárt vissza­élések. Miholics Gábor Géderlak, Kossuth utca 8. szám alatti la­kosnak 14 hold földje van. Egy 1963 januárjában kelt kis ha­szonbérleti szerződés tanúsága szerint ebből fiának. Miholics Sándornak öt és fél hold szán­tóterületet négyévi időtartamra bérbe adott. Ez a szerződés azonban hamisított magánok­irat. Miholics Sándor a vizsgá­lat alkalmával beismerte, hogy elejétől végig — az aláírásokat is beleértve — ő készítette. A gazdaságnak ilyen látszólagos megosztása Miholicsékra nézve nem volt haszontalan. Éven­kénti 4470 forinttal csökkent az adófizetési kötelezettségük. Ez az egyik csalás.A másik az ár­vízkárok bejelentésénél történt. Miholics Gábor — tehát az apa — közölte a tanács végrehajtó bizottságával és a társadalmi bizottsággal, hogy a zádori dű­lőben levő 6,5 hold földjén az árvízkár 60 százalékos. Anélkül, hogy ezt ellenőrizték volna, ki­fizettek neki segélyként 8 ezer forintot. EZT KŐVETŐEN — ponto­sabban a múlt év júliusában — a fiú, Miholics Sándor a maga és az apja nevében újból beje­lentette az árvízkárt, s ekkor 10 ezer forint segélyt adtak neki. Még körmönfontabb csalás derült ki Kovács Imre, Géder­lak. Sziget utca 4. szám alatti lakos esetében, akiről a népi ellenőrzés vizsgálata kiderítette, hogy nem is rendelkezik semmi­féle mezőgazdasági ingatlannal, és a használatában sincs ilyen. A községi Űj Élet Termelőszö­vetkezettől — amelynek tagja — a munkához való rossz vi­szonya miatt háztáji földet sem kapott. Ennek ellenére árvíz­kárt jelentett be — helyeseb­ben a kárbejelentési lapot nem ő, hanem a felesége töltötte ki, aláírva a férje nevét is. Ennek alapján a községi tanács végre­hajtó bizottsága és az árvízká­rok rendezésére alakult társa­dalmi bizottság 1965. augusztus 3-án ötezer, majd — mivel Ko­vács Imre apósa. Borvendég István ugyancsak géderlaki la­kos kifogásolta a kevés összeget — szeptember 2-án újabb há­romezer forintot kapott. Meg kell még említeni Soós József Géderlak, Sziget utca 5. szám alatti lakosnak nem egé­szen egyenes eljárását. Ö mel­lesleg tagja volt a társadalmi bizottságnak s ilyen minőségé­ben tudnia kellett, hogy milyen károk megtérítésére tarthat igényt! Mégis a háztáji földjén levő terményeket ért kárral együtt bejelentette az Üj Élet Termelőszövetkezettől általa bé­relt gyümölcsösben esett kárt is. mint saját kárát. Ezek alapján úgy döntöttek az illetékesek, hogy 10 ezer forint segélyben részesítik. Ezt az összeget meg is kapta, bár Soósnak háza, gép­kocsija van. Fentebb már érintettük, amit ezek az esetek kétségtelenül bi­zonyítanak. hogy sem a közsé­gi tanács vb sem a társadalmi bizottság nem állt hivatása ma­gaslatán. Minden szó nélkül el­fogadta a bejelentett kár mér­tékét és annak megfelelően dön­tött az összegről. A népi ellen­őrzés megállapítása szerint „... a segélytkérőkkel szemben olyan bizalmat tanúsítottak, hogy nem is feltételezték: egyes szemé­lyek valótlan állításokkal tuda­tosan és szándékosan félreveze­tik őket.’' Ez a már-már bűnös könnyelműség megbosszulta ma­gát és sorozatosan derültek ki — a vizsgálat nyomán — az ar­ra hajlamos emberek vissza­élései. ELLENÜK megtették a felje­lentést. az eljárás folyamatban van és a bíróság bizonyára kö­telezni fogja őket az összegek megfizetésére. A fentieken kívül azonban hangsúlyozni kell azok­nak a felelősségét is, akik tár­sadalmi munkában vettek részt az összegyűjtött pénz szétosz tásában, mert — ahogy bebizo­nyosodott — nem éppen úgy jártak el. ahogy azt a becsület és a tisztesség megkívánja. Mondhatjuk, hogy visszaéltek a társadalmi megbizatással. Helyi ismeretük volt. tudták, kinek milyen mezőgazdasági ingatlana körülbelül mennyiben károso- d t, de a bejelentéseknél ezt nem vetették fel, s ezáltal félre­vezették a bizottság többi, az államigazgatási apparátusban dolgozó tagját is. Gál Sándor Két ember I forintért Túri Mihályné kecskeméti lakos oldala az adóügyi főkönyvben a szó legnemesebb értelmében olyan, amelyről az első rátekintésre is ez mondható: tiszta lap. Hogy csak a múlt évit említsük — három rovát­kájában ott áll bejegyezve, hogy három részletben, esedékességi ba­táridők előtt törlesztette a kis in­gatlana után kirótt adót. Azaz, le­gyünk egészen pontosak: hogy, hogy nem, 1, azaz egy forinttal keveseb­bet. a könyvet gondosan vezetik! De nézzük az idei lapot. Az első félévi adórészlet törlesztési határ­ideje március 15-e volt. A főkönyv március 12-i dátummal tartja nyil­ván a 360 forint befizetését, ismétel­ten bizonyítva: Tiiri Mihályné a kö­telességtudó állampolgárok közé tar­tozik. Bár. . . — számoljunk csak utána! — ez az összeg 18,50 forint­tal kevesebb, mint az első félévi esedékesség. S most vegyük elő a levelet, amely az ösztönzést adta az adófőkönyvbe való betekintésre. Túri Mihályné így panaszkodik: „Pár nappal ezelőtt kijött hoz­zánk az adóügyi végrehajtó csoport­tól két elvtárs — egy forintért. En a múlt évben is pontosan és idő­ben leróttam az adót. A inásuc uo- log az. hogy az idei félévi részletet tévesen, az 1964-es adókönyv sze­rint fizettem be, viszont tavaly egy kicsivel emelték az adómat, s így 18,50 forinttal kevesebb lett befizet­ve. De erről engem nem értesítet­tek, nem szólítottak fel a különbö­zet befizetésére. Ellenben a két vég­rehajtó mindjárt lefoglalta az 1600 forint értékű sertésemet. Tizenöt éve dolgozom a sütőipari vállalat­nál mint termelő munkás, így gya­rapítóm a nép vagyonát. A nehéz munkával az egészségemet is tönk­re tettem és ezt érdemiem?. . A sérelem a legteljesebb mérték­ben jogos. Holott talán éppen azért nem lett volna szabad előfordulnia, mert az adófőkönyv vezetése annyi­ra precíz. Ha a végrehajtó csoport dolgozói beletekintenek, mielőtt zá- logolni indulnak. Túri Mihályné he-X lyett bizonyára ^lyannál kopogtat­nak, aki még nem tanulta meg, hogy a pontos adófizetés állampol­gári kötelesség. A hiba sajnos, megesett és igaz­ságtalanul sújtott. Úgy véljük, hely­rehozására, a tanulság levonása mellett az a legkevesebb: az ügy­ben vétkesek — saját felületességük­kel szembenézőn — legalább levél­ben kérjenek elnézést Túrinétól. —y —n PETŐFINEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dt*. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: M|ezei István igazgat' Szerkpsztőség: Kecskemét, Városi Tanácshá? Szerkesztőségi telefonközpom 26-1$. 25-16. Szerkesztő bizottság 10-36 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1 Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj l hónapra 13 forint. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét 4- Telefon; 11-86 Index: 25 065

Next

/
Thumbnails
Contents