Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-27 / 98. szám
1966. április 21. szerda S. «Mal 125 éves a népszerű tudományos ismeretterjesztés 1847. tavaszán — öt negyeid századdal ezelőtt — határozta el a reformkor haladó értelmiségeinek a népért, s a tudományért rajongó kis csoportja, hogy megalakítja a Magyar Természettudományi Társulatot. A Magyar Természettudományi Társulat jogelődje volt annak a jelenleg 22 ezernél több tagot számláló népművelő egyesülésnek, gárdának, amely 1953. óta Tudományos Ismeretterjesztő Társulat néven fejti ki műveltséggyarapító tevékenységét. A 125 éves jubileum alkalmából dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke kedden sajtókonferenciát tartott. Számokkal, adatokkal illusztrálta tájékoztatóját a társulat ezerarcúnak mondható munkájáról, érzékeltette miképpen fejlődött, vált egyre szélesebb körűvé az ismeretterjesztés, különösen a felszabadulás után, illetőleg az utóbbi tízegynéhány esztendőben. 1954-től 1965-ig több mint 600 ezer előadást tartottak a társadalom és a természettudományok területéről. A hallgatóság létszáma meghaladta együttesen a 36 milliót, az ismeretközlés, a felnőttoktatás korszerű formái ma a TIT-aka- démiák, a termelőszövetkezetekben jelenleg csaknem 500, a gyárakban, a vállalatoknál mintegy 800 akadémia működik. A jubileum alkalmából a TIT Országos Elnöksége május 28-án ünnepi ülést tart. Kecskeméten nemrégiben alakult újjá és nyitotta meg kapuit a Fegyveres Erők Klubja. Rövid néhány hónapos működése alatt máris kimagasló eredményeket ért el. A Fegyveres Erők Klubja elsősorban. a fegyveres testületek tagjainak művelődését szolgálja. Ám egyre erőteljesebben kapcsolódik be a polgári népművelésbe is. Sajátos területe a honvédelmi nevelés, valamint a néphadsereg megismertetése, népszerűsítése, főiképp az ifjúság körében. Kapcsolatai az iskolákkal állandóan bővülnek és mind az úttörőkkel, mind. a KISZ-szervezetekikel egyre több a közös rendezvénye. Az egyelőre 200 tagiból álló ifjúsági klubnak fiatal tiszteik, katonák, valamint diákok a tagjai. A taglétszám állandóan növekszik. Hetente kétszer ül ösz- sze a klub tagsága. A program igen változatos. Táncos rendezvények, irodalmi előadások, de szép számmal olyan alkalom is, amikor a tagok közelebbről is megismerkedhetnek a néphadsereg életével. Például a szuperszonikus repülőgép pilótája beszámol élményeiről. Nemrégiben volt egy ilyen találkozó, ahol bármelyik ifjú klubtag magára ölthette az űrpilóták ruháját. Igen érdekesek az itt iát ható katonai filmek. Ezeket nemcsak a klub központi mozitermében vetítik, hanem tartottak már honvédelmi filmvetítés' Bezzeg a mi időnkben! A fiatalokról folyt a beszélgetés a szövetkezetben. Mi tagadás, a dicséretek mellett bíráló szavak is hullottak rájuk. „Nincs bennük elég felelősség. Nem élnek elég mélyen a mában, türelmetlenek, ezért nem találják helyüket a faluban. Városba vándorolnak, de egyikük-másikuk ott sem elégedett.” Mi ennek az oka? Ez volt a legfogasabb kérdés. Sorra hangzottak el a vélemények. Sokat akarnak, túlzottak az igényeik. Értetlenek és önfejűek. Volt az idősebbek között olyan is. aki az önbírálat hangjáig kezdte: „Mi is hibásak vagyunk abban, ha ilyének. Kicsit talán többet adtunk nekik, mint amennyit kellett volna, és többet is ígértünk, mint amennyi a lehetőségeinkből ki tellett.” Egyszóval a felnőttek is hibásak. Sokszor türelmetlenek, s nem mindig találják meg a legcélravezetőbb nevelési, meggyőzési módokat sem. „Bezzeg a mi időnkben!” — Ez a leggyakoribb válasz a fiatalok megjegyzéseire. A fiatal vitázók szerint a legtöbb idősebb falusi embernek ez az egyetlen érve. S még néhány szó, amelyben elmondják, menynyit nyomorogtak, mennyire örültek egy falat kenyérnek, s legtöbbjük húszéves korában kapta az első új ruhát. Annyi bizonyos, hogy az ilyen unos-untalan emlegetett sablonok nem jelentenek megoldást. Olykor inkább rontanak, mint használnak, hiszen ilyesmire a fiatalok is a maguk sablonjaival felelnek: „Most más világ van. Minket az érdekel, ami most van.” A fiataloknak — szerencséjükre — nincsenek közvetlen élményeik a régi világról, s az ilyen „bezzeg a mi időnkben”- szerű kifakadások nem nyújtanak közvetett élményt sem. Kevés a tartalmuk és hitelük, mert éppen csak utalnak a szomorú mélységre, amelyben a dolgozó nép” vergődött a felszabadulás előtt. Tehát ne essen annyi szó a múltról? Dehogy ne essen, _ a mostaninál jóval több! Például az irodalomban is. Bárcsak sorra jelennének meg a múlt nyomorát, küzdelmeit érzékletesen, az igazság és az érzések magas hőfokán taglaló írások. Bárcsak ott sorakoznának már a fiatalok könyvespolcain mindazok szép portréi, akik bátran és megalkuvás nélkül verekedtek az igazságtalanság, az embertelenség ellen. S bárcsak minden felnőtt túllépne már a viták során a „bezzeg a mi időnkben” élettelen formuláin és élményeit izgalmasan, képzeletet megmozgató színességgel tárná a fiatalok elé. A múlt ismerete a fiatalok számára is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy otthonosan mozogjanak a mában. Hiszen múlt nélkül, gyökér nélkül nem ember az ember. Csupán a múlt jó ismerete azonban még nem teremti meg a mai világban való otthonosságot. S itt következik az idősebbek roppant felelőssége: megteremteni mindenütt a jelen őszinte, emberséges és ígéretes légkörét. Ehhez már túlságosan kevés a múlt sablonokkal történő bírálgatása. Ehhez elsősorban nemes, szép célok kellenek és roppant őszinteség. amely egy percig sem titkolja, hogy a nagy célok felé göröngyös út visz. Tanulás és munka, erőfeszítések, sok-sok áldozatvállalás, esetleges csalódások várják azt. aki a magasba tart. El kell oszlatni a néhol még fellelhető tévhitet, amely a sültgalamb várásra hivatkozik. Az újvilág nem épül fel önmagától, a szocializmusba nem zsebre tett kézzel fogunk beséltálni, s nem lesz mindenki se vezető, se mérnök, se orvos, se művész. A javak megteremtéséhez kétkezi munkára is szükség van. Kellenek a traktorosok, az állattenyésztők, a kőművesek és az esztergályosok is. S ezért a rangért is meg kell verekedni. Éppen ez az idősebbek egyik szép hivatása, megértetni, hogy mindenféle tett, munka helye — a kétkezi munkáé is — ott van a megbecsülés legmagasabb fokán. S a felnőttek dolga: hinni a fiatalokban, felelős feladatokkal ellátni őket és verekedni azért a légkörért, amely biztosítja a megbecsülést. K. Gy. a Bányai Júlia Gimnáziumiban és a Szakmunkásképző Intézetben is. Sok ilyen külső vetítést terveznek még. Nagyon hatásos a haditechnikai bemutató, amikor a fiatalok a korszerű fegyverekkel ismerkednek. „Nézd meg a mi hadseregünkéül’ címmel a néphadsereg életét ismertetik a tagokkal. Többször volt már — és lesz a jövőben is — katonák és ifjúsági szocialista brigádok találkozója. Diák—munkás—katona találkozókra Is sor került, amikor a barátkozást sportversenyekkel és szellemi vetélkedővel fűszerezték. Hasznos kezdeményezés! A Fegyveres Erők Klubjának kebelében működik úttörő honvédelmi szakkör, egyelőre három iskolából 120 taggal. Lehet-e nagyobb élmény a kis úttörők számára, ha laktanyalátogatáson vehetnek részt, vagy megnézhetik, hogyan élnek a repülők? Talán meg is simogathatják az ezüst gépeket? Képkiállításokat is rendeztek már a klubteremben. A könyvtár kielégíti a legigényesebb olvasókat. A különféle folyóiratokban megjelent, és érdeklődésre számot tartó politikai vagy honvédelmi cikkekre például külön tájékoztató hívja fel a figyelmet. A Fegyveres Erők Klubjának programja hónapról hónapra bővül, egyre több lesz a nívós rendezvény. Sok lenne valamennyit felsorolni. Nemcsak fegyverrel kell védeni a hazát, hanem szellemmel, tudással, politikai tisztánlátással és mindenekelőtt jó mnkával! Ezt a gondolatot hirdeti a Fegyveres Erők Klubja, szerteágazó kulturális tevékenységével. Igen hasznos szolgálatot tesz vele a fiatalság honvédelmi és politikai nevelésében. B. J. Szamueiyné Szilágyi Jolán: EMLÉKEIM Azt tenni mindig, veszélyek, ül- löztetcsek közepette is, ami az osztály, a proletariátus érdekét szolgálja — az igazi forradalmár hitvallása. Történelmi sorsfordulók szemtanúja szólal meg a könyv lapjain, s letisztult stílusban, álpátosztól mentesen vall emlékeiről, olyan emlékekről, melyek azóta már a történelem szerves részévé váltak. Ott ül a Komintern III. kongresszusán, s Lenint rajzolja; ott van a berlini utcákon, amikor még a kommunista munkások szétverik a barnainges csűrbe tüntetését, s akkor is, amikor már az SA-legények uralják a terepet; kommunista lapokba rajzol, metsző gúnyú karikatúrákat a tőkéről, a munkásnyomorítókról, s az előretörő fasizmusról; menekülnie kell, s Moszkvában talál otthonra, ott folytatja a forradalmár tántoríthatatlan harcát a holnapért — gazdag életútról ad számot a Magyar Tanácsköztársaság egyik vezetőjének élet- és elvtársa. Szamueiyné Szilágyi Jolán könyve szerény, tárgyilagos hangú, mégis szenvedéllyel, az eszméhez kötődő, nem lankadó hittel átitatott mű: dokumentum értékű olvasmány, s ugyanakkor izgalmas, fordulatokkal teli olvasnivaló is. Erénye, hogy úgy ábrázolja a történelmi folyamatokat: az olvasó nem kívülállóként ismeri meg azokat, hanem részesévé lesz, együttérez és küzd a harcosokkal. Reális könyv ez, nem szépít semmit, s nem hallgat el dolgokat: megmutatja, hogyan kerülhetett hatalomra Hitler, hogyan árulták el a munkásegységet a szociáldemokrata vezetők, s azt is. milyen iszonyatosan nehéz harcot vívtak a német kommunisták. A szerző tizenegy évig élt Berlinben: választhatott volna könnyebb utat, mint grafikusnak, festőnek ösztöndíjakat kínáltak. Párizsba hívták, ő mégis maradt a szegényes, üldözött kommunista lapszerkesztőségekben. s harcolt: tollal, festékkel, plakátokkal és karikatúrákkal. Az emlékeim — vallomás. Vallomás a ma emberének arról, amiért érdemes volt és ma is érdemes harcolni: a kommunista eszmék győzelméért. A könyvben több, dokumentum értékű fényképet találunk, s a szerző igen sok. nagy eveid karikatúráját. (Zrínyi Katonai Kiadó.) (m) A Jugoszláv Néphadsereg ni íl í) hzeg ífii tteje IC? es kémé ten tógárda egyik jól képzett és igen tehetséges tagja. Belgrádi zeneakadémiai tanulmányai befejeztével Becsben tanult tovább Alfred Uhl-nál és Hans Jelineknél a dodekafóniia jeles mesterénél. Műve hazánkban ősbemutató volt A pesszimista első tétel félelmetesen sötét és szorongó életérzésével szinte leteperi a hallgatót. Döbbenetes hangszerelő technikával a Dante megírta Infernót idézi a hallgatóság elé. A tétel végén víziószerű révülettel énekli a kórus: Ég! Ég! A földgolyó ég! Mintha a hidrogén bombák Nirvánája ülné meg a lelkeket?!... A második tétel alig tudja feloldani az első tétel vázolta borzalmakat — hiába kiáltja a szavaló: „Én, az anya megtiltom, hogy késeket kovácsoljatok tipegő gyermekek mészárlására !.. A modem, olykor dodekafrm Mira Itapaies szólista. nek is nevezhető kiemelkedő száma Kodály: Galgntai táncok c. műve volt, amit a legkitűnőbb előadásban hallottunk. A zenekar vonósai megteremtették azt a nemes tónusú hangzást, amire mintegy rezonáló. színező és kiegyenlítő alapra beépülhettek a fa- és rézfúvók artiszti- kusan megszólaltatott dallamai. A muzsikálás nagy őrömének lehettünk tanúi. Kevés alkalommal hallottunk a mi „Great old man”-ünknek ezt a színekben oly gazdag művét ilyen konzse- úális megszólaltatásban. A műsor második fele vidám számok, a folklór és szimfonikus dzsessz jegyében került megszólaltatásra. Karmestere: Ga- jics Budimir főhadnagy volt. A kitűnő énekes és hangszeres szólisták és a nagyszerű számok fergeteges hangulatot teremtettek. A szűnni nem akaró tapsok több szám megismétlésére késztették az előadókat. A Jugoszláv Néphadsereg Művész- együttese szép és maradandó emlékeket hagyott maga után. N emesszeghy Lajos Fegyverrel, munkával és tudással I technikát is használó mű szánté alig megoldható feladatok elé állítja az énekeseket, de a zenészeket is. A megrázó és mély emlékeket hagyó előadás — a nagyszerű kórus és zenekari interpretáció mellett — Surev Angel karmester érdeme. aki a kitűnő dirigenseket jellemző kis mozdulatai ral nagy effektusokat tudott teremteni. Kár, hogy a kantáta szövege a közönség körében későn került szétosztásra. Nem kétséges. hogy a szöveg előreolvasása nagymértékben fokozta volna a mű amúgy is nagy sikerét. Harmadik számként Rudolf Brucsi: .,Az ember végtelen láthatár’’ című, két szavaidra, mezzoszopránra, ének- és zenekarra írt kantátáját hallottuk. A szöveget Iván Horovic és Vladimir Milarics állította össze — jugoszláv írók háborús lírájából. Az újvidéki zeneszerző a háború utáni fiatalabb jugoszláv alkoNem mindennapi zened élményben volt részük azoknak a szerencséseknek, akiknek sikerült jegyet kapniok a Jugoszláv Vendégegyüttes vasárnap délelőtti hangversenyére, a Kecskeméti Katona József Színházba. Az együttes most viszonozza a1 Magyar Néphadsereg Művészegyüttese múlt évi Jugoszláviában tett látogatását. Eddig Pécsett, Kaposvárott és Veszprémben szerepeltek. Ez a partizán ének- és zenekarok hagyományait folytató együttes 1946-ban alakult és rövid 20 év alatt odafejlődött, hogy nemcsak hazai sikereket könyvelhet el, hanem jelentős nemzetközi rangot is kivívott magának. Ezt a tényt aláhúzzák nemcsak a nemzetközi sajtónak a prospektusban feltüntetett idézetei, hanem meggyőzött bennünket az együttes előadása is elsodró lendületével és cizellált művészetével. A zenei kultúra fejlesztése területén kifejtett munkásságáért 1965-ben a „Szerbiai Kulturális Művészeti Közösség” — „Vük Karadzsis” fokozatú legmagasabb kitüntetésben részesítette az együttest. A mŰJM>rt: „Üdvözlet hadseregünknek’’ című könnyed hangvételű mű vezette be. A hangverseny első, szimfonikus feléA zenekar a skopljei fesztiválon.
