Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-26 / 97. szám

1566. április «6. kedd 3. olda! Dj rendeletek - biztató kilátások A Megyei Állattenyésztési Felügyelőség célkitűzései Látogatás ax anyavállalatnál Zöld lámpa Kalocsa Iránjába A FÖLDMŰVELÉSÜGYI Mi­nisztérium ebben az évben sza­bályozta a tenyészállat-forgal­mazás lebonyolításának rendjét. — Az eddigi gyakorlat sze­rint a törzskönyvezett állomány forgalmazása kizárólag a mi hatáskörünkbe tartozott — tá­jékoztat kérdésünkre Lőrincz István, a megyei Állattenyész­tési Felügyelőség tenyésztési osztályvezetője —, míg a nem törzskönyvezett, de tenyésztésre alkalmas üszőkkel kapcsolatos feladatokat az Állatforgalmi Vállalattal közösen láttuk el. Az új rendelkezés az előbbi intéz­kedést változatlanul hagyta, az utóbbi tennivalót pedig az Ál­latforgalmi Vállalat hatásköré­be utalta azzal, hogy a nem törzskönyvezett üszők minősíté­sét továbbra is felügyelőségünk végzi. AZ ELSŐ negyedévi felvá­sárlások már az új utasításnak: megfelelően, a két szerv közös; irányítása mellett kerültek sor­ra. Márciusban ennek kereté-; ben 455 vemhes üszőt vásárol- j tak fel. E hó közepén az Állatforgal­mi Vállalat szakemberei felül- ] vizsgálták a szerződött vemhes ■ üszőket, s megállap>odtak a te-! nyésztőkkel a nevelési szerző-1 dés érvényben hagyására, vagy | pedig kívánság szerint hizlalá- j si szerződést kötöttek. A felülvizsgált 2203 üszőből; a termelőszövetkezetek 460-at: kívánnak hízott marhaként ér-1 tékesíteni. A többit — eladás,; illetve a saját tehénállomány \ pétlása céljából — vemhesítik. — Annak ellenére, hogy a közös gazdaságok szabad kezet kaptak, egyelőre nem tapasz­talható a tehénállomány csök­kenése. Mint látjuk, a többség a megyei állattenyésztési irány­elveknek megfelelően a vemne- sítés mellett döntött. NEMRÉGIBEN jelent meg egy másik nagyjelentőségű ren­delkezés is, amely egyéb elő-1 nyei mellett a szövetkezeti gaz- ; daságokat tetemes fuvarkóll-, ségtől is megkíméli. Nevezete­sen a megyei Állattenyésztési Felügyelőség által kijelölt 25 ( termelőszövetkezet önálló táp­Március elején az Elektromos Készülékek és Anyagok Kalo­csa:! Gyáregysége új telepének avató ünnepségén Pollák Mik­lós, az EKA-gyár igazgatója meghívott: látogassam meg egy­szer a budap>esti központi gyá­rat is. Néhány nappal ezelőtt a fővárosban jártam és érdek­lődéssel kerestem fel a Kőbá­nyán levő. üzemet. Szívélyes fo­gadtatásban volt részem. Az igazgató hosszasan ismertette a gyár dolgozói előtt álló felada­tokat. ami nem kevesebb, mint jtogy az ország egyre növekvő mindennemű fénycsőarmatúra­igényeit elégítsék ki. Vincze Paradicsompalántázás Hírt adtunk róla, hogy a V árosföldi Állami Gazdaság kiskunfélegyházi üzemegységé­ben két palántázógéppe] most folyik a paradicsom szabad földbe történő kiültetése. A pa­lántázásról most is képet kap­tunk. A munka befejezés előtt áll. A két géppel együttesen naponta 6—7 holdon ültették el a növényt. Előreláthatólag május végén, június elején már szedik a friss paradicsomot a gazdaság dolgozói. Esetleges fagyveszély ellen fagyvédő ön­tözéssel védekeznek. István párttitkár és Sugár Mik­lós szb-titkár p>edig üzemi sé­tára hívott Hasonló szalag Az I-es szereidébe lépve máris otthonosan éreztem magam. Ha­sonlít a kalocsai gyáregység sze- reldéjéhez — jegyeztem meg — mire Sugár Miklós mosolyogva így válaszolt. — Ugyanaz a típusú szalag működik itt is, csak az ottani szebb és korszerűbb. Ezt még négy évvel ezelőtt állítottuk be. — És a kalocsai műhelycsar­nok tágasabb, világosabb — tet­tem hozzá némi büszkeséggel. — Igen. Mi örülünk, hogy vi­déki üzemeinket a mai követel­ményeknek megfelelően tudjuk fejleszteni. Erre a budapesti gyárban már nincs módunk — szólt közbe a p>árttitkár. — Itt készülnek egyébként a külső­téri ostornyeles világítótestek és a higanygőz lámpatestek. Míg a szereidében jóformán csak nők dolgoztak, a fémnyo­móműhelyben fjedig csak férfia kát láttam. Nagy fizikai erőre és szaktudásra van itt szükség. Reflektorházakat, vetítőtükör-er­Fábián Zoltán hobby-ja Ifjúsági fakarékpersely pályázat Az Országos Takarékpénz­tár már most készülődik az őszi világtakatekossági napok­ra, amelynek során egyebek között ifjúsági takatekpersely- kiállítást rendeznek. A Műve­lődésügyi Minisztérium támo­gatásával azokat a jól sikerült perselyeket mutatják be, ame­lyeket 10—18 éves általános és középiskolás diákok készítenek. A legötletesebb és a legszebb takarékperselyek készítői juta­lomban részesülnek. A pályamunkákat egyénileg, iskolánként, vagy osztályon­ként május 2—31-ig lehet be­küldeni az OTP Propaganda és Saj tóosztályára, Budapest, V. kerület, Nádor utca 16. szám. (MTI) Jókora tanyaház a népi­esen Székesaljának, hivatalo­san Gedeon-dülőnek nevezett izsáki határrészen. Tőszomszéd­ságában a Sárfehér Tsz szal­makazlai, s körös-körül ki- sebb-nagyobb belvíztócsákkal tarkított füves térség Néhány száz méterre sorakoznak a köz­ség lakóházai. Az okot, ami miatt keresem az egyedülálló ház gazdáját, Fábián Zoltánt. — a felszóla­lása szolgáltatta. A kecskeméti járás élenjáró baromfitenyész­tőinek értekezletén beszélt ház­táji szárnyastartásának ered­ményeiről és nehézségeiről. Hi­hetetlennek hangzó adatot is közölt: tavaly 608 tyúkjának 18 617 tojás volt a hozama, s e mennyiséget csaknem hiány­talanul átadta a földművesszö­vetkezet felvásárlójának. (A helyi fmsz-ben igazolták állí­tását: valamivel több mint 18 ezer tojást és 50 kiló baromfi­húst értékesített.) Egy-egy tyúk tehát éves átlagban 306 tojással örvendeztette meg. A tanyaház udvarán, s a szalmakazlak tövében kapirgál- nak a tyúkok. Pilrtnat alatt megállapítható, hogy számuk jóval kisebb, mint amekkora állománytól Fábián Zoltán a nagy mennyiségű tojáshoz ju­tott. Igaz: elmondotta az ér­tekezleten azt is, hogy a tartá­sukat gátló körülmények miatt tyúkjainak a túlnyomó több­ségét eladta. Két-harom kilométerrel tá­• nyőket, hajólámpatesteket készi­■ tenek kis szériában, amiért nerr lenne gazdaságos a présgépeké; felszerszámozn i. A II-s szereidében az egy kettő és három fénycsöves ar • matúrák összeállításával foglal­■ koztak. A műhely végében újí ■ tással dicsekedtek, Kiss Zoltár ■ gépészmérnök mipoian csődara 1 boló készülékével, amelynek ki­vitelezője Illés József szerszám­- készítő volt. Amikor megindí­tották a kis masinát, csak úgj- röpködtek ki belőle az apró pontos méretre szeletelt mű­anyagcső darabkák — percen­ként vagy ezer darab. Azelőtt egész éven át két munkásnc darabolta, most Hideg József ne — a kis gép kezelője — egy­maga végzi a munkát, s a ka­locsai üzemet is ellátja. Szerszámok soron kívül A szerszámműhelyben Szilá­gyi Rezső üzemvezető mutatta be, hogyan készülnek a külön­böző alkatrészek és armatúra™ testek alakításához a présszer­számok. A rengeteg szerszám között is külön kezelték azokat, amelyekkel a kalocsai gyáregy­séget látják el. — Tudjuk, mennyi nehézsége gél kell megküzdenie egy vidéki üzemnek, ezért nagy gondot fordítunk arra, hogy minőségi­leg kifogástalan szerszámokat kapjanak és tartalékokkal is él legyenek látva — mondta az üzemvezető. — A gyár vezető­sége nemegyszer — az itteni sürgős igényeket is félretéve — „zöld lámpát” villantott fel és utasított bennünket a kalocsai szerszámok soron kívüli elkészí­tésére. Látogatásom utolsó állomása a gazdasági osztály volt. Köves Imre főkönyvelő azonnal a ka­locsai dosszié után nyúlt, hogy a gyáregység további fejlesztését vázolhassa elém. — Az idén hárommillió fo­rint ÖCSI-hitelt juttatunk le — újságolta —, amelyből meg­kezdik az irodák építését, négy darab présgépet állítunk be és befejezik a festőműhely gépe­sítését. Ezenkívül 1,2 millió fo­S rintot adunk átszervezési leadá­sokra. Ebből a tereprendezési, csatornázási, útépítési és a vil­lanyhálózattal kapcsolatos költ­ségeket fedezhetik. A gyáregység terve A harmadik ötéves terv kö­vetkező esztendeiben a gyáregy­séget nem száz, hanem 142 mil­lió forintos ért termelési terv teljesítésével bizzuk meg. Ezt a szerelő- és festőműhelyük gépi kapacitása bírja, de az előre­gyártó üzemrészek még nincse­nek erre felkészülve. Ezért 8,7 millió forintos beruházással még műhelyeket építünk, s gépekkel látjuk el azokat. Tovább kor­szerűsítjük a lemezmegmunká­lást. sőt részben automatizáljuk, ami közel 300 százalékos terme­lékenységemelkedést jelent majd. Rövidesen felépül a gal­vanizáló műhely, 1968-ban pe­dig már saját szerszámkészítő részlegük lesz, de nem feledke­zünk még a dolgozók kommu­nális ellátásáról, az öltözőről, fürdőről sem. Szükség is van erre, mert az ötéves terv utolsó évében már 192 milliós termelési tervvel dolgozik a gyáregység, s Kalo­csán gyártják majd az ország egész belsőtéri fénycsőarmatúra- szükségletét. Mindehhez termé­szetesen szakemberek is kelle­nek. Ebből sem lesz hiány, jc lenleg ötven ipari tanulója var; már a gyáregységnek, akik meg­kezdték a szakma elsajátítását. Látogatásom után így össze­gezhetem egy mondatban ta- p>asztalataimat; az EKA buda­pesti gyára úgy törődik a ka­locsai gyáregységgel, mint gon­dos anya gyermekével. AUgy Ottó volabb. az Agárdi-telepen talá­lok a kiváló baromfitenyésztő­re. A szövetkezetétől százalé­kos művelésre vállalt 2,5 hold szőlőben végzi az időszerű munkát. Egyébként ő az egyik lóetető a Sárfehérben, de most éjszakás, néhány órás alvás után kijött hát egy másik par­cellán serénykedő asszonyával nyitni-metszeni a szőlőt. Szépszál, a munkát szere­tő és jól bíró, negyvenéves férfi. S a szőlőtőkék szomszéd­ságában is olyan szenvedéllyel beszél a tyúkjairól, ahogy a já­rási értekezleten tette. — Nekem „hobbym” a ba­romfitenyésztés — mondja. Hu­szonnyolc éves gyakorlatom van benne, mivel már a gye­rekkoromban megengedték a szüleim, hogy a tyúkokkal bí­belődjek. önálló gazdává vál­va főként a Leghorn, meg a Hampshire fajtákat tartottam. A tavalyi állományom zömét is ezek tették ki. — A nagy tojáshoaam eléré­sének módszere? — Elsősorban a fajtatisztaság, fajtajelleg. Mindig ügyeltem arra, hogy jól tojó fajtákhoz jussak. Az említettek a legjob­bak közé tartoznak. Ugyanilyen fontos a megfelelő takarmá­nyozás is. Én kora tavasszal és ősszel, amikor a tyúkok még, illetve már nem tudnak legel­ni, tápszert is adok nekik. És sorolja a további gazdag „menüt”: búza, rozs, árpa, ku­korica, ocaú, köles, napraforgó, cirok, egyéb olajos magvak és törköly, megfelelő adagolásban s télen még főtt krumpli, va lamint cukorrépa is. E változatos tápláléktól toj­tak olyan jól a tyúkjai, ame­lyek között egyébként, meri nem magra nevelte őket, aj „összefogásuk” végett csak tíz kakast tartott. Hogy a rekordtojáshozam ellenére karácsonykor miéri csökkentette egyhatodára aj állományt, erről ezt mondja: — Nem tudtam a mestersé­ges takarmányt folyamatosan beszerezni. Azt pedig megsíny­li a tyűk, ha össze-vissza kap­ja a tápeledelt. Megbolondul a szervezete. A természetes ta­karmányhoz is csak üggyel- bajjal juthattam. A kukoricát például távoli községekből kel­lett hozatnom. A háztáji szán­tóm ezer négyszögöl (a többi szőlő), s ekkora területen nem lehet hatszáz tyúknak elegen­dő kukoricát termeszteni. S hol van még a többi takar­mányféle? ISekÜnk, háztáji baromfi­tenyésztőknek, legnagyobb ba­junk a takarmányhiány. — És most oda a hobby-ja? — Nem egészen. De az idén már nem hatszáz, hanem csak 150 tyúkot tartok. Ami még hi­ányzik, naposcsibeként megvá­sárlóm. vagy magam is kelte­tek ... És nem a jól tojó, ha­nem a húsbaromfira megyek rá. Tavaly óta már nevelek is Plymouth-ot, az nagytestű szárnyas. Én ugyan nem va­gyok belé szerelmes, a felesé­gem viszont annál jobban. De az igazi ok az, amit elmond­tam. Széttárja karjait, gesztusá­ban benne van a iemondáí enyhe bánata. — Mert nézze ezt a szőlőt — mutatja, mintha engem akar­na megagitálni a baromfite­nyésztés fontosságáról. Nég> éve, amikor elvállaltam műve­lésre, a legrosszabb volt £ szomszédoké között. S most? Magam is látom, hogy vala­mivel sötétebb a sárfehér vesz- szőit tápláló homok, mint a többi parcellán. — A tyűktrágyától. Erre is jó volt a hobbym. Hogy valóban az, nemes szenvedély kielégítése Fábián Zoltán számára a baromfite­nyésztés, és nem elsődleges kereseti forrás, bizonyítja: ta­valy a tsz-ben egész évre 26 ezer forintot kapott a lovak etetéséért, a művelésre vállalt szőlő után — a rendkívül rossz termés ellenére — pedig 13 ezer 'tirintot. A tojások darab­ján viszont 33 fillér volt a tiszta haszna (ebben benne szerepelt munkájának az ellenértéke is). Körülbelül hatezer forint jö­vedelemhez juttatta tehát a ba­romfitenyésztés. Nem kis ősz- szeg, de a közösből származó csaknem 40 ezer forint mellett mégiscsak eltörpül. Az illetékes szervek fel­adata azonban, hogy a háztáji baromfitenyésztést itt is, má­sutt is jobban segítsék az ed­diginél, nem törpülhet el, mert népgazdasági szempontból nem mindegy: „rabjai” maradnak-e, vagy sem a hobbyjuknak Fá­bián Zoltán és a hozzá hasonló szövetkezeti gazdák. XarjáM fcfoá» J takarmánykeverési lehetőséget kap. Takarmánytermesztési adottságaik, illetve a készletek figyelembevételével kijelölt, ke­verőgéppel rendelkező közös gazdaságok részére már 170 vagon tápkoncentrátumot ad­tak, s állattenyésztőik tanfo­lyamon sajátították el, szak­mai irányítás mellett, a tápta- karmány-készítéssel kapcsolatos tudnivalókat. AZ ELMONDOTTAKON kí­vül még sokféle tevékenységet fejt ki a Megyei Állattenyész­tési Felügyelőség. — Maga a tenyészállat-forgal­mazás, munkánknak jóformán nem is a nagyobb hányadát te­szi ki — mondja tájékoztatója befejezéseként az osztályvezető. — A többi közt a jó minőségű törzskönyvezett tenyészapaálla- tok köztenyésztésbe juttatása is hatáskörünkbe tartozik. A tenyésztői munkával kapcsola­tos rendszeres szaktanácsadás, a tanfolyamok szervezése, az is­tállók gépesítésének ellenőrzése mellett állandó törekvés a gépi fejes, valamint az itatásos bor­júnevelés alkalmazási körének bővítése. Jelenleg 47 tsz-ben fejnek géppel, 85 megyei tsz- ben pedig 6200 borjú itatásos nevelését tesszük lehetővé. EZ ÉVBEN egyébként 2 mil­lió forint állami támogatással újabb 18 közös gazdaságban 1300 férőhellyel növeljük a kor­szerű itatásos technológia al­kalmazását.

Next

/
Thumbnails
Contents