Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

ms. április n. csütörtök S. oldal »iVe éveket adjunk as életnek, hanem életet as éveknek !" j A JÓ PÉLDA EREIE Ifjúsági klub, tánccsoport, énekkar, irodalmi szakkör Géderlakon Miért élnek vagy élhetnek hosszú ideig az emberek? Ez a kérdés — valljuk be őszintén — mindannyiunkat érdekel. Ha- ranghy László gerontológussal beszélgetünk a „Szóljanak a bajaiak...” előadássorozat ke­retében a magyarországi száz­évesekről megtartott előadása után. Dr. Haranghy László egyetemi tanár 17 évig a bajai közkórház kórboncnok főorvosa és egyide­jűleg a Közeégészségügyű Állo­más vezetője volt. Később a ko­lozsvári, marosvásárhelyi és 1952-től a Budapesti Orvostudo­mányi Egyetem kórboncnok, egy ideig az igazságügyi orvoslan tanára. Tudományos igazgatója a Gerontológiai Kutató Intézet­nek. Munkássága sokoldalú és nemzetközileg elismert. Munkái öt nyelven jelentek meg. 1948. óta az Akadémia levelező tagja. Több hazai, külföldi, továbbá nemzetközi tudományos társaság és folyóirat szerkesztő bizottsá­gának tagja. A Nemzetközt Ge­rontológiai Társaságban hazánk képviselője. — A gerontológia olyan tudo­mányterület — mondja beveze­tőül Haranghy professzor amelyben a legkülönbözőbb szakemberek: orvosok, biológu­sok, antropológusok, szociológu­sok és más szakmák képviselői­nek működése egyaránt szüksé­ges. A gerontológián belül ge­riátria néven elkülönült már egy olyan speciális tudományos szak, amely kizárólag orvosi, illetve egészségügyi vonatkozásokkal foglalkozik. Jelentősége a múlt­ban csekély volt az átlagos életkor alacsony volta miatt. De a 60 évnél idősebbek száma Ma­gyarországon az összlakosság 13,8 százaléka. Tehát az öregek orvosi problémáival foglalkozó, szorosabb értelemben vett ge­rontológia: a geriatria jelentő­sége ma már rendkívül nagy. Kutatja az elöregedés élettani tüneteit és okait, az életviszo­nyok hatását az emberi szerve­zet elöregedésére, valamint a szellemi és testi teljesítőképes­ség életkorral kapcsolatos vál­tozásait. Vizsgálja az öregkor­ban felhalmozódva jelentkező betegségeket, foglalkozik meg­előzésükkel és gyógykezelésük­kel. — Az elöregedés kóros folya­mat-e, vagy pedig élettani Je­lenség? — A kutatók két különböző véleményen vannak. Az egyik vélemény Cicero népszerű mon­dását — ..Senectus ipsa morbus” — vallja ma is, és az elörege­dést kóros életnek tekinti. A másik felfogás szerint az elöre­gedés nem betegség, hanem szükségszerű biológiai folyamat, s annak a törvényszerűségnek a megnyilvánulása, amely sze­rint az élet és a halál egymást szükségszerűen feltételezik. Az első felfogás az elöregedést gyó­gyítható folyamatnak tartja, a második meg nem akadályoz­ható törvényszerűségnek. A ma­gyar kutatók legnagyobb része a szovjet kutatókkal és a Nem­zetközi Gerontológiai Társaság tagjainak túlnyomó részével együtt az elöregedést biológiai folyamatnak tekinti. Ez a felfo­gás azonban korántsem jelenti azt. hogy tétlenül szemlélik az öregedés tüneteinek kialakulá­sát. Ellenkezőleg, az általunk vallott felfogás sokkal terméke­nyebb és az emberi élet meg­hosszabbítása tekintetében sok­kal többet nyújt, mint a másik. — Mi az orvos szerepe az el­öregedéssel kapcsolatban? — Több mint 45 éves kór­bonctani működésem alatt egyetlen biológiai halál követ­keztében meghalt egyént sem boncoltam. Az elmondottakból az alapvető célkitűzés önként adódik. Az orvos szerepe az, hogy az elöregedési folyamat mindig az élettani határok kö­zött maradjon, soha kórossá ne váljék és a halál a biológiai okok következményeként álljon be. Ki kell küszöbölni az öreg­korban halmozottan jelentkező betegségeket. Arra kell töreked­ni, hogy az öregedés tünetei mi­nél kevesebb panaszt okozzanak. Ezek a célkitűzések sokoldalú orvosi tevékenységet kívánnak. — Lehet-e úgynevezett megfia­talításról beszélni? — Olyan értelemben vett meg­fiatalítás, hogy az öregedés fo­lyamata feltartóztatható és új­ból a fiatal szervezet állapotá­ba hozható, éppen olyan bioló­giai lehetetlenség, mint hogy a VII—VIII. hónapos magzat fej­lődését sem lehet a III—IV. hó­napos magzat fejlődési fokára visszavezetni. A hormonok vi­tathatatlanul fiatalító hatással vannak a szervezetre. Az örege­dés problémájának megoldását ezen az úton keresve azonban nem juthatunk pozitív eredmé­nyekre, mert az öregedés nem­csak a hormonoktól függ. — Mikor kezdődik a kóros el­öregedés megelőzése? — Nem akkor, amikor az öre­gedés tünetei visszavonhatatla­nul kialakultak, hanem az ezt megelőző időben. A megelőzés egyik határozott és fontos or­vosi eszköze a szervezet szük­ségleteit életműködésének meg­felelő szinten való tartása. Je­lentősnek mutatkoznak azok a törekvések, amelyek a kezdődő elöregedő szervezet szükségleteit vitaminokkal, hormonokkal, az anyagcserét befolyásoló gyógy­szerekkel kívánják megfelelő mederbe terelni. De a ma már világszerte gyártott ilyen pre­parátumoktól sem lehet csodá­kat várni. — Milyen hatással vannak az életviszonyok változásai az öre­gedésre? törekvése, hogy megváltozzék az az állapot, amely szerint az öreg otthonokban az orvos szerepe kizárólag a betegek gyógykeze­lésében álljon. Helyeselhető ál­lapot lenne, ha az öregek ellá­tásának probemája a szocioló­gus bevonása mellett az orvo­sok kezébe tartozna. Jó kezde­ményezésről hallottunk egy be­számolóból a kecskeméti szociá­lis otthonokról. — Mennyi lehet az ember bio­lógiai életének felső határa? — Ilyen tekintetben csupán becslésekre vagyunk utalva. A legtöbb, kutató azonban egyetért abban, hogy az eitiber biológiai életkora 100 éven felül van. Erre utal számos magas korú kiváló ember példája, akik él-, tűk végéig tevékenykedtek. Pavlov 87, Bunsen 88, Kossuth 92, Tizian 99. Fontenello 100 évig élt és dolgozott. Az 1960-as népszámlálás adatai szerint Ma­gyarországon 34, 99 éven felüli élt. Mindenesetre ez arra utal, hogy a 100 éves kor nem jelenti az emberi élet legfelső határát. — Professzor lír milyen taná­csot adna olvasóinknak? — A megelőző jellegű védeke­zés az öregedést előidéző vagy meggyorsító tényezők kiküszö­bölése elsősorban orvosi prob­léma. Általános tanácsként mondhatom, hogy az öregedők nagy része hízásra hajlamos. A testsúly növekedésével az öreg egyén szíve nem dolgozik gaz­daságosan, mert az erek rugal­massága csökken, tehát a súly- növekedés a kor előrehaladásá­val különösen hátrányos. Az egészséges öreg étrendjét úgy kell összeállítani, hogy fehérje­dús. megfelelő kalória- és vi­tamintartalmú. állati zsírban és szénhidrátban szegény táplálé­kot kapjon. — Ritkán hallani előadót oly nagy szeretettel és szépen be­szélni közönség és érdeklődők előtt szakmájáról és városáról, mint Haranghy professzort. Kö­szönet ezért. És köszönet azért a törekvésekért, amelyet a Nem­zetközi Gerontológiai Társaság jelmondata így fejea ki: „Ne éveket adjunk az életnek, ha­nem életet az éveknek!” A „Szóljanak a bajaiak” elő­adássorozat idei programja ez­zel véget ért. Sikere lemérhető abból az akarategységből, amely kéri a bajaiak fórumának to­vábbfolytatását. Gondoskodunk róla. Biztosítva van a beérke­zett tömeges javaslatok alapján előadói gárdájának — városunk büszkeségeinek — résztvétele több évre előre. Bánáti Tibor Sokat fejlődött Géderlakon az utóbbi időben a népműve­lés. A Foktőn megrendezett kulturális szemlén például a bemutatott 24 számból 12-t a géderlakiak adtak elő — még­pedig szép közönségsikerrel. Művészeti csoportjaik, szólis­táik gyakran adnak műsoros estet, fellépnek a különböző társadalmi és állami ünnepsé­geken, sőt sok esetben más községekben is szerepelnek. Mindig nagyon látogatottak a gyermekfoglalkozások, a fel­nőtt- és ifjúsági klubok, a színjátszó- és a tánccsoport, az irodalmi- és a fotoszakkör. Ha­sonlóképpen a Déryné Színház előadásai. Szép eredményeket ért el az énekkar is. Kevésbé népszerű és eredmé­nyes viszont még az oktatás. A szakmunkásképző tanfolyam második évfolyamán például elég kevés a résztvevő. A ta­nács felkérte a tsz vezetőit, hogy beszélgessenek el a tan­folyam hallgatóival: mindenki, aki beiratkozott az iskolába, rendszeresen járjon el ezután is, mert a szakmai ismeretek elsajátítására, bővítésére min­den tsz-tagnak szüksége van. Nemcsak iskolába, de ismeret- terjesztő előadásokra sem so­kan járnak még a tsz-tagok. Mégis, már ez is örvendetes — mert számottevő fejlődés a korábbiakhoz képest —. hogy ennyire nagy az érdeklődés a népművelés szórakoztató formái iránt. De már nemcsak a köny- nyű szórakozás vonzza az em­bereket. Egyre eredményeseb­ben működik például a könyv­tár. S itt érdemes felhívni a figyelmet egy kezdeményezés­re, amely jól mutatja, milyen sokat tehetnek a vezetők a népművelésért. A nemrégiben lezajlott köz­ségi tanácsülésen elhatározták, hogy a tanácstag is segít a könyvtár olvasó létszámának gyarapításában. Valamennyi ta- ncstag beiratkozik a könyvtár­ba és tanácstagi körzetéből is beszervez legalább egy tagot. M. J. Beszélnek az elsárgult papírok Amikor 70 kőműves és ácssegéd sztrájkolt Félegyházán FÉLEGYHÁZÁN a XX. szá­zad elején a szocialista mozgal­mak a hatósági intézkedések ellenére is mind nagyobb tért hódítottak Kezdetben még csak a Munkás önképző Egylet ke­retein belül fejtették ki tevé­kenységüket. Később már nyil­vános népgyűléseket is tartot­tak. A Munkás önképző Egylet szoros kapcsolatban állott a budapesti szocialistákkal is. Több esetben Pestről kértek szó­nokot népgyűléseik megtartá­sára. , A szocialista eszmék ekkor még túlnyomórészt az ipari dol­gozók közt találtak élénk vissz­hangra. Ezt bizonyítja Félegy­háza város polgármesterének 2762/1904. szám alatt az alispán­hoz írt levele is. ahol 70 kőmű­ves- és ácssegéd sztrájkjáról tesz jelentést. A sztrájk a jelen­tés szerint 30 napig tartott. A nős és családos sztrájkolok csa­ládjainak eltartására a Munkás önképző Egylet gyűjtést is szer­vezett. A helyi szocialisták mű­ködését azonban a hatóság mind nagyobb ellenőrzés alá vonta. Különösképpen a szocialisták által készített „Munkarend” miatt erősödött a hatóság ellen­őrzése, ugyanis az erősen sér­tette a jómódú gazdák érdekeit. Ezért a város polgármestere a Munkás önképző Egylet műkö­dési engedélyének megvonását kérte az alispántól. Kérelmét az alábbiakkal indokolta. „Ezen egylet fennállása óta nem a munkás szellemi előre haladását segítette elő, hanem mindig a szociális törekvéseket szította, s az egyletnek az alap­szabályokban megjelölt célja csak burkolt. hogy annak cége alatt a mezei munkásokat is felizgassák. Az egylet céljától eltér, mutatja az 1905. április hó 12-én hozott közgyűlési ha­tározat is, mely az egylet alap­szabályszerű célján messze túl­lép, s melyet olyan fesztelen­séggel folytainak, hogy külön plakátokon hirdetik, külön ér­tesítéseket osztanak szét a nép között, s helyi lapokban is köz­zéteszik.” AKIK a „szociális törekvése­ket szították” — ha ezt a pol­gármester nem is érthette meg, valójában — éppen a „munkás szellemi előrehaladását” segítet­ték elő. S nem lehet meghatott­ság nélkül gondolni a 70 építő­munkás nehéz körülmények kö­zött indított mozgalmára, amely előfutára volt a későbbi szerve­zett összefogásnak. Szabó Sándor levéltáros — Az életmód, életviszonyok változása a teljes fiatalság ko­rában levő, 20—30 éves szerve­zetnek is nehéz feladatot, néha súlyos megrázkódtatást jelent. Hogyan várható a csökkent al­kalmazkodóképességű 60 éven felüli, egész életében dolgozó egyéntől az, hogy életmódját egyik napról a másikra megvál­toztatva a teljes tétlenség álla­potára térjen át? Testileg és pszichésen összeroppanhat. Ezért tehát nekünk, orvosoknak az a feladatunk, hogy a hazai viszo­nyoknak megfelelően kidolgoz­zuk azokat a módszereket, ame­lyek segítségével az öreg egyé­nek munkaképességüknek meg­felelően, a fiatalok érdekeinek figyelembevételével a társada­lomnak hasznos tagjai marad­hatnak. Ismeretes, hogy még azokban az országokban is, ahol az öreggondozás magas fokon áll és kellő számú öregotthon van, az öregeknek legfeljebb 3—4 százaléka keresi fel ön­ként a szociális otthonokat. Aki önként belép, az csak pénzügyi, családi, vagy ápolási okokból teszi. A gerontológia határozott A hazajáró „vén diák” emlékei rohan­nak meg a kecskemé­ti pártiskola kapujá­ban. Nehéz volt ez az öt hónap, „de szép is. Szerencsésnek éreztük magunkat, hogy felvet­tek, hiszen mindössze négy ilyen iskola van az országban: Budapes­ten, Miskolcon, Sop­ronban és itt. A kecskemétire Szol­nok, Csongrád, Békés, Tolna, Fejér, Bács- Kiskun és Pest megyé­ből jöhetnek tanulni az alapszervezeti párt- tikárok, vezetőségi ta­gok, tömegszervezeti vezetők és aktívák. Most is száztizenheten ismerkednek öt hóna­pig a politikai gazda­ságtan, a filozófia és a párttörténet alapjaival. Hogy vannak a mieink, s elégedettek-e velük? — kérdezősköd- | nek útitársaim: Vád Öt hónap Kecskeméten András, a Szolnok me­gyei pártbizottság osz­tályvezetője és Bencze Ernő munkatárs. — A jó tanulók kö­zé tartoznak — feleli Ágoston András igaz­gató. — Látszik, az elvtársak gondosan mérlegelik, ki érdemes rá, hogy iskolára ke­rüljön. Az ilyen látogatás elég gyakori itt. A pártiskola szoros kap­csolatot tart az illeté­kes területi pártszer­vekkel. Maguk is gyak­ran elmennek megtud­ni, hogyan hasznosít­ják az itt tanultakat a végzett hallgatók. Az iskola nem csu­pán elméleti oktatást ad, hanem a gyakor­latra nevel, a gyakor­lat kívánalmai szerint. Ahogy Morvái István tanár mondja: — Annak örülünk, ha hallgatóinkból ké­sőbb jó pártmunkások Lesznek. A tanulási módsze­rek is erre szolgálnak. A kecskeméti posta reggelenként kézbesíti a napi újságokat, ötven Népszabadság fogy el naponta a száz hallga­tó között. Az iskolán igyekeznek mindenkit rendszeresen újságol­vasóvá nevelni. Minden újabb évfo­lyamon elhangzik az egyszeri párttitkár in­tő példája. „Politizál­ni” indult reggel a ha­tárba. Megállt az első brigádnál. Azzal fogad­ták, hogy mit szól hoz­zá, mi történt? ... Rémhír, elvtársak, ne üljenek fel mindenfé­lének — felelte. Erre kezébe nyomták az az­napi Népszabadságot. Hát, ezt még nem is olvastam — pirult el a titkár. Üjabban a televízió is bevonult az iskola oktatói segédeszköztá­rába. Híreket, politikai adásokat mindig együtt nézik a hallgatók. S hogy ne szakadjanak el az otthontól sem, a megyei lapok kiadóhi­vatalai ügyesen meg­szervezték, a csoportos előfizetéseket. így H- gyzle m me l k is érhetik községük, városuk éle­tét a távolból is. Hi­szen az otthoni mun­kára készülnek. Arra, hogy öt hónapi ke­mény, szorgalmas ta­nulás után visszatérje­nek, s a pártszervezet­ben végzett munkával bizonyítsák: nem jár­tak hiába Kecskemé­ten. Börzék Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents