Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-15 / 88. szám

Bűnös hanyagság a közös rovására Felelősaégrevonáttt kezdeményezett a népi ellenőrzés Kecskeméti apróságok BARANGOLOK a város ut­cáin, s a lelkesedés és a lehan- goltság érzései váltakoznak ben­nem. Aszerint, mi tárulkozik a szemem elé: a megyeszékhely valóban városias, új, szép szín­foltjai, új városnegyedek, gondo­zott, viruló parkok, házak kö­rüli kertecskék és — rogyadozó, átnedvesedett falú házacskák, tatarozást rég nem látott Szé­chenyi körúti villák, házak előtti ápolatlan járdaszegélyek. A Gáspár András utca elején a városi tanács vb KÖFA-cso- portjának dolgozói serényked­nek. Alighanem park készül itt. Hadd szépítse a várost, amíg majd a Rákóczi út folytatása­ként a sugárút kiépítése meg nem kezdődhet. Fizetett embe­rek csinosítják a leninvárosi há­zak környékét, amely — való­ban meg kell hagyni — szépen formálódott. Hej, csak a lábának tudna parancsolni minden aixa lakó! Mert fáj látni is a friss gyepszőnyeget csúnyán tarkító, felelőtlenül kitaposott ösvénye­ket! De mi van a kecskemétiek hí­res városszeretetével, szépérzé­kével? Az elmúlt években ilyen­kor a tavasz régen megadta a jelt a házak előtti parksávok felásására, virágpalántával való beültetésére. Most pedig? Ke- resztül-kasul jártam a várost, de egyetlen ilyen példával nem találkoztam. Kedves tanácstag elvtársak! Lehet, hogy az önök vezénysza­vát várják? PAR HÓNAPPAL ezelőtt, a városi tanács ülésén ragyogó arccal, lelkes szavakkal jelen­tette be SzmolenÄki László ta­nácstag, a Törekvés Tsz elnöke: a tanyai lakosság életében sors­forduló munkához fogtak. Tíz lakóház alapozásával megkez­dődött a Kecskemét környéki első új tanyaközpont építése. Fényképes bizonyítékát sze­rettük volna adni ennek lapunk hasábjain. És nem sikerült. Mi­ért? Mert a tanyaközpont tükör­simára eldózerolt területe, s a hosszú téglarakások várják ugyan az építőmestereket, de a munkának még nyoma sincs. Pedig mint odakinn a tsz-ben hallottuk, az első tíz vállalkozó augusztusban szerette volna bir­tokba venni az új otthonát. A mostani jelek szerint ez aligha lesz lehetséges. —y —n PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lápja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácshóz Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság U>-38 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. ________ "B ács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: tl-85 index: 15 «£5 Március 18-1 számunkban váz­latosan már ismertettük azt az igen nagy kárt okozó hanyagsá­got. felelőtlenséget, ami az el­múlt esztendőben Kelebián, a Rákóczi Csillaga Termelőszövet­kezetben történt. Az ügyben vizsgálatot indított a járási népi ellenőrzési bizottság és az ellen­őrzés megállapításait jegyző­könyvbe foglalták. A felderített nagyfokú nemtörődömség miatt a népi ellenőrzés feljelentést tett a Kiskunhalasi Városi-Já­rási Ügyészségen. Blum Antal, a tsz volt elnöke. Mónus István volt főagronómus és Oriold Sán­dor, a termelőszövetkezet volt főállattenyésztője ellen a társa­dalmi tulajdon hanyag keze­lése bűntettének alapos gyanúja miatt. Szarvasmarhák a sárban Megállapította az ellenőrzés, hogy, a múlt évre készített ter­melési tervek reálisak voltak, azokat képes lett volna telje­síteni a közös gazdaság. Ezt — elsősorban a vezetőség mulasz­tása miatt — nem sikerült meg­tenni. Az elnök — mint az em­lített cikk is utal rá — levele­zéssel akarta irányítani a mun­kát, ő maga nagyon keveset tar­tózkodott munkahelyén. Hason­lóképpen cselekedett a főállat­tenyésztő is, aki reggel fél nyolc­tól, délután háromig tartózko­dott a tsz-ben, aztán hazauta­zott Bácsalmásra. A tények sze­rint nem végezte lelkiismerete­sen a munkáját a főagronómus sem. nem gondoskodott az álla­tok részére szükséges takarmá­nyok termeléséről. A tervezett tarlóvetést például csak 6,6 szá­zalékban. a takarmányrépát 37,5 százalékban, a pillangós széna termelést 18 százalékban telje­sítették. Ennek következtében mintegy 290 vagonnyi takar­mányhiány mutatkozott. Ez ter­mészetesen nagyban befolyásol­ta az állatok etetését, a hús- és tejtermelést, a szaporodást. A már-már katasztrofális helyze­ten úgy próbáltak segíteni, hogy a közel 200 szarvasmarhát ki­j hajtották egy 70 holdnyi silány, | vizenyős legelőre. Bár a legelőn alig volt fű. takarmánypótlást nem adtak az állatoknak — hi­szen nem is igen volt miből —. de azontúl sem törődtek velük. Ott verte az eső több mint két hétig az állományt, hasig süly- lyedtek a sárba és az állatorvos többszöri figyelmeztetése ellené­re sem hajtották be a jószágot Sem az elnök, sem a főállatte­nyésztő nem ment ki egyszer sem a két kilométerre levő le­gelőre. Az éjjel-nappali hideg esőben annyira leromlottak az állatok, hogy közülük 39 növen­dékmarha, 5 tehén és 9 szopós­borjú — amelyek ott, a sárban születtek — elpusztult. Csirkék az istállóban Míg a szarvasmarhák a sarat dagasztották, az istállókba az időközben beszerzett 10 ezp* na­poscsibét nevelték. A szaksze­rűtlen kezelés, a takarmány­hiány és a nemtörődömség miatt azonban ezek is elpusztultak. A népi ellenőrök megállapítása sze­rint tavaly a kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz-ben összesen 10 ezer 987 csirke — az állo­mány 21 százaléka — elhullott. Ugyancsak elpusztult 1200 puly­ka. 144 malac. 167 süldő, 49 anyajuh és 182 bárány. Ezt már nem lehet a véletlennel ma­gyarázni, és azzal sem, amit Blum Antal volt elnök próbált elhitetni az ellenőrökkel, hogy ő a múlt esztendőben öt hóna­pig távol volt a kpzös gazda­ságtól — amit nem tudott bi­zonyítani. Hogy mégis van nen­ne némi igazság, arra következ­tetni lehet abból, hogy tavaly a tsz személygépkocsijával az elnök a kérdéses időszakban ha­vonta 8000—9000 kilométert tett meg. Bejárta az országot Deb­recentől Szombathelyig, hogy „tapasztalatgkat” gyűjtsön. Persze a „tapasztalatok” sem a közös gazdaság fellendítését szolgálták. Egészen más ügyben autózgatott. Mónus István múlt­jának nyomozásával volt elfog­lalva. Azért vállalta önkénye­sen ezt a magánnyomozói szere­pet Blum Antal, hogy bebizo­! nyítsa: Mónus nem alkalmas a I főagronómusi állás betöltésére. ! Az vajon nem jutott eszébe, ! hogy ő alkalmas-e az elnöki I tisztségre? Viszálykodás és tehetetlenség Nem volnánk azonban igazsá­gosak, ha a fentiekért kizárólag a termelőszövetkezet három ve­zetőjét tennénk felelőssé. Két­ségtelen ugyan, hogy ők hintet­ték el a közös gazdaságban a széthúzás szellemét, hiszen egy­mással alig beszéltek. De mit tett a tagság, nem is szólva a vezetőség többi tagjáról? Ho­gyan tűrhették, nézhették el ezt a bűnös nemtörődömséget? Amikor látták, hogy veszélyben az állatállomány, miért nem in­tézkedtek? Miért nem fordultak segítségért poklául a járási ta­nácshoz? 1965. június 15-én, te­hát amikor a legválságosabb volt a helyzet, a tsz küldöttgyű­lése ülésezett. De éppen a leg- fontosabbról: az állatok takar­mányozásáról nem esett szó. Ellenőrzés úgyszólván nem is volt ebben a tsz-ben. A nép« ellenőrök megállapí­tották, hogy a termelőszövetke­zet ellenőrző bizottsága éveken keresztül semmiféle tevékenysé­get nem fejtett ki. Pörhe Antal, a bizottság elnöke p>éldául a jószágok elhullásáról csak azt tudta, hogy „... valami baj van a növendékmarhákkal”, majd hozzá tette, hogy az egesz do­loggal nem törődik, mert hiába jelezte volna a vezetőségnek, az csak legyintett volna rá. Ügy látszik azonban, hogy ebbe be­lenyugodtak a tsz-ben, míg vé­gül aztán a nép« ellenőrzés utá­ni közgyűlésen „robbant” ki a dolog. A három vezetőt leváltották, ahogyan említettük, ellenük el­járás indul. A termelőszövetke­zet élén új vezetőség áll. Re­méljük a tagság is okult az el­múlt év keserű tapasztalataiból, a 3 millió forintos mérleghiány­ból. Gál Sándor A bajai Béke-téren Megnyílt a milánói vásár Csütörtökön reggel ünnepélyes külsőségek között megnyílt a 44. milánói nemzetközi vásár. A vásár négyszázezer négy­zetméternyi kiállítási területén 12 804 kiállító mutatja be áruit, köztük 3605 külföldi cég 80 or­szág képviseletében. A nemzet­közi üzleti központban 54 or- í szág létesített külön kereske- : delmi kirendeltséget. köztük ! Magyarország is. amely már ta- ; valy is nagy sikert ért el mind | a látogatottság, mind pedig az üzletkötések terén. (MTI) Belvízország Magyarország csaknem fele — 41 ezer négyzetkilométer — belvízjárta terület. Ezzel Ma­gyarország vezet Európában^ mert a tengertől elszakított szá­razföld megtartásáért viaskodó Hollandiában és a Po-völgyi gá­takkal védett olaszországi vi­déken is lényegesen kevesebb a belvízzel fenyegetett föld. A 7,1 millió holdas belvíz­járta magyar terület szerencsé­re még soha sepr állt víz alatt. A belvíz legnagyobb hódítása 1940-ben és 1942-ben volt, ami­kor 1 530 000, illetve 1517 000 holdat borított el. Azóta, vagyis az utóbbi 24 évben viszont nem volt annyi belvíz, mint az idén. Csaknem 560 000 holdat lepett el a víz, de ebből a hozzávetőle­gesen 1000—1300 millió köbmé­terre becsülhető víztömegből naponta 40 millió köbméternyit szivattyúkkal emelünk át a bel­vízcsatornákból : a folyókba. Any- nyi vizet szivattyúzunk tehát, mint amennyit a Duna szállít a száraz, kisvízi évszakokban. Sokat segít azonban az észak- nyugati szél, és a napsütés, amely kedvező esetben naponta 6—12 millió köbméter vizet pá­rologtat el. Az időjárás viszont nem ké­nyeztet el bennünket. Saját erőnkre kell támaszkodnunk és fel kell készüljünk a következő években várható belvizek fo­gadására, gyors eltávolítására is. A szakemberek vizsgálódá­saiból ugyanis kiderült, hogy általában 20—25 évenként ke­letkeznek náluhk nagyobb bel­vizek. A legutóbbi vizes perió­dus 1939—1942 évek között volt. A negyedszázados szünet tehát már lejárt és most sok jel mu­tat arra, hogy ' megkezdődött az újabb belvízperiódus. Pályázati felhívás házgyári lakások bútorainak tervezésére Az Iparművészeti Tanács, az Építésügyi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint az OKISZ közremű­ködésével országos nyilvános pályázatot hirdet a harmadik ötéves terv időszakában épülő házgyári és egyéb kisméretű la­kások bútorainak tervezésére. A pályaművek díjazására 140 ezer forintot tűztek ki, melyből a legnagyobb díj 25 000 forint­nál több, a megvétel összege pe­dig 8000 forintnál kevesebb nem lehet. A díjazott és megvett ter­veket a Könnyűipari Miniszté­rium és az OKISZ kivitelezi. A pályázat beadásának határideje 1966. június 15. A részletes pá­lyázati kiírás 1966. április 16-tól kapható meg az Iparművészeti Tanács titkárságán (Budapest, V„ Báthori utca 10. VII. emelet 704.) Anyuci koccintsunk •.. 99 Baja hangulatos főterének harmóniáját az idei tavaszon föld- hányások és kőhalmazok bontják meg. Ám ez olyan „rendbon­tás”, amit örömmel viselnek el a város lakói. A földhányások szomszédságában ugyanis a csatornaépítők dolgoznak. Munkájuk pedig része annak az 1969-ig megvalósuló négyéves programnak, amely 18 millió 674 ezer forintos beruházásból megoldja a város- központ és az idén üzembe lépő hűtöház szennyvízelvezető csa­tornahálózatának kiépítését. 99 Az édesanyával és a nyolc év körüli kisfiával a Fülöpszállás felé közlekedő vonaton találkoz­tam. Sötétedett, amikor a vonat befutott az állomásra, s volt idő a következő csatlakozásig. Az édesanya és fia bementek az utasellátóba, s jó néhányszor koccintottak. Szerencsére az anya csak önmagának rendelt sört, a kisfiú málnát ivott. Ekkor egy férfi lépett hozzá­juk, s perc múlva a gyerek is hangosan nevetett a fülsértő, gusztustalan vicceken, amiket a két felnőtt mesélt egymásnak, s közben fogyott a sör. Ahogy a férfi eltávozott, az asszony szétnézett, s az egyik utasra mu­tatva így szólt fiához: — Ezzel az undok pofával ír r találkoztam. Akkor is mál­na: ivott. Biztosan antialkoho­lista. .. — s hangjába gúny, le­nézés vegyült. A kisfiú csak ennyit válaszolt: — Anyuci, koccintsunk, hi­szen ez neked még csak az ötö­dik pohár sör... Koccintottak. A 30 év körüli asszony rövidesen ismét össze­találkozott egy ismerősével. Ré­gi barátnőként üdvözölték egy­mást, s ahogy felszálltak vonat- jukra, egymást követték az újabb kétértelmű viccek. A kis­fiú, aki ezúttal még csak mál­nát ivott, nem értette meg a „poénokat“, de azt hiszem, ha az anyja így j viselkedik ezután is, rövidesen követni fogja azt a példáját, amit naponta hall és lát maga körül. Vajon ki védje meg az esetleges későbbi botlásoktól, ki nevelje becsüle­tes, erkölcsös emberré ezt a kis­fiút, ha nem az édesanyja? Ezt j szerettem voln amegkérdezni az i asszonytól. Nyugtalan vagyok azóta is, és szeretném idézni en­nek az édesanyának a nagy orosz író, Csehov gyönyörű mon­datát: „Az emberben minden­nek szépnek kell lennie: az ar­cának, a ruhájának, a gondola­tának.” Korsós György Városföld

Next

/
Thumbnails
Contents