Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-02 / 78. szám

1966. április 2, szombat 3. oldal A kapun kívül is A KECSKEMÉTI Téglagyár termelési tanácskozásán sok szó esett a munkafegyelemről. Nem ok nélkül. Tavaly ugyan­is 1344 munkaóra esett ki a termelésből igazolatlan hiány­zás miatt az alig ötven dolgo­zót foglalkoztató üzemben és sokszor előfordult, hogy italo­sán jelentek meg a posztjukon i a munkások. A fegyelem meglaaulását két- j ségkívül elősegítette a vezetők . határozatlansága, engedékeny-; sége. Hiba lenne azonban, ha ; kizárólag ennek tulajdonba- j nánk a téglagyárban kialakult áldatlan állapotot, hiszen a munkafegyelemnek elsősorban a dolgozók öntudatán kell ala­pulnia. AhoJ nem működik. | vagy sűrűn kihagy a belső kontroll, ott a legszigorúbb fegyelmi büntetések sem sokat segítenek. Ügy véljük, hogy a Kecskeméti Téglagyárban ép­pen ez a belülről fakadó fe­gyelem hiányzik jó néhány dol­gozóból. Állításunkat igazolja néhány, a termelési tanácsko­záson elhangzott vélemény. Amikor például az üzemvezető megemlítette, hogy egyesek még a verekedéstől sem riad­tak vissza tavaly, az egyik fia­tal munkás felindult hangon közbeszólt: „Ahhoz a bizonyos j verekedéshez senki nek semmi köze, mert a gyárkapun kívül történt.” A legszomorúbb az. hogy — j bár bizonyára akadtak olya- j nők, akik nem értettek egyet j vele — senki sem magyarázta j meg neki, mennyire hamis az, j amit mond. Ahelyett, hogy saját érvein­ket latba vetve, vitába száli- nánk most az indulatos fiatal­emberrel — és hasonlóan gon­dolkodó társaival — néhány mondatot idézünk egy másik tanácskozáson elhangzottak kö­zül. E tanácskozáson az ÉM ; Bács megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádjai vettek részt és bar itt is bő­séggel esett szó a munkafegye­lemről, egészen másféle véle­ményeket hallhattunk, mint a téglagyárban. AZ EGYIK felszólaló például elmondta, hogy a versenymoz­galom. erősödésével egyenes arányban, csökken azoknak a panaszoknak a száma, amelyek korábban joggal merültek fel az építőmiunkásokkal szemben. Ma már élvétve is alig fordul ; elő az, hogy italos fővel jele­nik meg valaki a munkahelyén. A kollektíva azonban arra a I legbüszkébb, hogy a brigádta- j gok munkahelyen kívüli ma­gatartása is a szocialista em­berhez méltó. Megnőtt az igény a vállalat- ! nál a tanulás, a- kulturált szó­rakozás iránt és igen ritkán fordul elő, hogy egy-egy mun­kásfeleség a pártszervezet, vagy a szakszervezet segítségét kéri. azért mert italra költi a fize­tését a férje. Miért van ilyen különbség a ! két vállalat között? Talán az I építőkhöz csupa ,.gáncs nélküli lovagot” vesznek fel? Nem, erről szó sines, hiszen mint az imént mondtuk, ko- i rábban itt sem mentek ritka- j ség számban a kirívó fegyelem- | sértések. Csakhogy ennél a vál- i lalatnái évek óta szívós neve- i lőnvunkát folytat a gazdasági és politikai vezetőség, él, izmo- | sodik a szocialista brigádmoz- i galom, amely — túlzás nélkül állíthatjuk — minden másnál ! hathatósabb tudatformáló erő. EZEN AZ ÜTŐN haladva . juthat el a Kecskeméti Tégla- ■ gyár kollektívája is addig, ; hogy minden dolgozó felismer- ' je: fegyelmezetlenül nem lehet eredményes munkát végezni, de szépen élni sem. Békés Dezső A Kerekegyháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet vezetői elemezték tavalyi ered­ményeiket és meghatározták idei célkitűzéseiket. 1965-ben árbevételi és termelési tervün­ket 101 százalékra, a jövedelme­zőségi tervünket pedig 105 szá­zalékra teljesítettük. Az 1966. éri terveink készíté­sénél a tavalyi tapasztalatokból lünk ki. 8,4 százalékos gazdál­kodási eredményjavulást ter­veztünk. Intézkedéseket tettünk újabb nyúltenyésztő szakcsoport és libahizlalási társulás létre­hozására. A kerekegyházi vasútállomás környékén falato­zót és vegyesboltot, Kunbara- cson szintén vegyesboltot létesí­tünk. T. B. Tavalyi tapasztalatok az irányadók az adott lehetőségeinkből imdul­az igényei kielégíthetők legye­nek. Az utóbbiaktól viszont nem lehet kérni az alap növe­lését, mert a tanyáik felszá­molását követő házépítésre OTP-kölcsönt vettek fel, az ter­heli őket. Egyébként a társadalmi mun­kából az elmúlt években min­dig derekasan kivették részü­ket a kisszállásiak. Annak ér­téke például a mozi építésénél 200 ezer, az egyéb létesítmé­nyeknél tavalyelőtt 243 ezer, az autóbusz-váróterem létreho­zásánál 50 ezer forint volt; s amikor négy esztendeje Iván- ka-major és a község között 2,2 kilométeres kövesutat épí­tettek, az út tükrének a kiásá­sát. s a burkolókő vagonból való kirakását is társadalmi munkában végezték. Diákotthon, mezőgazdasági technikum A messze földön híres — a cselédek számára ugyanakkor hírhedt — egykori uradalom­ban a gazdasági átalakulással, a társadalmi viszonyok meg­változásával együttjárt a mű­veltségi állapotok megváltozá­sa, a művelődés sokrétű lehe­tőségének a megteremtése is. S e tekintetben Kisszállás a megye példamutató községei közt foglal helyet. Nemcsak a íelszabadulas előtti és á mos­tani kulturális viszonyok óriá­si különbsége miatt, hanem azért is, mert. — a több mint húsz éve itt tanító Heves Dé­nes igazgató vezetésével — a pedagógusok és a többi értel­miségi, igen derekas munkát végeznek a lakosság műveltsé­gi színvonalának az emelése végett. Nem volt könnyű, s bizonyos mértékig ma is nehéz a dol­guk. Hiszen a cselédnyúzó ura­lom „hagyatéka” egyebek közt több száz analfabéta is volt. (Ma is — persze az idősebbek közül — több mint százan nem tudnak írni—olvasni, akik vi­szont egyrészt a magas életko­ruk, másrészt a tanyájuk tá­volsága, nem utolsó sorban pe­dig amiatt nem járnak a dol­gozók iskolájába, mert szégyel­lik az önhibájukon kívüli el­maradottságukat.) A felszabadulás előtti egy központi és két külterületi is­kola helyett ma egy központi, öt tanyai és egy körzeti isko­lában tanulnak a kisszállás! gyerekek, szám szerint 780-an. (Négy-öt évvel ezelőtt ezer kö­rül volt a számuk, de akkor egy-két tucat több gyermekes család máshova költözött.) A tanyasi felsőtagozatos általános iskolások számára a községben másfél éve diákotthont létesí­tettek. amelyben akkor 40, ta­valy szeptember óta pedig 80 gyerek — két pedagógus fel­ügyelete alatt — hétfőtől szom­batig lakik» Szüleik to» a#— Négy bolgár szárítógép Nagyobb takarmánytermésért Korszerűsítés a Kecskeméti Konzervgyárban Felújítják a Kecskeméti Kon­zervgyár szárítóüzemét. Négy bolgár szárítógépet helyeznek üzembe, s ezenkívül a saját gé­peiket is módosítják, korszerű­sítik. A berendezés rekonstruk­ciós munkáival a szezonra elké­szülnek: az idén 150 vagon zöld- ségszárrítmányt készítenek, na­gyobb részét exportra. ! A megyében nagy kiterjedésű | rétek és legelők vannak, ame- J lyek mintegy 40 százalékban já- ! rulnak hozzá az összes takar­mánytermő terület hozamához. ; A szántóföldön főnövényként termesztett szálastakarmányok ! 20 százalékban részesülnek az : összes takarmányterrnő terület- I bői, ugyanakkor a gyepek — rét, legelő — 80 százalékot tesz- | nek ki. Ezért is indokolt a na- ‘ gyobb takarmánytermés érde­Minf *1 7k/tni(liia>nL Műszakonként 40—45 mázsa 1*11111 d fSOnglUl OK fűszerpaprika-őrleményt csoma­golnak kettő-, öt- és tízdeka- grammos tasakokba, illetve fél- és egykilogrammos zacskókba a Kalocsavidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat „kiszerelő” részlegében. A sok gyorskezű asszony között is a legügyesebbek közé tartozik Romsics János né. aki az ötdekás tasakokat készítő gépet kezeli. De nem marad el mögötte ügyességben segítője, La­katos Mária burkoló sem. Ketten együtt nem kevesebb, mint 20 ezer tasakot töltenek meg és kötegelnek 25 darabos csomagokba nyolc óra alatt. 150 forintos térítése ellenében teljes ellátásban részesülnek, napi ötszöri étkezéssel. (Az ál­lam évente csaknem 200 ezer forintot áldoz a diákotthonra.) Ezenkívül 40 kisdiák számára napközi otthon is van. A dolgozók általános iskolá­jában, amelyet kisebb szüne­tekkel 1948., rendszeresen pe­dig 1958. óta szerveznek, éven­te átlag tízen végezték el az általános iskola felsőbb osztá­lyait. A mostani tanévben né­gyen járnak a hetedik éstizen- ketten a nyolcadik ' osztályba. Egy-két év múlva „elfogynák” az öreg diákok, megszerzik a nyolcosztályos általános iskolai bizonyítványt. A pedagógusok szerint még 25—30 olyan fel­nőttre lehet számítani, akik meggyözhetők a felsőbb osztá­lyok elvégzésére. Négy és fél éve a Kiskun- halasi Mezőgazdasági Techni­kum kihelyezett osztályát is létrehozták Kisszálláson, s ta­valy tizenhármán érettségiztek. Örvendetes, hogy a község ve­zetői — Uricska István ta­nácselnök. Petró János tanács- titkár, Malostyik Mihályné elő­adó — is elvégezték a techni­kumot, úgyszintén Bóna Pál, a Petőfi Tsz párttitkára is. Je­lenleg tizenhatan tanulnak a másfél éve újból indított tech­nikum második osztályában. A művelődési házban — Rom­sics Jánosné pedagógüs. füg­vai — több szakkör, klub mű­ködik; az 1949-ben 154 könyv­vel létesült, s ma már több mint négy és fél ezer kötettel rendelkező könyvtár 450 be­iratkozott olvasója tavaly 10 ezer könyvet kölcsönzött. A két intézmény ott — az egykori főintézők, majd bérlők kúriájában — szolgálja a kis­szállásiak művelődésének ügyét, ahova nem egészen 21 és fél éve a cseléd be sem tehette a lábát. i fejlődés motorjai Végezetül, de nem utolsósor­ban, hiszen érdemben az első helyen szerepel, említsük meg, hogy a község fejlődésének „he­lyi motorja” az a 170 kommu­nista, akik nyolc alapszerve­zetben tevékenykednek, s po­litikailag nevelik a község né­pét. A tanácstagok száma 50. Igen aktívak a lakosság érde­keinek képviseletében, de pél­dául a társadalmi munkára való mozgósításában is. Sajátos fejlődése útján sok­féle összetevőből álló erő len­díti mind előbbre és előbbre Kisszállást, amely valamikor, az uradalom idején, csupán „eszmei” község volt, (vagyis csak községnek titulálták), de most nap nap után valóságos községgé alakul át. S amely, miután megismer­tük, mór cseppet sem furcsa. kében ezek termőképességének növelése és korszerű hasznosítá­suk. A tudományos kutatók és a gyakorlati szakemberek sikere­sen dolgozták ki a legelőjavítás módszereit és az elmúlt évben ezek bevezetése nyomán állami gazdaságaink, termelőszövetke­zeteink. valamint a legeltetési bizottságok több helyen kiemel­kedő eredményt értek el. A Földművelésügyi Minisztérium és a Bács-Kiskun megyei Ta­nács az idén is megrendezte a legelőmester-képző tanfo­lyamat, amelynek a Kiskunhalasi Felső­fokú Mezőgazdasági Technikum adott otthont és ahol a mező- gazdasági tanszék irányításával folytak az előadások. Ezeknek az volt a célkitűzésük, hogy az elmúlt időszak tapasztalatait el­terjesszék. A természetes legelőket az el­térő környezeti adottságoktól függően más és más növényál­lományok alkotják. Ezek szoros függvényei a környezetüknek és ez a biológiai törvényszerűség adja meg az elméleti alapot a legelő javításához, termésnöve­léséhez is. A környezeti adott­ságok megváltoztatásához, a kü­lönböző agrotechnikai eljárások felhasználása útján — megvan a lehetőségünk, tehát a gyep fejlődéséhez kedvező környezeti viszonyokat teremthetünk. Az agrotechnikai eljárások közül döntő jelentőségű a trágyázás. Itt a kiinduláskor figyelembe kell venni, hogy mázsa széná­nak megfelelő gyepnövedék 1,6 kilogramm nitrogént, 0,65 kilo­gramm foszforsavat és 2 kilo­gramm káliumoxidot igényel. A nálunk szokásos műtrágyaféle­ségeket figyelembe véve ez — 40 mázsa szénatermés esetén — 320 kilogramm pétisó, 144 kilo­gramm szuperfoszfát és 200 ki­logramm 40 százalékos kálisó hatóanyagának felel meg. Természetesen a talajban le­vő tápanyag kisebb-nagyobb mértékben befolyásolja az em­lített mennyiségeket. A nitro­génban legtöbbször hiány van. Szikes talajokon, amelyek nit­rogénban a legszegényebbek, egyoldalú nitrogéntrágyázással is nagy eredményeket érhe­tünk el. A nagy adagé nitrogénmű­trágya kiszórásának ideje, most, kora tavasszal érke­zett el. Amint a talaj erre alkalmas, azonnal végezzük el ezt a mun­kát. Különösen fontos lesz ez majd a ma még rizállásos le­gelőkön, ahol a víz kilúgozó hatása folytán nagv szükség van a tápláló anyagok vissza­pótlására. A belvíz a gyepnövények jó riztűrő képessége miatt a le­gelőkön kevésbé káros hatású, mint a szántóföldön. Sőt, egyes esetekben — elsősorban a szikes legelőkön — hosz- szabb ideig tartó vízborítás kedvezően hat a zöldter­mésre. különösen akkor, ha a fogas és a trágya használatáról nem fe­ledkezünk meg. Olyan gyakorlati szakembe­rek gyűltek össze negyvenhatan a megye termelőszövetkezetei­ből Kiskunhalason, akiknek szívügye a legelőgazdálkodás, a legelőkön termett több takar­mány révén az állattenyésztés tovább fejlesztése. A cikkben említett tapasztalatokat megvi­tattuk, amit ha a gyakorlati munkában is érvényesítenek a szakemberek, minden bizonny-n a gazdálkodás hasznára lesz. Az újonnan kiképzett legelőmes­terek lelkes munkája fontos té­nyezője lehet a takarmányellá­tás javításának. Dr. Petrányi István tanszékvezető tanár Sri tetetett igazgató jcáQjátásá*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents