Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-04 / 53. szám

1966. március 4, péntek

5. oldal

g. M

A film kitűnő, bár rossz

Láttuk a Fény a redőny mögött című új magyar filmet. Mit gondolunk róla? Nyilván nem akarunk okosabbak lenni az országos lapoknál, annál is inkább mivel a krimi mostanában közügy hazánkban. Megvan tehát nekünk is a véleményünk. Olyan egyöntetű, mint a lapokból kiírt és alább közölt szemelvényeké. Tehát.

Hétfői Hírek: „... öt-hat évvel ezelőtt talán kedvezőbb fogadtatásra talált volna, mert akkor még a „B-listázott”, illetlen műfajnak számított nálunk a krimi. Ám azóta a mozik és még inkább a televízió el is kényeztetett bennünket Angyallal. Lec- lerc-kel és Hetedik mennyországgal. Ezek után ilyen maximálisan zűrzavaros történetű és teljesen sablonosán rendezett bűnügyi történet (forgatókönyv: Szabó Miklós, rendező: Nádasy László), amelynek meseszövése logikátlan, zavaros, amely ötletszegény, és izgalom helyett unalmat áraszt — hidegen hagyja a nézőt..

Esti Hírlap: „ ... El kell ismerni, hogy a film mintegy kétharmadáig senkinek nem lehet fogalma az igazi bűnösről. A vetítés befejezése után szinte ta- máskodva gondoljuk végig még egyszer a mozzanatokat, hogy nem követett-e el valahol a rendező logikai hibát, s ilyenformán nem csapott-e be bennünket. Logikai hiba nincs, legfeljebb bizonyos szálak elhallgatása, de hát enélkül nem lehet krimit csinálni...” Népszabadság: Meg kell

hagyni, meglehetősen elegáns, érett formájában érkezett, tele feszültséggel és izgalommal, s ha nem is éri el e tekintetben jócskán fejlett külföldi versenytársait. nem kell szégyenkezni mellettük. Van benne is bőven

Hétfői vendégünk

I gyen a talpán, aki a kémek, álkémek és ellenkémek, baráti di- verzánsok és diverzáns barátok kusza szerepcseréjében ki tud igazodni. Sorban zúdulnak ránk a képtelenebbnél képtelenebb események, melyekre hasztalan keressük a magyarázatot...” Magyar Nemzet: „Jól sikerült, izgalmas és szórakoztató az új magyar krimi, melyet Szabó Miklós írt, Nádasy László rendezett és Hildebrand István fényképezett...

i.. Nádasy László rendezése ízléses, kitűnő iramú és a modern filmtechnika lehetőségeivel messzemenően él. Magabiztosan szerkesztette a filmet... A mese szálait a filmszerkesztés módszereivel is összekúszálja és kibogozza ... Miközben érezhetően ügyelt a film reális atmoszférájára, a legbonyolultabb mozzanatok logikájára, nem feledkezett meg arról, hogy filmje vol- taképen társasjáték...”

Mint láthatjuk tehát, a film logikátlan, zavaros, ötletszegény, mindazonáltal logikus, reális at- moszférájú, jól sikerült, izgalmas és szórakoztató. Bár a marejtély, fordulat, gyilkosság és fenyegető technikai eszköz, magyarul szólván jó ötlet, ami nélkül nincs bűnügyi film...”

Elet és Irodalom: Üj filmünkben csak a redőny mögött gyűl föl a fény, a néző agyában egy pillanatra sem. Ember le- ximálisan zűrzavaros történetű filmet Nádasy László teljesen sablonosán rendezte, ez a rendezés ízléses, kitűnő iramú. Arról mi nem tehetünk, hogy egyik kritikus agyában egy pillanatra sem gyűlt fel a fény, míg a filmet nézte, ugyanakkor a másik szerint minden logikus benne. Elvégre a kritikusok is emberek és egyik kevésbé okos, mint a másik. Egy biztos. Titokzatos film, s hogy eligazodjunk a kritikákon, meg kell nézni.

Tóth István

Óvónőjelöltek között

Két évvel ezelőtt még patronáló tanár állt minden tanulócsoport élén a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképzőben. Ma mind a 16 tanulócsoportnak választott ifjúsági vezetője van.

Régebben, azt mondják, a patronáló tanár, vagy túl sokat foglalkozott a csoporttal, „agyonnevelte” és ezzel a fiatalokból kiölte a kezdeményezést, vagy pedig túlságosan szabadjára hagyta őket. Kibukkantak a hibák és meg is szüntették ezt a rendszert.

Jobb most?

Határozottan jobb, ezt vallja valamennyi óvónőjelölt. A diákautonómia sokat fejlődött az utóbbi két év alatt. Különösen érezhető ez a második évfolyamon, ahol mind a magatartásbeli, mind a tanulmányi eredmények lényegesen jobbak, mint az első évfolyamon. De ez érthető: a második évfolyamon már „öregdiákok” tanulnak.

Ezt mindjárt be is lehet mutatni. Az első félévi tanulmányi versenyben a második évfolyam tanulócsoportjai közül első lett a 2. tanulócsoport 4,37 tanulmányi átlaggal. Ebben a csoportban jórendűnél gyengébb tanuló nincs. Második a 4. csoport 3,77 átlaggal. A legutolsó csoportnak sem rosszabb az átlaga 3,2-nél.

Személy szerint is van

kivel büszkélkednie a második évfolyamnak. Hoffmann Matild, Kunkli Erzsébet, Puskás Katalin, Pankaczi Ilona és Tege Katalin kitűnő rendűek. Mindnyájan az első helyezést elért 2. tanulócsoport tagjai. Nem lehet azt mondani, hogy a kitűnőket válogatták össze. A fejlődés félév közben történt, amiben nagy

része van magának a tanuló- csoportnak.

Szilágyi Anna, az I. évfolyam kollégiumi titkára bemutatta az egyes tanulócsoportok belső „mechanizmusát”. Érdekesek ezek a kis kollektívák, érdemes velük megismerkednh

A csoport valamennyi tagjának van valami funkciója. Ilyen például a tanulmányi felelős, akinek az a dolga, hogy a tanulópárok munkáját ellenőrizze; a féléves tanulmányi verseny segítője, a szilencium — vagyis a másnapra való felkészülés — idején ügyel a rendre.

Van továbbá egészségügyi, sport- és tisztaságfelelőse a csoportnak. Nem kevés például a kultúrfélelős dolga: csaknem valamennyi hallgatónak van színházjegye, hangversenyre is sokan járnak, ö tartja a kapcsolatot az ifjúsági klubbal és még sok más hasonló teendője van.

A KISZ is nagy szerepet vállal a tanulócsoportok jó munkájában. Lapozgattam a KISZ féléves munkatervében. Ott olvastam ezt is: „Egyik feladat: a

A leghétköznapibb munka: a tanulás. Napról napra tanul valamennyi tanulócsoport, így nem lesz a vizsga előtt hajrá! Gondi Ilona csoportvezető, Szanyi Ilona, Széli Klára cs Városi Margit, az I. évfolyam

4. tanulócsoportjának tagjai másnapra készülnek.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

KISZ-tagok hivatástudatának és szakmai felkészülésének elősegítése.” Kéthetente tartanak. KISZ-gyűlést, de nem formális összejövetelt, hanem olyat, ami mindig ad valami szellemi és jellembeli többletet az óvónőjelöltek fejlődéséhez.

Gondolunk itt a szokványos előadásokon túlmenő, termékeny vitákra, amelyek mai életünkről zajlanak le a gyűléseken. Továbbá azokra az eredményekre, amelyeknél a legjobbak neve felkerül a „Dicsőségfalra”. A folyosó egy részét hívják így, ahol Lővey Klára, az intézet névadója képe alá kiírják azok nevét, akik a közösségért végzett munka jó példái, A nevek között szerepelni: ez az óvónőképző intézet KISZ-tagjai a számára a legnagyobb kitüntetés.

Balogh József

Ipari tanulók társadalmi munkában

A kecskeméti új vásárosam oknál teherautó áll meg. Az utasok leugrál na.k és pilianatok alatt a tető nélkül álló falakon teremnek. KI csákánnyal, ki kalapáccsal bontja az erős téglafalakat.

A fiatalokkal együtt jött Pólyák Imre, az MHS gazdasági hivatalának vezetője. Ö állítja munkába a rakodó brigádot. Megkértük, tájékoztasson a munka felől.

— A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség helyiséget épít szakkörei részére. A bontásanyag jelentős megtakarítást jelent. Már a bontást is társadalmi munkában végeztük.

— Mikor kezdődik az építkezés?

Még ebben az évben. A városi

tanács rövidesen kijelöli a helyet.

— Kik vesznek részt a bontási munkákban?

— A 607-es Szakmunkásképző Intézet tanulói és dolgozói, valamint az MHS fiataljai, függetlenített dolgozói és a gépjárművezető tanfolyam hallgatói.

— Eddig hány órát dolgoztak ösz- szesen:

— Négy nap alatt 2425 órát dolgoztak, ennek negyedét az ipari tanulók.

J. S.

Bruno Martinotti

kar mister

Torinóban született, az idén, november 9-én lesz harmincéves. Diplomáját fuvolaszakon szerezte a torinói konzervatóriumban. 1954. óta első fuvolás az olasz rádió szimfonikus zenekarában, Milánóban. Az ottani Verdi-konzervatóriumban a fuvolaszak vezető tanára.

Két évvel ezelőtt vezényelt először nyilvánosan, otthon, Milánóban. Bettinelli mester vezetése alatt tanult. Azóta folyamatosan fellép, mint karmester,

1964-ben első díjat nyert Firenzében, vezényelte többek között a trieszti városi színház zenekarát, a Haydn zenekart Bolzanóban, az Aidemét Firenzében, az Angelicumét Milánóban. Igazgató karnagya a Gli Strumentisti di Milánónak.

Hétfőn este a Kecskeméti Katona József Színházban a Debreceni MÁV Filharmonikusokat vezényli. Műsoron: Vivaldi: Az évszakok és Brahms I. szimfóniája. Közreműködik Kovács Dénes hegedűművész.

A KÜLFÖLDI FÉRFI

Jucika egyik exportvállalatunknál titkárnő. Nem azonos tehát a Ludas Matyi Jucikájá- val, hacsak abban nem, hogy őt is érik kisebb- nagyobb balesetek. Azok után viszont éppoly naív szemmel csodálkozik, mint Ludas Jucika: „Hát már megint megjártam!”

Nem különösen csinos kislány, de azért elmegy a többi közt. Azazhogy elmenne, ha nem hordaná fenn az orrát. Mármint a vállalatnál, ahol egyszerűen keresztülnéz a férfiakon. Osztályvezetőktől lefelé. Velük kezdődően felfelé — viszont már felébred benne a szociális érzés. Mondják, hogy azzal aztán nem is takarékoskodik.

Pedig a fiatalabb férfi évjáratok az osztály- vezetői bungalow-kon innen helyezkednek el, és ezekben is legalább annyiszor támad fel egy kis megértés, női gyöngédség utáni vágy, mint az osztályon felüli korosztályokban.

De Jucika nem olcsó nő. Az az elve, hogy egy titkárnőnek addig van ázsiója, míg nagyok a feltételei, azaz igényes.

Egy területen mégis enged a negyvennyolcból. Ha külföldi férfiakról van szó. Ott aztán nincs nagyságrendi kikötés. Legyen az a külföldi lord. trösztigazgató. sofőr vagy kutyamosó. mindegy. Egyforma szívesen keveredik velük bensőséges idegenforgalomba.

Persze — világviszonylatban véve — a külföldi férfi is ember. Vízum-okok miatt is dobják Jucikát. Nos. olyankor jár-kel pár napig ziláltan, kókadtan, nagy kerek szemekkel, mint Ludas Jucika. Két szembogarában néma kérdőjelek: „Hát ennek is vége?”

Igen. ilyenkor zárkózott barátnőivel szemben is- Már csak azért is. mert míg a külfiúval tartott az idegenforgalom, szerfölött közlékenyen referált az új imá- dóróL Aki őt nem holmi hófehér paripán viszi majd magával külhonba, hanem csillogó Cadjllacon. Mert az is jellemző Jucika minden külfiújára, legyen bár grand vagy cicasétáltató, hogy nyolchengeres energiájú.

Ügy azonban még sosem áradozott importfiúról. mint a legutóbbiról, a svéd ,,Ivar”ról.' „Ivar” muszklijával, szőke hajával, erőszakos szójával, nyolchengerével volt tele napokon át a vállalat. Mármint női berkekben. Jucika

Berzsenyit megszégyenítő pátosszal magasztalta a „svéd oroszlán” energiáit. Meg, termé szelesen, ezúttal is bevette, hogy „Ivar” exportálja őt is saját feleségének.

Ekkora ígéretekhez persze, hogy dukált az előleg. Nagy volt a szerelem. Jucika meg szédülten járt-kelt munkahelyén, ahová szociális feledékenységből utóbb már a szállodából járt be. Ott lakot „Ivar”, mint — így értesült tőle Jucika — az itt tartózkodó svéd üzletemberek vezetője.

Jucika boldogsága már magasabbra hágott, mint a Luna—9. Míg egyszer mit kellett megérnie. Jön-megy az irodák labirintusában. mikor a közönséges firkászok szobájából ismerős hang üti meg a fülét. A fülét, melynek nem akart hinni. „Ivar” lenne ez? Mit keres itt a Pleb&z

között? És mióta...”

Így akarta folytatni a kérdést magában, hogy „... mióta tud magyarul Ivar”? — de nem volt türelme végiggondolni. Kinyitotta az irodaajtót. de csak résnyi- re. Ez is elég volt ahhoz, hogy tisztán lásson. Odabent „Ivar”, a „svéd oroszlán”, akivel mint exporttitkárnő folyvást svédül társalgóit az első találkozás óta — most tiszta fővárosi tájszólással hadovázott. Fent ült az íróasztalon és lábát lógázva. teli szájjal mutogatva oroszlánfogait, magyarba a kis export- gyakornoknak. Fikarc Pityunak.

— öregem, már egy éve tolmács vagyok a minisztériumban. Ez a kis csaj nálatok azt hiszi rólam, hogy „Ivar” Larsen vagyok, ezeknek a svéd bugyellárisoknak a főnöke. Te rögtön idekerültél egyetem után?

Tóth István