Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-31 / 76. szám

1966. március 31. csütörtök 3. oldal Mikor lesz rend a Kecskeméti Téglagyárban? Amit a pince bakhátai rejtenek I kül, házilagos .javításokkal, il- i letve a munka jobb megszerve- ! zésével el lehetett volna tüntet­i nÍ' Mindössze tizennégy szervezett dolgozó Joó József régi téglás, a szak­ma minden csínját-bínját isme- j ri. Ugyanezt mondhatjuk az ! üzem törzsgárdájához tartozó j dolgozók zöméről is. Tudásuk, j jó szándékuk azonban nem ér- j vényesült kellőképpen tavaly, és | ebben valóban döntő szerepet j játszott az üzemben uralkodó | egészségtelen légkör. Néhány héttel ezelőtt már odáig fajult a dolog, hogy az [ üzem dolgozói — ne firtassuk most, hogy hányán és kik — panaszos levelet írtak a NEB- ! nek, illetve a vállalat központ- [ iának. Az üzemvezető leváltá­sát kérték. Az időközben lezajlott vizsgá­latok azt mutatták, hogy a Joó József fejére olvasott vádaknak csak igen kis százaléka igaz. Azt ma már elismeri, hogy hely­telen volt a felügyeletére bízott gyár lakatosműhelyében fog­lalkoztatnia a fiát. Azt sem ta­gadja, hogy néha türelmetlen volt és a kelleténél erősebb hangot használt a dolgozókkal szemben. A levélírókat azonban kétségtelenül az bántotta első­sorban, hogy igyekezett megkö- I vetelni a fegyelmet. Sajnos, nem I eléggé határozottan lépett fel és j így a figyelmeztetett renitenske- ! dók mindvégig bomlasztani tud- j ták a fegyelmet. Napirenden J voltak az italozások, a dolgozók j közti viták tettlegességig is fa- I jultak. Itt az ideje, hogy a vállaltat | központja segítséget adjon áz ' üzemvezetőnek. Annál is in­kább, mert a művezetői státus máig sincs betöltve. Meg kell erősíteni a politikai nevelőmunkát is. Erre int az, ' hogy mindössze két párttag dol- ; gozik az üzemben és a szakszer- ! vezet is csak 14 tagot, számlái. Taggyűlést legutóbb a választá­sok idején hívott össze az szb és a munkaversenyszervezés is eredménytelennek bizonyult — mindeddig. A téglásoknak igazuk van ab­ban, hogy nehéz munkát végez­nek és az üzemben a munka- I körülmények is az átlagos alatt ; maradnak. De az is igaz, hogy \ a munkájukat tisztességesen j megfizetik. A fegyelemsértések­re tehát senki sem adhat elfo­gadható magyarázatot. Békés Dezső tese mellett jól is jövedelmez.) A MÉSZÖV és az FJK ösz­tönzésére tavaly augusztusban fogtak hozzá a kerekegyháziak a telep létrehozásához. Tizen­heten gombatermesztő társu­lást alakítottak, s kibérelték az említett, és már semmi másra nem használt pincét. A fővá­rosból, a Gombatermesztő Vál­lalattól vásároltak csírát (spó­rát), s annak eltelepítése után karácsonyra várták az első termést. KIDERÜLT azonban, hogy hasznossága mellett kényes jo­Hasxnos ktx leményexéh A SZÁZ négyzetméteres pin­cében egymás mellett hat ok­kersárga bakhát domborodik. Lesímítva a tetejük, akár ke­mencébe vetés előtt a kenyé­ré. A hasonlat kétszeresen is helyénvaló. Gombatelepen vagyunk. a kerekegyházi íöldművesszövet- kezet dicséretes kezdeményezé­sének eredményét vizsgálgat- juk fürkésző szemmel, a lai­kus kíváncsiságával. — Lesz-e gomba? — Egy kecskeméti szakem­ber véleménye szerint most már lesz. Március végére, áp­rilis elejére előbukkan az el­ső termés — mondja Tóth Bé­la. az i'msz igazgatósági elnö­ke. Válaszában a ..most már” __________2________ Me gvitatták az iskolareform további feladatait' Az egyik építőipari vállalat vezetője így panaszkodott a mi­nap: „Egyetlen szakma problé­máit sem citálják olyan sűrűn a közvélemény ítélöszéke elé, mint a miénket.” Annyiban igaza van, hogy a televízió, rádió és általában az egész sajtó sokat foglalkozik az építőipar munkájával, gondjai­val. Ez azonban teljesen indo­kolt, hiszen fejlődésünk elkép­zelhetetlen új gyárak, iskolák, stb. nélkül és az építőipar mun­kájára tereli a társadalom fi­gyelmét a közismerten nehéz lakáshelyzet is, .amelyet még tovább súlyosbítottak a tavalyi árvíz és az idei belvíz okozta károk. Így kell megítélnünk a Kecs­keméti Téglagyár múlt évi mun­káját, illetve azokat a hiányos­ságokat is, amelyek miatt lé­nyegesen kevesebb és rosszabb minőségű téglát adott a megyé­nek, mint amennyit adhatott volna. Az összes légtu harmadosztály ú Joó József, az üzem vezetője, a múlt évi munkát összegező termelési tanácskozáson elmond­ta, hogy a tervezett 6 millió 770 ezerrel szemben, csak 6 millió 102 ezer tégla került ki az ége- tókemencékből. Ráadásul a ter­mékek minősége harmadosztá- lyú volt. A minőségromlás előnytelenül befolyásolta a termelés gazda­ságosságát, hiszen az alacso­nyabb osztályba sorolt téglát a tervezettnél lényegesen olcsób­ban tudták értékesíteni. Közre­játszott a termelési költségek emelkedésében az is, hogy az ősszel 662 ezer nyerstéglát tönk­retett az eső és a fagy. Ezek után érthető, hogy a Kecske­méti Téglagyárban 534 forintba került ezer darab tégla előállí­tása, akkor, amikor más üze­mekben 360—460 forint körül mozog ez az összeg. Azt reméltük, hogy a tények ismertetése után, minden rész­letre kiterjedően, feltárja a ter­melést gátló okokat is az üzem­vezető. Sajnos, szinte kizárólag a munkafegyelem kérdéseivel foglalkozott a beszámoló, pedig nem ennyire egyértelmű a do­log. Gondosabban is lehetne Nemrégiben a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság is megvizsgálta az üzem munkáját. A vizsgálat nyomán született jegyzőkönyv és a ter­melési tanácskozás vitája során elhangzottak azt mutatják, hogy bár a muftkafegyelem lazasága elsőrendű szerepet játszott a ter­melés visszaesésében, egyéb okok is meghúzódnak a tények mögött. A NEB szakértője többek kö­zött megállapította, hogy a nyerstégla nagy részét a szabad ég alatt tárolták, mivel nincs elegendő fedett szín az üzem­ben. ősszel korán jöttek az esők és a kemencékbe nem eléggé kiszárított téglák kerültek. A sok selejt abból adódott, hogy a technológia kialakításánál ezt nem vették kellően figyelembe az égetők. Az egyik dolgozó azt fejteget­te a tanácskozáson, hogy a sza­bad ég alatt tárolt félkész ter­mék sem károsodott volna ilyen mértékben, ha időben és gon­dosan befedik a gúlákat. Töb­ben arra hívták ffel a figyelmet, hogy az egyébként sem kifogás­talan nyerstégla — az üzem bá­nyája ugyanis erősen homokos agyagot ad — zöme a szállítás­nál megy tönkre. Ezen segíteni lehetne oly módon, ha a mun­kások jobban ügyelnének a ra­kodásnál és a sínek, váltók hi­báinak kijavításával elejét ven­nék a csillék gyakori kisiklásá­nak. Ha ugyanis ez bekövetke­zik, szinte az egész rakománj tönkremegy. Az említett hiányosságok jt részét nagyobb beruházás né! szag a gomba. Ügyelni kell ágya — a bakhátak — maté­riájának összetételére, a ló- cs a többféle műtrágya megfelelő arányára, a levegő hőmérsékle­tére, páratartalmára. S vala­melyik feltételnél hibát követ­tek el; valószínűleg a kelleté­nél jobban öntözték a bakhá­takat, Nem lett termés. De ja­nuár 10-én már újból telepí­tették a spórát, KÖZBEN történt valami, ami hangsúlyozza a gombatermesz­tés fontosságát, s azt, hogy or­szágosan is milyen nagy gon­dot fordítanak rá. ASZÖVOSZ felkérésére a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskola gombatermesz­tő tanfolyamot indított, ame­lyen az országból — főként a termelőszövetkezetekből — har­mincán vesznek részt. Me­gyénkből ketten: az egyik hall­gató kiskunhalasi, a másik a kerekegyházi földművesszövet- kezet igazgatósági elnöke. Az utóbbi egyébként az FJK egyik instruktorának a társa­ságában az immár nemzetközi hírű budapesti Duna Tsz-ben is tanulmányozta a gombater­mesztés módját... Lesz tehát Kerekegyházán gomba. A kezdeményezés haszna? Évente kétszer kell telepíteni a csírát, s egy-egy telepítés után hat „hullámban" jelent­kezik a termés. Ezek összered- ménye négyzetméterenként 8, évente 16 kiló gomba. A MÉK 34 forintot fizet kilójáért, Az évek óta parlagon „heverő” pince tehát minden esztendő­ben 54 400 forint bevételhez, juttathatja a földmű vesszövet- kezetet. Minthogy a ráfordítás ennek az összegnek a /fele, a tiszta haszon valamivel több, mint 27 ezer forint. ILYEN kis területen ekkora jövedelemre szert tenni más módon bajosan lehetne. T. I. Azóta élek igazán... mérgelődni kezdek. Ilyen ma­gamfajta idős emberekkel más­képp kell már beszélni, mint a fiatalabakkal. Gondolom, nem sok mér- gelódésre van oka Csáki elv­társnak. A termelőszövetkezel vezetői, Szommer 'János elnök­kel az élen megbecsülik és di­csérik az öregek munkáját. Ezért is emelték a 15 hold konyhakertészet területét az idén öt holddal. A munkacsa­pat tagjai 6 forint órabért kap­nak és a befolyt jövedelem pénzértékének 40 százaléka il­leti meg őket. Tavaly 18 ezer óra volt a teljesítményük. Leg­több dicséret a munkacsapat vezetőt illeti. Szereti a kerté­szetet, a munkáját — ez a mindene, ez ad tartalmat az életének és ettől olyan kiegyen súlyozott. Majdnem két évtize­de a közösségben él, ez az élet­forma átitatja minden .porciká- ját. Ügy aggódik minden pa­lántáért, mint 1956 őszén azokért a hízókért. — Hiszen a mienk — mondja. És ebben a megállapításban, kijelentésben az a jogos tulajdonosi büszke­ség is benne van, amely meg­illeti az olyan embereket, mint Csáki elvtáns, aki az új világ építésében, formálásában jelen­tékenyen részt vesz. . K. S, a környezet átalakulását. Na­ponta meg kellett vívni a har­cunkat, hogy némileg előrelép­jünk, alakítsuk, formáljuk az emberek tudatát. Aztán jött az 1956-os ellenforradalom és úgy éreztük, mintha eddig nem csi­náltunk volna semmit. Teljes lett a zűrzavar. Akkoriban ser­tésgondozó voltam. Ügy lopódz- tam el a majorságból a jószá­gokhoz etetni. Esténként a ker­tek alatt surrantam nemegy­szer, mert megfenyegettek, hogy agyonütnek, ha enni próbálok adni a termelőszövetkezet hízó­inak. De nem hagytam cserben az én jószágaimat. Egy hétig nagyon-nagy izgalomban éltem. Fiatalos külseje után ítél­ve nem gondoltam, hogy már ennyi idős. Meg is kérdezem: — Mindig ilyen derűs és vi­dám? — Igyekszem az lenni, azért nem öregszem — tréfálkozik — az asszonyom nyolc évvel fia­talabb, mint én, de több ősz haja van mint nekem. Előzőleg már megtudtam, hogy az öregek munkacsapatá­nak a vezetője. Az átlag élet­kor a csapatban 60 év körül van. — Nincs sok baj az öregek­kel? — évődöm. — Előfordul, de tudja, ha valami szabálytalanságot látok, hármat lépek, mielőtt nugy.cn» Termelőszövetkezetet. Mindig mondja a fiataloknak: — A felszabadulás óta számítom az életem. Szép, de küzdelmes idők voltak azok. Most is elkapja az emléke­zés. — Tizenegyen kezdtük a szö­vetkezeti gazdálkodást. Alig volt felszerelésünk. Én magam hat hold juttatott földdel lép­tem be. A felszabadulás előtt napszámoskodtam. A viharsa­rokból, Gyomáról települtem ide. A felszabadulással egyidő- ben még ott beléptem a párt­ba. Csátalján aztán, mikor ide­költöztünk a családdal, első dolgom volt a pártalapszerve- zetben segíteni a kommunisták politikáját. Már említettem, hogy megalakítottuk a szövet­kezetei. A Budai Nagy Antal 1961-ben egyesült a község többi termelőszövetkezetével Üj Tavasz néven. Azóta jobb. Közös erővel, az igazi nagy­üzemi gazdálkodás megteremté­sével, sokat haladtunk előre. Elmondani mindezt könnyű, de átélni nehezebb volt. «— Új élet, új elképzelések, az emberek beléptek a közösbe, de gondolkodásuk nem követte Hűvös márciusvégi napon találkozom Csáki Lajos bácsi­val, a csátaljai Üj Tavasz ker­tészetében. A gyékénytakarókat igazgatja a hollandi ágyakon. Fázósan összehúzom maga­mon a felöltőt és megkérdezem: — Hát a többiek hol van­nak, Csáki elvtárs? — Elég vagyok ide én most. A hideg miatt nem lehet dol­gozni, eligazgatom a gyékény­takarókat, ha egy kis napfény lesz, akkor kinyitom az üveg­ablakokat is. Körülvezet a melegágyak kö­zött. — Ez itt káposztapalánta, amott a paprika fejlődik, emitt pedig a dohány.­— Azt mondják, szeret Rt dolgozni. Vidáman csillogó szemei kö­rül összefutnak a ráncok. — Hogyne szeretnék! Mái- a hatodik éve nyugdíjban vagyok, de többet tartózkodom itt, mint otthon. Csáki bácsi 1895-ben született, 1945 óta párttag és 1948-ban elsők között, úttörőként küz­dött a szebb paraszti jövendő­ért. Nóhányadmagával megala­kította a Budai Nagy Antal iáit Tövis Ferenc, a megyei ta­nács vb művelődésügyi osztá­lyának megbízott vezetője. Délután a járási, városi párt- i bizottságok titkárainak, vala- \ mint a propaganda és művelő­désügyi osztályvezetőknek Pozsgay Imre elvtárs előadást I tartott a közgazdasági propa- 5 ganda feladatairól és kulturá- I lis életünk kérdéseiről. mint a járási, városi tanács vb-k művelődésügyi osztályai­nak vezetői. A megjelenteket Borsodi György elvtárs, a megyei párt- , bizottság titkára üdvözölte, majd Pozsgay Imre, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezető­je tartott beszámolót az okta­tásügy helyzetéről, s ismertette Pozsgay Imre elvtárs beszámolóját tartja. sejteti, hogy előbb is számítot­tak eredményre. Valóban: első lépésük kudarccal végződött, de növelje dicséretüket, hogy en­nek ellenére sem torpantak meg. ELŐBB, vágj' utóbb termés­sel fizet a világszerte keresett, vitaminokat és fehérjét tartal­mazó gomba. (Termesztésével egyébként hazánk a tizenket­tedik helyen áll abban a sor­ban, amelyet az USA, Francia- ország és Anglia nyit meg. Nem éppen lebecsülendő hely a miénk — évente 1400 tonna gombát termesztünk, s ebből jelentős spóramennyiségen kí­vül 30 tonnányit exportálunk —, de hát miért ne kerülhet­nénk még előbbre, amikor az egészséges táplálkozás elősegí­a megyei párbizottság, vala­mint a megyei tanács vb együt- 1 tes ülésének határozatát az is- I kolareform további feladatai- j ról. A beszámolót igen élénk , és termékeny vita követte I amelyben többek között felszó­Tegnap Kecskeméten, a me­gyei pártbizottság tanácstermé­ben megbeszélést tartottak a járási, városi pártbizottságok ideológiai munkával foglalkozó titkárai, a propaganda és mű­velődési osztályvezetők, vala­

Next

/
Thumbnails
Contents