Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

1966. március 27, vasárnap 5. «Mal „Titkok" tanúi voltunk] Szerkeszt tisegi klub­napjainkra szeretjük meghívni a megye politikai, gazdasági, tu­dományos, kulturális élet, s egyéb területek legjobb ismerő­it, és beszélgetünk velük. Igen sokat tanulunk tőlük, tágul szemléletünk. Így igyekszünk el­kerülni, hogy egy-egy újságíró csak szűk rovatérdekeket lás­son munkájában. Amikor egy- egy szakterület országos ismerő­jét is sikerül meghívnunk, mó­dunk nyílik arra; hogy megyénk határai közül is kitekintsünk. Legutóbb dr, Jánossy Lajos akadémikust, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárát, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatóját hívta meg vendégül a szerkesztőbizottság. Tartottunk tőle, hogy aligha tud annyi időt szakítani Jánossy elvtárs, aki a párt Központi Vezetőségének tagja, országgyűlési képviselő, a békemozgalom előharcosa, — hogy csak párat tegyünk még hozzá előbbi kötelezettségeihez. Köszönettel fogadta el meg­hívásunkat dr. Jánossy Lajos, de azzal a kikötéssel, hogy előbb a Petőfi Népe munkatársai lá­togassanak el a Központi Fizikai Kutató Intézetbe. Népes csoportunk nem kis iz­galommal vágott az útnak. Csatlakozott hozzánk Pozsgay Imre elvtárs. a megyei pártbi­zottság propaganda- és művelő­dési osztályának vezetője is. Jókedvűek voltunk az úton, de kevesebbet beszéltünk, mint máskor. Kezdetben pihentettük szemünket a kissé még vadzöld sunk után szinte kézről-kézre adtak bennünket kedves vendég­látóink. Olyan pontos „progra­mozással”, ahogyan ilyen helyen stílszerű. Szűcs Ferenc elvtárs. az igazgatási főosztály vezetője — egy kellemes hangulatú ta­nácskozó helyiségben, frissítő feketekávé mellett „hozta köze­lebb” hozzánk az intézetet, az ott folyó munkát, melyről ke­vésbé tájékozott a közvéle­mény. Éppen ezért némelyek „titokzatosságot” is sejtenek az itteni tevékenység mögött. Pe­dig semmiféle titkos munka nincs itt. 4 Központi Fizikai Kutató Intézet az ország legnagyobb tu­dományos intézete. Működési te­rülete komplex: nemcsak a fi­zika. hanem a kémia, a mate­matika és a műszaki tudomá­nyok érintkező területeire is ki­terjed a tevékenysége. A kü­lönböző tudományágak egységét sok száz tudományos kutató és nagy létszámú műszaki személy­zet működése testesíti meg. Hogy miért védi kőfal, és őr­szem ezt a gyönyörű tudomány- várost? Sugárveszélyesek a munkahelyek, ahol a nagy ener­giájú elemi részecskék vizsgála­tai, a magfizikai kutatások foly­nak. A nagy ellenőrzöttség te­hát a kívülállók védelme is. Ám, hogy a „bentiek” is szün­telen sugárvédelem, preventív ellenőrzés alatt állanak, arról sajátmagunk is meggyőződhet­tünk. Az atomreaktor épületé­nek úgyszólván a küszöbén fe­hér köpenybe, fehér kalucsniba az aktív zóna méreteit,. az en­nek tartályába nyúló vízszintes és függőleges csatornák számát, a fűtőelemkötegek mennyiségét, a fűtőanyag U 235-tartalmát, a szabályozó rúdak működését Mindent, melynek vázlatát a vezénylőteremben láthattuk, itt azonban vastag betonköpeny mögött rejtőztek. Oldalt, sugarasan és más más szinten fémburkolatú kamrák, berendezésegységek, fémrúdak, vezetékrendszerek. Lent fekete sávval jelzett szakaszok: sugár­veszély. Különféle jelzőlámpák a reaktoron, s a csarnok olda­lán ... Itt történik tehát a mag­hasadás, s ennek számát sza­bályozza a reaktor, amely desz­tillált vízzel modulált és hűtött, s 1959. márciusa óta üzemel. Hármas funkciója van: kísérleti kutatás, izotóptermelés és szak­emberképzés. Beszélgetés Jánossy profeszorral„ vetések, vizek, a napfényt buz­gón raktározó homokbarázdák látványán. Mikor a vidéki csend után szinte átmenet nélkül zú­dultak ránk a modern nagyipari város külsődleges élményei, a rohanás, dübörgés, az acél- és kőtömegek közt szikrát vető fe­szültségek, — mondatainkban már jelentkeztek a fogalmak: energia, hő, sebesség, szerkezet. A budai hegyek szerpentinjein már fogyatkoztak a mondatok. A televíziótorony ismert ha­sábja egy másik hegytetőn egé­szen az atom köré terelte gon­dolatainkat. Aztán megérkez­tünk. Szélesre tárult felettünk az ég. A tetőn voltunk. Csak­nem szótlan ünnepélyességgel szálltunk ki. Csend mindenütt. Ott, ott, a modern formájú por­taépület mögött lesz a titok. Talán azért ivódott így belénk ez a szó, mert az atomtitok az­zal a félelmetes összefüggéssel vált a népek oroblémájává? Igazolványainkkal készenlét­ben indultunk volna a kapuhoz, mikor előttünk termett egy ba­rátságos. „civil” férfi, és csak arra kellett felelnünk, Kecske­métről jöttünk-e? fel se ocsúdtunk, autó­ink már az intézet üdülőtelepi környezetében keresték a tucat­nyi épületek egyikét. Kiszállá­öltöztünk. Megilletődéssel ku­kucskáltunk a kis műszerbe, melyet mirjt töltőtollat horda­nak köpenyük zsebére tűzve a sugárveszélyes helyen dolgozók. Kis elektroszkóp ez,- skála előtt mozgó fémszál jelzi benne, ha sugárzás jut a csőbe. Az érzé­keny kapu-műszerfal harsány csengetésbe kezdett, pedig igen csekély sugárzás érte M. L. vi­lágító karórájáról. Mikor kifelé jöttünk néma maradt a készü­lék: nem ért bennünket sugár­ártalom. Egyelőre azonban még bent voltunk. Óvatosan lépdel­tünk el a kutatóhelyiségek hosz- szú sorai előtt. Lépten-nyomon sugárveszélyre figyelmeztető táblákon akadt meg a szemünk. Aztán ilyen zománctábla: Csak szakember léphet be! Jelzőlám­pák is égtek. Egyik azt mutatta, kísérlet folyik, a másik, hogy senki sem zavarhat. A vezérlőteremben kapott tö­mör tájékoztatás után bent áll­tunk az ötszintes épület reak­torcsarnokában. Lenyűgöző ez a Szovjetuniótól vásárolt reaktor, amely kör és szögletes alakú, bonyolult, emeletes fémsziget­ként foglalja el a csarnok köze­pét. Fehéren is ragyog, féme­sen is tükröz. Csodáltuk, miköz­ben a fiatal mérnök ismertette Pompás betonúton, hatalmas fák alatt sétálunk egy másik üzembe. Az építészetileg is igen vonzó épületekben laboratóriu­mok, üzemek, műhelyek, kuta­tó- és vezénylőtermek. Fejünk még tele volt a neutronfelsza­badulást szabályozó szerkezet, a biztonsági rúd szellemes műkö­désének. a reaktor rendkívül biztonságos funkcionáltatásánaik érdekes elveivel, és már is egy másik labirintus elején vártuk, hogyan nyílik gombnyomásra a bejárat. Nemsokára egy na­rancssárga. 6 méter magas, rá­diócső formájú berendezésre néztünk fel. Varga László, a la­boratórium vezetője magyaráz­ta, mutatta, hogyan működik ez a Van de Graaff-típusú elek­trosztatikus gyorsító. A magfi­zikai kutatások segédeszköze ez a 3 MeV-os óriásműszer ... Na­ponta 10 percnyit lehet itt dol­gozni ... Eszünkbe jutnak a kis, szintén zsebre akasztott műsze­rek, melyekből négy is van a sugárveszélyes munkahelyen forgolódóknál. Annál is, aki nagy, fémfogós műszerrel állan­dóan vizsgálja a reaktor hídré- szeit, nem szökött-e ki sugár az aktív zónából? A Fizikai-Optikai Laborató­riumban, amely Jánossy Lajos közvetlen irányításával dolgozik, a kozmikus sugárzással, a szi­lárdtestfizikával. elméleti fizi­kával, magkémiával .foglalkozó laboratóriumokban igen sok mű­szer szükséges a kutatásokhoz. Az intézetben fejlesztik ki azo­kat a típusokat, melyek széle­sebb, ipari, gyógyászati, mező- gazdasági stb. felhasználási igé­nyeket is kielégítenek. Ez az in­tézet elektronikus tevékenysége keretében folyik; Bármerre jártunk, itt-ott ta­lálkoztunk esetleg deresedő ha­jú tudóssal, zömükben fiatal mérnökök, műszakiak, kutatók dolgoznak a laboratóriumokban, műhelyekben. Egy zömök, sző­ke, munkaköpenyes fiatalember mutatta be és magyarázta el az egyik tranzisztoros analizá­tor-rendszer működését. Annyi­ra fiatal volt, hogy mikor nevét kérdeztem — éppen korára való tekintettel —, „előlegezni” vél­tem funkcióját. — Ugye, műve­zető az elvtárs? — Mérnök, tudományos mun­katárs vagyok — felelt moso­lyogva Hinsenkamp Alfréd. Ezen a „tájon” tehát a kor­szerinti értékrend is magasabb. Rövid fennállása óta sokrétű nemzetközi kapcsolatokat épített Az atomreaktor. adásokat tartanak a legfonto­sabb nemzetközi szakmai kon­ferenciákon. Rendszeresen dol­goznak közülük a Dubnái Egye­sített Atomkutató Intézetben, valamint nyugati kutatóintéze­tekben. Műszereik sikerrel sze­repeltek világkiállításon, s eg' éb nemzetközi seregszemlén. Izo­tóptermelésünk — olvashattuk a napokban — a világstatiszti­kában az USA. Anglia és Svá’C után a negyedik helyet foglal ja el a világon. Jánossy elvtárs örült, hogy vidéki újságírók elsőként keres­ték fel az intézetet. A látottak, hallottak után megértettük, mi­lyen bölcs „előfelételt” szabott, mielőtt Kecskemétre látogat. Kérdezni, a válaszokat pon­tosabban helyére tenni egy kis tapasztalat után lehet. Közvet­len derűvel tapogatta, 'mikor is lesz legalkalmasabb találkozni kecskeméti középiskolai taná­rokkal. Véleményüket, javasla­taikat szeretné majd hallani a negyedik évfolyamú középisko- kai fizikai tankönyvvel kap­csolatban, aminek az írására ő vállalkozott. Beszélt a tudo­mány és a gazdasági élet kap­csolatáról, az egyetemi oktatás helyzetéről, amint arról a Nép- szabadságnak adott interjújában is szólott. Kiemelte, milyen fon­tos az alap-, alkalmazott és fej­lesztési kutatásokra fordított költségek helyes arányát meg­állapítani, továbbá az is, hogy az ipar és a tudományos kutatóin­tézetek között szorosabb kancso- latra van szükség... Mi!-0r egyik új művéről \ett említ s — ebben új nézőpontból dóig z- ta fel a speciális és általán relativitás-elmélet eredményei*. hangsúlyozta: a' műben a fizi kai valóság fontosságára ir - nyitja a figyelmet. A gyorsító berendezés. ki az intézet. Mind az alap, mind az alkalmazott kutatások terén rendszeres az érintkezés a szocialista és más baráti or­szágokkal. A tudományos mun­katársak részt vesznek és elő­1 üdíts, közéleti férfi, aki e a tevékenysége mindig igazo'j a materialista—marxista elve* az elmélet, a tudomány igazs" gának legfőbb kritériuma gyakorlat, a valóság. írta: Tóth István. Fényképezte; Pásztor Zoltán.

Next

/
Thumbnails
Contents