Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-25 / 71. szám
1966. március 25, péntek 9. oldal Mégiscsak igazuk lett, titkár elvtárs... Munkásőrök A part hívó szavára, a munkásosztály, a parasztság és a néphez hű értelmiség leg- jobbjaiból, közel egy évtizede alakúit meg megyénkben is a munkásőrség. Létrejöttével a katonai és rendőri erők mellett felsorakozott egy új fegyveres testület, amely a kölcsönös bizalom szülötte, a munkásosztály öntudatos, önkéntes fegyveres csapata. Alapvető feladata, a társ fegyveres erőkkel szorosan együttműködve, a munkásosztály, a nép hatalmának megvédése, a szocialista haza erősítése. A párt irányításával, a munkásőrség szoros, összehangolt együttműködést alakított Id a többi fegyveres alakulattal. Számos példa igazolja, hogy a munkásőrök szívesen és felelősségérzettel vesznek részt a közrendvédelmi és határőrizeti feladatok ellátásában. Ez a tevékenység jó hatást vált ki a lakosság körében és jelentősen elősegíti a fegyveres testületek összefor- rottságát is. A munkásőrök ingadozás nélkül szilárdan pártunk helyes politikája mellett állnak, híven teljesítik kötelességüket, ezért megalakulásuk óta nagy megbecsülésre tettek szert. A munkásőrök személyes magatartásukkal, példás helytállásukkal rászolgálnak erre a bizalomra. A fárasztó napi munka után vállalják a fegyelmezett szolgálatot, a kiképzést, a közrend védelmét. Az árvíz- védelmi munkában, állatbetegségek elleni küzdelemben megnyilvánuló példás helytállásukat, áldozatkészségüket, az emberek megyeszerte elismeréssel és megbecsüléssel nyugtázták. Növeli a munkásőregységek és személyek tekintélyét, megbecsülését, hogy a munkásőrök túlnyomó többsége példamutatóan helytáll a termelő munkában, teljesíti állampogári és kommunista mivoltából eredő kötelezettségét. Kiskunfélegyházán a Vegyipari Gépgyárban a munkásőrök közel 40 százaléka szocialista brigádban dolgozik, közülük többen a „Kiváló Dolgozó” címet is elnyerték. Ezeket a párt által meghatározott feladatokat a munkásőrség, mint sajátos politikai, társadalmi és fegyveres testület látja el. Ebből is következik, hogy a pártszervezeteknek a pártélet különböző kérdésein belül fontosságának megfelelően kell foglalkozniuk a munkásőrséggel. Segíteni és támogatni kell minden olyan törekvést, amely a munkásőrség politikai, társadalmi jellegének erősödését célozza. A párt által meghatározott feladatok végrehajtása megfelelő ütemben és módszerekkel folyik. A pártirányítás, valamint a munkásőrségben dolgozó kommunisták aktív munkájának eredményeként tovább szilárdult és erősödött a munkásőrség erkölcsi-politikai egysége, harckészültsége. A kiképzési ismereteket a személyi állomány megfelelő fokon sajátította el, a szolgálatot is egyre fegyelmezettebben, céltudatosabban látják el. A kiképzés színvonalának növekedésével együtt nőtt a fegyelem, a foglalkozásokon való részvétel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkásőrség felkészítése, kiképzése és igénybevétele megfelel politikai, társadalmi és fegyveres testületi jellegének. A pártszervezetek feladata ellenőrizni és segíteni a kiképzési célok megvalósításál Erősödtek a munkásőregységek szervezetileg is. Növekedtek létszámban, célszerűbb lett az erők átcsoportosításának rendje. A Munkásőrség politikai jellegét erősíti a személyi állomány összetételének tervszerű alakítása. Ezért az a követelmény, hogy az új munkásőrök elsősorban a termelő munkában közvetlenül részt vevő párttagok, a KISZ-ben, a szakszervezetben és más tömgeszerveze- tekben aktívan tevékenykedő pártonkívüldekből kerüljenek ki. Indokolt, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemekben, intézményekben dolgozó vezető beosztású elvtársak is kerüljenek felvételre a munkásőrségbe. Követelmény, hogy az új murikás- őrök egyetértsenek a párt politikájával és aktívan részt vegyenek annak megvalósításában. Vállalják, hogy a napi munka mellett, ellenszolgáltatás nélkül, öt évig ily módon is teljesítik a szocialista haza védelmét. A követelmények érvényesítése elősegíti és növeli a munkásőrség politikai jellegét. A békés építőmunka körülményei között ismertetik, népszerűsítik pártunk politikáját. Az elmúlt években széles körű eszmecserét folytattak a szocializmus építésének időszerű kérdéseiről, a párt és a munkásosztály vezetőszerepéről, az osztályharc mai feladatairól. A munkásőr kollektívákban folyó vitáknak közös jellemzője volt az őszinteség, pártszerűség. A pártbizottságok irányítása mellett tovább kell fejleszteni a parancsnoki munkában a politikai nevelő jelleget. A nevelőmunka helyes tartalmát kell nap mint nap, időszerűen kialakítani. Ez nem más, mint a párt általános nevelő munkájának tartalma: a párt politikájának sokoldalú Ismertetése, megért- tetése, elfogadtatása, s ezáltal a politikai aktivitás növelése. A honvédelmi nevelést aktívabban és konkrétabban kell megvalósítani. A nevelőmunka javításának jelentőségét aláhúzza az egységekben, a pártonkí- vüliek számának növekedése. A munkásőrséget a pártszervezetek segítségével a kommunista nevelés olyan fórumává kell tenni, ahol a pártonkívüliek párttagokká, kommunistákká fejlődhetnek. Megállapíthatjuk mindent egybevetve, hogy a munkásőrtestület a szocialista emberré formálásnak, a munkásőrök kommunista tulajdonságai kifejlesztésének jó közösségévé vált. A parancsnoki munkát, a munkásőr-tevékenysteg állandó részévé kell tenni, hogy mértéktartó, szerény, de tudatos felvilágosító munka folyjon a testületen kívül is a munkásőrségről. Tájékoztatni kell a dolgozókat a munkásőrség tevér kenységéről, életéről, szerepéről, azért, hogy az alakulatok kerüljenek még közelebb az emberekhez, szeressék, tekintsék azt még inkább magukénak. Ez is növeli a munkásőrök megbecsülését, s a dolgozók legjobbjai szívesen vállalnak szolgálatot a munkásőrségben. ENDRE ISTVÁN ß* Áruházi 8ßßzeiolc Kvcskemáíen Tessék csak utána számolni: 120x6,4 q-=768 mázsa. Egy vagonra tíz tonnát számolunk, tehát a 768 mázsát nyolc vagonra lehet felpakolni. 120 a holdak száma. Ennyi volt a „közös” tavaly a duna- vecsei Üj Élet Termelőszövetkezetben a kukorica 400 holdas vetésterületéből. 280 holdat pedig részesművelésben dolgozták meg a tagok. S hogy honnan származik a másik szám, a 6,4? Ennyivel termett több holdanként a közösben, mint a részesben. Azt is megmagyarázzuk mindjárt, hogy miért. MÉG NEM HATNAK az Érvek Még 1964. őszén történt. A tsz vezetősége át akart térni a kukorica művelésében a vegyszeres gyomirtásra. De a tagság zöme nem fogadta el. Hogyne! — mondták. — Újabb kiadás még arra is, amikor amúgy se vet fel bennünket a pénz!... — De hát számoljanak! —érveltek a vezetők. — Az a kiadás bőségesen megtérül. — Ki tudja — hümmögtek az emberek. — Aztán ha mégse, akkor mi fizetünk rá. Majd megkapáljuk, az ingyenbe van, úgy nem érhet bennünket veszteség .: : — Gondolják meg alaposabban! — javasolták kitartóan a vezetők. — Hiszen így sincs elég munkáskéz. Az idén se jutott ember a szőlőbe, amikor sürgősen kellett volna. El is vitte a peronoszpóra majdnem az egészet. De a tagok, nem és nem! Sehogy se akarták megszavazni. Különösen amikor valaki közbekiáltott: „Aztán, ha majd jövünk a részünkért, mit mondanak? . Azt, hogy: Nem kapáltatok, nincs munkaegység, né is tartsátok a markotokat...” Hiábavaló volt a rábeszélés, magyarázat, érvelés. Végül is csak abba volt hajlandó beleegyezni a tagság, hogy jól van, irtsa a vezetőség, ha olyan nagyon akarja a gyomot vegyszerrel — a közösben, azon a 120 holdon. De ők a magukét, a részest nem adják. Ott megmaradnak továbbra is a kapánál. CSAK A TÉNYEKNEK HISZNEK Nem könnyű az embereket meggyőzni néha a legkézenfekvőbb dolgokról sem. Csak a megfoghatónak, a tényeknek hisznek. Amit látni, mérni lehet. Ahogyan a tavalyi terméseredményeket. Mert a részesben 32,6 mázsa lett a holdankénti termés, a vegyszeresen mű vélt 120 holdon pedig 39 mázsa! A makacsságon tehát kereken 18 vagon kukoricát vesztett az Üj Élet. Legalább! De őszintén szólva: egészen pontosan ki se lehet számítani. Mert arra a 120 holdra már csak nagy nehezen jufott volna munkáskéz, s akkor ott még a részes átlagát se érte volna el a termés. Hiszen az egyetlen kéz: munka, a törés is elhúzódott ezen a darab földön egészen a tél derekáig! Meg is szavazták az idén az Új Életben, hogy most már az egész kukoricát vegyszeresen művelik. S kezdi belátni a tagság ast is, hogy nemcsak az az „pvé”, amit részesben művel, hanem a sajátja az egész közös gazdaság. Ügy is, hogy beleszólhat, dönthet; mi történjék ott, s úgy is, hogy a közös gazdagodása az ő gyarapadása is egyúttal. BESEGÍT A TELEVÍZIÓ Ha csak a csattanó kedvéért irtuk volna meg ezt az anekdotába illő történetet, tulajdonképpen itt be is fejezhetnénk. S akkor a helység, a tsz nevét sem kellett volna megírnunk, hiszen I hasonlók, akárhányszor előfor-, dúlnak, szinte mindenütt. Van ] ahol. még ennyire se jutottak, j Az Új Életben azonban sok egyéb is történt az utóbbi esztendőben, amiről érdemes beszélni. A többit a párttitkártól, Németh János elvtárstól tudjuk: — Már tavaly jónak, nagyon hasznosnak találtuk a falusi téli tanfolyamot, ezért úgy határoztunk, hogy a pártoktatásnak ezt a formáját választjuk az idén is. Csakhogy az idén még érdekesebb lesz, mert besegít a televízió kéthetenkint a péntek délutáni adásokkal. December 10-én, az első tévé-előadással kezdtük és január végén fejeztük be. — Néhány módosításra még szükség lesz — mondja Németh elvtárs. Hagyon sikerült a téli tanfolyam? — Eredetileg ötvenre terveztük a létszámot, s meg is lett volna, ha nem húzódik el úgy a kukoricatörés. A napi munka után fáradtan, átfázva este már nem jött be mindenki a tsz-köz- pontba televíziói nézni, előadást hallgatni. Úgyhogy a létszám általában csak harminc volt. — Jók voltak-e, és jól illesz- kedtek-e a tanfolyam tematikájához a televízió adásai? — Igen. Alapjában véve jók az előadások. De kisebb módosításokra azért a jövőben szükség lesz. INDOKOLT KÉRÉS Valóban nem teljesíthetetlen kívánságok, s ezért a Magyar Televízió szerkesztőségének figyelmébe ajánljuk a következőket: — Mindenekelőtt: A mező- gazdasági szaktanfolyamokhoz hasonlóan már ősszel előre meg kellene adni a pártoktatást szolgáló adások részletes programját. Nemcsak a címet, hanem az előadás rövid vázlatát is, esetleg a tartalmi kivonatot... Eleinte megpróbáltam felkészülni a cím alapján, de az adás aVmyira másképp rendszerezte az anyagot, s annyi előre nem látott részletkérdést tárgyalt, hogy le kellett tennem a műsor után kezdődő vitáról. A következő hétre halasztottuk. Addig felkészültem, rövid 20—30 perces összefoglalóban elmondtam, hogy a legutóbb hallott témával kapcsolatos kérdésekben, hogy áll a mi tsz-ünk, mik a tervek. így aztán mindig nagy viták alakultak ki. — S még valamit — folytatja Németh elvtárs. — Jó volna tudnunk előre az előadót is. Az emberek ismerik a neves szakírókat, politikusokat. Azt mondják: „Ez jelentős ember, biztosan okosat mond.” Mindjárt többen jönnek el. A SZEMLÉLTETÉS Néhány további megjegyzés | magukról az előadásokról; | — Az anyag természeténél j fogva sok ábrára, grafikonra van szükség. A szerkesztők gondoskodtak is a megfelelő szemléltetésről. De némelyik ábrát túlságosan rövid ideig vetítik. A bonyolultabbakat, a sok adatot tartalmazókat így nincs idő „megemészteni”. Megesik, hogy az előadó tovább beszél, míg az ábrát nézzük, s megoszlik a figyelem. Vagy hallgatnia kellene addig, vagy még jobb, ha elegendő időt szán rá, hogy tüzetesen megmagyarázza az ábrát ... Igen fontos kérdés következik: Az átlagosan hamincas létszámú hallgatóság csak kis része a tsz tagságának. Eljutnak-e az előadáson és a szemináriumon hallottak a többi taghoz? — Egyszer épp akkor érkeztem az egyik brigádhoz, amikor nagy beszélgetésben voltak. Az előző előadás a termőföldek védelméről szólt, azt vitatták. Persze mindjárt szóba került az is, hogy nálunk, Dunavecsén miért akarják az új sportpályát éppen a legjobb kukoricaföldre építeni? ■ ÉRDEMESEBB. HATÁSOSABB, JOBB Németh elvtárs meg van győződve róla, hogy a televízió nagyon értékes segítséget ad a pártoktatásnak. Egyrészt azzal, hogy érdekesebb, színesebb, vonzóbb így az előadás, másrészt pedig azzal, hogy a legjobb szakemberek az előadók. Az adások élénk visszhangot keltenek a hallgatók körén kívül is. Még olyan hatásuk is van, hogy tekintélyt kölcsönöznek azoknak, akik hallgatják. Tudást, érveket ad ugyanis nekik, amelyekre hivatkozni lehet a vitákban... Néhány példát kérünk. — Jó néhány akad. Említettem, hogy kevés nálunk a munkáskéz. Volt erről szó a munka- szervezés kapcsán a televízióban is... S a tervtárgyaló közgyűlésen megszavazták a tagok, hogy csökkentsük néhány kapásnövény vetésterületét. Napraforgónk például nem is lesz az idén, a helyén a korábban kevésbé népszerű, de géppel művelhető olajlent termeljük. EGYRE TÖBBEN — Vagy a másik példa — folytatja az Üj Élet párttitkára — ... Tavaly a televíziótól kaptunk kedvet a hideglevegős lucernaszárításhoz. Ám sokan ellenezték. Az egyik leghangosabb ellenzője váltig hajtogatta: Elhiszem, hogy megszárad, de keserű lesz, nem kell a marhának ... Voltak, akik nevettek erre, a többség mégis leszavazta a javaslatot, illetve csak abba egyezett bele, hogy egyetlen szárítóberendezést vegyünk. Kísérletképpen ... Az idén aztán megkérdeztem a szószólót: No, Jani bátyám, ugye mégiscsak érdemes volt? — Hát — mondta szívélyesen Jani bácsi. — Mégiscsak igazuk lett titkár elvtárs. De ki a fene gondolta!.., „Mégiscsak igazuk lett.” Égy- •re többet hallani A pártoktatásnak — az idén már a televízió segítségével megerősítve — talán legfigyelemreméltóbb eredménye éppen az, hogy mind többen állnak az új, a korszerűbb mellé. És egyre sokasodnak azok, akiknek — igazuk lett. Mester László A Kecskeméti Állami Áruházban tegnap délelőtt szakmai tanácskozást tartottak. A tanácskozáson részt vettek az egri, szegedi, szolnoki, kecskeméti és kiskunfélegyházi áruházak igazgatói, áruforgalmi vezetői, főkönyvelői. Jelen volt az áruházak központja, az Országos Áruházi Vállalat képviseletében | Zalai Sándor, kereskedelmi igazgató. A szakmai tanácskozáson értékelték az 1965. gazdasági év tapasztalatait és részleteiben megtárgyalták az árubeszerzés és értékesítés legaktuálisabb feladatait. A megbeszélés után megtekintették a Kecském" ' Aürmi [ Áruházát és a város keieske- [ delmi hálózatát.
