Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-03 / 52. szám
1966. március 3. csütörtök 3. oldal A feladatok módosulnak... Karáéi József, a bugaci Béke Tsz párttitkára — elégedett. Oka van rá: a zárszámadás jól sikerült. Egy évvel ezelőtt 10 500, most kétezerrel nagyobb átlagjövedelemről adhattak számot. — A fejlődés nem volt nehézségek nélkül való — möndja. — Hiteleket törlesztettünk, s a tavalyi év terhére fizettük ki a korábban esedékes munkabérek egy részét is. De ennek már vége. Majdnem kétszázezer forintos tartalékkal kezdjük az új esztendőt. A gazdálkodás helyrerázódott Bugacon. De kérdés, a pártszervezet ténykedése ezt mennyiben segítette. Két nemzedék Először is — milyen volt a tavalyi fejlődés? Túlzottan nem lehet dicsekedni vele. mindösz- sze egy tagfelvétel történt. Ezzel a taglétszám harminchatra emelkedett, ugyanakkor már tíz tagjelöltet is nyilvántartanak. Valójában ez számít erősödésnek. hiszen a tagjelöltek csaknem mind fiatalok, többnyire a traktorosok közül kerültek ki. Van ennek a nemzedékbeli megoszlásnak jelentősége A párttitkár, aki életkorát tekintve valahol a két generáció között foglal helyet. így válaszol: — Szembe kell néznünk az Igazsággal, az idősebb párttagok túlzottan nem érdeklődnek a gazdálkodás problémái iránt, így annak alakulásába kevésbé szóinak bele. A fiataloknál más a helyzet. Nekik már inkább életelemük a nagyüzem. Le nem bontolt tanyák Hogy miért van ez így? Ne feledjük. Bugáéról van szó, a Duna—Tisza közi homok legendás nevű anyavilágáról. Az 1960-ban tartott népszámlálás ! szerint a község lakóinak 84,1 szá- | zaléka élt külterületen. Azóta talán egy százalékos javulás következett be a belterületen élők javára —, a helyzet lényegében alig változott A községbe való törekvés nem hiányzik — sőt a jövedelem növekedésével együtt remélhetőleg erősbpdik —, ám az a furcsa kettősség van kialakulóban, hogy a bent építkezők közül sokan meghagyják a tanyát is. A sok évszázados múlt vonzásából még azok sem tudnak teljes határozottsággal kilépni, akiknek egyébként anyagilag módjuk van rá. Ilyen körülmények között nem mellékes eredmény, hogy a téli pártoktatáson harmincketten vesznek részt rendszeresen. Az oktatást eddig Krizsán János főkertész vezette, ám minthogy ő öthónapos pártiskolára ment, feladatát a fiatal mezőgazdász, Petró Ede vette át. Sok funkció Karádi Józsefnek a közös gazdaságban töltött ideje felét a párttitkári teendők töltik ki. Tisztsége társadalmi funkció: a közösben meglehetősen sok irányú a beosztása: szállítási felelős, építési irányító, anyagbeszerző. És ezenkívül még két beosztás: munkavédelmi és tűzrendészed felelős, továbbá a háztáji bizottság elnöke. Lényegében egyik beosztása szempontjából sem előnyös ez a „halmozás”, bár az a kétségtelen haszna megvan, hogy a párttagokkal, pártonkívüli gazdákkal való érintkezésre hatvá- nyozottak a lehetőségek. És végső soron a háztájival való törődés is lehet — párt- feladat. Mostantól kezdve ugyanis a gazdák évről évre egy helyein kapják meg a háztáji földet. Előnyös ez. hiszen így sokkal inkább rendben tartják, a trágyázásról sem feledkeznek meg, sőt évelő kultúrát is létesíthetnek. Sokan szamócát és spárgát telepítenek, s így hasznosítják a korábban silánynak bélyegezett homokot is. — A feladatok a megszilárdulás után sem csökkennek — jegyzi meg a párttitkár. — Legfeljebb módosulnak. A két éve bevezetett teljesítmény szerinti bérezés bevált, és sok fiatal dolgozik már a közösben. Ha megkedvelték a szövetkezetét, szívesen munkálkodnak a fejlesztésért. H. D. Teher-e az amortizációs alap? Szá£ezer négyzetméter Ennyi rafiaszövet készül az idén a Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezetben. Nemcsak itthon, de külföldön is kedvelik a színes rafiaszövetet. Körülbelül 40 százalékát exportálják részben mint méterárut, részben feldolgozva . táskának, strandheverőknek és az egyre divatosabb térítőt, helyettesítő szetteknek. Tíz faluból 1200 bedolgozó részére negyvenen késátik elő a szövetkezet műhelyeiben a nyersanyagot. Józsa Antalné az idén a 250. rafiafölvetést vég- á. Egy ilyen henger 60 méter szövet elkészítéséhez elegendő. W Április I: benzin — bélyeg nélkül A nehéápari miniszter új rendelete értelmében április 1-én megszűnik a magángépjárművek üzemanyagbélyege. Ettől az időponttól kezdve valamennyi töltőállomás, akár az ÁFOR, akár a földművesszövetkezet, akár valamelyik garázsipari vállalat kezelésében van, kizárólag készpénzért árusít üzemanyagot a magánautósoknak, motorosoknak. A közületi gépjármű üzem- anyagbélyeg továbbra is fennmarad. A rendelet hangsúlyoz- ! za, hogy közületi bélyeg ellené- í ben ezután is csak a közületi | járműveket szabad kiszolgálni, magángépjármű - tulaj donosok nem vásárolhatnak bélyeggel. A rendelet szerint 3000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható szabálysértésnek minősül, ha a magánautós vagy motoros közületi bélyeggel vásárol üzemanyagot. Ugyanilyen összegű bírságot róhatnak ki arra is, aki az üzemanyagot magángép- jármű-tulajdonosnak közületi bélyegért eladja. Külföldi autósok, külföldi rendszámú kocsijuk, motorkerékpárjuk részére továbbra is az IBUSZ-nál vagy a Magyar Autóklubnál vásárolt bélyeg ellenében kaphatnak üzemanyagot. Eddig csak az ÁFOR-benzinkutak fogadtak el a külföldiektől bélyeget, az új rendelkezés értelmében április 1-től kezdve minden kút köteles őket kiszolgálni. (MTI) | TAPASZTALATAINK) szerint több termelőszövetkezetben nincsenek tisztában a gépek vásárlása céljából képzendő amortizációs alap lényegével. Létesítésének a módját ismerik ugyan, tudják, hogy gépeik után — megfelelő százalékkulcs szerint — mekkora összeget kötelesek befizetni, de az eljárás kedvező kihatásait nem veszik figyelembe, s úgy tekintik az amortizációs alapot, mint ami csupán terhet jelent a közös számára. Kétségtelen, hogy tsz-enként a több százezer forint befizetése önmagában véve nem jelent, könnyebbséget. A felvásárlási árak emelése révén mutatkozó különbözet azonban általában elégséges fedezetül szolgál az amortizációs alaphoz. Azért' mondjuk, hogy általában, mert vannak olyan tsz-ek is,' amelyekben tagadhatatlanul gondot okoz az alap képzése. A számvetések azt mutatják, hogy a felvásárlási árak emelésének eredményeként ebben az évben összesen csaknem 90 millió forint többletbevételhez jutnak megyénk tsz-ei, s ezzel szemben nem egészen 88 és fél millió forint az amortizációs alapra befizetendő összeg. így számolva tehát valamivel több mint egy millió forintos plusz mutatkozik majd az összesített közös kasszában. gű árkülönbözetet eredményez —, egyensúlyba kerül a kedvezmények és kötelezettségek mérlegének két serpenyője. |NE FELEDJtiKl azt sem, hogy igaz: az amortizációs alap képzésének terhét súlyosbítja az esedékes hitelek növekedése, de hát ez az alap létesítésének kötelezettsége nélkül is bekövetkeznék. Az egyensúlyt tehát csak a takarmány tápok árának összesen 8 és fél millió forintos növelése bontja meg, amely összeg viszont a felemelt fel- vásárlási árak és az amortizációk összegének a különbözeiével csaknem 7 millióra csökken. Ez a tehertétel pedig az átlagosnál jobb termeléssel, a munkában való derekas helytállással megszüntethető! Máskülönben az amortizációs alap képzése nem új, csak más, előnyösebb formában jelentkező teher a tsz-ek számára. Miért? Mert gépeket eddig Is vásároltak, mégpedig hitelre, ami szintén terhet jelentett. Igaz, hogy a hitelek visszafizetésére hosszabb idő állt rendelkezésükre, de az is kétségtelen, hogy éppen ez a lehetőség nem egy tsz-vezetőséget a köz- gazdasági szemlélet érvényesítésében kissé „lezserségre” szoktatott, ami a hiteltörlesztésnél üt vissza. Nos: az amortizációs alap képzése — és ez a lényege — nagyobb önállóságot biztosít a termelőszövetkezeteknek Segíti őket, hogy az alap felhasználását illetően a mezőgazdasági termelést közelítsék a vállalat- szerű gazdálkodáshoz. |AZ ALAP | összegéből ugyanis olyan gépeket vásárolhatnak, amilyenekre szükségük van. (A hitelrendszernél olyanokhoz jutottak, amilyeneket a keretből adtak nekik.) Ez az önállóság mit eredményezhet? A tsz-ek- ben ügyelnek majd arra, hogy felesleges gépet ne vásároljanak meg, másrészt pedig a jgé- pek állagára ezentúl nagyobb gondot fordítanak. És nemcsak a vezetők, valamint a masiniszták, hanem valamennyi szövetkezeti gazda. Ez az ésszerű takarékosság, s a gépek jobb kihasználása — amellett hogy a remélhető szakszerűbb karbantartásuk élettartamukat is meghosszabbítja — szintén a terhek csökkenését eredményezi. Az amortizációs alap tehát nem „mumus”, amellyel egyes tsz-vezetők önmagukat ijesztgetik. Említettük azonban, hogy akadnak tsz-ek, amelyekben — objektíve — gondot okoz az alap képzése. Ezek elsősorban a kertészeti termelést folytatók. A felvásárlási árak emelése ugyanis nem érinti főprofiljuk terményéit, így az egyéb terményeik, valamint az állattenyésztésük hozamai felemelt árának a különbözete bajosan lesz annyi, amennyi az alapra befizetendő összeg. Jó néhány tsz-ben viszont az okoz nehézséget, hogy — a már javítóállomássá átszervezett gépállomásokra támaszkodva — eddig nem vásároltak elegendő gépet s így olyan kicsi lesz náluk az amortizációs alap, amelynek felhasználásával kevésbé pótolhatják a géphiányt. 1 E KfTFELE | okból származó gond megszüntetésének lehetősége — vagyis az, hogy az említett tsz-eknek se jelentsen nehézséget a gépvásárlás — kimunkálásra vár az országos szervek részéről. Megyénk vezető szervei ennek érdekében már megtették a szükséges lépéseket. Sarján István |FIGYELEMBEI kell vennünk azonban azt is, hogy a hitelelengedéssel 25 millió forinttal csökken, a táptakarmányok árának emelése, s az esedékes hitelek növekedése folytán viszont majdnem 39 millió forinttal sú- lyosodik a közös gazdaságok terhe. Végeredményben tehát 12 és fél millió forint hiányzik ahhoz, hogy a kedvezményeik és a kötelezettségeik egyensúlyban legyenek. A megye összes tsz-ére vonatkozik ugyan az említett tehertétel, de így sem kis összegről van szó. De több dolgot nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Az egyik: a felvásárlási árak emeléséből származó különbözet kiszámításához átlagos termésmennyiséget vettek alapul. Ez azonban ha megfelelő arányban növekedik — azaz több árut, s ezzel együtt nagyobb össze4. sxikvixesek panasza: Nincs összhang a vállalatok és a fogyasztók érdekei között Az iparí üzemeiktől azt kívánjuk, ; hogy munkájukat egyre inkább a fogyasztók igényei irányítsák, és ugyanakkor fokozzák a termelés gazdaságosságát is, E két szempont azonban ma még sokszor összeütközik. Példa erre a földművessző'vetkezeti szákvízüzemek problémája. A 104/1961. számú PM.-rendelet előírja, hogy ha a saákvízüzem évi termelési értéke — bruttó termelői áron számítva — meghaladja a 200 ezer forintot, akkor 15 százalékról 25 százalékra kell növelni a forgalmi adó kulcsot. A szikvizesek — a jövedelmezőség érdekében — úgy segítenek magukon, hogy termelésüket igyekeznek a kritikus határ alatt tartani — akkor is, ha a körzetükhöz tartozó fogyasztók igénye éppen az ellenkezőjét diktálná. Konkrét esettel is bizonyítani tudjuk az állításunkat: a bácsbokodi futsz szikvíz; üzeme tavaly hónapokon keresztül 20 százalékkal kevesebb szikvizet termelt, mint amennyire képes, mert a vezetőség úgy látta, hogy — a korábbi ütemet tartva — év végéig jócskán túlszárnyalják a 200 ezer forintot. De nem csupán a bácsbokodiak sántikálnak ebben a cipőben. Szamosi Zoltán, a MÉSZÖV vendéglátóipari osztályának vezetője szerint a .szikvíztermelés fékezése egyáltalán nem ritka jelenség a megyében, sót országosan sem. Dr. Prehofíet Elemé mától, a szövetkezeti vendéglátó központ főelőadójától is hasonló választ kaptunk kérdésünkre. Mint mondtuk, a forgalmi adót szabályozó rendelet 1961-ben látott napvilágot. A tények azt mutatják, hogy ma már a fejlődés túlhaladta, nem szolgálja teljes mértékben a továbbhaladást. Kívánatos tehát, hogy az illetékes szervek mielőbb dolgozzanak ki egy olyan adókulcsot, amely — az állami érdekek szem előtt tartása mellett — megteremti az összhangot a termelők és a fogyasztók érdeke között. Bár bem tartozik szorosan a témához, itt említjük meg, hogy ideje lenne nyugvópontra helyezni a megyében a területi elhatárolás kérdését is. Ismeretes, hogy jelenleg tanácsi és szövetkezeti üzemek, sőt magánosok is gyártanak szikvizet. Egyes városokban — például Kecskeméten — mindhárom szektor párhuzamosan működik. A kecskemétiek gyakran szemtanúi lehetnek annak a talán mulatságos, de egyáltalán nem kívánatos jelenségnek, hogy közvetlenül a tanácsi vállalat szállító kocsija mögött döcög az fmsz-é, sőt rövidesen megjelenik a „maszek” szik vizes is. Egyrészt feleslegesen növeli a szállítási költséget ez a zűrzavar, másrészt igen megnehezíti az igények pontos felmérését és az ellátás megszervezését. Békés Dezső IdíszerTkIrdés^
